Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-25 / 30. szám
Thursday, July 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Taflézás egy érdekes statisztikában A Magyar Állami Biztosításnál részletes statisztika készült a múlt évben történt balesetekről. Eszerint egy év alatt 98 ezer közlekedési, otthoni, iskolai, illetve sportbaleset érte a biztosítottakat. A legtöl)b baleset (42 ezer) ipari és mezőgazdasági üzemekben történt, és egyharmaduk gépkezelés ,valamint szállítás és rakodás közben fordult elő. A mezőgazdaságban több mint ezren sérültek meg állatoktól, 13-an halálosan. A statisztika azt mutatja, hogy legveszélyesebb: gyalog járni. Egy év alatt 7538 gyalogost ért közlekedési baleset, 133 esetben halálos. A gépjármüvek közül a motorkerékpár a legveszélyesebb közlekedési eszköz; csaknem másfél ezer motorost ért baleset egy év alatt s ebből 61 halálos kimenetelű volt. A saját gépkocsit vezetők közül 221-en szenvedtek balesetet, a lovas kocsin utazó közlekedési sérültek száma 379 volt. Érdekes, hogy a statisztika szerint az otthoni balesetek száma (15,211) meghaladta az összes közlekedési balesetekét. (15,060.) A sportolók baleseti statisztikájában a labdarugók vezetnek: egy év alatt 4274 .labdarugó sérült meg a pályán, őket a téli sportok hívei majd sorrendben a kézilabdázók, az ökölvívók, a birkózók, a kosarasok a vizisportok művelői követik. Legkevesebb baleset éri a vadászokat. Az életkori megoszlás azt mutatja, hogy 20 éves korig a 13 éveseket, 20—40 év közötti a 26 éveseket éri a legtöbb üzemen kívüli baleset. A 26 évesek közül a közlekedésben 37 nő és 216 férfi, a sportban 8 nő és 330 férfi, a háztartásban 38 nő és 179 férfi szenvedett balesetet egy év alatt. A biztositó statisztikája Szerint a 40 éven feliileiknél az 52 éveseknél fordul elő a legtöbb baleset. Készülődés a füredi Anna-bálra (Veszprém megyei tudósítás) “Tisztelt Anna-báli rendezőség! Kérem, szíveskedjék négy szép rokonlányom részére báli meghívót küldeni. Én szeretném gardírozni őket. Tisz- tettel “Szappanos Balázsné.” Kérem a vezetőséget, hogy a hagyományos Anna-bálra szíveskedjenek meghívót küldeni. Többször voltam már balatoni kiránduláson, de a füredi bálra még nem sikerült eljutnom. Üdvözlettel: Nagy Józsefné varrónő, Szeghalom.” Százszámra érkeznek a hasonló tartalmú levelek az Anna-báli rendezőség főhadiszállására a Balatonfüredi Idegenforgalmi Hivatalba. Több mint két hét múlva (e sorok Írásakor) kerül sor a Balaton-part egyik legvonzóbb eseményére, de hetek óta gyülekeznek a kérelmek, s a rendezőség máris gondban van, hogyan elégitse ki az igényeket. Az ízléses rajzu meghívók rövidesen útra kelnek. Az idei — sorrendben 138-ik — bálon is sor kerül az első bálozók, s az Annák táncára; éjfélkor pedig átnyújtják a hagyományos aranyalmát a bál szépének. Kedves figyelmességként az Annákat már a bál kezdetén virágcsokorral köszöntik, de jut virág a más nevű lányoknak is; a Virágért Vállalat külön sátorral költözik a bál színhelyére. A postahivatal alkalmi bélyegzővel látja el a bálon feladott üdvözlő lapokat. Segítenek az idén a ruhagondokon is: a jelmezkölcsönző helyszíni kirendeltségénél már egy héttel a bál előtt kikölcsnözhetők az elegáns női és férfi estélyi ruhák. Az 1963-as Anna-bál július 27-én este 9 órakor kezdődik. Magyarország megszünteti kereskedelmi kapcsolatát a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal Mint ismeretes, a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikájával szemben az ENSZ is fellépett. A magyar külkereskedelem szóvivője a következőket hozta nyilvánosságra: — A Magyar Népköztársaság képviselőit az ENSZ legutóbbi közgyűlésen beválasztották abba a különbizottságba, amely figyelemmel kiséri a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikáját. Képviselőink e bizottságban tevékeny szerepet játszanak és reméljük, hogy ezúton is hathatós segítséget tudunk nyújtani az alapvető emberi jogokért küzdő dél-afrikai népnek. A Magyar Népköztársaság kormánya a Dél-afrikai Köztársasággal, nem tart fenn sem diplomáciai, sem hivatalos, államközi kereskedelmi E. H. Neuwald: Dr. Hevesi egyetlen gyűlése A. budapesti rabbi körútja megfeneklett egyetlen N .Y .-i egyleti gyűlésen (Bocsánatot kérünk Neuwald munkástárstól, hogy az elmúlt heti “Huszár egyetlen gyűlése” c. cikke fölött a neve kimaradt.) Huszár Károly volt miniszterelnök sikertelen amerikai látogatásával kapcsolatban irt cikkemet a múlt héten azzal végeztem, amivel ezt a cikket elkezdtem: nem ő volt az egyedüli, aki a Horthy- uralqm gazságait szerette volna tisztára mosni, vagy elfeledtetni. Alig egy évvel Huszár csúfos hazatérése után, jött egy másik neves látogató Amerikába, akinek utazási tervét nem hirdették előre és csendben, majdnem észrevétlenül érkezett New Yorkba. Abban az időben már nem dolgoztam az Előre szerkesztőségében, igv nem tudom, hogy ennek a neves látogatónak megérkezéséről tudomást szereztek-e a szerkesztők és ha igen, mikor? Megint kerülő utón, mogzgalmunk és lapunk titkos barátja révén jutott tudomásomra, hogy gyűlés lesz, amelyen a vendég beszélni fog... Éveken át tagja voltam a newyorki önképző Egyletnek, ahol annak idején az “önképzés” úgyszólván kizárólag csak a kártyaszobákban történt. Időnkint résztvettem a hétfő esti gyűléseken, többnyire olyankor, amikor az “előkelő” tagok egyike-má- sika azzal a céllal jelent meg, hogy valami ferde dolog pártolására nyerje meg a tagságot. liven régebbi eset volt, amikor Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava tulajdonosa az Amerikában lefoglalt Károlyi-pénzeket szerette volna megkaparintani és ennek az önző manővernek a céljára próbálta megnyerni az önképző tagságát. A tervről idejében értesültem, a gyűlésen szembe kerültem Berkó úrral és a keletkezett vita után a tagság Berkó javaslata ellen foglalt állást: a reakciósok összeesküvése nem járt sikerrel. A magyarországi látogató érkezéséről és a gyűlésről, amelyen beszélni fog, régi jó barátom és egykori osztálytársam, Láng Richárd értesített, ki annak idején a Népszava kiadóhivatalában dolgozott. Amikor a boszorkánykonyhán, ahol Berkó kiadó és Kende szerkesztő voltak a szakácsok, valami gyanús terven főzőcskéztek, Láng barátom hűségesen értesített, hogy — ha lehet —, idejébén megtegyük a kellő óvintézkedéseket. Ez alkalommal is ő hivott fel és kért, hogy déltájban találkozzam vele, mert fontos közölni valója van. Találkoztunk és elmondta, hogy dr. Hevesi budapesti rabbi New Yorkban van és hétfőn este Berkó és Cukor Móric társaságában az Önképző gyűlésén fog bemutatkozni és először szerepelni. Hallott arról is, hogy az Önképző gyűlés után — amelynek sikerét a nevezett két ur személyes megjelenésével igyekszik biztosítani —, dr. Hevesit New Yorkban és Amerikaszerte akarják szerepeltetni a magyar egyletek és egyházak tagsága előtt. A jelzett estén az önképző tagsága zsúfolásig töltötte meg a gyüléstermet. A gyűlés megnyitása és az üzleti ügyeknek a következő gyűlésre való halasztása után, bejelentették a helybeli előkelőségek és a külföldi vendég megérkezését. A kisérő egyleti tagok között bevonult a neves társaság: Berkó, Cukor és dr. Hevesi. Cukor Móric ügyvéd, aki a newyorki reakciósok mindenkori disz-szónoka volt, tartotta a bevezető és megpuhitó beszédet, utána Berkót érte az a tisztesség, hogy bemutassa a budapesti főrabbit. Dr. Hevesi zajos tapsok után megtartotta beszédét. Ebben a beszédben sok mindenről volt szó, főként arról a súlyos helyzetről, amelybe az első világháború és forradalmak után a magyarországi zsidóság került. A súlyos helyzet és a nélkülözések hangoztatása rendszerint a dollár-adományok kérését előzte meg. Ez az eset sem volt kivétel. Ismétlem: Dr. Hevesi beszédében sok mindenről '^VW/WA/VWWVWWWWVWWWIW/UUWIAA/WVWA kapcsolatokat. Ilyen kapcsolatokat nem is szándékozott létrehozni, mert a magyar nép és a magyar kormány mindig is mélységesen elitélte a dél-afrikai kormány fajüldöző politikáját. Ami a kereskedelmi kapcsolatokat illeti, néhány magyar vállalat exportált ugyan fogyaszrá- si cikkeket a Dél-afrikai Köztársaságba, azonban kormányunk, politikájának megfelelően, intézkedéseket tett a kapcsolatok teljes felszámolására. A magyar kormánynak ezt a döntését az ENSZ illetékes bizottságában a magyar képviselő bejelentette — fejezte be nyilatkozatát Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese. esett szó, de egyetlen egy árva szó sem esett Hor« thyról, a darutollas brigantikról, a Britannia szállóbeli kínzásokról és gyilkosságokról, sem a zsidóság ellen elkövetett igazságtalanságokról, amelyek) ői az Előre állandóan irt, amelyekről tudomást szerzett az amerikai magyarság és az angol-nyelvű sajtókon keresztül az egész amerikai nép. Nem tudtam, hihetek-e füleimnek? Nem tudtam, hogy álom-e vagy valóság: elhangzott a budapesti főrabbi szívhez szóló beszéde, amelyben egyetlen árva szó sem hangzott el a kegyetlen fehér terror ellen. Úgy képzeltem, ez lett volna az alkalom dr. Hevesinek elmondani, ami évek óta a szivén feküdt és a hallgatóság elé tárni, amit eddig, a Hor- thv-járom alatt tartott szülőföldön nem volt alkalma elmondani. Vártam, hogy a beszéd utáni felszólalások folyamán rátér-e valaki a fehér terror ügyére, de hiába vártam: a felszólalók csak dicsérő szavakat találtak a neves látogató beszédére. Mindenki hallotta, amit ékes szavakkal elmondott, de senki nem vette tudomásul, amit elhallgatott. Már-már úgy látszott, hogy a következő lépés indítvány lesz arra, hogy az egylet pénztárából jelentős összeget utaljanak ki a vendég számára. . . Szót kértem és felszólalásomban körülbelül ezt mondtam: “A zamatos magyar nyelvtől elszokott fülünknek jólesett hallgatni a bölcs rabbi tartalmas és ékes beszédét. Nyilvánvaló, hogy ereiben a tudós talmudisták vére csörgedez, de részemről azt szerettem volna, ha dr. Hevesi ereiben egy csöpp, egyetlen egy csöpp lett volna a hős Mak- kabeusok véréből, akik az életüket áldozták az elnyomó római légiókkal szemben vivott harcokban. “Sajnos, dr. Hevesiben nincs egy csöpp sem ebből a harcos vérből, mert ha lenne, akkor ékes szavait a gyilkos Horthy-banditák ellen irányította volna és itt, ahol életét nem fenyegeti veszedelem, rámutatott volna a gazságokra, amelyeket Horthy védelme alatt az ő ‘legjobb tisztjei’ elkövetnek...” Az utolsó mondatokat már emelt hangon, szinte kiabálva kellett elmondanom, mert Berkó, Cukor és dr. Hevesi otthagyták a számukra kijelölt díszhelyeket és szitkozódva, “bolseviket” emlegetve távoztak a teremből. A tagság azonban figyelemmel hallgatta végig a beszédet, amelyet azzal fejeztem be, hogy ha dr. Hevesi megtette volna, ami hivatásánál fogva kötelessége volt, ha méltóan ostorozta volna a Horthy-évek szörnyűségeit, akkor az amerikai magyar zsidóság kétségtelenül gondoskodott volna arról, hogy Amerikában egyházközséget kapjon, ahol tehetségének megfelelő díjazásban részesült volna. Tudtommal -— akárcsak Huszár esetében —. a kudarccal végződött egyetlen gyűlés után dr. Hevesi sem szerepelt többé a nyilvánosság előtt és nem volt alkalma elhallgatással és bűnös némasággal alátámasztani Horthy uralmát. Pénzt sem gyűjthetett és ő is üres kézzel, megtépázott babérokkal tért vissza azok közé, akik hiú reményekkel küldték őt Amerikába. Huszár “több száz” gyűléséből nem lett semmi és dr. Hevesi tervezett körútja is egy gyűléssé szűkült, mert a gyűlések, a körutak tervezői és rendezői jól tudták, hogy ezeket és hasonló akciókat meghiúsít az a tábor, amely a haladó mozgalom és napilapja, az ELŐRE mögött állt. Az amerikai magyarok haladó táborának ma is megvan a sajtója — egy hetilapja és két havi folyó irata —, amely erejét és biztonságát abból a lelkesedésből és áldozatkészségből meríti, amellyel ez a tábor hat évtizeden át és napjainkban is mögötte áll. Helyreigazítás____ Múlt heti lapunkban, Jakab Henrik levelében, a ö-ik oldal második oszlopában, kezdve a harmadik sorban, a szövegnek ez a része kimaradt: Bele kell oltani az ember iránti szeretetet, a hűségét az osztálynélküli társadalomhoz, az ember univerzális- ságának fogalmát; be kell vezetni az elvont fogalmak világába, a változó emberi élet feneketlen mélységeibe, mielőtt és miközben az eke szarvát vezeti, karöltve azokkal — a néppel — kiknek életfonalaiból holnapi müveinek szereplőit kell fonja.
