Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-31 / 44. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZ5> — HUNGARIAN WORD Thursday, October 31, 1963 A MAI KUBA EMBERE Nagyon érdekes utazási leírás jelent meg Kubá­ról a kiváló iró, Truman Nelson tollából az “In­dependent" einni folyóiratban, mely különbözik más hasonló, Kubában járt megfigyelők leírásai­tól annyiban, hogy nem a termelési teljesítmény­ről, az alkatrészpótlás lehetőségéről, vagy más statisztikai adatokról számol be, arról sem, hogy a népszavazási rendszer összehasonlitható-e az Egyesült Államokéval, vagy hogy milyen szerepet játszanak az oroszok Kuba életében; ez a leírás fő­leg egyéni megfigyelés a mai Kubában élő embe­rekről és azokról a változásokról, amelyeket a szo­cialista forradalom Kubában magával hozott. Mindjárt a cikk elején a legmegkapóbb első be­nyomás, amelyről az iró beszámol, a bürokrácia teljes hiánya Kubában. Ellentétben más közép­amerikai országokban tett látogatásaival, Havan­nába való megérkezésekor a legbarátságosabb és közvetlenebb kezelés mellett jutott keresztül a be­lépési formalitásokon. A hotelban is olyan gyorsa­sággal és annyi kedvességgel intézték el a beszál­lásolását, hogy önkéntelenül is arra gondolt: ezek igazán busás borravalót érdemelnek. Nagy volt a meglepetése azonban, amikor a szállodai alkalma­zottak őneki és társaságának kijelentették, hogy Kubában a “vendéget” igazán vendégnek tekin­tik és az elszállásoltak és alkalmazottak közötti viszony ma csupán ember és ember közötti vi­szony, amelyhez nem méltó a borravaló-rendszer. A cikk írója beszámol egy mulatságról is, amely­re a kulturügyi minisztérium meghívásából ment. A gyönyörű márványpalotában megtartott összejö­vetelen a Fidel Castro miniszterelnök moszkvai ut­ján felvett filmet mutatták be. Maga Castro is je­len volt a többi kormánytagokkal együtt és amint az iró folytatja, különösen figyelemre méltónak találta azt, hogy Fidel Castro a legközvetlenebbül vett részt a társalgásban a számos meghívott ven­déggel és mindenki kérdéseket intézhetett hozzá, amikre készséggel megfelelt. Aki csak tehette, igyekezett a közelébe férkőzni és rendkívüli, fel­villanyozó egyénisége életkedvet, reményt és bi­zalmat látszott önteni a jelenlevőkbe. Egy alkalom­mal az amerikai látogatók megkérdezték tőle, hogy mikor látogathatják meg interjú céljából, mire Castro kijelentette, hogy majd ő megy el hozzájuk a szállodába, amit meg is tett. A mulatság végez­tével az utcán nagy tömeg szeretettel vette körül a miniszterelnököt, számosán odakiabáltak neki még az erkélyekről is, amelyek mind igy kezdőd­tek: “Hey, Fidel!” A forradalom évfordulóján, julius 26-án a ha­vannai Plaza De La Revolucion-on tartott népünne­pélyen Castro miniszterelnök majdnem 4 órás be­szédet mondott az egymilliót kitevő közönséghez. Mikor az ország múltjáról beszélve a reakciós Ba- tista-kormánvt és tagjait emlegette, azt kérdezte: “Mit tettek ezek a politikusok a mi pénzünkkel? Ellopták. Mit tettek a közoktatás céljára szánt összegekkel? Ellopták. Mit tettek a közegészség­re kiutalt összegekkel? Ellopták. Mit tettek mind a képviselők, szenátorok, polgármesterek és a töb­bi vérszivó politikusok? Ellopták a nép pénzét és külföldi bankokban helyezték el.”' Ilyen volt a letűnt rendszer korrupciója és ha­mis demokráciája, de ma már ez nem létezik Ku­bában. Az ország vezetését miniszterek forradalmi tanácsa végzi, amelynek tagjai az 1940-es alkot­mány legjobb szellemében kormányoznak. Jelenleg munkásközpontokon alapuló uj kormányvezetősé­gi párt van kialakulóban, amelynek tagjai Kuba jövőjén dolgozó munkások köréből kerülnek ki. Akkor is, amikor ez megvalósul, csak egy párt lesz az országban, akárcsak Ghánában, Algériá­ban és a többi szocialista, vagy fél-szocialista or­szágban. Ebből a leírásból kitűnik, hogy Kuba elnyomott népének nem sokat jelentett a Fulgencio Batista elnyomó terrorkormány hipokrita ál-demokráciája és természetesnek tekinti, hogy a paraszt- és mun­kásforradalom győzelmével olyan kormány legyen az uralmon és olyan párt képviselje az országot, amely ezeknek az osztályoknak az érdekét képvi­seli. Azok között a politikailag aktiv munkások között, akiknek soraiból az uj vezetőséget képezik, sokan még két évvel ezelőtt Írástudatlanok voltak. Gyakran lehet találkozni olyanokkal, akiknek egyik zsebében elemi iskolai tankönyv van, a másikban Marx és Engels elméleti könyvei. Az írónak egyéb megjegyzései között említésre méltók azok a megfigyelések, amelyeket a havan­nai utcákon sétái alkalmával tett. A nap és az éj­szaka különböző óráiban bejárta a várost, de soha­sem látott részeget, vagy utcai verekedést és le­tartóztatást; nem látott ajtón kopogtató, népet megfélemlítő katonaságot és egyetlen rendőrnél sem látott botot, vagy rendőrkutyát. Egyik nap a cikk írója egy Havanna környékén épült elmegyógyintézetet látogatott meg. A régi világban az embereket úgy hozták oda, mint a tár­sadalom számkivetettjeit és az intézetet az embe­riség szemétdombjának tekintették. Semmilyen adatot nem vezettek az odakerült szerencsétlenek­ről, nehogy családjaiknak kellemetlenségeket okozzanak, de meg sem vizsgálták a felvett bete­geket, nem hordoznak-e ragályos betegségeket. Sokan ott kaptak tbc-t másoktól. Elterjedt volt a hibás, vagy tisztátlan étkezésből eredő hasmenés és nem utaltak ki semmiféle ruhát, kabátot vagy paplant a betegeknek. 1957-nek egyik téli éjsza­káján a betegek közül százan meghaltak. Szennyes, férges cellákban tartották őket és nagyon soknak még ágy sem jutott. Úgy haltak meg, mintha nem emberek, hanem páriák lennének, akiket az em­beri társadalom kiközösitett. Az iró lefesti nemcsak azt, hogy a forradalom hogyan emelte ki ezeket az elmebetegeket az álla­ti sorból kellő fizikai ellátással, rendes tiszta ru­házattal és egészséges táplálással, hanem megmu­tatja azt is, hogy egy jólfelszerelt műtőterem 119 orvossal, gyógyterápiával, diagnosztikai műszerek­kel áll a betegek rendelkezésére. Az írástudatlan betegeket megtanítják irni-olvasni és a leggyönyö­rűbb sportarénát építették számukra. A szebbnél szebb épületek sorakoznak fel a gyógyintézet tele­pén, modern csempeburkolatos falakkal és rozs­damentes acéldiszitéssel. Azt mondja a cikk Írója, hogy ezeket az elmebetegeket több szépség, Ízlés és kényelem veszi körül, mint az U.S.-beli községi tömegépitkezések lakóit. Azt is hozzáteszi, hogy megfigyelése szerint ezek a betegek megelégedet- tebbeknek látszanak, mint sok amerikai “project” lakói. Leirja, hogy milyen tiszteletben tartják Kubában a politikai menekülteket is. Ott él Robert F. Wil­liams U.S. állampolgár, aki az amerikai néger ön­védelmi mozgalom megalapítója. A koholt vádak alapján Ítélkező észak-carolinai büntetőtörvény elől menekült Williams letelepedhetett Kubában, ahol nem kérdezik tőle, hogy meddig akar marad­ni, és nem cenzúrázzák, hogy mit ir, vagy mit mond a rádión. Elutazása előtt való napon körülsétált a Kelet- Havanna nevű állami lakótelepen és úgy véleke­dik, hogy ez sokkal több és szebb, mint amit lakó­telep néven ismernek. Ez a régi nyomortanya he­lyén épült uj házcsoport a forradalom legszebb és legromantikusabb teljesítménye. A régi hullámle­mezekből és ócska deszkából összetákolt házakból álló kubai “Hooverville” helyén olyan csodálatos lakótelep áll, amelyben a monoton sablonházak he­lyett minden ház különböző. Iskolák, óvodák és bevásárlóközpontok tarkítják az újonnan emelke­dett lakóvárost, amelyben az elsőbbséget a volt odúk lakói kapták. Amint egy pádon ülve az iró a látottakban gyö­nyörködött, egy mellette ülő középkorú néger asz- szonnyal beszélgetésbe eredt, aki azonnal meghívta otthonába az amerikai látogatót. Tiszta és csinos lakásában finom kávéval vendégelte meg és mikor körülnézett a vendég, észrevette, hogy a nappali szoba egyik falán Jézus Krisztus óriási képe füg­gött. Vele szemben, a másik falon Fidel Castronak hasonló nagyságú képe volt felakasztva. Mikor észrevette a vendég kiváncsi pillantásait, a ven­déglátó háziasszony igy szólt: “ők ketten nagyon szeretik egymást.” Bemutatta fiának is, aki városi rendőr. Szobájának könyvespolcai tele voltak Marx Engels, Mao, Kruscsev és Fidel könyveivel. Avval az érzéssel hagyta ott Kubát ez a megfi­gyelő, hogy mivel abban az országban olyan sok néger lakos van, talán az volt az oka annak, hogy a kubai forradalom sikerre jutott. Ennek az útle­írásnak az olvasása azt a kellemes érzést kelti, hogy a szocializmus képes megvalósítani a “test­vériség” sokat hangoztatott, de soha meg nem va­lósított eszméit. Egy év alatt 87 százalékkal nőtt a szovjet ipar termelése A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala je­lentette, hogy a Szovjetunió ez év első kilenc hó­napjában a múlt év hasonló időszakához viszonyít­va 8.7 százalékkal növelte az ipari termelést. Az ipar valamennyi ága fokozta termelését. A vas- és színesfémkohászat 9 százalékkal, a gép­gyártó- és fémmegmunkáló ipar 14 százalékkal és ezen belül a mezőgazdásági gépgyártás 17 száza* lékkai növelte a termelést, a vegyipari termelés összességében 17 százalékos, a műgyanta- és mü- anyagtermelés pedig a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 25 százalékos emelkedést mutat. Csaknem valamennyi népgazdasági tanács és szövetségi köztársaság ipara egészében és a legfon­tosabb termésfajták többségének termelését te­kintve, túlteljesítette kilencnónapos tervét. A jelentés közli, hogy műtrágyából 1.7 millió tonnával, nyersvasból 2.7 millió tonnával, acélból 3.1 millió tonnával, hengerelt áruból 2.4 millió tonnával, acélcsőből 94 millió méterrel, vasércből 7.7 millió tonnával, villamos energiából 31 milli­árd kilowattórával termeltek többet, mint a múlt év kilenc hónapjában. Az iparban a termelékenység a múlt év hasonló időszakához viszonyítva hat százalékkal emelkedett, ez meghaladja a terv előirányzatát. »W\\WVV\\\V\VWW\\W%\W\VWWVW\WVV»\WVVW\\1 HÍREK pNÉHAHY SOBBAM LEMONDOTT a brazil oktatásügyi miniszter. Le­mondását azzal indokolta, hogy ideológiai meggyő­ződését nem tudja összeegyeztetni a kormány jobb- ratolódásával. Más, a kormánnyal ellentétes felfo­gású miniszterek is lemondásukat tervezik. NAGY VOLT A KERESLET a Lipcsei Vásáron a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Válla­lat kiállításán a magyar könyvkiadás produktumai iránt. így a drezdai Steinkopf Verlag nagy pél­dányszámban rendelte meg Balogh-Szendrői: Pros- tatarák cimü könyvét. Hasonló rendelést adott fel a lipcsei Teubner kiadó, aki az Obadovits: Matema­tika zsebkönyvének német verzióját 8,000 példány­ban rendelte meg. Ugyanezen kiadó rendelt egy épületszerkezetekkel foglalkozó magyar tudomá­nyos munkát. A gyermek könyvek közül nagy si­kere volt Kormos: Wunderflöte c. könyvének, amelyből 15.000 példányt rendelt a német Kinder­buch Verlag. Több szépirodalmi műre kötöttek op­ciót a német kiadók. A Leipziger Kommissionbuch­handlung munkatársai sok ezer magyar könyvet adtak el az NDK könyvkereskedőinek. EBBEN AZ ÉVBEN három ausztráliai városban rendeztek a magyar nyelvű könyvekből vándor könyvkiállitást. A kiállítások sikerére jellemző, hogy a Melbourne-i Spring Bookshop fennálásá- nak 12 hónapja óta a kiállítás ideje alatt érte el a legnagyobb forgalmat. Hasonló sikerekről számol­tak be a Camberrában és Sydneyben rendezett magyar könyvkiállitásról is. OSZTRÁK diplomáciai képviseletet állítanak fel novemberben a Közös Piac brüsszeli központjánál. Egy küldöttség egyébként már októberben újabb tárgyalásokat kezd Ausztria csatlakozásáról az Európai Gazdasági Közösséghez. A PÁNEURÓPAI MOZGALOM elnöke, Coudenho- ve-Kalergi gróf, ismert közéleti személyiség, java­solta, üljenek össze tanácskozásra a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai a hidegháború meg­szüntetésének jegyében. Indítványozta, a megbe­szélésre jövőre Bécsben kerüljön sor. C*i> POLITIKAI MENEDÉKJOGOT kért az NDK-iban Frank Barton, az amerikai hadsereg őrmestere. Barton a nyugat-németországi Giessenben állomá­sozó rakétazászlóalj egy különleges egységénél tel­jesített szolgálatot. Ettől az alakulattól már több amerikai katona ment át az NDK-ba. AZ AMERIKAI Államok Szervezetének tanácsa összeült a Dominikai Köztársaság kérésére. A szeptember 26-án uralomra jutó junta azzal vádol­ja az Egyesült Államok kormányát, hogy beavat­kozik Dominika belügyeibe. ..AZ INTERVIZIÓ TAGÁLLAMAIBAN működő televízióállomások átvették a Magyar Televízió köz­vetítését a budapesti zenei hetek október 17-i és 24-i koncertjeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents