Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-25 / 30. szám
é AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 25, 1963 Az eDDen a rovatban kilej tett nezetek nem szüksegsz ji uen dzuuusaK a bzci ücaziuacg auuspumjavai. WVWIAAAAA#UVVWVVVIAAAA#UVVVVVIiyVyVVVWyiíir»»WlAIVVVWyVVVWVWWVVVWVVVWVVVWWWWWVl MEGKRITIZÁLOM A KRITIKUSOKAT LARIMER, Pa. — Megkockáztatom az Írást, de nem tudom soraim napvilágot látnak-e a lapban, mivel a hivatalos iránnyal nem igen egyezem. Lehet, hogy Bálint sorsára jutok, de mégis megkritizálom a kritikusokat Nem szeretem, amiKor a bentlévők, agyon akarják bunkózni a kintlevőket, mivel bizonyos dolgokban ellenvéleményen vannak. Nem szeretem ezt, mert a kintlévőkre is szükség van, nemcsak a bent- lévőkre. Ne gondolják, hogy ahogy Bálintot elintézték, az épitő kritika. Sokan vagyunk, akik még annyi információval sem rendelkezünk, mint Bálint, de az ellenvélemény jogával élni is fogunk, amig lapunk lesz. Bálintnak nagy a bűne, mivel olyan dolgokat piszkált meg, amelyeket önök majdnem úgy kezeltek, mint a szovjet—kinai ügyet: Vagy szépet, vagy semmit, akárcsak a halottakról. Az egyházak szerepét és azok ténykedéseit a népi demokráciákban ugv kezelik, mintha azok a mi ügyünket szolgálnák: ami kritikán felül áll. Annak a hires zsinatnak a fő célja nem a béke, (amint azt önök velünk szeretnék elhitetni), hanem az “istentelen kommunizmus” terjedésének megakadályozása a mozgatója. A fekete reakció egyégfrontja. Én sem vagyok mai csirke, két világháborút átéltem, az emlékező tehetségem is elég jó, de nem emlékszem, hogy egy főpapot, vagy pápát agyonlőttek volna azért, mert a hívőket serkentették volna a tízparancsolat betartására. A harangokat meghúzták a nagy győzelmek örömére, amelyből volt bőven, no meg áldozat is. Ne is írják se énnekem, se másoknak a mi lapunkban, hogy egyik vagy másik pápa milyen szépet mondott. Itt van előttem az angol lap, amelyben Írja, hogy a lengyelek Mindszentyje, aki Rómából most tért vissza, fenyegeti Gomulkát, mivel az ottani párt gyűlésein nem igen dicsérte a papságot. Hogy Bálint meg merte kritizálni a fiatal író- nemzedéket, azért a merészségért inkább dicséret jár. Nem hiszem, hogy önök ne emlékeznének az 56-os irónemzedékre és annak eredményes munkájára, amelynek sokezer halottja és milliókra rugó kára lett. Többen, ezek közül a firkászok közül csak legutóbb amnesztiával szabadultak ki (túl korán!) Hogy sok közöttük a megalkuvó, ebben Bálint nak van ismét igaza. Még most is a fülemben cseng a sok “Gerő, a hídverő”, meg “a hős Rákosi” jelszó! Most pedig azt sem tudjuk élnek-e vagy meghaltak. Az irás nagyerejü propaganda eszköz, tehát mindenkinek tudni kell, hogy ki, hogyan használja és ügyelni kell a konformistákra is. A változatosság kedvéért egy kis esetet említek, amelyet a napokban mondott el egy öreg proli, aki az óhazában járt látogatóban és ez vele történt meg. Dobsinán nagy gyűlést hirdettek, ő a szomszédságában tartózkodott. Mivel a parádés szónok dr. Gyetvai János volt, akit ő itt csak Nagy Jánosnak vagy Kiss Jánosnak ismert, hát elment a gyűlésre. Amerikában jól ismerték egymást, hát nagy volt a meglepetés a viszontlátáson és tovább is tegezték egymást, mint régente. Az ujságiró nemzedék a kérdések özönével ostromolta őket, mert úgy gondolták, ha nem is Doktor, de legalább is ujságiró a János barátja. Amikor megtudták, hogy öreg munkás áll előttük, elnéztek a feje felett. Az úri életet nehéz elfelejteni. Lehet, hogy Bálint testvérnek is ilyesmi feküdte meg a gyomrát, még az óhazában, azért nem lelkesedik az ilyen nemzedékért. Ha ugyan lehet bízni a hírszolgálatban, úgy tudom, még a Szovjetunióban is van elég baj az Írókkal, meg a költőkkel. Sokan azért is Írnak, vagy költenek, hogy ne kelljen bányában, gyárban, vagy egyéb üzemben dolgozni, pedig ott nagy a szükség a munkáskézre. A lakáskérdés ma még fontosabb a verselésnél. Ha Bálintot büntetni akarják: vágják le a fizetését a rossz magaviseletért, de ne próbálják agyonütni ámbár, ha meg is öregedett a munkásmozgalomban, de azért még megdolgozik a fizetéséért. Mivel a lapkonferencia is közeledik, úgy én, mint számos, években megöregedett harcos, szívesebben olvasnám a társadalmi eseményeket, bajok okait, mert van belőlük elég és azok megoldási lehetőségeit, nem pedig ilyen ingerült elintézést, amilyent a belső kritikusok alkalmaznak. Habár az itteni négerkérdés is fontos, én mégis úgy gondolom, a mi olvasótáborunk, bár megfogyva is, többet szeretne olvasni arról a nagy társadalmi átalakulásról, amely az egész világon folyamatban van, mert annak voltunk mi is aktiv tagjai. A néger lakosság 20 milliót számlál. A harcokból tanulva, el is fogják érni felszabadulásukat. Tehát több világosságot a kényes kérdések ismertetésére, több fáradságot a lap terjesztésére, több megértést azokkal, akik kritizálni mernek, akkor a lap még tovább is képes lesz megjelenni. Pika József A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Nem értjük, milyen Bálint sorsról ir Pika munkástárs. Bálint kritikus cikke megjelent a Magyar Szóban. Nem hisszük, hogy elvenné a kritika jogát azoktól, akik nem értenek együtt Bálint munkástárssal, mégha a szerkesztőségnek egyik, vagy másik tagjai is. Ami pedig a nemzetközi kérdésekre vonatkozó sorokat illeti, arra csak azt felelhetjük, hogy a lap szerkesztőségének a legjobb tudása szerint próbáljuk az eseményeket visszatükrözni. A lap politikai irányvonalát pedig majd a lapkonferencia fogja meghatározni, mint mmdenkor. Bármilyen áldozatba kerülne is, elvárjuk, hogy Pika munkástárs, akinek olyan mély tapasztalatai vannak, legyen ott a konferencián, hogy tudásával hozzájáruljon lapunk helyes politikai irányának meghatározásához. Kritizálja Bálintot s a szerkesztőséget FLUSHING, N. Y. — Bálint munkástárs hazai Írókról irt szerénytelen cikkére vonatkozólag szeretném megjegyezni, hogy Gyarmaty Kató válaszával teljesen egyetértek. Két kérdést kívánok még feltenni: 1. Bálint barátunk melyik irói nemzedékbe sorozza magát? 2. Érdemes volt-e a cikket leközölni? Azok a jelzők felháboritóan ízléstelenek. Érthetetlen, hogy ragadtathatja el magát valaki ennyire. Flushingi olvasó A kapitalista eladja... CHICAGO, 111. — Úgy gondoltam, hogy felhagyok az én 40 éves tanítómesteremmel, pedig nagyon sokat tanultam belőle. Többek között fizikai, egészségügyi okokból is, de főleg a világ és osztályrendszer összekuszált viszonyainak következtében. Nem tudom elképzelni, milyen utat, célt választott a lap. Éppúgy, mint a Szovjetunió fő vezetője, Kruscsev, nem összetartásért harcol, hanem a szakadást idézi elő, ha minden úgy megy, ahogy akarja. Ö úgy gondolja, hogy a kapitalisták meg fognak bukni. Dehogy buknak azok! Inkább egyre erősödnek. Mit mondott a mi elnökünk? Csak üres szólamot. Amellett olyan egyesült Európát akar, amelyben, ha akármelyiket megtámadják, annyi, mintha Amerikát támadnák meg. Be akarják vezetni a Hitler rendszert és kiirtani a felesleges munkást. Aláírják, hogy nem használják az atombombát, de hogy is mondja a magyar példabeszéd: A kapitalista eladja az anyját is, csak profitot csináljon. Anton Danczi, 77 éves öreg csont Egyetem vagy általános műveltség ELSINORE. — Napjainkban sokat hallunk olyan kijelentéseket, hogy óh, kérem az illető nagyon iskolázott, okos ember, egyetemet végzett. Ha az illető véletlenül magyar, akkor az intellektuel, szépen hangzó néven titulálják. Volt szerencsém az életben megismerkedni az ilyen intellektuelek- kel, még olyannal is, aki dupla arany éremmel dicsekedett, kecskebőrös diplomával a zsebében. Ezek a kecskebőrös diplomások, kevés kivétellel érzéktelenek az általános élet iskolájával szemben. Valahogy úgy éreznek, mint a dúsgazdagok a szegény emberrel szemben. Nem fontos, hogy milyen meghatározott nevet adunk, műveltség, vagy iskolázottság, szerintem az igazi műveltség mégis csak az élet iskolája. Az iskolában megtanultunk irni-olvasni, számolni, stb. de abban azt hiszem mindnyájan megegyezünk, hogy az élet iskolája megtanít bennünket olyasmire, amiről az iskolában nem hallottunk. Úgy nagyjában ez áll az egyetemre is. Iskolázottság és műveltség nem hasonértelmü, mondja a “Humanist” folyóiratban Stewart Pahl chicagói iró. Négy osztályba sorozza az iskolázottságot (education). Szerinte vannak, akik kitűnő iskolai bizonyítvánnyal és ugyancsak kitűnő általános műveltséggel rendelkeznek, u. m. olvasottság, érdeklődés világi események iránt és megértés az egyszerű népekkel szemben. Vannak, akik elsőrendű bizonyítvánnyal térnek haza, de semmi ezen a világon nem érdekli őket. Vannak, akik úgy iskolai, mint világi dolgokban kevés eredménnyel térnek haza. Vannak olyanok is, akik bár gyenge iskolai diplomával dicsekedhetnek, de kitűnő általános műveltséggel, olvasottsággal, gazdag életismeretekkel rendelkeznek. A negyedik sorozatban találhatók azok az előrehaladott szellemű magyar munkások, akikkel körül vagyunk véve lapunkon keresztül a Magyar Szó olvasói táborában. Bár kevés van azok között, akik egyetemre járhattak, mert abban a korban születtek és abban a rendszerben éltek, amelyben csak kiváltságosoknak kedvezett az élet. Boldogok voltak, ha két vagy három elemi osztályt kijárhattak, de az élet iskolájában az első helyet foglalják el. Ezek közé tartozik az én Szabó János barátom Trenton, N. J.-ben. Tisztelet, becsület neki, ÉLJEN SOKA. Visszatérve a mi intellektueljeink csoportjához, tisztelet a kivételnek, mert ilyen is akad. Sokszor előfordul, hogy dr. X. Y. Magyarországból visszajön, de nem kíván beszélni a mostani Magyarországról; “kérem ott nincs egy valamire való intellektuel a kormányban, mit várhatnak ezektől?” Ilyen, úgynevezett intellektuel van bőven. Ezek elbizokodottá válnak, szabadon engedik véleményüket minden és mindenki felett és úgy érzik, hogy azon oknál fogva, hogy egyetemet jártak, szabad kritikát gyakorolhatnak. Néha aztán túl mész* sze dobják azt a bizonyos sulykot. Sajnos, igy érthetjük meg a múltban a lapunkban is megjelent azon nyakatekert kritikákat, amelyeket a magyar borokról, zenéről, szegedi paprikáról, a magyar írókról és legújabban a magyar költészetről tettek. Schubert, Elsinore, Cal. Bálint Imre cikkéhez Sokszor viszket a markom, hogy valamely cikk« hez hozzászóljak. Azonban korom és egészségi állapotom ritkán engedi meg. Most azonban Gyarmaty Katónak, valami Weinstock Rózsinak küldöm legmelegebb gratulációmat lapunk jul. 4-i számában megjelent leveleikért: “Válasz Bálintnak”. Meg van minden valószínűség arra, hogy a hazai tantestületek vezetői nem kérnek tanácsot olyanoktól, akik a Gyurka Pipához jártak egyetemre, vagy a huszárságnál tanulták a fejlődés történetét. Bálint is, mint sok más — amint megírta a Magyar Hírek egyik utóbbi száma: A külföldre menekültek régi, kapitalista ideológiájába merültek el. Nem képesek a jövő perspektíváját látni. A baj az, hogy ilyen cikkek megerősítik a gyanút olyan elemekben, akik hasonló ideológiával rendelkeznek és pl. azonosítják a hazai postacsomagok megdézsmálásával, stb. Találkoztam egy olvasóval, akinek a megjegyzése Bálint cikkére az volt: “Na, már, hogy valaki néha megpiszkálja őket! (Mármint a hazai nevelőket.) Tehát látható, hogy Magyarországon az ilyesminek semmi hatása nincs, mert ugyebár... “A karaván halad...” Azonban itt helyben, ahol éppen az ellenkező hatást váltja ki, az már nem kívánatos. A nagyobbik baj az, amint “Kató” írja, hogy ilyen — és hasonló — cikk lapunkban megjelenhetett. A következő konvenciónak éppen ilyen kérdésekkel kell behatóbban foglalkoznia, ahelyett, hogy elvonják a küldöttek idejét és figyelmét hosszú előadásokkal, amelyek tárgyát minden olvasó, de főleg delegátus, kívülről tudja előre. Ugyancsak itt gratulálok “FIGYELŐNEK” lapunk utóbbi számában közölt “Berlini vagyok” ci mü cikkéhez. Nagyon szép, önálló gondolat. Ilyen cikkekre van szükség! Egyébként szerető üdvözlettel valamennyiükhöz. Csak tovább a jó munkával! Ch. Bustya KOSSÁ ISTVÁN közlekedés- és postaügyi miniszter meglátogatta a tárnoki önkéntes építőtábort, s hosszasan elbeszélgetett az uj balatoni mü- ut tárnoki szakaszán dolgozó fiatalokkal. C'KS PORTUGÁLIÁBAN újabb letartóztatásokra került sor. A 37 őrizetbe vett személy között orvosok, jogászok és az értelmiség más képviselői vannak —< jelenti a Times lisszaboni tudósítója.
