Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-31 / 44. szám
Hazudnak rendületlenül Thursday, October 31, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: PAAL MÁTHÉ “Budapest, 1963, szeptember végén” — igy kezdődik egy pesti levél, de nem Petőfi hires verséből, a “Szeptember végéből” idézi, hogy “Még nyilnak a kertben az őszi virágok..dehogy is, hanem ehelyett hihetetlen mennyiségű szamárkórót, bolondgombát és még egy nyaláb giz-gazt köt egy csomóba az egész oldalt betöltő 8 soros fejeim és a 12 alcim alatt az “Az Ember” budapesti tudósitója... Szívességből elhiszem, hogy ez az irás Budapesten készült, de ha az üres álliltásokat, nagyhangú frázisokat, szilaj káromkodásokat és fenyegetéseket olvasom, arra kell gondolnom, hogy azok éppen úgy megiródhattak volna a newyorki 80. utcában is, amit még az üressége, stílusa és magyartalansága is alátámaszt. De ne firtassuk, hanem vegyük szép sorjába, hogy mit ir a “pesti” és adjunk neki, utánozva az “Az Ember” stílusát, minél több alcímet. MITŐL RETTEG KADAR? Természetesen az “Az Ember” leleplező cikkeitől, amelynek Íróját “halálra keresik.” Nincs lap, amely annyi gondot okozna Kádárnak, mint az “Az Ember”, írja a pesti tudósitó, valamint, hogy egymásután idézik be az Ávóba mindazokat az öreg újságírókat, akik az utóbbi időben Bécsben voltak, s azokat is, akik a főszerkesztő ur barátai voltak és akiknek a stílusa olyan, mint a pesti fiúé. Kitűnik, hogy ez - cifra hazugság, még pedig abból, hogy egyetlen nevet sem említ, s nem is említhet, mert az egész mesét az ujjából szopta ki. Csak egy párat nevezzen meg a “beidézett” sokból ez a “K.T.”, mert máskülönben ez is csak olyan igaz, mint az, hogy ő pesti újságíró. TÁRSUTASOK Igen kérem, ilyenek is vannak, még pedig bőven; szomorú, hogy mindig többen, s még szomorúbb, hogy főleg a szerkesztő ur környezetéből szaporodnak ijesztően, akiket eddig úgy emlegetett, hogy “kedves barátaim,” “prominens magyarok,” de most a “pesti” tudósításban már más jelzőkkel illetik őket, mint “titkos társutasok,” “futóbolondok,” s azt javasolja az iró, hogy “meg kellene egy kicsit móresre tanítani.” Mindez nem holmi öregamerikás magyaroknak szól, akik otthon voltak 30—40—50 évi távoliét után és látják a falvaikban a nagy változásokat; hogy nincs egész télen éhező zsellér, nincs béres; a régi viskók helyett modern, világos, mind gyakrabban fürdőszobával is ellátott házak, kulturhá- zak, több tantermes iskolák, szülőházak épülnek mindenfelé. Ezek az amerikai magyarok sírnak a boldogságtól, amikor látják, hogy a parasztok gyermekeiből orvosok, tanítók, katonatisztek, mérnökök, agronómusok, technikusok, szakmunkások, hivatalnokok lesznek. Nem egy kis kajlaszarvu tehénnel szántanak, hanem fiaik, leányaik traktorokon, aratógépeken ülnek és úgy végzik a munkát. Hadd beszéljenek ezek az emberek. Az a baj, hogy a prominens magyarok is azt látják, hogy jóltáplált, jól ruházkodó, szabadon beszélő, kritizáló emberek vannak úgy a városokban, mint a falvakban, s ha vannak is nehézségek bőven, azokat igyekeznek helyrehozni. Aki ezt megírja, vagy elmondja, az szerintük csak “tftkos társutas,” “futóbolond” lehet, akit móresre kell tanítani. Igaz, hogy ezeket a dolgokat már a kormányunk is megállapította, de azok az “Az Ember” szerint felületes naivok. Ince Sándort név szerint is megbélyegzik és nem lesz meglepő, ha a többi prominensre is rákerül a sor, a “prominens” zeneszerzőkre, gyárosokra, színigazgatókra, orvosokra, világhírű művészekre, úgyhogy rövidesen megtisztelő jelző lesz, ha valakit igy fognak emlegetni. HALDOKLÓ ÖREGEK A haldokló, már mint az “éhen haldokló” öreg magyarokért fáj a szive a “pesti” cikkírónak, akiknek csak “egy csésze olcsó kávé” a napi meleg eledelük. Koplalnak, mert a kormány kevés nyugdijat ad az öregeknek. Biztos, hogy ez is csak olyan féligazság, mert nem tud eleget adni azoknak az öregeknek, akik öregen maradtak ott a régi rendszerből, s vagy nem tudtak, vagy nem akartak dolgozni az uj rendszerben. De azért annyit kapnak, amennyi a létfenntartásukhoz elég; koplalniok nem kell és ha nincs gondozójuk, akkor a megyéknek, városoknak, falvaknak vannak öregotthonaik, ahol az ily elesettek ellátást, gondozást, ingyen orvost, kórházat kapnak. Ezen öreg otthonok nem a régi “szegényházak,” ahonnét koldulni mehettek az öregek, hanem leginkább a volt urasági kastélyban helyezik el őket. Akik pedig dolgoztak, akárcsak itt, ott is, törvény által megszabott rendes nyugdijat kapnak. Ez bizony nem elég luxuséletre sem itt, sem ott, csak az a különbség, hogy ott a nyugdíjas ingyen orvosi ellátásban részesül, kórházi kezeléssel együtt, itt pedig ezért reménytelenül veszekszik a kormányunk, holott az ő javaslatuk messze elmarad a magyar törvény mögött. Vagy talán itt olyan bőséges nyugdijat kapunk? Az enyém sokkal magasabb az átlagosnál, havi $150 — feleségemmel együtt, aki szintén dolgozott. De vannak házaspárok, akik ennek csak a felét kapják, vagy még annál is kevesebbet, egyhar- madát. De maradjunk csak a $150-nél. Hogyan él meg ebből egy amerikai nyugdíjas házaspár? Lakni kell és erre legkevesebb $50-t kell költeni. Ehhez jön a villany, gáz, ruha, mosatás, nyiratkozás, borotválkozás, cipőjavitás stb. Tehát nagyon meg kell nézni, mire költi az ember a pénzét, hogy ez mind kifussa havi $35-ből. Marad tehát $65 havonta az élelemre, vagyis napi két dollár két személy részére, ami itt is csak az éhenhalástól menti meg az embert, de a jóllakáshoz nem elegendő. Holott mi itt magasabb életnívóhoz vagyunk szokva, mint magyar testvéreink, és kultúránk, s igy a kul- turigényünk is nagyobb. Egy-egy újságra, mozira, vagy színházra már nem futja a napi két dollárból. Hogy miként él meg az, aki ennek csak felét, vagy egyharmadát kapja, annak kiszámítását a “pesti” fiúra bízom. MIÉRT NEM JÖNNEK? A cikkíró felteszi a kérdést, hogy ha olyan nagyon tetszik a helyzet Magyarországon Ince Sándornak, meg az öreg magyaroknak, miért nem men HAZAI HANGULATOK =é ANNAK ELLENÉRE, hogy ebben az évben 14 százalékkal több szőlő termett, mint tavaly, az asztali szőlő árát mégis jóval felemelték, amint a bevásárló háziasszonyok is szomorúan tapasztalják. Ca- liforniából azt a kifogást adják, hogy az utóbbi esőzések ártottak a szőlő minőségének és ezért inkább alkohol készítésére használják. • MINDJÁRT mellette azt olvassuk, hogy az alkohol gyorsítja az állatok súlyának emelkedését. (Ezt már a kövér emberek is tapasztalták.) A hústermelésre nevelt állatok diétája borszesszel keverve gyorsabban hússá alakul. Egy 150 napig hizlalt ökör három gallon whiskeynek megfelelő etilalkoholt fogyaszt. Ez évben kb. egymillió gallon alkoholt hasz nálnak fel állathizlalásra. • EGY ÓPIUM KERESKEDÉSSEL vádolt asszony zavarba hozta a közvádlót, amikor kettő közül inkább az öt évi börtönbüntetéssel járó bűntettet vállalta, csakhogy elkerülje a newyorki gyüjtőfogházat, ahol-kibírhatatlan körülmények között tartják fogva a letartóztattakat és az egy évnél kevesebbre Ítélt bűnözőket. A gyüjtőfogházban uralkodó leírhatatlan állapotokról teljes tudomásuk van a városi hatóságoknak, de nem tesznek semmit a megváltoztatásukra. A régi, várszerü épület 460 férőhelyét most is 600 női bűnöző foglalja el. “Épelméjü- ségemet akarom megtartani,” állította a vádlott nő, s azért inkább vállal öt évet a megyei börtönben, mint egyet ebben a bünfészekben. • WASHINGTON. — Az FBI a saját épületében levő cafetériában talált rá egy férfire, akit szeptember óta keres, mert megszökött New Yorkból, hogy elkerülje a letartóztatást egy lopási ügyből kifolyólag. A szökevény, Manuel R. Grange, mint mosogató volt az FBI által alkalmazva. MANILA. — A Fülöp-szigetek kongresszusa törvényt hozott, amely megtiltja a sztrájktörők alkalmazását és megtiltja a katonaságnak, valamint a rendőrségnek, hogy sztrájktörőket kisérjenek ki vagy be olyan üzemnél, ahol sztrájk folyik. c-*^> SOUTHAMPTON. — Ebbe az angol kikötőbe, mint utlevélnélküli hazátlan ember érkezett Thomas Moreno, akit a kubai kormány az Egyesült Államoknak végzett kémkedéssel vádolt és akit Miamiban mégsem engedtek partraszállni. Moreno Panamában elrejtőzött egy Amerikába és onnan tovább 5 nek haza? Nem kívánok Ince Sándor helyett válaszolni, mert nem ismerem az életkörülményeit, de az átlagos magyar és különösen az öregamerikások nevében megadhatom a választ, mert közéjük tartozom. Akiket a feltett kérdés érdekel, s nem DP-sek, vagy “szabadságharcosok,” azok rendszerint 30—* 50, sőt sok esetben 60 éve élnek Amerikában, s ezeket a földesúri, csendőruralom, a nyomorúság, az elnyomatás kergette ki szülőföldjükről. Nagy többségük amerikai polgár lett, gyermekeik itt születtek, vagy itt nevelkedtek, érzésben és nyelvben amerikaiakká váltak — ami nem jelenti a szülőhaza megtagadását — s unokáik már teljesen amerikaiak lettek, hiszen szüleik sok esetben más nemzetiségüekkel házasodtak össze. Ha az ilyen régi amerikás magyar haza akarna menni, el kellene szakadni a gyermekeitől, unokáitól, mert azok nem mennének vele. A dolgos, öreg amerikás magyar nem tud olyan könnyen elszakadni családjától, mint sok “szabadságharcos” tette nemrégen. Ezenkívül ezek az emberek évtizedek óta fizették az állami 'öregkori biztosítási járulékot, ami a megélhetésük alapja és ezt a hidegháborús amerikai kormány nem küldi Magyarországra és a legtöbb szocialista államba. Pedig nem adományról van szó, mivel a nyugdíj törvényes járandóság, amelyért fizettünk és az ilyen megkülönböztetés jogtalan. Reméljük, hogy ez meg fog szűnni a közeljövőben s akkor éppen olyan tömegesen fognak hazamenni az öreg nyugdíjas magyarok, ahogyan most mennek Jugoszláviába, Lengyelországba és más országokba. A szerkesztő ur is rá fog jönni arra a lincolni igazságra, amit a nagy amerikai államférfi a bolon- ditással kapcsolatban mondott, különösen, ha több ilyen “pesti” levél jön és ha még tömegesebben mennek majd a magyarok az óhazába. A jelek pedig arra mutatnak, hogy a jövő évben olyan tömeges hazalátogatások lesznek, amelyek többszörösen felülmúlják majd az idei látogatásokat. Csak tessék buzgón elriasztani ettől az amerikai magyarságot. induló holland hajón, de mivel iratai nincsenek, fennáll a valószínűség, hogy sehol sem engedik partraszállni. New Yorkban felesége és kislánya van, de innen 1958-ban deportálták Kubába. C-KS EMELKEDNEK AZ ÁRAK. — Chicagóból jelentik, hogy a vezető lisztőrlő cégek a családi liszt (amit a füszerüzletekben családi fogyasztásra árulnak) árát felemelik, s ennek az Európában ez évben szűkös gabonatermést adják okul. Persze megnőtt a kereslet az amerikai búza iránt és most szüretelhetnek a kapzsi nagyvállalatok. JELENT A WALL STREET. — Az év harmadik negyedéről szóló üzleti jelentéseket ilyen címek kisérik a Wall Street Journalban: “A Republic Steel a harmadik negyedben 54 százalékos jövedelem növekedést mutat.” — “Az Eversharp, Inc., jövedelme megháromszorozódott a 3-ik negyedévben.” — “Joy Manufacturing Co. ’63-as üzleti nyeresége háromszorosa a ’62-esnek,” Az utóbbi szénbánya felszereléseket gyárt és az éles jövedelem emelkedést a termelési kiadások levágásával érte el. DETROIT rendőrkapitánya a szenátusban a várost “a gonosztevők paradicsomának” nevezte: a detroiti maffia ugyanis évente 150 millió dollártól fosztja meg a város lakosságát. Minden atomkisérlet beiiliását javasolják Az Egyesült Nemzetek Politikai Bizottsága elé került egy újabb javaslat, amely a földalatti atomrobbantási kísérletek betiltására vonatkozó egyezmény mielőbbi létrejöttét tűzi napirendre. Az újabb javaslat nem tartalmazza azt a feltételt, hogy a felfedezett földrengések tanulmányozására helyszíni ellenőrző bizottságok szálljanak ki. Ez volt az a feltétel, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tudtak megegyezni és ezért kihagyták a földalatti robbantásokat a moszkvai atomcsend-egyezményből. A javaslathoz hozzászólva három szocialista ország megbízottja arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifejlett technikai felszerelésekkel köny- nyen meg lehet ma már állapítani, hogy földrengésről vagy atomrobbantásról van-e szó és ezért a helyszíni ellenőrzést már nem tartják szükségesnek. Bulgária, Csehszlovákia és Magyarország tá- mogatta ebben a kérdésben a Szovjetunió és Ukrajna szószólójának kifejtett álláspontját. ,