Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-25 / 30. szám

Thursday, July 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD PERBE SZÁLÚINK AZ ALÁBBI LEVÉL TARTALMÁVAL LOS ANGELES, Cal. — Mint a Magyar Szó hű­séges olvasója, figyelemmel kisérem a lapban fog­laltakat és a lap irányát. Sajnos mi munkás ma­gyarok most abban a helyzetben vagyunk, hogy sem irányunk, sem újságunk, sem szavunk nincs, de a lapnak és szerkesztőjének sincs. A lap tele van ellentmondásokkal. Példa rá, hogy Rev. Gross egyszer elitélőleg nyilatkozik a vallásról, utána meg imádkozik a pápáért, XXIII. Jánosért. Egyszer a lapban agyoncsépeli a német fajt, s Strausst, volt honvédelmi minisztert, majd Izraelben meg­kötik vele a zsidó katonák németországi kiképzésé­re szóló egyezményt. Tehát izraeli katonák Német­országban, majd később forditva. Egyszer vemhes, máskor nem vemhes. Egyszer Kruscsev, máskor Mao, egyszer vallás, máskor nincs vallás. A ma­gyarországi rendszer feldicsérve, de ugyanazon az oldalon azt Írja, hogy a parasztoknak Nagykátán csak talicskájuk van. S igen elszaporodott a talics­ka, mert a parasztok beadták az igásállatokat a termelőszövetkezetbe, igy most talicska-járvány van. Szép egy szociális haladás és önkéntes szövet­kezet az, ha a paraszt odaadja a lovát a talicská­ért. Már pedig igy van, mert a lapjuk és a levelek is Írják, de azért a szovjet rendszer önök szerint, különösen Rev. Gross szerint jó és jövőt Ígérő. Igen, talicskát Ígérő. Most már megértem, hogy miért volt az 1956-os forradalom. A munkás a munkához 1 kg-os kalapács helyett 5 kg-ost, 2 öltözék ruha helyett egyet akart, a kocsi-ló helyett talicskát. Most már látjuk a félrevezetést és bohóc sapkát, de egyszer mindennek vége, talán még a lapnak is, amit őszintén sajnálnék. Huszár Gergely A szerkesztőség megjegyzése Először is vissza kell utasítani azt a kijelentést, hogy nincs irányvonalunk. A Magyar Szó, a saj­tónk 60 éves haladó hagyományait követi, osztály­harcos alapon ismerteti a jelentősebb eseménye­ket és bátor kiállással igyekszik befolyásolni a ha­ladó eszmék érvényesülését. Fogadott hazánk mun kásosztáiya, faji- és nemzeti kisebbségei érdeké­ben, a demokrácia és polgári jogok győzelméért emeli fel szavát és ad útmutatást. Az ellentétek, amikről Huszár munkástárs ir, azok a körülöttünk létező világban, fennálló ellentétek, amiket hír­szolgálatunk is visszatükröz. Nem a sajtónk álláspontja változott meg tehát, hanem a világ halad előre az általunk is hangozta­tott kitűzések felé. Talán nem előrehaladás az, hogy a világ eddig legreakciósabbnak ismert szer­vezetének vezetője, a katolikus egyház pápája, a történelemben először, meggyőzően felszólal a bé­ke és az emberi jogok mellett és figyelmezteti hí­veit niások jogainak elismerésére? Erre még nem volt példa a történelemben! Talán nem ez volt év­tizedek óta a mi álláspontunk és követelésünk is? A népekbe, az emberiségbe vetett bizalmunk győ­zedelmeskedett, mert mindig vallottuk, hogy ösz- szefogással az egyszerű és hatalmas nép ereje oly embereket juttat vezető állásokba, akik felismerik a nép szükségleteit és felszólalnak az érdekük­ben. Mert fel tudják mérni, hogy ellenkező eset­ben a nép nélkülük lép előre az elnyomástól való felszabadulás utján. Ez a haladó folyamat sok he­lyen érvényesül manapság. Huszár olvasónk Magyarországra vonatkozó megjegyzéseiből azt a sajnálatos következtetést vonhatjuk le, hogy talán sohasem fogadta el az ország szocialista irányú változását. A talicskák­ban látja igazoltnak feltevését, hogy “most már látjuk a félrevezetést és a bohóc sapkát.” Neki a nagyüzemi mezőgazdaság csak annyit jelent, hogy “a paraszt oda adja a lovat a talicskáért.” Ez sze­rintünk nagyon rosszakaratú és a tényeket félre­magyarázó beállítás. A magyar paraszt nem “adott”, hanem kapott a termelés szocialista átalakulása folytán. Ha Huszár olvasónk bármelyik faluba elmenne, maga is meg­győződne erről. Nagykátán is, mint másutt, a ta­licskát a háztáji munkáknál, a kertek megművelé­sénél használják, úgy is hívják, hogy “háztáji ko­csi”. Vagy talán ott lóra volna szükség? Inkább az a törekvés, hogy még a termelőszövetkezeteknél is géppel helyettesítsék a lóerőt. Nagykátán is életbelépett ez a folyamat. Ezt tisztán megmondja a jun. 20-i lapszámban megjelent “Séta Nagyká­tán” cimü riport, ahol “.. .az elmúlt év óta a gé­pesítés és az egy munkaegységre jutó részesedés növekedéséiről beszél. Ez a fejlődés nemcsak jobb jövőt "ígérő", hanem jobb jelent teremtő fordulat. Persze, hogy vannak még lovak és talics­kák és a múlt rendszernek ezen csökevényei még jóidéig meglesznek, de a fejlődés idővel kiszorítja őket, mezőgazdasági gépek és másfajta “háztáji” kocsik, a motorkerékpár, az autó, veszik át he­lyüket. A valóság az, hogy ezen uj jármüvek iránt olyan nagy az igénylés, hogy a kielégítésére nem áll elég készlet a rendelkezésre. Vissza kell utasítani azt a sok “belemagyarázást.” amit Huszár olvasónk megkísérelt a “Séta Nagy­kátán” cikkel kapcsolatban. Az ’56-os események­re, a “kalapácsra”, a parasztok öltözködésére vo­natkozó megjegyzései teljesen alaptalanok, a való­sággal ellentétesek. Ha csak egyszer benézhetne egy parasztcsalád ruhaszekrényébe, vagy megpil­lantana egy falusi kislányt Pesten (nem ismerne rá úgyse), mindjárt más véleménye volna róla. Olva­sóink nemcsak sajtónk közleményei, hanem sokan saját tapasztalataik, vagy más hírforrások alapján is tudják, hogy levélírónknak “rémlátomásai” van­nak és semminek sincs “vége”. Legkevésbé vo­natkozik ez a lapunkra. Reméljük, hogy Huszár munkástárs is még hosszú ideig lesz “hűséges ol­vasója.” V\\v\\\\\vv\v\%v\\v\\v\\3kvwv%v\%\vv%vvw\\v\vv\v\\\vx\\\v\%\^vv\v\vvv\vwv\vw VALAHOL VALAMI BAJ VAN A MAGYAR ÍRÓKKAL ST. CATHARINES. — Én is olvastam a Bálint Imre cikkét a Magyar Szó junius 27. számában. Bizony az embernek meg kell fogódzkodni, hogy el ne essék. Hogy mi indította a ragyás gyurka tulajdonosát ilyen kijelentések megtételére, aligha egyéb, mint irigység, hogy a magyar kormány megnyitotta az iskolák kapuit MINDEN tanulni akaró számára. Vagy pedig, ami már jön a korral, egy kis agyvelő ráncosodás. Mert ha testünk minden része szoty- kul, szárad, lehetetlen feltételezni, hogy az az 1500 grammnyi velő, fiatalos üdeségben maradjon tehát ez aggkori végelgyengülés, magamat sem kivéve. Azért, ha nem váltunk még közveszélyes bete­gekké és tudunk olyan szépen Írni, mint ahogy a ragyás gyurka tulajdonosa is ir, mégsem volna sza­bad, senkit, legkevésbé a saját nemzetünk uj gene­rációját — de még egyéb korút sem, egy kalap alá véve— gunyszavakkal illetni. Hogy a 10—16 éve­sek taknyosak, ezt a jelzőt reánk, 70 évesekre és azon felüliekre, talán jobban illett volna alkalmaz­ni. Vagy még ott sem. Bálint Imrének ahhoz semmi joga sincs, meglehet, a régi jó világból még a szive mélyén végkép ki nem aludt irigység diktálta. Egy kicsit eltérve a tárgytól, áttérek nem az irók, hanem a tehetségek táborára. Határozottan tudom, hogy egyéb, nem televíziókra való produk­tumok között látni elgondolkoztató programokat is. Ilyen pl. Tiny Talent Time program. Látnia kell, hogy 5—6—7 éves gyerekek, bámulatba- ejtő programokkal jönnek a színre. Az 5 éves kínai kislány világsikert aratott zongoramüvészetével. És sorolhatnánk végnélkül. Bálint Imre szerint te­hát ezeknek a tehetségeknek várniok kellene ad­dig. mig “Morgók”-ká válnak. Most vissza a mi ügyünkhöz. Hát a lealáztatás- nak, melyet ez a nemzet eltűrt, még mindig nin­csen vége? Eltűrtük, mert mi mást is tehetett vol­na a szegény magyar nép. Hiszen ott állottak a háta mögött a csend hűséges őrei. Varga József költőnk a “földrengéskor” cimü verses kötetében, a TOBORZÓ-ban. így írja: "... Prófétás és bízó szemekkel. Nézek az ifjú nemzedékre." Prófétai látásában már látja is, mikor azt mond­ja ugyanott: "Tiétek már ami eddig nem volt, A rémült had bármit nyafog. Ott ahol végezték a vetést, A határ majd virulni fog. Előre hát, ifjú magvetők. Vígkedvű, nótás nemzetség. A nagy pörosztás folyik már ott S tiétek az ősi örökség." Hát én is azt mondom: TIÉTEK AZ ÖRÖKSÉG: és ne engedjétek, hogy fiatal életetekbe bárki is beletúrjon. *MSR| Van azonban a magyar irodalomban valami uj, amit én, egyszerű vén bolond, nem tudok megér­teni. Mert hogy vén bolond vagyok azt magam is elismerem. Egy magyar újság főszerkesztője is fi­gyelmeztetett rá, mondván: “Ha majd józan ésszel elfogadhatóan képes lesz magyarázni a “Ne ölj” is­teni parancsot, akkor majd orvosi vizsgálat nélkül is vitaképesnek fogom tartani.” Ugyebár, ha egy újság főfő szerkesztője ilyen megállapítást tesz, akkor el kell fogadnom, amit Bálint Imre is meg­állapít: taknyosok, bömbölök, morgók, valamint vén bolondok, hozzá mernek nyúlni a ceruzához. Szomorú. Szomorú. De igy van. Az egyik vén bolond megállapítja a másikról. De isten ments, vissza figyelmeztetni, mint ebben az esetben is be fog bizonyulni. Kovács János AZ ARGENTIN KORMÁNY hivatalosan is betil­totta az Argentin Kommunista Párt és mintegy 30 haladó szervezet, párt és intézmény működését. HAZAI HANGULATOK RUSSEL SZENÁTOR Georgiából, a polgárjogi javaslatok egyik legerősebb ellenfele, a délen mon­dott egyik beszédében kijelentette, hogy ebben az esetben (a néger egyenjogúságért folytatott küzde­lemben) a déli államok nem szándékoznak elsza­kadni, mint 100 évvel ezelőtt, amikor a polgár­háborút megindították. “Jelenleg a központi kor­mány kezében atombombák vannak”, mondotta. AZ ADÓHIVATAL JELENTI, hogy az egymillió dollárnál magasabb évi jövedelemmel rendelkezők száma az 1929-es tőzsdei összeomlás óta csak az utóbbi években kezd újra gyors tempóban emel­kedni. 1961-ben 398 adóbejelentésben vallottak be egymillió dollárnál magasabb jövedelmet, mig 1929-ben 513 ilyen bejelentés volt. Azóta viszont kifejlődött az adókikerülés magasfoku technikája, minek következtében az adóivek nem tükrözik visz- sza a milliomosok igazi mennyiségét. A KONGRESSZUSBAN egy uj, mélvenjáró el­lentét fejlődött ki: Brewster szenátor Marylandból a Star-Splanged Banner C-durban megjelent verzió­ját ajánlja elfogadásra, mig Broyhill képviselő Vir­giniából a B-moll kiadása mellett kardoskodik. C'KS DODD SZENÁTOR (D., Conn.) azt a vádat emel­te, hogy Ghana “a Szovjetunió első csatlósállama Afrikában.” A State Department visszautasította Dodd vádaskodását és a ghanai követség Washing­tonban “alaptalannak” nevezte. Dodd a szenátus Internal Security Subcommittee alelnöke, amely Ghana politikáját vizsgálta ki. Csak nem abban spe­kulál, hogy a McCarran-törvény alapján regisztrá­lásra fogja ajánlani? JÓVITO VILLALBA, Venezuela köztársasági el­nökjelöltje televíziós beszédében felszólította a kor­mányt, szüntesse be a kommunista párt és a forra­dalmi mozgalom üldözését. István Nap Los Angelesben !< augusztus 18-án, vasárnap d. u. 1 órakor < • a los-angelesi Munkás Otthonban. > «; Program: '• • j; Egyfelvonásos színdarab. — Szavalat j; ;[ Neuwald Jenő ismerteti István Nap történetét ;! ;; DUDÁS KITŰNŐ ZENEKARA JÁTSZIK > CSIRKE EBÉD 1 ÓRAKOR ! :: :: ;! Mindenkit szívesen lát a rendezőség ;! ,» MEGÉRKEZETT HOÓ BERNAT : “Tiszakerecsenyfől Kanadáig” g cimü szenzációs könyve • Őrömmel vesszük, hogy egy öreg amerikás farmer • • és munkás visszaemlékezéseit ilyen szép kiadású g J könyvben nyomtatásban láthatjuk. * Kapható a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN • Ára postaköltséggel együtt $2.00 8 8----------------------------------------------8 g AMERIKAI MAGYAR SZÓ g 8 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. 8 • • 8 Kérem küldjenek .............. példányt Hoó 8 g Bernát könyvéből. Mellékelek $..................-t. g g Név: ........................... g • • g Cim: ........................................................ g • Város: .................................... Állam: ........ • 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents