Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-17 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 17, 1963 A megleckézteiett besúgó Olvasóink bizonyára emlékeznek “A megfélemlített óriás” cimü cikkre, amely 1963. évi naptárunkban jelent meg. Szó volt abban a cikkben egy hivatásos besúgóról és a feleségéről, akik “az amerikai nemzet védelmében a vörösök ellen az életüket kockáztatták” és a dicső szolgálatukért — a Judás pénzeken felül —, különböző kitüntetésekben részesültek. így a feleség 1960 júniusában a B‘nai B'rith westwoodi (California) női osztályának az elnöknője lett, amely alkalomból a B’nai B’rith Messenger-hez intézett levelemben hízelgőnek távolról sem mondható véleményemet fejeztem ki a westwoodi hölgyekről. A levelet a Messenger szerkesztője közlés helyett a besúgókhoz továbbította, aminek következménye a levelek áradata volt, amely még Európában is nyomon követett és csak akkor szűnt meg, amikor ellen-leveleim meggyőzték a diszes házaspárt arról, hogy ez esetben a megfélemlitési kísérlet kudarcot vallott. E év februárjáig — tudtommal —, sehol nyilvánosan nem szerepelt ez a házaspár. Múlt februárban Milton A. Senn az Anti-Defamation League dél-californiai kerületének igazgatója két teljes hasábra terjedő cikkben leplezte le a férjet: Paul Millert, akit azzal vádolt, hogy Max Nussbaum, a Temple Israel rabbija ellen “kitartó és gyalázatos kampányt” vezet. A kampányt három év előtt névtelenül kezdte el, de később már teljes nevével és cimével ellátott borítékokban küldte szét “mérgezett tollal” irt rágalmait a rabbi “hazafiságának és hűségének” bemocskolására. Három éven át szótlanul tűrték a rágalmazást, a meghamisított “dokumentumok” szétküldését, amig végre belátták — amit már 1960-ban beláttam —, hogy a besúgókat le kell leplezni, a sötétben bujkáló rágalmazókat a nyilvánosság elé kell vinni és megjelent Milton A. Senn cikke —a B'nai B'rith Record ez év februári számában! Elképzelhetjük, hogy a B’nai B'rith westwoodi osztályának hölgyei — ha ugyan maradt szégyenérzetük —, mennyire szégyelték magukat, amiért alig három évvel a leleplező cikk megjelenése előtt, ugyanennek a Paul Millernek a feleségét elnöknővé választották. Milton A. Senn cikkében rámutatott úgy Paul, mint Marion Miller áskálódásaira és arra a törekvésre, hogy “ellen-kémkedésük” közben kifejtett szolgálataikért egyrészt mártíroknak, másrészt hősöknek tüntessék fel magukat, miközben szigorúan titokban tartják azt a tényt, hogy a “nemzet-mentést” nem önzetlenül, nem hazafiságból, hanem KP, készpénz, dollárok ellenében végezték. A cikk azzal végződött, hogy annak Írása közben jött az értesítés, amely szerint William Winter, az ABC hírmagyarázója sajtópert indított Paul Miller ellen, aki a hirdetőkhöz intézett levelekben Wintert., “kommunista propaganda terjesztésével” vádolta és ezzel hazafiságát vonta kétségbe. A Magyar Szó ez évi naptár cikke, a B’nai B’rith Record februári leleplezése és William Winter sajtópere hármas bizonyíték arra, hogy a Miller- házaspár megrögzött rágalmazók, akik honfiúi keblüket állandóan féltéglával döngetik és a vádló- ügyész-biró szerepében próbálnak Ítéletet mondani mindenki felett, akinek politikai nézete egy hajszálnyira eltér a legreakciósabb vonaltól. Ők próbálják megszabni, hogy melyik rabbit illeti meg a szószék és melyik hírmagyarázó érdemel hirdetéseket. Mindez pár nap előtt, 1963 október 3-án vált aktuálissá, amikor William Winter esténkinti hirma- gyarázása után, San Franciscoból fontos nyilatkozatot tett. Bejelentette — amit Senn cikke röviden megemlített —, hogy ez a Paul Miller nevű egyén az ABC-hálózat hirdetőit a hirdetések visszavonására igyekezett rábeszélni, mert William Winter “kommunista propagandát terjeszt.” Elhatározta, hogy a rágalmazónak “leckét ad valódi amerikanizmusból,” ezért sajtópert indított, amelynek kimenetele értelmében Paul Millert bírói döntés tiltja el attól, hogy William Winterrel kapcsolatban bárhová leveleket Írjon. Ha ezt a letiltást megszegi, a bírói döntés tízezer dollár kártérítés lefizetésére kötelezi őt. Tekintettel arra, hogy Millerék istene a PÉNZ, több mint valószínű, hogy a bírói letiltást nem fogják megszegni és ezentúl csupán azok ellen folytathatják “mérgezett tollal” irt rágalmaikat, akik még nem vitték őket biró elé. 1960 júniusában a westwoodi hölgyekhez irt levelemben ama véleményemnek adtam kifejezést, hogy “ilyesfajta emberek néha az őrültek házában végzik haszontalan életüket, gyakrabban erkölcsi pocsolyába süllyednek.” A pocsolyába süllyedés 1963 március 29-én kezdődött, amikor Marion Miller és — Sabados V. Zoltán bájos együttes képe megjelent a Californiai Magyarság 3-ik oldalán, abból az alkalomból, hogy “köszönetét fejezze ki szerkesztőnk támogatásáért. . .” (Majd ő nem fogja támogatni! Majd ő nem fogja fényképeztetni magát!) A besúgók, a rágalmazók sorsát a Miller-házas- pár sem fogja elkerülni. Még néhány leleplezés, még egy-két bírósági döntés és a diszes házaspár rohamlépésben halad az őrültek háza felé, a jól megérdemelt feledés homályába. : APRÓSÁGOK ► , < ► Kovács Erzsi rovata ■> u................J OLVASÁS KÖZBEN Zuhogott az eső egész nap, jó lusta hangulat volt, igy alkalmam volt három-négy újságot is elolvasni. Nem képzelik el, hogy .milyen müveit lettem hamarosan. Kezdjük a Magyar Szóval. Az első oldalon olvasom, hogy: “Anglia atomerő hivatalának volt vezetője, Sir John Cockroft a részleges atomcsend egyezményt dicsérő beszédében mondotta, hogy az angol hatóságok már a friss tej árusításának beszüntetésére gondoltak, amikor a lecsapódás elérte a rendkívül magas és veszedelmes színvonalat.” Sir John még azt is mondta, hogy: “Az atomcsend a távlövegelháritó-löveg kidolgozására irányuló kilátástalan kísérleteknek is véget vet.” Amikor már háromszor elolvastam, és akkor sem értettem meg, akkor gondolatban lefordítottam vissza angolra és azt hiszem azt jelenti, hogy ha meg lesz a megegyezés, hogy nem robbantunk atombombát, akkor nem lesz “fall-out” vagyis kiesés. A távlövegelháritó-löveg bizonyára antimissile-missile, amit igazán nem csoda, ha se magyarul, se angolul nem értek, hiszen még fel sem találták. Amerikában az a szokás, hogy a karácsonyi vásárra a hirdetés mindjárt szeptember elején elkezdődik, amikor a Labor Day Weekend (magyarul a dolgozók napja, amikor nem dolgozik senki) elmúlik. Persze a gyermekjáték-hirdetése a fő, mert a drága kis édeseknek valami újat és érdekeset kell venni. Mi legyen az? Az egyik játékgyáros kijött egy egészen uj játékkal, amivel a felnőttek is játszhatnak. CSAK $18.95-be kerül. Hogy mi az? "Snooper.” Szeretném a Magyar Szó fordítóját megkérdezni, hogy magyarul hogy hívják. Leselkedő, hallgatózó talán a legközelebbi fordítása. Ez a “Snooper“ felfokozza a hangot egy millió- szőr erősebbre és meghallani teljesen tisztán, hogy három-négy utcával arrébb mit beszélgetnek. Csak két kiló az egész. Rádár szűrő van rajta és fordítani lehet, hogy merről is akarjuk a hangokat hallani. Valószínűleg ez a zsarolásra igen alkalmas “játék” már a titkos rendőrségnek régen birtokában volt, és most igen alkalmas lesz a fogékony fiatal gyermekeket hallgatózásra, leselkedésre nevelni és a már amúgy is neveletlen, ostoba televízión és még ostobább újságokon felnőtt embereket besúgókká tenni. Mindenki lehet privát detektív. Különösen esténként, amikor az autók és az utcák zaja nem zavarja a készüléket, tisztán hallhatja, hogy mit beszélnek a szomszédban. Mit olvastam még? Hát egy nagyon érdekes dolgot. A Mrs. Ngo Dinh Nhu, a dél-vietnami elnök, Ngo Dinh Diem sógornője jön Amerikába. Mikor ez a cikk megjelenik, valószínűleg már itt is van. Ez a Mrs. Nhu sokkal szebb, mint a neve. Azelőtt Madame Chiang Kai-shek járt ide. Mikor a diplomaták már nem tudják elintézni a dolgokat, akkor egy szép asszonyt küldenek, az majd elintézi nekik. Miután az amerikai nép nagy része ellene van, hogy a fiaik ott haljanak meg a vietnami rozsföl- deken, dzsungelekben, ezt a hangulatot a bájaival akarja ellensúlyozni. A televízió-állomások már verekednek, hogy melyiken jelenjen meg többször a kis sógornő. EZT ÍRJA A CALIFORNIAI "TÉNY" KUFÁROKKAL LEHET ALKUDNI Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy lapunk f. évi januári számában “SZÁZ EZER TÚLZOTT” cimü cikkben (amelyet a Magyar Szó január 17-iki száma is közölt), rámutattunk arra a lelket- lenségre, amellyel bizonyos egyének és lapok az 56-os ellenforradalom áldozatainak számával dobálóznak. Ámbár E. 0. Hauser a Saturday Evening Post 1961 feb. 25-iki számában már megírta, hogy “a felkelés 2,200 emberéletet követelt”, — akadtak olyanok, akiknek vérszomját e szám nem elégítette ki. Szentéletü Béky Zoltán püspök Indiában “tízezrek legyilkolásáról” szavalt, Orbán Ferenc pedig a Birch társaság magyar szócsövének 1961 dec. 14-i számában “százezrével küldte halálba” az áldozatokat. Miután kufárokkal lehet alkudni, a Californiai Magyarság jun. 28-iki számában emigyen irt: “. . . Magyarországon az 1956-os forradalom idején több mint 30,000 embert — nőket és gyermekeket is — mészároltak le az orosz hordák...” így állunk kérem! Ennél a jobboldali harsonánál még mindig nem tanulták meg, hogy aki hazudik, annak legyen jó emyékezőtehetsége és igy hazudtolják meg a saját munkatársuk állítását. Az olvasókról fel sem tételezik, hogy azok esetleg gondolkozni is tudnak. A százezerből leengedtek hetvenezret. Miért ne? Hiszen CSAK emberéletről, MAGYAROK ÉLETÉRÖL volt szó. Mennyi idő kell ezeknek a kufároknak ahhoz, hogy elérkezzenek a valóságnak megfelelő 2,200-as számhoz? Egy későbbi lapszámban ezek írták, hogy “egyetértenek két kiváló politikussal”, akik azt ajánlották, hogy “vizsgálják meg a Legfelsőbb Bíróság elmeállapotát!” Ugyan, hol kéne ilyen vizsgálatot gyorsan elkezdeni? Álnéven bujkál a halottnak tartott Müller SS-tábornok Úgy tudták eddig, hogy Heinrich Müller SS-tábornok, a Gestapo volt főnöke, 1945 májusában elesett a berlini harcokban. Az egyik nyugat-berlini kreuzbergi temetőben van a sírja, amelyre a család sirkövet állított, s amelynek a felirata is arra utal, hogy Müller 1945 májusában Berlinben elesett. Már az Eichmann-per idején olyan hírek keltek szárnyra, hogy Müller nem halt meg, hanem valahol a Közel-Keleten álnév alatt rejtőzködik. Az Eichmann után nyomozó izraeli csoport állítólag erre vonatkozó bizonyítékokkal is rendelkezett. Feljegyzéseiben Eichmann is úgy nyilatkozott, hogy Müller nem halt meg. A nyugat-berlini államügyészség most váratlanul elrendelte Müller sírjának a kibontását, és a sírban fellelhető maradványok megvizsgálását. Az eredmény, amelyet nyilvánosságra hoztak, meglepő tényeket hozott napvilágra. Az igazságügyi sajtószolgálat közleménye szerint a felbontott sírban nem találták meg egy ember teljes csontvázát, az exhumált csontmaradványok három különböző emberhez tartoznak, a sir- ban fellelt koponya, amelynek alsó állkapcsa nem tartozik a koponyához, egy 30 éves emberé, Müller viszont a háború befejezésekor 45 éves volt. Az exhumálás tényei — állapítják meg igazságügyi körökben — arra utalnak, hogy Heinrich Müller fasiszta tömeggyilkos nem halt meg, hanem valahol álnéven bujkál. Éleifogytiglani börtönre ítélték a terezini hóhért Négyhetes tárgyalás után hirdetett Ítéletet a grazi esküdtszék Stephan Rojkónak az egykori terezini (Theresienstadt) náci koncentrációs tábor helyettes parancsnokának az ügyében. A bíróság 26 gyilkosságban találta bűnösnek Rojkót és életfogytiglani szigorított börtönre Ítélte. Az egykori egyházfi, akiből bestiális gyilkos lett az SS-ben, éveken át a legbrutálisabb módon kínozta, gyilkolta Terezin foglyait. Rojko a háború után 3 évig vizsgálati fogságban volt, de szabadlábra került. A csehszlovák antifasiszták által összegyűjtött bizonyítékok hatására két évvel ezelőtt újra. letartóztatták és igy került végre bíróság elé. auoGy&n énűátcni... l ríja.: EliN 9
