Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-25 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 25, 1963 ki Egyesül) Nemzetek 20 éves évfordulójára U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levélben Andrei A. Gromyko szovjet külügyminiszter aján­latot tett, hogy az ENSZ 1965. évi közgyűlésén je­lenjenek meg a tagállamok államfői, hogy ezzel emeljék az Együttműködési Év jelentőségét. Ugyan is az 1965 ős évet, mint az ENSZ megalakulásának 20 ik évfordulóját egyhangúlag Nemzetközi Együtt működési Évnek nevezték ki. Gromyko azt is ajánlotta, hogy 1955-ben “vég­legesen likvidálják a szégyenteljes gyarmati rend­szert." Egyben rámutatott levelében arra, hogy a tél, amelyért az ENSZ megalakult, még mindig nem valósult meg. “A világ népei továbbra is a holnaptól való félelemben élnek.” Rámutatott ar­ra, hogy az egyhangúlag elfogadott határozat az általános és teljes leszerelésre a nyugati államok hibájából még nem lépett gyakorlatba, inkább job­ban növelik a fegyverkezést. Más alapvető nemzet­közi problémákat sem oldottak meg. Gromyko ajánlatokat tesz a nemzetközi helyzet javítására, s hogy ezekkel nem kell várni 1965 ig. Ilyen a német békeegyezmény a berlini kérdés megoldásával, az általános leszerelés és atomrob­bantási tilalom egyezményének megkötése, nuk- leár-mentes zónák felállítása, külföldi katonai tá­maszpontok felszámolása és katonai kiürítése, a NATO és Varsói Szövetségek közti megnem táma­dási egyezmény, a háborús- és gyülöletuszitó pro­paganda eltiltása, más országok jogainak tisztelet­ben tartása, belügyeikbe való be-nem-avatkozás, a gazdasági blokádok, a felforgató propaganda, az államok viz és ürterületei megsértésének elitélése. A Kinai Népi Köztársaság törvényes jogának el­ismerése az Egyesült Nemzetekben, Korea és Viet­nam elválasztott részeinek egyesítése saját népük elhatározása szerint a külföldi megszálló katonaság kivonásával, volt Gromyko levelének folytatása. A kereskedelem, a gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok kiszélesítése, az ürtudomány békéscélu fejlesztésében való együttműködés az egyenlőség és a kölcsönös előnyök tekintetbevéte­lével, mindennemű diszkrimináció kizárásával, bé­két szolgáló eszközök, mondotta Gromyko. Az államfők részvételükkel felelősséget vállal­nának ezen fontos és békéscélu célkitűzések élet- beléptetésére, fejezte be levelét. A szövetségesek nem segítik a Kuba elleni embargót A Kennedy-adminisztráció kísérlete, hogy szö­vetségeseit maga mögé felsorakoztassa a Kubával való kapcsolataik megszakítására, nehézségekbe üt­közik. A State Department megközelítette Angliát, Kanadát, Mexikót és Spanyolországot, de egyik sem egyezett bele abba, hogy megtiltsa az utazást és kereskedelmet Kubába. Mexikó ugyan még nem adott választ Kubának arra a kérésére, hogy engedélyezze repülőterein a szovjet készitményü légcsavaros gázturbinával mű­ködő repülőgépek leszállását a heti kétszeri Hava­na—Mexico City légijáratra. De nem hajlandó más repülőjáratok szolgálatait megakadályozni Havana és Mexico City között, ezt leszögezte. Anglia is tagadólag válaszolt a State Department múlt heti felszólítására, hogy tiltsa meg kubai re­pülőgépek leszállását a Karib-tengeren, Jamaica szigettől 190 mérföldre fekvő parányi Grand Cay­man angol szigeten. Ez megsértése volna a nem­zetközi polgári repülésekre vonatkozó egyezmény­nek, válaszolta. Kanada nem hajlandó betiltani a Torontó és Havana között teherszállítást végző World Wide Airways repülőgépeinek működését. Állítólag bele­egyezett abba, hogy a Havana—Prága között közle­kedő repülőgépeket kikutatja, amikor Newfound­landban fiitőanyagpótlásért leszállnak. Még Spanyolország is nehézségeket gördít az ame rikai terv elé, amit Edwin M. Martin, az amerikai országok ügyeit intéző - washingtoni megbízott kö­zölt Antonio Garrigues spanyol követtel. Wash­ington a nyugati államok nagyobb közreműködé­sét tartja szükségesnek, mindenféle módon meg­nehezíteni és megdrágítani Moszkva igyekezetét Kuba gazdaságának eletbentartására, Senor Garg­rigues kétségét fejtette ki Mr. Martin előtt, hogy a nyugati államok kereskedelmi korlátozásai való­ban ártanának a kubai gazdaság fejlődésének. Még arra kérte Mr. Martint, hogy a Transatlantica Es- panola hajóstársaság Kuhába menő hajóit ne boj- kottálják az amerikai kikötőkben, ha Útjukban itt megállnak. A spanyol kormány növelni akarja a Az amerikai politikai életben egyre jobban az ultra-jobb reakció ellen fordul a hangulat. A birchisták, a fehér fajvédők, a gazdasági életet fojtogató monopóliumok tevékenységeiben és pro­pagandájában mindjobban meglátja az amerikai nép azt a visszahúzó erőt, amely gátolja az igazi demokrácia kifejlődését az országban, a tartós bé­ke megteremtését a világon és a nemzetgazdasá­gunk olyan irányvonalát, amely a munkanélküliség megszüntetésével minden polgár számára biztosít­ja a nyugodt és biztos megélhetést. Az is közismert, hogy a két vezető politikai párt közül mindig a Republikánus Párt volt az, amelyi­ket az uitrareakciósok erősebb gyűjtőhelyének le­het tekinteni. Az utóbbi években különösen nyil­vánvalóvá vált ez, amióta a Republikánus Párt égi­sze alatt működnek a legszélsőségesebb politikai irányzatok, olyan vezetőkkel az élükön, mint Rockefeller, Goldwater, Nixon, Keating és mások. Nelson Rockefeller, New York állam kormány­zója e héten meglepetést keltő nyilatkozatban éle­sen állást foglalt a Republikánus Párton belüli “ra­dikális” jobbszárny ellen, amely Goldwater szená­tor elnökjelöltségét támogatja az 1964-es választá­sokra. Bár nem említette politikai ellenfelének — Goldwaternek — nevét, általános az a vélemény, hogy a nyilatkozattal a saját elnökjelölti aspirá­ciójának megerősítését célozta. Nelson Rockefeller, az ős reakciós, az amerikai imperializmus legag- resszivebb képviselője, a háborús megoldáskeresés legerősebb szószólója, elitélte a fasisztaszerü ultra­jobboldaliak nyílt népellenes programját, mint amely veszélyezteti a Republikánus Párt győzelmét 1964-ben. Fellép a Birch Society ellen Demagóg módon, mint mindig, amikor “ál-libe­rális” frontot ölt magára, leleplezte a “radikális­jobb” programját. A Birch Society-t teszi felelőssé azért, hogy a párton belül “a gyűlöletet s bizalmat­lanságot” szítja. San Franciscóban néhány héttel ezelőtt megtartott Young Republicans konvenció­ját teljesen a birchista eszmék uralták. Nagy kor­porációk jóvoltából pénz bőven áll a rendelkezé­sükre, hogy programjukat széles körben terjesz- szék. Hogyan vázolja Rockefeller ezt a szélsősége­sei! reakciós programot? Azt mondja Rockefeller, hogy az ultrajobb poli­tikusok nem törődnek a munkanélküliekkel, az ok­tatás, a munkásátképzés, a lakáshiány, a faji meg­különböztetés problémájával “és semmi más olyan kérdéssel, amelyek feleletet kívánnak, ha demok­ratikus eszméinket élő valósággá akarjuk változ­tatni.” Hasonló “aljas szándékú” politikai tervük az. hogy az 1964-es választáson mellőzzék a néger és más kisebbségi szavazatokat, az ipari területeket és nagy városokat, ahol pedig a választók 50 száza­léka él és hogy főleg a déli fajüldözőknél, nyuga­ton és a középnyugaton és még elszórtan másutt keresnek támogatást. “A szegregáció erkölcstelen elvére alapozva akarják a Republikánus Pártot az ország csak egyrészének pártjává átalakítani.” Ezt az elkülönítést célozzák azok a “States Rights” ja­vaslatok is, amiket benyújtottak a kongresszushoz, s amelyek az államokat olyan törvényhozási jog­gal ruháznák fel mellyel érvénytelenítik a maguk számára a szövetségi törvényeket, vagy a Legfel­sőbb Bíróság döntéseit. Nyilvánvaló, hogy Rockefeller is tudatában van az országban tornyosuló népi követeléseknek, mint a néger nép egyenjogúsága, a munkanélküliség megoldása, a békére való törekvés, stb. Az ultrák mindent megtagadó álláspontjával szemben, magát szeretné feltüntetni, mint e követelések felismerő­jét. “Nem- hunyhatunk szemet a jelen kérdései előtt”, mondja. Ugyanakkor minden bajért a de­mokrata adminisztrációt okolja s nem veszi tudo­másul, hogy a gyökerek az ezt megelőző republiká­nus adminisztrációba nyúlnak vissza, vagy hogy a monopolista-imperialista uralkodó osztály, amely­nek ő egyik oszlopos és irányitó tagja, gátolja a megoldásukat. Vegyük csak a polgári jogokat. A kormányzó kubai légi és hajózási szolgálatait, mondotta a követ. A nyugati államok általában kételkednek abban, hogy a Kuba elleni embargó gyengítené Castro ere jét. Diplomaták azt a véleményt fejtik ki, hogy ezt a washingtoni kormány sem hiszi és csak ultra­reakciós nyomásra áliit fel ilyen követeléseket. newyorki irodájában napok óta néger és fehér munkások és diákok ülő-tüntetést folytatnak, hogy az állam által pénzelt építkezéseknél megfelelő arányban alkalmazzanak néger szakmunkásokat. A kormányzó mégcsak arra sem méltatja őket, hogy szóba álljon velük, hogy valamilyen ígéretet te­gyen, bár a tüntetők nem ígéretet, hanem cseleke­detet várnak tőle. Rockefeller szeret liberális szólamokat hangoz­tatni, de az állami költségvetés problémáját a kis­emberekre kivetett adókkal oldja meg. A munka- nélküliség megoldására semmilyen elfogadható ajánlata nincsen. A hidegháborúnak ő régi lovag­ja és a háborús uszítást állandóan folytatja, min­den háborús ajánlatnak hűséges támogatója. Az ő agyában született meg a tömeg óvóhelyek építésé­nek gondolata s mint háborúra usziiö eszközt hasz­nálta. Ellenzi az egyezményt az atomrobbantások megszüntetésére. Ha tőle függne, Kuba ellen hol­nap megindítaná a háborút. Személyesen ment Washingtonba, hogy a Kuba elleni kalóztámadások­nak lehetőséget teremtsen. Latin-Amerikában sok véres diktátor-pucesnak ő volt az előmozdítója. Ezek segítségével kaparintotta meg a venezuelai olajat és más dél-amerikai országok nyersanyag- fonását a saját érdekeltségének. Rockefeller szolgálatot tett az amerikai népnek azzal, hogy a veszedelmes ultrajobb propagandára rámutatott és a pártja követői előtt is leleplezte. De a nyilatkozatban felállított programpontjai, a hangzatos szabadságszólamok mellett sem szolgál­nak biztosítékul arra. hogy a Republikánus Párt az ő vezetése alatt néppárttá, a nép érdekeinek igazi képviselőjévé válik. Rockefeller az impe­rialista érdekeltségek szószólója és mint elnök a szélsőséges reakció politikáját folytatná. Neki a Kennedy adminisztráció “elvtelen opportunista”. Ő a Birchistákat a kommunistákkal egy szintre he­lyezi. A New York Herald Tribune még nemrégen megjegyzést tett a Rockefeller-Goldwater barátsá­gára, hogy “igen kényelmesen érzik magukat egy­más társaságában.” Azóta nem politikai ellenfelek, hanem politikai szempontokból személyi ellenfelek lettek. Az amerikai választókat ez ne vezesse félre. Rockefeller sohasem fog igyekezni demokratikus eszközökkel megoldani a nép problémáit. Nála megfelelőbb és megbízhatóbb vezetőt fog találni az amerikai nép az ország ügyeinek intézésére. Tanúkihallgatások a Gfobke-perben Az NDK legbelsőbb bírósága folytatta a hábo­rús bűnös Globke perének tárgyalását. A tanuk megdöbbentő részleteket mondottak el azokról a szörnyűségekről, amelyeket átéltek a hitleristák által ideiglenesen megszállt területek “germani- zálásáról” szóló fasiszta törvények miatt. Ezek­nek a törvényeknek egyik szerzője és fő értelme­zője Globke, Adenauer kancellár közvetlen munka­társa. Dr. Heinrich Toeplitz, a bíróság elnöke a tár­gyalás egyik szünetében fogadta Sós Endre irót, a Magyár Izraeliták Országos Képviseletének el­nökét, aki nyilatkozatot nyújtott át neki. A nyilatkozat 600,000 magyar zsidó halálában való biinrészességgel vádolja Globkét. A/V\€R1KAI ^ w c/ß{fz<7ifC€r* Published every week Dy Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre S10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. Rockefeller uj álarca Elítéli az ultra-jobb reakciósok programját. Nyilatkozatával a republiká­nus elnökjelöltségre pályázik 2

Next

/
Thumbnails
Contents