Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-01 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 1, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztóseg álláspontjával. juuiAMA<uuu>ni<A<UUIAAIUin/VUUU\IUtA«tAA(UWVWV<^l<nAA/UWWVUWWW\AAWUWVMAnn/WWVIAMUVWMAAnr ne sajnálja a fáradságot, hivja fel az illetékes hatóságok figyelmét arra, hogy mielőtt ilyen modern, ember- és állatölő mérgeket kezdenek. használni, győződjenek meg azok káros oldaláról is. Olvassák el a Silent Spring Írójának panaszos, sőt kétségbeesett kiáltozásait, a hivatalos adatokkal együtt, hogy megvédhessék önmagukat, a népet, az állatokat, sőt még a jó bogarakat is, hogy legyen a fecskéknek, halaknak mivel táplálkozniuk. KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Hozzászólás a konferenciás vitához AVENEL, N. J. — Nem igen szoktam Írni a lapba, de most nem tudok csak úgy elsiklani a dolgok fölött. Mivel Írásom igen hiányos, bocsánatot kérek, ha esetleg valaki nem szereti nyíltságomat. Elérkeztünk egy bizonyos korszakhoz, amikor mindent nyitott szemmel kell megnézni és nyilt ésszel kell megbírálni. A mi lapunk mindig felkarolta az elnyomottak ügyét és most is csak a kötelességét teljesiti, amikor a néger nép ügyét továbbra is istápolja úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Ez kötelességünk. De ne feledkezzünk meg lapunk támogatásáról és terjesztéséről sem, mert ez az egyedüli igaz szó az Egyesült Államokban magyar nyelven. Ostorozzuk továbbra is a szakszervezeteket, hogy több és jobb eredményt mutassanak fel és politikailag is világosítsák fel a munkásosztályt. Minél nagyobb nyomást kell gyakorolni a szak- szervezetekre az újságon keresztül kritika formájában. Ablonczy Pál Számítsák ki a biológusok, hogy mennyi DDT-t és más mérget képes egy méh feldolgozni mézzé, mielőtt elpusztulna. Számítsák ki azt is, hogy' mi fontosabb, a szúnyog és légycsipés, a kapálás, vagy a lassú öngyilkosság. A fentemlitett Silent Spring bő adatokkal rendelkezik ezirányban. Még az is említésre méltó, hogy Magyarországnak és a többi u. n. “vasfüggöny” országnak nem kell félnie a vegyi tröszt haragjától, ha nem csinálnak olyan vegyszert, amely kipusztithatja őket. Ott nem kell félni a haszon veszélyeztetésétől, stb. U. I Amikor felolvastam e levelet feleségemnek, Klárának és odaértem, ahol a gyomirtó méreg káros voltáról irok, azt mondta, hogy kihagytál egy fontos mondatot: Mi fog történni magával a termőfölddel, ha sok mérgezésnek lesz kitéve egyik évről a másikra? B. Skapinetz szokott lenni, aki valamikor ezreseket ért, de most csak nyolcszázat, mert annyiért vette Stevenek egy jómódú nagybácsija azt a kocsit. Puffo- gott, rázta és riszálta magát és ha nékilódult, akkorát durrantott hogy az egész utca belerázkódott, összablakok csörömpölve táncba kezdtek és a paradicsomos kannák leestek a stelázsiról. Steve eddig se sokat tanult, hiszen már említettük volt, hogy mindent tudott már, de most aztán igazán mégcsak nem is ért volna rá tanulni, mert állandóan a kocsijával volt elfoglalva. Mosta, fésülte, olajozta és zsírozta és karburétorozta s starterozta, generátorozta, sparkplugozta és töltőtoll helyett három különböző nagyságú és célú srófhuzó virított az úgynevezett “szivarzsebében.” Vagy mint egy vásári kikiáltó állott a kocsi mellett és magyarázta, hogy mi mindent tud az a kocsi és éppen tegnap este felment vele száz mérföldes sebességre a Ventura Freewayn és mehetett volna feljebb is, mert az utasa, (ösmerem, azaz ki nem ösmerné a szomszédos utcából a sasfészeknek beillő s lángoló pirosra festett hajú Genet) biztatta ugyan, de Steve nem bízott a gumikerekekben. Reggelenként Steve begyújtja azt a szörnyeteget pontosan hét órakor, amikor még mindenki, vagy legalább is én aludni szeretnék és az úgy hangzik, különösen egy aluszékony embernek, mint a földrengés és erre az utca összes lustái (és higyjék el ez egy lusta utca) rémülve ugranak ki ágyukból. Ez a reggeli csetepaté gyorsan jön és gyorsan megy, de a délutáni sokáig marad. Akkor nemcsak a fentemlitett műveleteket műveli Steve a szörnyeteggel, hanem akkor jönnek a barátai és próbák. A blokkot körülvészelik hetvenessel, a fordulókat csikorgó hatvannal és zug az egész környék. És zúgolódnak a szomszédok, dehát amint a latin közmondás mondja, hogy amikor Jupiter és Alpha-Romeo beszél, akkor kuss mindenki másnak. Steve persze egy-kettőre a kocsijához idomult, mint az amerikaiak általában szoktak. Vérnyomása az eddigi lustavérü ifjúnak felment ki tudja menynyire, lesoványodott és lenyügöződött. Türelmetlen ideges lett és mint a vad, kapkodva nézett, lesett jobbra, balra, mintha attól félne, hogy egy veszedelmes vadállat eleszi előle azt a kocsit. Anyja tiz évet öregedett, apja ötöt. (Anyákat hamarabb öregitenek a fiatalok.) Rám is úgy nézett, mintha hetven év különbség volna köztünk, az ő javára persze. Most aztán igazán nem érdemiem meg, hogy a világon vagyok, mert rájött, hogy nem tudom méltányolni az Alpha-Romeo dupla karburé- torját. “Ügy beszél hozzánk, mintha a kutyája volnánk!” Panaszkodott a minap Steve apja. “Mindent tud és ha csak a szánkat nyitjuk, csak szerényen kérdezünk valamit, szinte ugat ránk. Az ételt bekapja és szalad az Alphájához és a Rómeójához. Az uj lánya egy kergefülü, hujj-hujj középiskolás gyerek és azt se tudjuk, hová viszi esténként.” “Mi van Annyval?”, kérdeztem. “Semmi. Az szorgalmas, jó lány. Irodában dolgozik. Száz szót csinál egy perc alatt, de csak az írógépen, mig az a kis dög ötszázat az automobil ülésen. Steve elejtette Annyt. Mert nem passzolt a kocsijához. Ez a mai fiatalság.” “Nem mind ilyen”, vigasztaltam az öreget. “É3 Steve is megváltozhat még.” “Ha nem megy neki egy oszlopnak!” Inkább sóhajtotta, mint mondta az öreg. ♦wwuwimwwvvwHHwuuumwwiw MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. —____________4 VIGYÁZZANAK A ROVARIRTÓKKAL MAGYARORSZÁGON PERTH AMBOY, N. J. — Az alanti soraimat Bebrits Lajos tanítómesteremnek dedikálom. Mint régen, most is nagy örömmel és lelkesedéssel olvastam becses és értékes beszámolóját a különféle gyümölcsökről lapunk julius 11-i számában. Különösen az a része duzzasztotta keblemet, amely arról szól, hogy mig szülőhazánkban a gyümölcstermelés 1895-től 1935-ig, 22 millióról csak 32 millióra emelkedett, 40 éven át, addig 1935-től ’39-ig 87 millióra emelkedett 24 év alatt, 59-től 63-ig 95 millióra 4 év alatt és ezzel most már versenyezünk a nyugati államokkal, mint Franciaország, Hollandia, Anglia, Svédország és Dánia. Ezzel bebizonyosodott előttem az is, hogy ha a Habsburgok és a magyar arisztokrácia engedte volna, akkor ipari téren is már régen versenyezhettünk volna ezekkel az országokkal. (Ezt a kis megállapitást a Ref. Szövetség vezetői is megfigyelhetik!) Jólesett olvasni azt is, hogy a gépek már bevonultak a gyümölcsösökbe is, hogy levegyék a put- fonokat a férfiak és asszonyok hátáról. Végül, hogy a különböző vegyszerekkel teljesen kiirtják a kártékony rovarokat. Amikor e kitünően bevált rovarirtó szerről olvastam, eszembe jutott egy kép, ami jó néhány hónappal ezelőtt a Magyar Szóban (vagy talán a Magyar Hírekben) megjelent. Ez a gép úgy van megszerkesztve, hogy elveti a magot, (krumpli, kukorica, paszuly, répa, stb.) a pontos helyre, a megfelelő műtrágya mennyiséggel. Ugyan akkor elhelyezi a gyomirtó mérget is, hogy ne kelljen kapálni a kikelt növényt. (Bizonyára ez a gyomirtó hasonló az amerikai weed-killerhez.) Az jutott eszembe, hogyan tudja az az elvetett mag, hogy melyik a jó éltető trágya és melyik a gyomirtó, s csak a jó trágyát szívja fel a gyökereivel? Ha nem tudja, felszívja a gyomirtót is és ha nem pusztul el tőle, milyen hatása lesz a gyomirtónak a krumplira, káposztára, stb., az emberi és állati egészség szempontjából? Ugyanigy vagyunk az ártalmas bogarak elpusztításával is. Most olvasom a Tavasz csendje (Silent Spring) cimü 368 oldalas könyvet Rachel Carson- tól, aki azt fejtegeti, hogy az emberiség atom- és hidrogénbomba nélkül is kiöli önmagát és minden más állatot, bogarat, halat, hacsak nem... Bizonyítja is már megtörtént esetekkel, hogyan pusztulnak éneklő madaraink, a méhek, halak, kisebb állatok, stb., már ma is a DDT, a Dieldrin, az Endrin, az Aldrin, a Toxaphene, a Heptachlor, stb. repülőgépről való permetezésétől. Hogy milyen mérgező hatásúak egyes vegyszerek, arra elég bizonyítékot ad a fenti könyv a 141. oldalon. Ugyanazon az oldalon áll ez is: E mérgek meg- mérgezik és megölik a békákat és más vízben élő állatokat, köztük a sunfish és bass halat, melyek kedvelt ételek az ebédlőasztalokon. Ezek könnyen odakerülhetnek mérgezett állapotban, mikor a halászok hazahozzák őket és megmérgezhetik a fogyasztót. Erről a Food and Drug Administration igy emlékszik meg: E vegyszerek legtöbbje még egész kis mennyiségben is emberi fogyasztásra fül veszedelmes. Ezek után, röviden arra kérem Bebrits Lajost, Még tavaly történt, hogy Steve, szomszédom fia, aki akkor tizenkilenc volt korban, de érettebb volt, mint én, te, mi, ti, ők, okosabb volt, mint a tanárai, tapasztaltabb volt, fölényesebb volt, mint a legöregebb záptojás... elfogott a ház előtt és, ez igazán hihetetlen ugye?. . . tanácsomat kérte. Szerelmes. Nem a sex körül kérte a tanácsomat, hiszen ahhoz jobban ért, mint én, te, ő, mi, ti és ők. De a nősülés körüli dolgokban már nem volt oly magabiztos. Abban nekem ötven évi gyakorlatom van, ami lehet előny vagy hátrány, de mindenképpen tapasztalat. Ilyféleképp szavalt elöljáróban, hogy aztán hamar rátérjen a rátérjére: “Apám hetenként a kiadásaimon felül öt dollár zsebpénzt ad. És eltart koszttal és kvártéllyal. Erre nem nősülhetek, ugye?” “Nem.” “Kis kakarucs vállalkozó. Legtöbbször maga dolgozik. Jó, ha egyszer-egyszer van kisegítő embere. Abból nem tarthat el két családot, ugye?” “Nem.” Még tanitókoromból maradt az ifjúság iránti szimpátiám és ezért gyakran szóbaálltam vele és a szomszédságnál szokásos apróságok helyett komolyabb dolgokról próbáltam vele beszélgetni. A suszter suszter marad, a tanító akkor is tanító, ha nem muszáj neki. Művészeti és irodalmi dolgok még csak érdekelték, ámbár ezt is olyan arccal hallgatta, mintha csak azt mondta volna, hogy nekem mesélsz? Nekem? Hol vagyok én már azoktól az “elavult” nézetektől? A szocializmusra és a kommunizmusra meg csak annyit mondott, hogy azok nincsenek napirenden. Nem Amerikában. Lám, még Oroszországban sem. Ő csak tudja! És addig, amig nem kerülnek napirendre, szabályellenes velük foglalkozni. Van elég más pont a saját napirendjén. Például az átkozott televízió miatt szülei és a lány szülei egész este otthon kuksolnak. Egyik nap csak úgy, mint a másik nap. És kénytelen a Mullholland Drive mögött kemény sziklákon szerelmeskedni az Annyval. akit el akar venni feleségül. Ez iránt kérte ki minap a tanácsomat, amint már említettem volt. “Második éve járok a City Collegeba és senki, semmi se vagyok még. Ha mérnök akarnék lenni, még tiz évig tartana mig megnősülhetnék, ha ügyvéd nyolc, ha tanító hat, ha orvos...” “Azonnal lehetsz kifutófiu. Irodaszolga. Sőt rak- tárnok is.” “Anny egy angyal. Tudod azt a nótát, hogy bár csak olyan legyen a feleségem, mint az anyám? Hülye a nóta. De Anny igazán feleségnek való angyal.” Aztán átmenet nélkül kérdezte: “Milyen mesterséget lehet hamar megtanulni? Mondjuk, a televizióságot?” “Négy év.” “Sok. Villany, vagy cső. ..?” “Szintén. De ha Akadémiát akarnál végezni, hat heti kurzus után már diplomát kapsz. Bárkezelő, vagy Borbély Akadémiát. Az előbbit nem ajánlom, mert tejszopó vagy és ha egy részeg rádlehel, elájulsz, de a borbélyság manapság vérmentes. Nem beretválnak. Vagy állj be katonának. Az se veszedelmes. Nem kell szúrni, lőni, csak gombot nyomni.” “Mondom, hogy meg akarok nősülni.” Elballagott. A napokban óriási változás állott be úgy Steve, mint az utca életében. Házuk előtt virult egy zinó- berpiros Alpha Romeo nevű kis, köpcös, de versenykocsi. Egy kicsit ugyan ütött volt itt-ott és a festék is kopottas, mint egy vénülő kórista leány G
