Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-25 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD. Thursday, July 25, 1963. Ki felelős a nyomorúságért ? Panaszos levelet kaptunk nemrég, melynek Írója olyan elfajult környékiből számol be, melynek lakói, főleg kisebbségiek, körében a lármás viselkedés, az ittasság, a tisztátlanság, az utcai verekedések és a züllöttség megnyilvánulásai vannak napirenden. A levél írója ezen a vidéken lakik és elkeseredett kifakádásában minden gondolkozás nélkül, magukra a szomszédokra háritja mind a felelősséget a megnyilvánult viselkedésért. A levél írója azt is megjegyzi, hogy ha mi ott laknánk, mi is hasonló véleményen lennénk. Ä levél írójának tudomására hozom, hogy én a West 80-ik utcában lakom, amit szintén nem lehet, éppen paradicsomi lakókörnyéknek minősíteni, mert ez is az utóbbi évek folyamán, néger, portorikói és egyéb proletárok által lakott hely lett és a város egyik legvadabb területének lett elismerve. Ha meleg, nyári estéken kinézünk az ablakon, azt látjuk, hogy az emberek százával ülnek kint a bejárati lépcsőkön, sokszor félig meztelenül, ami egyáltalán nem nyújt elegáns látványt. Sok a zaj, sok a viszálykodás és úgyszólván nincs olyan este, hogy a rendőrség “riot- squad”-ja ne jönne ki valamilyen okból. Olyan a helyzet itt, hogy a közbiztonság is állandóan veszélyeztetve van. Teljesen meg tudom érteni a levél Íróját, mert nekem sem tetszenek ezek az állapotok. De miért van mindez igy? Mikor ezeket a tényeket tapasztaljuk, meg kell állapítanunk, hogy a szinesbőrü és egyéb kisebbTervszerűen halad az Arpád-hid pesti hídfőjének beepitese. Rövidesen elkészül ez a nyolcemeletes blokkház is ségi csoportoknak napról-napra kell lenyelniük a körülöttük levő társadalomból feléjük irányuló megvetést és gyűlöletet. Napról-napra kell tapasztalnak a korlátolt elhelyezkedési lehetőséget, a kilátástalanságot, a reménytelenséget, az átlagosnál alacsonyabb keresetet. Nincs meg számukra az az iskolázottsági lehetőség, ami a fehéreknek megvan, sem annak a lehetősége, hogy a gettóik falain kívül, máshol, kedvezőbb viszonyok között, jobb otthont találhassanak. Lehet csodálkozni, ha ilyen körülmények között, sokszor egymáson adják ki felgyülemlett elkeseredésüket? Lehet csodálkozni, ha a nagyfokú reménytelenség, kétségbeesés, ki- látástalanság és iskolázatlanság mellett a szülőknek, az ilyen gettókban, nincs meg a módjuk arra, hogy gyermekeiknek kellő erkölcsi irányítást és fizikai gondozást nyújtsanak? Emlékezzünk csak vissza a régi világból a Budapesten hírhedt Angyalföldre. Itt nem laktak négerek, sem egyéb szinesbőrüek, de ez olyan leromlott környék volt, hogy a rendőrségi riportok napról-napra tele voltak ottani “incidensekkel.” Hasonlitsuk ezt össze a mai Angyalfölddel, a mai szocialista Magyarországon, ahol megszűnt a nyomor, a kizsákmányolás és a velejáró tudatlanság, szenny és bűnözés. Egymás mellett sorakoznak fel a szebb- nél-szebb modern lakóházak és iskolák a mai Angyalföldön és az. ott lakó nép nem a régi Angyalföld népe többé. Minden más kapitalista országnak megvan a maga gettója a velejáró zülléssel és bűnözéssel, olyan országnak is, amelynek nincsenek néger lakosai. De a néger és egyéb szinesbőrü munkásságot még sokkal fokozottabb módon használja ki és igázza le a belföldi kapitalizmus és a külföldi imperializmus. Ennek megvan a jólismert történelmi háttere. Az Egyesült Államokban, mint jól tudjuk, előbb a déli ültetvényesek, később az északi államok iparbárói voltak azon, hogy a néger népet rabszolga, vagy félrabszolga sorban tartsák, a fehér munkásságtól elkülönítsék, a saját osztályuk önző érdekei céljából. Az egész kapzsi es érzéketlen kapitalista társadalom hibája ez, mely a szinesbőrü és egyéb kisebbségi munkásokat az általánosnál még fokozottabb módon zsákmányolja ki. Legszembeötlőbb példái ennek az ingatlanérdekek, melyek az északi államokban mesterséges gettó falakat állítottak föl és az ezen belül lakni kényszeredett lakosságból leromlott, rosszkarban tartott lakásokért uzsora házbéreket szednek. Könnyű a fehér lakosságnak meglátni a szinesA “VALÉRIA” HELYÉN. A “délutános müs'zak” tanulói egy kis edzést tartanak a József Attila lakótelep ^ uj toronyházai előtt bőrű gettólakók szemében a szálkát. Ne felejtsük el, hogy valamikor az ir bevándoroltak voltak hasonló, siralmas helyzetben és voltak bűnbakjai a soviniszta, rövidlátó, idegengyűlölőknek. Később az olasz, filippíni, japán, lengyel, cseh, stb. bevándoroltaknak jutott ki hasonló osztályrész. Ne felejtsük el azt sem, hogy mikor a mi első magyar paraszt be vándorolt jaink megérkeztek, a “régi, jó urivilág” jóvoltából, sokszor Írástudatlanul, az akkori falusi parasztélet elnyomottságából, tudatlanul és falusi szakásaikkal, őket sem várták éppen tárt karokkal itt. "Hunkie"-knak nevezték őket és nemcsak az uralkodó osztály részéről, hanem még az amerikai tudatlan munkásság részéről is sok megalázásban és megvetésben volt részük. Az elnyomott népek, közöttük a négerek is büszkeséggel tekinthetnek azon fiaikra, vagy leányaikra, akik vagy sok rendkívüli küzdelem árán, vagy a szerencsésebb körülmények által adott alkalom folytán kiemelkedtek soraikból és sikerre és hírnévre tettek szert művészi, politikai, kulturális vagy egyéb téren. Amint a lehetőségek bővülnek, olyan arányban növekszik a népek általános élet- színvonala^ is. Amint az egyes elnyomott néprétegek jobb körülmények közé kerülnek, a magasabb életszínvonallal párhuzamosan a higiéniai, a kulturális, az erkölcsi színvonaluk is emelkedik és rendben beleilleszkednek a szebb és jobb élet minden lehetőségébe. Gyarmaty Kató olyan modern, uj “project”-ben lakik, ahol mindenféle nemzetiségű, színű emberek laknak. Ez rendes, normális lakóvidék, ahol az emberek egymással jó szomszédságban élnek, békében és nyugalomban. A lakásokban csend és tisztaság van és a gyermekek olyan normálisan viselkednek, mint más hasonló normális környéken. •A bűnözés és rossz élet éppúgy nem faji vagy nemzeti tulajdonság, mint a jómód vagy a kultúra,, vagy a jobb élettel járó egyéb megnyilvánulások, a tisztaság, a rendes élet. A legkevesebb, amit megtehetünk ahhoz, hogy a társadalomnak ezt a szégyenteljes mulasztását helyrehozni segítsük, az, hogy minden erőnkkel támogassuk a néger nép integrációs küzdelmét, amellyel nemcsak saját magát emeli fel az elnyomatásból, hanem megadja azt a lendületet a munkásmozgalomnak, amely a munkásság egységes, teljes szervezkedéséhez szükséges. A négerek polgárjogi harca mindannyiunk közös ügye. Ami pedig az ön személyes fájdalmát illeti, csak szimpátiát tudok érezni és azt mondom, hogy fájdalmas, de úgy önnek, mint nekem is, osztálysorsunkhoz, illően kell meginnunk a levét a kapitalista rendszer bűneinek. R. S. Szedik a csemegekukoricát A baranyai szántóföldeken, az ország és legdélibb és legmelegebb vidékén, a szövetkezeti gazdák megkezdték az étkezési kukorica törését. A kedvező időjárás hatására más évekhez képest 2« 3 héttel hamarabb érett meg a kedvelt csemege. A pécsi piacokon és a baranyai üdülőhelyeken már főzik és árulják. A termést egyelőre háztáji gazdaságok szállítják, ahol a védett, fagymentes helyekre már a tavasz elején elvetették a magot. Rövidesen azonban a megye termelőszövetkezeteiben is megkezdik a csemege-kukorica szedését. «WfWWAAAAlMMWWI/WWUWWWWWWWIWWWW* A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Angyalföldi lakóház-építkezés
