Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-24 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Thursday, October 24, 1963 & ho Gy an én-Cátom... z rja: EH.2T Sem élni, sem meghalni? 1959 január 1 óta számos esetben, utoljára ez év szeptember 12-én, foglalkoztunk a Krebiozen rák-ellenes gyógyszerrel és igyekeztünk tárgyilagos beszámolót adni arról, ami azzal és körülötte történik. A Krebiozen 14 éven át képezte elkeseredett vita tárgyát. Egyik esküdt ellensége az American Medical Association (AMA), amelyet dr. A. C. Ivy, az illinoisi egyetem volt alelnöke azzal vádolt, hogy egy időben érdekelte volna a gyógyszer megvásárlása, e vád alól soha nem tisztázta magát. Több ezer rákbetegségben szenvedő egyénnek szent meggyőződése, hogy Krebiozen nélkül már rég elpusztult volna. Douglas illinoisi szenátor ismételten latba vetette politikai tekintélyét a gyógy szer védelmében. Bár szeptember 12-iki cikkünk azzal végződött, hogy “a rákbetegség élet-halál kérdés és ezért érdemes lesz a Krebiozen sorsát figyelemmel kisérni,” — nem hittük, hogy a gyógyszerrel és annak sorsával ilyen rövid időn belül fogunk megint foglalkozni. Hogy erre mégis sor került, annak az oka egyszerűen az, hogy a Krebiozent sem élni, sem meghalni nem hagyják. A Food and Drug Administration (FDA) júliusi tiltó rendelete már-már halálra Ítélte a Krebiozent — legalább is az Egyesült Államok területén —, de a hírlapi közlemények nagyon életben tartják ezt a vitás kérdést. Még detroiti látogatásom idején, az ottani napilapok egyikében felfedeztem egy hirt, amely arról számolt be, hogy egy rákbetegségben szenvedő és rettentő fájdalmaktól gyötört chicagói asszony, kalapáccsal, srófhuzóval és üvegvágóval felszerelve elrejtőzött a 1020 So. Wabash Avenuen levő irodaépületben és az éjszaka folyamán betört dr. Durovic irodájába, ahonnan 3,000 dollár értékű Krebiozen orvosságot vett magához. A rendőrség elfogta a szerencsétlen nőt, de miután dr. Durovic nem emelt vádat ellene, 15 dollár váltságdíj ellenében szabadlábra helyezték. Alig hogy visszaérkeztem Detroitból, Fehér Lajos, lapunk régi barátja, Miamiból elküldte az ottani napilap egy példányát, amelyben Max Freedman foglalkozott a Krebiozen ügyével. Ez a cikk elismeri, hogy vannak Amerikában emberek, akik szentül hiszik, hogy ez a gyógyszer évek óta életben tartja őket; hivatkozik dr. Durovic és dr. Ivy jelentésére, amely szerint több mint 3,000 amerikai orvos 14 év alatt több mint 5,000 súlyos állapotban levő rákbetegen próbálta ki a Krebiozent. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az FDA megtiltotta a gyógyszernek Illinois államon kivüli terjesztését, mert “a Krebiozen összetételéről és a gyártás módszeréről szerzett ismerete nem teljes.” Freedman cikke szerint az FDA megmagyarázta, hogy “egy gyógyszernek emberekbe való beoltása ELŐTT, ismernie kell a gyártás egyöntetűségét, tisztaságát, sterilitását (fertőtlenitését), hatóerejét és biztonságát.” Nem esett szó arról, hogy miért csak most került a sor betiltásra, miért nem 14, 13, vagy 12 év ELŐTT, — mert hiszen az emberekbe való beoltás annyi ideje történik, olyan emberekbe, akiknek életéről az orvosok évekkel ezelőtt lemondtak. Szeptember 6-án a N. Y. Times nyugati kiadása, később a Los Angeles Times is részletes beszámolót közölt arról, hogy az FDA vegyészeinek meg- állapitása szerint a Krebiozen “creatin’’ nevű savat tartalmaz, amely emberek szervezetében 100 gramm, lovakban pedig több száz gramm mennyiségben van jelen. E hirlapi jelentéseket követte a liberális Nation heti folyóirat szeptember 29-i “The End of the Road” cimü vezércikke, amely szintén megemli- tette, hogy a Krebiozen semmi más, mint “creatin’’ és ezzel végleg el is parentálta a sok vita tárgyát képező gyógyszert. Rámutatott azonban arra, hogy az FDA, az AMA és a National Cancer Institute-nak a Krebiozen ügyében tanusitott viselkedése alkalmas arra, hogy a nagyközönség gyanúval éljen ezekkel az intézményekkel szemben. A Nation ezenkivül hivatkozott a Consumers Report magazin szeptemberi számában megjelent részletes és tárgyilagos cikkre, amely azzal végződik, hogy "a valóságot a Krebiozen-ről nem tudjuk és talán soha nem is fogjuk megtudni." Ha égy komoly magazin “tárgyilagos” cikke ilyen kétségeket tápláló kijelentéssel végződik, akkor nem meglepő, sőt egész természetes, hogy akadnak emberek, akik tudni akarják a valóságot és nem nyugszanak bele abba, hogy azt “talán soha nem is fogjuk megtudni.” Két ilyen ember már is szükségét érezte, hogy a Nation vezércikkével levélben foglalkozzék és a két levél meg is jelent a magazin október 12-i számában. Samuel Pivar, Great Neck, N. Y., “megdöbbentőnek” találta, hogy a Nation-nek elég veit az FDA megállapítása, hogy a Krebiozen “creatint” tartalmaz és annak alapján ajánlotta, hogy a gyógyszer használatát limitálják oly betegekre, akik életük meghosszabbítását annak használatától remélik. Pivar attól tart, hogy ezzel uj betegek millióinak életét kockáztatják és ama véleményének adott kifejezést, hogy “az az őrületes ellenkezés, amelyet az orvosi oligarchia a Krebiozennel szemben tanusitott, érdemes lenne a kitűnő Fred Cook tollára...” Robert Burg, Jackson Heights, N. Y., levele meg állapítja, hogy a Nation nem vallotta a gyógyszer értéktelenségét és ennek ellenére belenyugszik abba, hogy a Krebiozent csak régi eseteknél használják, de uj megbetegedéseknél tiltsák el. Ezt az álláspontot “ijesztőnek” tartja. Meg kell még itt említenünk, hogy a nagy tekintélynek örvendő dr. C. P. Rhoads, a newyorki Memorial Hospital Center for Cancer egykori főorvosa elismerte, hogy a Krebiozen-nek gyógyító hatása volt olyan betegeknél, akik hittek annak hasznosságában. Erre való hivatkozással a Nation is megállapította: "Tény az, hogy több ezer rákbetegségben szenvedőnek az a meggyőződése, hogy a Krebiozen tartja őket életben." Erre támaszkodva jött arra a következtetésre, hogy “a nagyközönség védelme szükséges, de a védelem ne ezeknek a szerencsétleneknek a bőrére menjen.” Ezért foglalta el azt az álláspontot, hogy az FDA-nek hatalmában áll uj eseteknél megtiltani a gyógyszer használatát, de legyen mód arra, hogy a régi eseteknél folytassák a Krebiozen használatát. A levelek, a cikkek és orvosi vélemények egybevetése után megállapíthatjuk, hogy — ott állunk, ahol 1959 január elsején, amikor először foglalkoztunk a Krebiozen ügyével. Általánosan elfogadott tény, amelyet egyik oldalról sem próbálnak megcáfolni, hogy “több ezer rákbetegségben szenvedő” a Krebiozen használatának tulajdonítja élete meghosszabbítását. A józan ész és az emberiesség nem azt tanácsolja-e, hogy ha ez igy van, akkor más ezreknél is módot kellene nyújtani, hogy Krebiozen oltásokkal és annak használatába vetett hittel életben tartsák őket? Nem az a fontos, hogy “creatin’’ van-e a Krebio- zenben, vagy akármily más elnevezésű sav. Ennél a pontnál már az sem fontos, hogy a gyógyszer valóban gyógyit-e. Egyedül csak az a fontos, hogy a rettentő betegségben szenvedők ezrei HISZNEK BENNE, hisznek olyannyira, hogy még betörésre is vállalkoznak, hogy sok ezer olyan rákbeteg, akiket az orvosok évekkel ezelőtt mint reménytelen eseteket feladtak, — még ma is élnek, és ezért HISZNEK a Krebiozen oltások gyógyító hatásában. Ott állunk ma, hogy a sokak által felbecsült és mások által lebecsült Krebiozent sem élni, sem meghalni nem hagyják. De ha elérkezik a nap, hogy annyi próbálkozás után dr. Durovic-ot mégis az ország elhagyására kényszerítik és valahol tárt karokkal fogadják: milyen elégtétele lesz az FDA és az AMA “oligarchiájának” abban, hogy a Krebiozen oltások nem Amerika, hanem Kanada vagy a Szovjetek, vagy akármilyen MAS ország rákbetegjeit fogják életben tartani, talán nem azért, mert “creatint” tartalmaznak, hanem azért, mert a szenvedők vakon HISZNEK BENNE?! KÖZVETLENÜL BÁLINT IMRE rovata A harmadik, negyedik udvarból- zengett át hozzánk a verkli muzsikája. De lehet, hogy vergli, mert a kvargli se kvarkli. Kihegyeztem 4—5 éves füleimet és ledobtam a fakockákat, amelyekre állatok voltak pingálva, amig én színes krétával át nem javítottam azokat és előszedtem a pléhverkli- met melyből gyenge hang klimmelt. Ha énekeltem, az a hat darab hang adta hozzá a zenekiséretet. De szerény és félénk gyerek lévén csak akkor énekeltem, ha senki se hallotta. Ez a jó szokásom ma is megvan. De, ha verklis jött, kisiettem az én kis szerszámommal a folyosóra, amelyet Budán csak gangnak hívtunk és ha valaki folyosónak mondta volna, azt gondoltuk volna, hogy a Dunán só folyik, annyira ismeretlen volt számunkra az a szó. (Nem is jó az a szó, hogy folyosó; sem értelmileg, sem fonetikailag.) Anyám utánam sietett, nehogy leszaladjak az udvarra. Harmadik emeleten laktunk és adott egy krajcárt, hogy dobjam le a tali- ánnak: “De csak akkor, ha vége a muzsikának.” Ezt minden egyes alkalommal mondta. Lábaimmal ütöttem a taktust, cincár pléhverklimmel muzsikáltam és dúdoltam a nótát, a travijátát, a la bohémet és a tannhajzert. A talián látta, hogy engem menynyire érdekel a muzsikája, hogy azokkal a mindenkor kijáró krajcárokkal patrónusa vagyok, s mindig felkiabálta hozzám a műsort: “Ez operazene kérem szépen, mert ez a barkaróla.” Apám egyszer kivitt a Városligetbe, máskor meg a Vili bácsim, és én a világért se ültem volna fel sem a körhintára, magyarul ringlispilre, hogy arról az életveszélyes hintáról ne is beszéljünk, hiszen ha csak odanéztem már szédültem, inkább becsuktam a szemeimet, hogy annál inkább hallhassam a nagyoperákat, amelyeket az a verkli még ugyabban csinált, mert dob és cintányér is volt hozzá, ha kellett, ha nem. Apám büszkén magyarázta a mellettünk lévőknek, hogy a fia ezeket mind kívülről tudja: “Ez micsoda?, kérdezte, hogy bizonyíthassa fia tudományát. “Ez az ajda,” mondtam. “Ez meg a travijáta.” Egy itteni újságban olvastam a nyáron, hogy a nyugat-berliniek óriási hadilázban vannak. Két pártra szakadt a város. Az egyik azt mondta, hogy amit a verkli csinál az zaj és nem zene. Be kell tiltani! A nép másik fele Max Juergen hatvanöt éves verklissel az élén, azt állítja, hogy a verkli zene, hogy ő nem koldus, hanem a zene mestere. (Music Master.) Többször van úgy, hogy nem kérik ki ugyan az ember tanácsát, mégis viszket a marka. Vagy a kutya se kiváncsi a véleményére, mégis Ítélkezik. Én Maxnak adok igazat. Mivel a nyugat-berlini proli nem ölt frakkot, nem fűzheti be a gyémántos mand zsettagombjait és a lakkcipőit se veheti fel a bütykös lábaira, hogy elmenjen a császári operaházba kivágott hátú (micsoda anatómiai kép?) feleségével az ajdához és a lohengrinhez, tehát miért akarják elvenni tőle az ajdát, a travijátát és a trubadúrt, amit Maxtól kap öt pfenningért? A harmincas évek elején a leningrádi opera disz páholyában ültem, talán pont azon a zsölyén, melyben a cár ült és lenézte onnan az alattvalóit. Úristen! Ha látta volna az alattvalóit, ahogy akkor 32-ben kinéztek! Ott az ő operaházában! Fejkendős asszonyok a páholyokban és a földszint parádés első soraiban. A férfiak nyakkendőtlenül, színes melegingben, amelynek a nyakát kigombolták, mert az operaházban meleg volt, hallgatták és nézték a Teli Vilmost. A cárt megütötte volna a guta, (És az jó lett volna neki is, nekünk, az egész világnak is, de főleg szeretett alattvalói nagy többségének.) Nem is tudom, hogy nem azért csinálták-e a muszka prolik a forradalmat, hogy ne kelljen nekik csakiscsak a verkliből hallani az ajdát. És ebből következik az is, hogy a nyugat-berliniek, amig csak a verkliért verekszenek, legyenek boldogok a “music master” Maxival. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. YV_______________ f • liimiir it mit un timiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiii|iiiiiiiiiiii,,‘ fÉ | AMERIKAI MAGYAR SZÓ i 130 East 16th Street I New York 3, N. Y. Elolvastam mutatványszámként küldött | lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- j § példányokat küldjenek címemre, minden kö- | I telezettség nélkül. I Név: .................................................................. | Cim: .................................................................. \ jjj E l Város: ......................................Állam:.......... j Megrendelem lapjukat □ egv évre □ félévre (A lap kedvezményes előfizetési ára uj ol- I i vasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) siiiiiriiimiiliiiimiijiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiniHiiiiitiHMniiiiiHiiiiiiiiHiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMMi
