Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-25 / 30. szám

Thursday, July 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ÜZENET EGY ISMERETLEN BURAPESTI POLGÁRHOZ M 0 N K Á S HIR E X Miként olvasóink minden valószinüség szerint már értesültek a rádió vagy televizió utján, Ri­chard Nixon, volt alelnökünk, akit szerető polgár­társai a “Furfangos Richard” (Tricky Dick) mellék­névvel tiszteltek meg, látogatóban járt Magyaror­szágon. E ténynek itt Amerikában sokan örülünk két okból kifolyólag is. Egyrészt Magyarország egy pár ezer dollárnyi valutára tesz szert, amit minden bizonnyal tudnak használni, másrészt itt Amerikában némileg tisz- tultabb lett a levegő. Reméljük, továbbmenőleg, hogy a mi szeretett volt alelnökünk, elnökjelöl­tünk és kaliforniai kormányzójelöltünk meg fogja látogatni az összes többi népi demokráciát, a Szov­jetunió összes autonóm köztársaságát, Kina min­den tartományát, Észak- és Dél-Vietnamot, Afrika újonnan alakult összes államát. És ha lesz ideje, reméljük, hogy megkísérel majd egy űrutazást is valamely közeli planétára. Visszatérve Mr. Nixon budapesti látogatására, érdeklődéssel olvastuk a N. Y. Timesból Mr. Nixon megelégedett kijelentését: “Nem látogattam meg egyetlen országot sem, ahol a nép nagyobb barátságot tanúsított volna az Egyesült Államok iránt (mint Magyarországon).” Ismerve Mr. Nixon szerénységét, nem vagyunk meglepve azon, hogy önmagát az Egyesült Államok megszemélyesítőjének tekinti, annak ellenére, hogy előzőleg hangsúlyozta látogatásának magán­jellegét. Furfangos Richard persze nagyon jól tudja, hogy az érzelmek, amelyeket az ő személyisége kivált egyénekből és csoportokból, nem az Egyesült Álla­mok iránti magatartás kifejezői. A furfangos Ri­chard ur, természetesen nagyon jól emlékezhet még néhány évvel ezelőtti dél-amerikai útjára, amikor csaknem minden egyes fővárosban izzó felháborodással, szilaj tüntetéssel fogadták őt. A tüntetések nem az Egyesült Államok s annak né­pe, hanem a legreakciósabb reakció csoportjai, a Dél-Amerikát és számtalan más államot kizsákmá­nyoló wall-streeti monopolisták ellen irányultak. Dél-Amerika népe helyesen tekintette furfangos Richardot ezek képviselőjének és megszemélyesí­tőjének. Nem nemcsak Dél-Amerika népe van tudatában Nixon igazi jellemének és jellegének. Ez az ember, aki köztudomásúlag becsületes ame­rikai közéleti emberek jellemgyalázásán (Voorhis, Helen Gahagan Douglas) tett szert hírnévre és köz­életi szerepre Amerikában és akit a republikánus párt reakciós szárnya kötött 1952-ben alelnöknek Eisenhower nyakába,. 1950 óta egyetlen választást sem nyert meg. 1952-ben természetesen Eisen­hower frakkján pottyant bele az alelnökségbe. De» hát abban az évben Billy Sol Estes, a Dalaj Láma és Faubus kormányzó is alelnökké válhatott volna az Egyesült Államokban. 1960-ban azonban már nem sikerült furfangos Richardnak a választás, habár a republikánus párt valami 100 millió dollárt költött rá reklámra. Két évvel később még szülőállamában Kaliforniában is megbukott. Gyengéden kitessékelték a további po­litikai szereplés teréről. Ezekután élénk érdeklődéssel olvastuk a Times- ből egy “bámészkodó” (bystander) budapesti kije­lentéseit, aki igy kiáltott fel, megpillantva a mi furfangos Richardunkat: "Ha itt jelöltetné magát valamilyen állásra, isten bizony megválasztanák!" Hát kedves budapesti bámészkodó magyar test­vérünk, engedje meg, hogy ezúton üzenjünk ön­nek: Legyen elkészülve, hogy Rihard Nixon — akinek a kísérete minden bizonnyal tolmácsolta neki az ön lelkes kijelentését, lakást fog bérelni Budapesten is, hogy jogcíme lehessen ott állásra pályázni. Nixon urnák ugyanis égetően szüksége van arra, hogy valahol már megnyerjen egy válasz­tást. Hogy hol, milyen párt neve alatt, az a furfan­gos Richard ur számára másodrendű kérdés. Az ön felvilágosítására, kedves bámészkodó gyö- pösfejü, budapesti kománk, rámutatunk arra, hogy Mr. Nixon egy apróhirdetésre válaszolva kezdte meg politikai pályafutását itt Amerikában. A kali­forniai republikánus párt keresett oly módon je­lölteket 1946-ban, miután évek óta képtelenek vol­tak esélyes jelöltet szerepeltetni. Richard ur nem tudta, hogy melyik párt keres jelöltet, a republi­kánus, a demokrata vagy a vegetáriánus párt, mert ilyen párt is van, neki csak az volt fontos, hogy... szaladjon. Egészen biztosak vagyunk benne, hogy a Nixon ur nehezen fog ellenállni az ön csábitó ki­jelentésének. Mr. Nixonnak ugyanis az elvek hatá­rozottan másod- és harmadrendű fontosságúak. A fontos az, hogy mit hoz az állás a konyhára. És ha emiatt néha forró kásába jut Nixon ur, sebaj, ad­dig, amig akad egy “Checker” kutya, feleség, két lány, tud ő szép televíziós drámát rögtönözni és úgy fehérre tudja mosni magát, mint Ágnes asz- szony a véres patyolatot. Kedves gyöpösfejü, budapesti kománk, és a töb­biek, akik állítólag oly nagy lelkesedéssel ünnep- litek furfangos Richardot és biztosak vagytok ben­ne, hogy meg tudjátok választani, kérünk bennete­ket, ne habozzatok, tartsátok ott a furfangos Ri­chardot. Válasszátok be a svábhegyi városi tanács­ba, vagy a legközelebbi termelőszövetkezet elnöké­nek. Amióta ugyanis Richard Nixon itt New York­ban vásárolt magának lakást, a progresszív polgár­ság állandó rettegésben él, hogy bennünket fog megtisztelni legközelebbi jelöltségével. Ettől Isten őrizzen bennünket. Hálásak volnának, ha levené- tek nyakunkról. Sőt, ha már itt tartunk, nem gondoljátok, sváb­hegyi komáink, hogy Goldwaternek is esélye volna Budán? Az égre kérünk benneteket, gyorsan invi­táljátok be és válasszátok meg a Korvin nagyáru­ház ügyvezető igazgatójának. Abban tudniillik nagy gyakorlata van. A béke ügyének aligha tudnátok jobb szolgálatot tenni, mint ha az amerikai imperializmus e két ra­gadozó típusától megszabaditnátok Amerikát! Figyelő Szerkesztői hozzászólás: “Figyelő” alapvetően jel­lemezte Nixont, a politikust. A turistaként utazó Nixon és családja iránt a Moszkva-téri vásárcsar­nokban megnyilvánult érdeklődésben a magyar polgárnak a politikus iránti gúnyos megvetése, de a Magyarországba jött “látogató” iránti hagyomá­nyos magyar vendégszeretete jutott kifejezésre. Az, hogy ez a látogatás létrejöhetett, szintén Ma­gyarországnak, mint szocialista államnak fejlődé­sében beállt felsőbbrendűségét bizonyítja. Nem volt “vasfüggöny” az útjában, szabadon mutathat­ta be leányainak “egy kommunista ország életét”, amint ő utazásának célját ismertette. Még virágot is nyújtott nekik valaki, de senki sem fordult hoz­zá kéréssel, hogy segítse Amerikába. Ez nagyon jellemző a magyar nép tisztánlátására. Ezzel szemben a “szabad” Egyesült Államok be­zárta kapuit a 81 éves angol kommunista, William Gallacher előtt, aki súlyosan beteg nővére, Mrs. James K. Wilson látogatására kért beutazási enge­délyt. Csak miután az angol parlament 50 tagja petícióval fordult a State Departmenthez és mi­után a washingtoniak meggyőződtek, hogy Mrs. Wilson valóban súlyos operáción ment keresztül, hozott határozatot a State Department, hogy “Mr. Gallachert nem kell biztonsági kockázatnak tekin­teni.” Magyarország nem “fél” a reakciós Nixontól, de Washingtonban elsápadtak egy 81 éves kommu­nista hírére is. Hány órát dolgozunk? A jelen helyzetben, amikor kívánatos volna a munkanélküliség enyhítésének szempontjából a rövidebb munkahét bevezetése, több mint 8 millió munkás heti 48 óránál is többet dolgozik hazánk­ban. Ez derült ki egy kongresszusi albizottság ki­hallgatásán, ahol Evan Clague, a Munkaügyi Mi­nisztérium statisztikai hivatalának vezetője szolgál­tatta az adatokat. Mr. Clague jelentette, hogy május havában kö­zel 23 millió munkás heti munkaideje meghaladta a 40 órát. Ezek közül 8,100,000 munkás — a me­zőgazdaságban alkalmazottakat nem számítva — heti 48 óránál többet töltött munkában. Ide számit ható egymilliónál több kormányalkalmazott és kb. egymillió olyan munkás, akik két munkaalkalmat töltenek be — a “moonlighter”-ek. A 48 órán felül dolgozók száma, amely 1948- ban a munka erő 13%-a volt, ma a munkaerő 18%-át teszi ki, mondotta Clague. Ezek közé szá­mítja azokat a hivatásos foglalkozásúakat és tech­nikusokat, “akik szeretik megbízatásukat”!?) és önként hosszabb időt töltenek munkával. Egy másik jelenségként felemlítette azokat a munkáltatókat, akik szívesebben tulóráztatják meg­levő alkalmazottaikat, semhogy uj munkásokat ál­lítsanak munkába. A munkáltatók szempontjából ez kifizetődőbb, mert kevesebbe kerül a jóléti jut­tatás, a társadalmi biztosítási járulék és a túlórák­ért járó másfélszeres bérezés sem okoz gondot szá­mukra. Az országos probléma — a munkanélküli­ség — megoldása még kevésbé. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! ST. LOUIS, Mo. — A Brotherhood of Locomo» five Firemen and Enginemen vasutas szakszerve­zet 38. konvenciója egyhangú szavazattal eltávolí­totta az alapszabályából azt a szakaszt, amely faji és nemzetiségi alapon korlátozta a tagfelvételt. Ezt a szakaszt 1876-ban fogadták el és úgy szól, hogy négerek, mexikóiak és spanyol-mexikói le­származottak nem lehetnek tagjai a szakszervezet­nek. C-f-5 NEW YORK, N. Y. — Aluminium munkásokat képviselő három szakszervezet tárgyalásokat in­dított az aluminium ipar öt legnagyobb vállalatá­val, uj munkaszabályok megbeszélésére. .Vakáció beosztás, munkalehetőség biztosítás és jóléti jutta­tások a fennforgó kérdések. Az egyik szakszerve­zet a Steel Workers Union, amely az Alcoa válla­latnál 13,000 munkást képvisel olyan feltételeket állít fel, mint amilyeneket egy hónappal ezelőtt a 11 acélvállalatnál elért. Kb. 25,000 aluminium munkás tartozik az acélunióhoz, másik 25,000 rész­ben az Aluminium Workers International Union- hoz, részben az Auto Workerhez tartozik. A U. S. Rubber Co. autógumi gyártó munkásai négy üzemben sztrájkot kezdtek, az üzemi munka- viszonyok feletti kérdések miatt. Eau Clair, Wis.- ban, Los Angelesben. Iindianapolisban és Chicopee Falls, Mass.-ban összesen 6,000 munkás sztrájkol. Denverben, a szakszervezet 3,250 tagja 27 napi sztrájk után visszament dolgozni a Gates Rubber Co. üzemébe, miután az uj munkaszerződésben megegyezés jött létre. NEW BRUNSWICK, N. J. — A Johnson & John­son gyógyszereket gyártó vállalat Permacel Tape üzemének junius 17-ike óta sztrájkoló munkásai többségi szavazattal elfogadták az uj munkaszer­ződést, amely két évre szól, béremelést, magasabb orvosi biztosítást és 10 évi szolgálat után 3 hetes vakációt nyújt. A munkások a Textile Workers Union 1289 sz. lokáljának a tagjai. C-+-9 SAN FRANCISCO, Cal. — Az északnyugati álla­mok erdőségeiben dolgozó fatelepi munkások ju­nius eleje óta sztrájkolnak magasabb bérekért. Hat nagyvállalat 20,000 munkása a Lumber and Sawmill Workers Union-nak a tagja, amely a fel­ajánlott, három évi részletben emelkedő 22.5 cent órabéremelést visszautasította. A követelése 35 cent béremelés. A sztrájkot egy negyedik válla­latra is kiterjeszti, ahol 3,000 tagja van. Egy másik uniónak 2,500 tagja csatlakozik a sztrájkhoz. A sztrájk kiterjed Washington, Oregon és Kalifornia fakitermelő telepeire. C-K9 NEW YORK, N. Y. — A Kiadóvállalatok Szövet­sége olyan törvényt sürget, amely megakadályoz­ná a sztrájkotokat attól, hogy munkanélküli biz­tosítási juttatást kapjanak. A Szövetség, amely az újságkiadókat képviseli, hivatkozik arra, hogy a múltban lezajlott newyorki nyomdászsztrájk azért tartott olyan sokáig, 114 napig, mert a sztrájkolok heti 50 dollárig menő munkanélküli biztosítást kaptak. Szóval a munkáltatók szerint nem az uj- ságtulajdonos makacssága és a nemsztrájkoló mun­kások ezreinek a kizárása volt az oka a sztrájk el­húzódásának. Jelenleg kihallgatások vannak az ál­lami munkanélküli biztosítás kérdésében, mert ősszel a törvények revideálás alá kerülnek. A JEMENI NÉ PB ÍRÓSÁG Ítéletet hirdetett egy összeesküvő csoport ügyében. Kilenc vádlottat ha­lálra, 12-őt életfogytiglani börtönbüntetésre Ítélt. NEM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VÁMOT FIZETNI! j, A legrövidebb időn belül segithe- „ j. ti rokonait IKKA-csomagokkal! , ■ ► < í , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” , ► megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- i ^ veit Magyarországból kihozhatja általunk ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < : JOSEPH BROWHHELB ► 15 Park Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < ► Telefon: BA 7-1166-7 < 3 )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents