Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-05 / 28. szám
Thursday, July 11, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 aHOGVan én-Cátom... z rja.: EMN Telefonbeszélgetés Széles körökben már az ókortól kezdve elfogadott tétel, hogy az emberiség két részre oszlik: férfiakra és nőkre. Ideje bevetni és általánositani egy újabb tételt, még pedig azt, hogy az emberiség két részből áll: olyanokból, akik szeretnek és olyanokból, akik nem szeretnek telefonálni. Akik nem szeretnek telefonálni, rendszerint elfoglalt emberek, akiknek nincs felesleges idejük. Ezek abban a tévhitben leledzenek, hogy a telefon arra való, hogy mondjuk el röviden a mondanivalónkat, vagy hallgassuk meg mások rövid mondanivalóját, tegyük le a kagylót és menjünk a dolgunkra. Akik szeretnek telefonálni, azoknak rendszerint túl sok a felesleges idejük. Ezek képesek félórákat semmitmondó telefonbeszélgetéssel eltölteni, ahelyett, hogy olvasnának, vagy más hasznos foglalkozással töltenék az idejüket. A nagy baj, hogy ezek a hosszútávra berendezett telefonálók nemcsak a saját idejüket pazarolják, hanem a félórás semmitmondással mások félóráit is elrabolják, ha az áldozatok udvarias hallgatók, ahelyett, hogy a telefonkagylót ráakasztanák a leghosszabb mondat közepére. Amikor valaki, aki szeret telefonálni, felhív valakit. aki nem szeret telefonálni, a telefonbeszélgetés körülbelül igy hangzik: — Halló! — Halló! — Te vagy az Margitkám? — Igen. — Itt Juci beszél, remélem, nem zavarlak, tudom. hogy milyen elfoglalt vagy mindig, csak egy percig tartalak vissza, csak azt szeretném tudni, hogy mikor találkozhatnék veled, egy kis tanácsra lenne szükségem. . . Nem zavarlak? — Nem. — Biztos, hogy nem zavarlak? Nem szeretném, ha éppen vacsoráznátok, ha igen, mondd meg bátran és akkor visszahívlak egy félóra múlva, vagy inkább egy óra múlva, hogy időd legyen elmosogatni. Szóval, vacsoráztatok? — Igen. Már el is mosogattam. — Nagyszerű! De azért gyorsan végzek, mert tudom, hogy mind a ketten dolgoztok egész nap és Sándorral csak ilyenkor tudsz beszélni. Azt szeretném tudni, mikor találkozhatnék veled? Ma vettem egy kis ruhácskát, alkalmi vétel volt, igazán olcsón jutottam hozzá, de azzal a feltétellel vettem, hogy ha nem tetszik a férjemnek, holnap visszaadom. Ez persze csak kifogás volt, mit ért Pista a ruhához, meg se nézi, ha veszek valamit, igaz, hogy rendesen meg se mutatom és ha véletlenül észreveszi egy fél év múlva, he, he, he. . . Az igazság az, hogy nem a férjemnek, hanem neked szeretném megmutatni, neked olyan jó ízlésed van, egy perc alatt megmondod, hogy nekem való-e a ruhácska, vagy nem. Szóval, nem akarlak feltartani, csak azt szeretném tudni, hogy holnap otthon leszel-e, eljönnék megmutatni, de nem lunch-időben, nem szeretnélek fárasztani, csak egy percre szaladnék fel hozzád, felpróbálnám a ruhácskát és te megmondod, hogy megtartsam-e, vagy vigyem vissza. Gondolod, hogy otthon leszel? — Itthon leszek délelőtt, gyere akármikor 9 és 12 között. — Nagyszerű! Ott leszek tiz óra tájban, legfeljebb öt percre veszem igénybe az idődet, mert tudom, hogy milyen elfoglalt vagy mindig. Ha ránézel a ruhácskára, egy perc alatt látni fogod, nekem való-e vagy nem. Nem került sokba, 35.95- ös ruhácska volt, de öt maradt belőlük, ennek az ötnek az árát leszállították 19.95-re, jó vétel volt, egész jó anyag, azt hiszem neked is tetszeni fog. — Csak gyere el holnap, majd meglátom és meg... — Ott leszek tiz óra tájban. Érdekes fazonja van, azt szeretem benne, te is szeretni fogod... Emlékszel a Sári ruhájára, amikor a Rózsiéknál találkoztunk? Olyanfajta az enyém is, csak egy kicsit mégis más, majd meglátod holnap, biztosan tetszeni fog és az anyag is jó. . . —7 A Sári ruhája nagymintás volt és. . . — Igen arra gondoltam, az jutott szembe erről a kis ruhácskáról, amikor megláttam és mindjárt meg is vettem, nehogy valaki elkapja előlem, de ha te úgy gondolod, hogy nem nekem való, akkor holnap visszaadom, tőled egyenesen az üzletbe megyek és visszakérem a pénzemet. De ha jónak találod, akkor sem tartalak fel sokáig, egyenesen haza jövök és megtartom ezt a kis ruhácskát, mert szeretem és igazán jól vettem vele. — Juci, azt akarom mondani, hogy a Sári magas, vékony nő, ő viselhet nagymintás ruhát, de te alacsony vagy és — nem is sovány. . . — Igazad van, de ez nem nagymintás, csak nem képzeled, hogy én olyan nagymintás ruhát vennék, mint Sárin volt, csak azért jutott eszembe, mert amit megvettem az kismintás. Még ha olyan magas lennék és olyan sovány, mint Sári, majdnem zörögnek a csontjai szegénynek, akkor se vennék olyan vad nagymintást, mint az övé, már messziről kiabál a ruhája, nem is értem, hogyan tudnak ilyen ruhákat eladni... Te, emlékszel a Lilin milyen ruha volt, amikor a Rózsiéknál találkoztunk? — Emlékszem; olyat vettél? — Dehogy olyat, hogy képzeled?! Csak azért kérdezem, mert én nem tudom azóta se elfelejteni, majdnem elröhögöm magam, amikor belépett, rózsaszín szoknyában, rózsaszín blúzban, rózsaszín kalapban, még az arcát is rózsaszínre puderozta, de a ráncok azon is keresztül látszottak, úgy nézett ki, mint egy szilveszteri kövér malac, amilyet kisorsolnak, egyszer én is nyertem egyet még Pesten a Kéményseprőben, emlékszel milyen jókat lehetett ott enni? Nem értem, hogyan lehet igy öltözködni, hogy nem látja, milyen nevetséges ilyen rózsaszínben beállítani valahová. . . Az én kis ruhácskám kis mintás, nagyon jó kelme, igazán jól vettem, mert az anyagja is jó. . . — No, jó, majd meglátom holnap tiz óra tájban és. . . —Ott leszek pontosan és nem tartlak fel sokáig, tudod én mindig pontos vagyok, ha megígérek valamit, meg is tartom, ha azt mondom, hogy tiz órakor ott leszek, abból nem lesz fél 12, vagy 11, de még fél 11 sem, hanem tiz óra, úgy ahogy meg- igérem. Legfeljebb öt percet kések, de nem többet, mint tiz percet, mert én nem bírom a későnjövő- ket... Erről jut eszembe, emlékszel a Gondosék milyen későn érkeztek? Szegény Rózsi mindenkinek a lelkére kötötte, hogy pontosan 12 órakor ott legyünk, mert meleg lunch-ot tálal, erre a Gondosék belibegnek háromnegyed egykor, nekik külön kellett felmelegiteni és tálalni. . . önagvsága persze azt akarta, hogy mindenki észrevegye őt és az uj ruháját, pedig semmi különös nem volt rajta, az én kis ruhácskám százszor különb, majd meglátod. . . Mindig akadnak ilyen lehetetlen ké- sőnjövők, mert nekik sok idejük van, azt hiszik, lophatják mások drága idejét! Ha velem csinálnának ilyesmit, én soha többé meg nem hívnám őket, nem gondolod, hogy igazam van? — Gondolom, de majd holnap. .. — Igen, holnap d. e. 10 órakor, pontosan ott leszek, én soha nem tennék olyat, mint a Gondosék ... Ha neked tetszeni fog a kis ruhácska, talán mindjárt magamon is hagyom, csak jó idő legyen, mert könnyű anyagból van. Könnyű, de jó anyag, meglátod milyen jól vettem. Azt hiszem jól is áll rajtam, nem vagyok egészen biztos, de lehet, hogy egy kicsit hosszú, mert most mindent olyan röviden hordanak, én nem szeretem túl röviden, mert a térdemnél már egy kicsit vastagabb a lábamszára, mint kellene, de majd meglátod és ha egy kicsit hosszúnak találod, majd feltüzöd nekem, te olyan ügyes vagy és én megvarrom otthon, de csak akkor, ha neked tetszeni fog a ruhácska, máskülönben visszaadom, mert a mintája nem is olyan kicsi, mint először láttam, félek, hogy vissza kell adnom és derékban is szűk, nem biztos, hogy ki lehet eléggé engedni, tudod, most nem diétázók és egy kicsit meghíztam megint, otthon nem is eszem semmi hizlalót, de ez a sok meghívás és a sok sütemény, az ember nem tud ellentállni, félek, hogy túl szűk a ruhácska, de majd meglátod holnap, pontosan tízkor ott leszek, ha vissza kell adnom a nagy minták miatt, meg azért, mert szűk derékban, meg lejjebb is, sajnálni fogom, mert máskülönben tetszik és szerettem volna felvenni vasárnap a Böske eljegyzésére, de a hossza sem tetszik, az ember ne vegyen ruhát, csak ha minden tekintetben megfelelő. Azt hiszem nem is zavarlak holnap, jobb lesz, ha mindjárt reggel egyenesen az üzletbe megyek és visszakérem a pénzemet, mert ha jól meggondolom, nem is olyan jó vétel 19.95-ért, nem is hiszem, hogy eredetileg 39.95 volt, a kelméje sem olyan kiváló és ki hord manapság nagymintás, hosszú ruhát? Jobb ha nem zavarlak holnap, tudom, hogy mindig el vagy foglalva, nem szeretnélek hiába feltartani, majd látlak máskor, a legjobb lesz, ha visszaviszem a ruhát.. . Ne haragudj, hogy egy kis ideig feltartottalak és hívjál fel, amint lesz egy kis időd, akkor elmondok valamit Böske eljegyzéséről, nagyon fogsz mulatni rajta, de titok az egész, nekem is úgy mondták el, hogy nem adom tovább, de neked elmondom, ölelem Sándort, szervusz. .. * * ❖ (Mielőtt kedves asszony-olvasóinktól leckéztető leveleket kapnék, gyorsan megjegyzem, hogy férfiak között is vannak távbeszélők — de mennyire! Róluk majd írjon egy másik külső, vagy belső munkatárs.) WVVMAWWWWWWWVIAAlWWWMtVVUVVUtfMAAWVVWWWMAMWAlWWUUVIAIVWWVVVWMAAAMWWWMAnAMMV l' ▼ ▼ t ▼ «r V v~ ▼ 'w ▼ t v y^r-T ▼ t |: APRÓSÁGOK : i ► r % < ► Kovács Erzsi rovata <! Nem csak a Gizivel levelezek Kaliforniába és Júliával Floridába, de volt néhány érdekes levélváltásom a telefon kompániával is és most kaptam egy érdekes levelet nem kisebb helyről, mint a postahivataltól. (Könnyű nekik levelezni, nem kell bélyeget venni.) Ha jól meggondolom a dolgot, nagy a gyanúm, hogy úgy a nagy Bell telefon kompánia levele, mint a postahivatal levele mögött is a kedves Eör- si Béla mesterkedése húzódik meg. Nem elég, hogy a rovatjának a cime “A számok beszélnek”, de még körös-körül is van rakva számokkal. Ez nagyon megtetszett ott Washingtonban és az egyik nagvfejü azt mondta, hogy ‘‘ZIP”. És Zip lett és Zip lesz. Ha lesz. Elhatározták, hogy ezután már csak a számok beszélnek. Vegyük először a telefon központot. Elvették a szép hangzású neveket a telefonszámok elől és nincs többé Tremont, Day- ton, Fordham, Jefferson, csak számok vannak. De aki nem járt legalább 6 elemit és 4 gymnáziumot, az mondjon le örökre arról, hogy meg tudja tanulni a barátainak a telefonszámát. Például, ha engem valaki fel akar hívni, miután New Yorkon kívül lakom, először fel kell tárcsázni 914-et, akkor az itteni központ számát, 212-t akkor az én uj telefonszámomat, amit még magam sem tudtam jól megtanulni, de azt hiszem, hogy 5683605. Szóval, 9142125682605. Kedves Eörsi kollega, hát hogy képzeli ezt? A számok beszélnek? OK. De én nem beszélhetek a telefonon, mert nekem sok barátom van de ha száz évig élek, akkor se tudom a telefon számukat megtanulni. Ráadásul most kaptam egy kártyát a postahivataltól, hogy ezentúl a feladónak fel kell írni a saját ”Zip“ számát és a címzettnek a városa után oda írni az illető “Zip” számát. Az én “Zip” számom 10541. Minden “ZIP” szám öt számból áll. Most nem tudom, hogy levelet irjak-e, amire az én számomat kell először ráírni és azután a Júliáét meg a Giziét és házszámot. Ami kb. igy fog ki- nénzi: 10592 26512. De ha ezt nem szeretem, akkor felhívom valamelyiket telefonon és akkor kezdhetem elölről: 9142125683605. Hátha barátaim nem kapnak levelet, s ha nem is hívom őket telefonon, ezúton vegyék tudomásul, hogy nyugalomba vonultam mert én nem tudok megtanulni ennyi számot. Most még csak azt szeretném megtudni, hogy az Eörsi Béla rovata körüli számok mit jelentenek? A telefon számát, vagy házszámát? Itt a ház ifjabb és kevésbbé ifjabb tagjai azt gyanítják, hogy azok a Christine Keeler titkos telefon számai. őszi társasutazás az óhazába! Mélyen leszállított áron, magyar csoportvezetővel TÖLTSE A SZÜRETET AZ ÓHAZÁBAN! Indulás a Queen Maryvel OKTÓBER hó 2-án. Visszatérés a Queen Elizabethen NOV. hó 1-én. Hajó és vonat New York—Budapest—New York: $385.00 Jelentkezzen minél előbb a RENNER & GROSS UTAZÁSI IRODÁNÁL 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. Telefon: ED 5-6902, vagy RENNER & GROSS CHELSEA TRAVEL SERVICÉ NÉL 222 W. 23rd St., New York, N. Y. — WA 4-4500 KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
