Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-04 / 27. szám

xnursoay, July 4-tn I9t»a AMERIKAI MAGYAR SZO — MUNGAKimm nwu E. H. Neuwald: Szóba állnak négerekkel AZ EGYIK nagy amerikai magazin olvasója a south carolinai Anderson-ból a következő tartal­mú levelet intézte a szerkesztőhöz: “Igazán szégyen, hogy négerek, ahelyett, hogy pénzt keresnének és elismerést érdemel­nének, olyan tevékenységekben vesznek részt, mint a birminghami erőszakosságok. Iskoláik vannak, de nekik a fehér ember iskolája, étke- ző helye kell s minden más, amit a fehér ember saját magának teremtett. Egyébre nem is tud­nak gondolni, mint erőszakra. Itt Anderson-ban elkülönített iskoláink és étkező helyeink van­nak és a négerek nem panaszkodnak. Olyan emberek is vannak itt, akik néha az uccán szó­ba állnak négerekkel. Ők nem zavarnak ben­nünket és mi nem zavarjuk őket. (Aláirás) Dan Griffin” Mr. Griffin álláspontja e levél szerint az, hogy a déli fehérek és négerek “ne zavarják” egymást, maradjon minden úgy, ahogyan van s örüljenek a négerek, ha akadnak olyan fehérek, akik “néha az uccán szóba állnak” velük. Ez a levél és ez az álláspont visszaemlékeztet arra a két esztendőre, amelyet So. Carolina állam­ban töltöttem, néhány olyan epizódra, amely az emlékezetembe vésődött és a körülményre, aho­gyan hátat fordítottam ennek a tipikusan déli ál lamnak. 1939 szeptemberében, azokban a napokban vol­tam utón a déli államok felé amikor Hitler légiói betörtek lengyel területre, ami a második világ­háború közvetlen elindítója volt. So. Carolina fő­városában, Columbiában álltam meg, ahol két éven át háztetők javításával és ujra-fedésével fog­lalkoztam. Columbiában aránylag sok vasutas lakik. A fe­hér vasutasok mozdonyvezetők, a néger vasutasok fűtők, porterok. Tapasztalatból tudtam, hogy a va­sutasok mindenütt összetartanak: aki tisztessége­sen bánik velük, azt egyik a másikhoz ajánlja. El­lenkező esetben valamennyinél elveszti a becsüle­tét. Az első üzletfelem fehér mozdonyvezető volt. Az elvégezett munkával elnyertem teljes megelé­gedését és bizalmát. A jelenlétemben felhívott telefonon egy másik mozdonyvezetőt és felhívta “Sam”-et, aki a fűtője volt. Mind a kettőhöz kitűnő ajánlást kaptam. Másnap felkerestem “Sam”-et. Házának ujra- fedésére szerződést irt alá és rögtön két másik fű­tőhöz és egy porterhoz adott ajánlást. Mind a há­rom üzletfelem lett. Egy héten belül három fehér és hét néger vasutassal csináltam üzletet. Vala­mennyien FHA kormány-kölcsönért folyamodtak. NEM KELL NÉGER ÜZLET A három fehér FHA kérvényét a helybeli Cre­dit Bureau (hitelt elbíráló hivatal) azonnal hely­benhagyta és a város legnagyobb bankja elfogad­ta. A hét néger kérvényét a C. B. szintén hely­benhagyta, de a bank elutasította. Erre csak egy ok lehetett: a kérvényezők bőrének sötét szine! Néger üzletfeleim még a munkák elvégzése, sőt megkezdése előtt egymásután ajánlottak vasutas barátaiknak, de semmi értelme nem volt felkeres­ni őket, ha egyszer a bank nem volt hajlandó kér­vényeiket elfogadni még akkor sem, ha a C. B. hi­telüket teljesen jónak találta. Felkerestem az egyik fedőanyag gyár helybeli főképviselőiét és elmondtam, hogy milyen hely­zetbe kerültem. “Itt van hét jó szerződés”, — mondtam, — “melyeket a bank elutasított, holott a kérvényezők hitelét a C. B. jónak találta. Készen állok a mun­kák elvégzésére, ha akad bank, amelyik elfogadja és készen állok tőled az anyagot megvásárolni, ha segitsz elhelyezni a szerződéseket.” A tulajdonos, — aki üzletet akart, csinálni. — átnézte a szerződéseket és a C. B. jelentését. Be­ültetett az autóiába, elvitt a saiát bankjához, be­mutatott az elnöknek és ellentmondást nem tűrő hangon ennyit mondott: “Azt akarom, hogy vedd át ezeket a jó szer­ződéseket és miden olyan ió szerződést, amelyet a barátom a jövőben nálatok beterjeszt.” A “barátja” én voltam: a szerződésekre a bank- e’nök ott helyben ráírta, ho^v “OK” és attól kezd­ve minden ment, mint a karikacsapás. A szerződé­seket. amelyeket a “barátom” bankja elfogadott, a másik bank azért utasította el. mert négerrel még üzletileg sem akart szóba állni. Andersonban az állam harmadik legnagyobb vá­rosában ahonnan Mr. Griffin a levelet irta, öt he­tet töltöttem, amely idő alatt kizaroiag csak nége­rekkel csináltam üzletet egyszerűen azért, mert a C. B. minden néger kérvényét jónak találta és minden fehér kérvényezőt elutasított. A GAZDASSZONY SZEREPE Ebben a városban barátságba kerültem egy Mrs. Anderson nevű néger tanítónővel, aki a néger ele­mi iskolák felügyelője volt. Sokat hallottam tőle arról a viselkedésről, amellyel a néger lakosságot a fehérek állandóan sértik, szégvenitik. Tőle hal­lottam a következő jellemző esetről: Az egyik helybeli fehér üzletember felesége hir­telen meghalt. Nem gondolhatott azonnali nősü­lésre, ezért néger házvezetőnőre volt rögtön szük­sége, aki rendben tartja a házát, elvégzi a főzést, gondját viseli két árván maradt gyermekének és minden más tekintetben teljesiti a Ház asszonyá­nak kötelességeit. Mint ilyenkor szokás So. Carolinában és minden más déli államban, az özvegyember keresett egy neki megfelelő (és lehetőleg minél fiatalabb) né­ger nőt, akiről minden információt egy háromtagú bizotság elé terjesztett. A háromtagú bizottság tagjai a polgármester, a rendőrfőnök és a posta­mester voltak. Ha a bizottság a néger nőt, múltjá­nak és jellemének megvizsgálása után, elfogadha­tónak nyilvánította, egy fehér orvos pedig egész­ségesnek találta, az illető beköltözhetett az özvegy ember házába és attól kezdve ő volt a ház asszo­nya addig, amig a gazdája nősülésre határozta el magát. A házvezető néger nő sütött, főzött, mosott, va­salt, takarítót és gondozta a két gyereket. Ha ven­dégek voltak, fehérbe öltözött és kiszolgált. Ha a vendégek gratuláltak a házigazdának, amiért fia­tal csinos asszonyra tett szert, azt mosollyal il­lett meghálálni. A néger nő mindenben pótolta a feleséget, — egy különbséggel: a gazdájával szemben alázatosnak kellett lennie, mindig a szol­gai “yes, Sir”-rel kellett válaszolnia és a ház fő­bejáratát soha nem volt szabad használnia. A néger gazdasszony tehát jó volt arra, hogy az ennivalót elkészítse, a gyerekeket gondozza s amikor a “boss” úgy kívánta, az ágyát is megossza vele, de jövés-menésre csak a cseléd számára ki­jelölt hátsó bejáratot használhatta, mert ezt igy Írják elő a déli gentleman-ek jellem-szabályai! ''KIKERGETÜNK A VÁROSBÓL" Columbiában a néger egyetem dékánjával és fe­leségével, aki maga is tanárnő volt, kerültem kö­zeli ismeretségbe. Estéket töltöttem a házukban s beszélgettem velük a déli négerek helyzetéről, a fehérek velük szemben tanúsított viselkedéséről és azokról a távoli lehetőségekről, amelyek majd megváltoztatják a helyzetet. Amikor a feleségem odaérkezett, egyik este vele együtt felkerestem a tanár-házaspárt és valóban tanulságos és kellemes órákat töltöttünk társaságukban. Másnap délután a telesegem az üzlettársam fe­leségének vendége volt. Három-négy fehér asz- szony előtt említette az előző esti látogatást, amit valamennyien hűvösen és látható csodálkozással vettek tudomásul. ( A feleségem soha többé nem kapott meghívást!) A következő nap reggelén, amikor egyedül ma­radtunk, üzlettársam azzal a kérdéssel fordult hozzám: igaz-e, hogy meglátogattam a “niggere­ket” és hozzá még a feleségemet is magammal vittem? Igenlő válaszomra azt kérdezte: “Why?” (Miért?) Gondolkozás nélkül rávágtam a feleletet: “Mert az egész városban még egy ilyen intelligens, kel­lemes házaspárt nem ismerek és tudtam, hogy a feleségem is szívesen találkozik velük.” Üzlettársam, aki tipikusan déli fehér volt, egy darabig nem szólt hozzám, de láttam, hogy majd­csak szétveti a düh. Mielőtt elhagytam az irodát, ennyit mondott: "Csak csináld tovább ezeket a dolgokat és . .te leszel az első, akit kikergetünk a városból," Amire röviden ennyit mondtam: I’ll remember that” (Emlékezni fogok erre) és mentem a dolgom után. Ez szerdai napon történt. Pénteken délután, iro­dazárás előtt kértem, hogy számoljunk el. Megtör­tént, átadtam a kulcsokat és kijelentettem, hogy másnap reggel elhagyom a várost. Ezt a következő párbeszéd követte: — Mikor jösz vissza? — Nem jövök vissza. — Hogy érted ezt? — Úgy, hogy nem akarok addig várni, amig te és a barátaid kikergetnek a városból. Sarkon fordultam és pontosan azt csináltam: otthagytam az üzletet, Columbiát, So. Carolinát, az egész Délt s a déli gentleman-ek jellem-szabályait. Ez 1941 decemberében történt. Azóta nagyot fordult a világ. A négerek Délen és Északon, Nyu­gaton és Keleten tudtára adták fehér polgártár­saiknak, a polgármestereknek, a kormányzóknak és a szövetségi kormánynak, hogy kifogytak a tü­relemből. Nincs szándékuk tovább vállalni a má- sodrangu polgárok szerepét. Nem elégszenek meg többé azzal, hogy “olyan emberek is vannak, akik néha az uccán szóba állnak” velük. Nem tartják többé kitüntetésnek, ha fehér “boss”-ok alázatos gazdasszonyokat csinálnak csinos, fiatal nőikből. Teljes jogú polgárok, szabad emberek akarnak lenni és nincs az a hatalom, amely szándékuk ki­vitelében megakadályozza őket. Az amerikai nép nagy többsége és a világ köz­véleménye a négerek mellett áll: ebből az össze­csapásból csak győztesen kerülhetnek ki. Mr. Grif fin, a hozzá hasonló urak és a nagy magazinok kénytelenek ezt tudomásul venni. Nem a “közel jövőben”, nem a jövő évben, nem holnap, hanem MA. Azonnal! MINDENKI IRKAT JÓ ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak es nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető S1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. ____-.........................................................../ őszi társasutazás az óhazába! Mélyen leszállított áron, magyar csoportvezetővel TÖLTSE A SZÜRETET AZ ÓHAZÁBAN! Indulás a Queen Maryvel OKTÓBER hó 2-án. Visszatérés a Queen Elizabethen NOV. hó 1-én. Hajó és vonat New York—Budapest—New York: $385.00 Jelentkezzen minél előbb a RENNER & GROSS UTAZÁSI IRODÁNÁL 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. Telefon: ED 5-6902, vagy RENNER & GROSS CHELSEA TRAVEL SERVICÉ NÉL 222 W. 23rd St., New York, N. Y. — WA 4-4500

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents