Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-24 / 43. szám
Thursday, October 24, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 A halottak völgye Olaszország népe a nemzetet ért borzalmas katasztrófa hatása alatt él. A Vaiont völgyi gátáttörés a legsúlyosabb természeti csapás, ami az országot a legutóbbi évtizedekben érte. öt falu teljesen, három pedig részben elpusztult, köztük a négy és félezer lakosú Longarone. A halottak száma minden valószinüség szerint meghaladja a háromezret, az anyagi kár felbecsülhetetlen. Az országban nemzeti gyász van: becsuktak a mozik, a televízió egy napig nem sugárzott műsort. A kormány vezetői megtekintették a halottak völgyét és ezzel egy időben megindultak a leghatározottabb mentési munkálatok. Leone miniszterelnök a helyszínen tett látogatásakor kijelentette: “A kormány a leghatározottabban végére jár a dolognak, és aki bűnös, meglakol.” Lehetséges tehát, hogy nemcsak kivédhetetlen természeti katasztrófa idézte elő a mérhetetlen pusztulást és sok ezer élet kioltását, hanem bűnös hanyagság is? Mielőtt megpróbálnék válaszolni a kérdésre, nézzük meg mi is történt tulajdonképpen. Alig három évvel ezelőtt épült fel az Alpok egyik völgyében, a Piave folyó felett az úgynevezett Vaiont-gát, amelynek az volt a rendeltetése, hogy elzárva egy hegyi patak útját, mesterséges víztároló medencét létesítsen vizi erőmű táplálása céljából. A gát Európa legnagyobb ilyen jellegű gátja, s egészen a tragédia bekövetkeztéig a szakemberek úgy emlékeztek meg róla, mint a modern építészeti tudomány és technika mintaképéről. A mesterséges gát 265 méter magas, és falának vastagsága eléri az öt métert. A gát által létesített mesterséges tó hét kilométer hosszú és 150 millió köbméter vizet tárol. A katasztrófa október 10-re virradó éjjel 11 óra előtt néhány perccel következett be. A mesterséges tavat egyik oldalon elzáró 1921 méter magas Toc- hegy földcsuszamlás következtében beomlott a tóba, és a mérhetetlen menyiségü kő- és földtömeg száz méter magasra fellökte a vizet. A sok millió köbméter vizáradat, egyesülve a kővel, sárral és a hordalékkal, átömlött a gáton és rázúdult a Piave völgyére és a völgy faluira. Mindez hét percig tartott. Élő tanuk az iszonyat hét percéről Az iszonyat hét percére igy emlékezik vissza Fae falu egyik 21 éves munkása: — Éppen otthon ültem és a televízióban futballmeccset néztem. A szomszéd szobában négy barátom kártyázott. Egyszer csak kintről valami olyasmit hallottam, mintha egy óriás sóhajtott volna. Megrezzentek az ablakok, megmozdult a ház. A következő másodpercben elképzelhetetlen méretű robaj hallatszott, majd csillogó, fémes-fehér vakító fényt láttam a gát felől. Kifutottam a házból, a hegy felé, előttem keresztben ömlött az áradat. Futottam és félig eszelősen láttam, mint dőlnek össze a házak, pusztulnak az állatok, a kertek; futottam és egyszer csak mindezt újra láttam: a viz elkezdett visszafelé áramlani. Akkor már nem hallottam semmit, nem láttam semmit, összerogytam... Az egyik kórházban fekvő sérült asszony ezeket mondja: — Aludtam, amikor arra riadok, hogy mozog az ágy. Óriási lökést éreztem és az ággyal együtt, az összedőlő falakkal együtt kizuhantam az udvarra. Többre már nem emlékszem. . . “Itt gyilkosság történt!" A halottak völgyében minden elpusztult. A hatóságok lemondtak arról, hogy az áldozatok kilétét megállapítsák, mert nincs, aki felismerje őket. Longaronéban egész családok pusztultak el. Az a néhány száz ember, aki túlélte a katasztrófát, fiát, lányát, szüleit siratja. A völgy óriási temetővé változott. Egy napon 1700 halottat temettek. Az Alpok öreg hegyei 500 éve nem láttak ilyen öldöklést. Amikor a kormány egyik minisztere a völgyben járt, valaki ezt kiáltotta felé: “Keressétek meg a gyilkosokat!” Longarone helyettes polgármestere (a polgármester meghalt), ezt kiáltotta Leone miniszterelnöknek: “Itt gyilkosság történt!” A felzaklatott kedélyek játéka, a meggyötört lelkek víziója lenne mindez? Vagy van valami alapja? Mindenesetre a gátépítő és üzemeltető vállalat vezetői a katasztrófa másnapján siettek hivatalos nyilatkozatot tenni, miszerint ez esetben olyan természeti csapásról van szó, amelyet nem lehetett előre látni. A kormány bizottságot hivott létre a súlyos csapás okainak kivizsgálására, és azzal a feladattal is felruházta a bizottságot, hogy derítsen tényt arra: nem lehetett volna-e megakadályozni — természetesen nem a hegyomlást, de a sok emberi élet kioltását, nem történt-e hanyagság? Rómában, most, miután a gyász első órái elmúltak, különböző hírek és tények — és azok cáfolatai — kerülnek napvilágra. Egyes változatok szerint súlyos hanyagságról, bürokratikus tehetetlenségről van szó, és bizonyos olyan üzleti érdekekről is, amelyeket egyesek többre becsültek, mint a völgy lakóinak a biztonságát. A római lapok tudni vélik, hogy egy neves francia mérnök, aki tanulmányozta a gát építését, már korábban kijelentette, hogy a gát geológiailag rossz helyre épült, a gátat körülvevő hegyek földcsuszamlással fenyegetnek. De ennél többről is szó van. Gát az ingoványon Még mielőtt a Vaiont völgyi gát felépült, ezen a helyen már volt kisebb-nagyobb méretű földcsuszamlás. Ezt mindenki tudta. A környék lakosai ezért tiltakoztak a gát felépítésének terve ellen. Tiltakozásuk azonban nem volt következetes, mert bíztak a gátat építő mérnökökben és tudósokban ugyanakkor a gáttól elektromos energiát, ipart reméltek, hogy ezután nem kell Franciaországba, Svájcba emigrálniuk a fiataloknak, hogy megélhetést találjanak. A völgy fiataljai ugyanis általában külföldön találnak munkát, és most ezekben az órákban térnek haza, hogy talán még egyszer felfedezhessék szeretteik holttestét, szülőházuk romhalmazát. Annyi tény, hogy a gát felavatásakor, a tiltakozás ellenére, a nyolc falu lakossága nagy örömünnepséget tartott a völgyben. . . Hónapok múltán a szakemberek, geológusok iszonnyal tapasztalták, hogy a föld valóban mozog. Hírek szerint hetek óta jelentések voltak arról, hogy a Toc-hegy naponta 40 centimétert csúszik a mesterséges tó felé. A gáton repedéseket, vizszivár gást észleltek. Longarone falu áldozatul esett polgármestere állítólag kérte is a falu kiürítését. A válasz az volt rá, hogy nem kell pánikba esni. Rómában azt is tudni vélik, hogy a gátat üzemeltető vállalat — ismervén a veszélyt — tervbe vette a mesterséges tó vizének leeresztését. De a terv terv maradt. Miért nem ürítették ki a völgyet? Az olaszországi lapok a felelősöket kutatják. A La Nazione igy ir: “A hegy beomlott, a gátat áttörte a viz. Igen, de ki építette a gátat süppedő- keny talajra?” A Corriere d’Informazione azt állítja, hogy a földcsuszamlást előre lehetett látni. De a hivatalos szervek figyelmen kívül hagyták a veszélyjeleket. A Paese Sera különtudósitója a tragikus nap délelőttjén és késő estéjén lefolytatott telefonbeszélgetésekről ad hirt. Eszerint a katasztrófa délutánján, három órakor, a gát egyik ellenőre telefonált az üzemeltető vállalat velencei székhelyére és közölte, hogy a hegy csúszik. A válasz csak este 10 órakor érkezett meg: “Figyelmeztessék a családokat a veszélyre, hogy az este folyamán valószínűleg vizáttörés lesz. De nem kell pánikot kelteni.” 22 óra 15 perckor a gát egyik mérnöke újra telefonált az igazgatóságnak: “A helyzet tragikus, veszélyben vagyunk.” És a válasz: “Aludjatok nyitott szemmel.” És félóra múlva a holtak ezrei borították a völgyet. Megtörténtek-e a valóságban ezek a figyelmeztetések? Valóban ilyen bűnös felelősség terhel-e embereket? Mi lehetett az oka, hogy ismerve a veszélyt, senki sem rendelte el a völgy kiürítését? A parlamentben interpellációk hangzanak el, az Olasz Kommunista Párt fehérkönyvet kíván kiadni a dokumentumokról, a kormánybizottság megkezdte munkáját, de vizsgálati eredmény csak december közepére várható. Annyi biztos, az olasz nép követeli az ügy leghatározottabb kivizsgálásá- sát, és ha vannak bűnösök, azok felelősségre vonását. B. J. A HARMADIK HHARSZAKASZ ALGÉRIÁBAN A MÁSFÉL ÉVE független Algéria október kezdete óta immár a harmadik szakaszt éli át. A vihar nyitánya a kabiliai Tizi-Ouzou városban szeptember utolsó vasárnapján megrendezett kormányellenes gyűlés volt. A gyűlés rendezői — Ait Ahmed, a Szocialista Erők Szövetsége nevű ellenzéki szervezet vezetője és El Hadzs ezredes, a 7. körzet volt katonai parancsnoka — a gyűlésen nyíltan bejelentették, hogy Ben Bella kormányának megdöntésére törekednek. Ait Ahmed a hegyi gazdálkodó berberek lakta Kabilia befolyásos családjából származik. Ait Ahmed a függetlenségi harcok kezdetén csatlakozott a Nemzeti Felszabadító Fronthoz és később Ben Bellával együtt raboskodott. A függetlenség kivívása után azonban Ait Ahmed szembefordult Ben Bellával. Ait Ahmed, mint parlamenti képviselő az év tavasza óta — az elhagyott francia földbirtokok és üzemek államosításának megkezdésétől — a parlamentben mind határozotí/kbb támadást indított a nép érdekeivel egyező intézkedéseket foganatosító kormány ellen. Ait Ahmed, mivel a parlamentben nem talált kellő támogatásra, Ka- biliába vonult vissza, hogy e vidéket szervezze meg a kormány ellen indítandó harcához. Kabiliában Ait Ahmed nemcsak azért számíthatott támogatásra, mivel nagy személyes befolyással rendelkezik, hanem azért is, mert a függetlenségi háború sebei ezen a vidéken még nem gyógyultak be, s a háború súlyosbította nyomor kedvező talajt jelentett a kormány elleni lázitás- ra. Ait Ahmedet és a szocialista erők frontjához csatlakozott más személyeket azonban nem a nélkülözök sorsa aggasztotta, hanem éppen azok az intézkedések, amelyeket Ben Bella kormánya a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére hozott.. Erre utal az a tény is, hogy Ait Ahmed és hívei a kormány célkitűzéseivel szemben semmilyen programmal nem mertek előhozakodni. BEN BELLA kormánya az ellenzék támadására csattanós választ adott. Algírban, a Fórumon rendezett nagygyűlésen Ben Bella köztársasági elnök bejelentette: államosítják az eddig még francia telepesek tulajdonában maradt egymillió hektár földet. A francia telepesektől elkobzott földeket a parasztok önigazgatási bizottságai veszik át, A parasztok első önigazgatási bizottságai tavasszal alakultak meg az elhagyott francia földbirtokok tulajdonba vételekor. Az önigazgatási bizottságok kezelésébe került földek köztulajdonban maradtak és igy ezek az algériai szövetkezeti gazdálkodás magját alkotják. Az ön- igazgatási bizottságok tagjait kezdetben felülről nevezték ki, a parasztok kezdeményezésére azonban később egy-egy gazdaság tagsága választotta meg a bizottság tagjait. A múlt hetekben végrehajtott földkisajátitás- sal együtt az év el ej e óta mintegy 3 millió hektár földet vettek birtokba a parasztok önigazgatási bizottságai. így Algéria 7 millió hektár megművelt földjéből 3 millió hektáron a közös gazdálkodás útjára léptek. AZ ÖNIGAZGATÁSI bizottságok kezelésébe került gazdaságokban eddig sok nehézséget okozott a mezőgazdasági gépek hiánya. Az algériai kormány a nehézségek leküzdésére külföldön keresett támogatást. A Szovjetunió 100 millió dolláros hosszú lejáratú hitel formájában ajánlotta fel segítségét. Kina most jelentette be hogy 50 millió dollár hitelt ad Algériának. A kabiliai lázadók — mint Ben Bella megállapította — a Szovjetunióval kötendő segélynyújtási egyezményt is szerették volna meghiúsítani fellépésükkel. Arra számítottak, hogy megmozdulásukra a kormányküldöttség nem utazik el Moszkvába, mivel a küldöttség vezetésével Bume- dien hadügyminisztert bízták meg. A küldöttség azonban már sikeresen vissza is tért Moszkvából. A megállapodás alapján a Szovjetunió többek között 500 traktort és az ezek karbantartásához szükségés gépjavító állomásokat ad Algériának. . .AZ OKTÓBERI válság alapjában az Algériában kiéleződött osztályharc megnyilatkozása. A válságos pillanatban Ben Bella elnök és kormánya felismerte, hogy csak akkor hatálytalaníthatja az ellenzéki erőket, ha a francia földbirtokok államosításával maga mellé állítja a lakosság többségét alkotó parasztságot.
