Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-03 / 40. szám
Thursday, October 3, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Victor Perlő: A NAGYÜZLET ÉS A KÜLPOLITIKÁBAN ÉSZLELT VÁLTOZÁS Van-e lényeges eltolódás az amerikai külpolitikában? A Wall Street vezetői, akik sajnos még mindig az iránymutató szerepét viszik, maguk jelezték, hogy van. Fontos bizonyiték volt erre a Wall Street Journal 24-iki számában üzleti vezetők által elhelyezett oldalas hirdetés, amely felhívás volt az atomtilalmi egyezmény megkötésére azzal a reménnyel, hogy ez a fokozatos leszerelés útját fogja egyengetni. “Saját biztonságunkat” és a “világ fennmaradását” fogja elősegíteni az egyezmény, mondta a hirdetés és azt, hogy a leszerelés nagyobb befektetéseket engedélyez majd az oktatás, lakásépítés, egészségügy és más téren az amerikai, valamint az orosz nép számára. Mig a 21 aláíró közül az egyiknek a neve máskor is megjelent békenyilatkozatok alatt, a hidegháború egész idején az üzleti vezetők ilyen reprezentatív csoportja még sohasem szólalt fel a béke mellett. Egyesek olyan korporációkat képviseltek, amelyek a Morgan pénzérdekeltség hagyományos hozzátartozói, mint Clayton az Anderson-Clayton, Connor a Merck & Co., Robinson a Coca Cola vállalatoktól. Bár az olaj és a Rockefeller pénzérdekeltség szövetségesei hiányoztak, ez a hirdetés segítette a nagyüzletet képviselő elnököt elhatározásában, hogy a részleges atomtilalmi egyezményt véglegesítse. Ezt követően, augusztus 15-én a N. Y. Times kétoldalas hirdetést közölt, amely sürgette a szenátusi ratifikálást. Ezt a fenti 21 aláíró többsége, továbbá sokan mások is aláírták, akik a pénzügyi ranglétra magasabb fokain foglalnak helyet. Például, Sidney Weinberg a Goldman Sachs cégtől, Thomas D. Cabot a “Boston Cabots” sarja és ami még jelentőségteljesebb, Winthrop Aldrich, a Rockefeller klán rangidős tagja, akinek nevét a hirdetésen megelőzte Nelson Rockefeller feltétellel ellátott aláírása. A pénzügyi világ vezető rétegének ilyen nagy súlyt jelentő támogatása megmagyarázza, hogy a szenátusban elvárható volt az atomtilalmi egyezmény elfogadása. Ugyanezek az erők jelzik a következő várható fejlemények irányát, ami az Egyesült Államok fizetési mérlegének növekvő ráfizetéséből adódik. Julius elején az adminisztráció még állhatatosan visszautasította a külföldi bázisok' és beavatkozások korlátozását, ami pedig az alapját képezi a fizetési mérleg kiegyensúlyozásának. Ezt már előző cikkünkben részletesebben kifejtettük. De ^azután az American Bankers Association nyilatkozott a fizetési mérleg újabb kríziséről. Ez szokatlan lépés volt a bankárok részéről. Tekintet nélkül a politikai és katonai célkitűzésekre, a nyilatkozat kijelentette, hogy “tehetségünk a tengerentúli katonai kiadások finanszírozására — anélkül, hogy ne kockáztatnánk a dollár világpiaci helyzetét — jelentősen csökkent.” Ezért “gondolnunk kell ezen katonai erőnk bizonyos átcsoportosítására. Tekintettel az elmúlt évtizedben történt technikai változásokra, nem; látjuk, hogy a csapatok és a katonai felszerelések nagyobb összpontosítása az Egyesült Államok területén gyengítené a nemzet katonai helyzetét.” Röviden — az amerikai imperializmusnak takarékoskodnia kell, vagy nem lesz képes eleget tenni szent fizetési kötelezettségeinek.,A világ pénzügyi vezetése feletti aggodalmuk nem érdekel bennünket, azonban a haderők visszavonása az Egyesült Államokba határozottan csökkentené a háborús veszedelmet — amit a Dél-Vietnamban levő amerikai csapatok állandóan fenyegetnek. A nyilatkozatot David Rockefeller, a Chase Manhattan Banktól, Thomas S. Gates a Morgan Guaranty Trust Co.-tól, Jesse W. Tapp a Bank of Ameri- ca-tól és a pénzügyi vezetők más kulcsegyéniségei készítették. Eszerint a haderpk kölcsönös csökkentése Németországban, amint azt a Szovjetunió ajánlotta, logikus és elérhető következő lépés lehet. Strauss és Brentano még a gondolatra is ,üvöltenek és Washington tagadja, hogy ilyen szándéka volna. De a pénzügyi uralkodók által felismert létezhető szükséglet fegyver lehet a békeerők kezében, amivel legyőzhetik az ellenállást az óceán mindkét oldalán. Az American Ministers Committee széles körben támogatást nyert tiltakozó kampánya a vietnami beavatkozás ellen, nemcsak a békeerők és a nemzeti felszabadulási mozgalmak követeléseivel egyezik meg, hanem megfelel a Wall Streeten érezhető komoly pénzügyi nyomásnak is. A nagyüzlet természetesen nem adta még fel a hidegháborút. Továbbra is veszélyes marad, agresszív és imperialista, készen a thermonukleáris háború megindítására az általuk gyűlölt társadalmi erők ellen bármikor, amikor azt hiszik, hogy megtehetik. De az odavezető utón állandóan tornyosul az akadály. A világban megváltozott erőviszonyok logikája lassanként behatol az arrogáns bankárok koponyájába és megérteti velük, hogy nem robbanthatják fel a világon folyó forradalmakat anélkül, hogy a saját maguk pusztulását is létrehoznák. Megrészegedve a haditermelés proIrta: PAÁL MÁTHÉ Sok esetben megdöbbentő az a tudatlansággal és rosszakaratú gyűlölettel teli harci modor, amivel politikusaink a nemzetközi kérdéseket kezelik. Kétségtelen, hogy a különböző társadalmi formák közti ellentétek olyan nagyok, hogy képtelenség azokat egy nevezőre hozni. A kapitalista és szocialista társadalmi rendszereket nem lehet összeegyeztetni, de a nukleáris fegyverek mai korszakában háborúval sem lehet elintézni dolgokat, mert minden józan gondolkozásu ember előtt tisztán áll, hogy ilyen háborúban nemcsak mindkét fél vesztes lesz, hanem az egész emberiség. Ennek felismerése késztette elnökünket arra, hogy első lépésként megegyezzen a nukleáris fegyverekkel biró három nagyhatalom abban, hogy beszüntetik a nukleáris bombák kipróbálását, mivel a további robbantások veszélyeztetik életünket, főleg a gyermekek és a jövő generáció életét. Tovább ment, amikor a tárgyalások folytatását is bejelentette, melyek során olyan megegyezések jöhetnek létre, amelyek lehetetlenné tennék az atom háborút és végül minden háborút, “mert vagy tudunk egymás mellett élni békében, vagy pedig elpusztulunk együttesen.” Ezt a minden józan eszű ember által elismert tételt ma már a szenátus többsége is magáévá tette, csak"a szélső reakciós déli szenátorok tartottak ki makacsul, s azok a nem kevésbé reakciós szenátorok, akik igy remélik pecsenyéjüket megsütni. Természetesen a lapok többsége is igy gondolta szolgálni a háborús tőkések érdekeit, akik—ha nem is akarnak háborút —, de a fegyverkezés •hasznáról sem szeretnének lemondani. Ide tartoznak azok is, akik az uszításból akarnak továbbra is •megélni. Meg vagyok győződve arról, hogy végül is a józan ész kerekedik felül és a két társadalmi rendszer nem fegyverkezéssel, hanem a népeik boldogulásával, jólétével fog versenyre kelni és megmutatni, hogy melyik rendszer a jobb, az ésszerűbb, melyik viszi előre az emberiség békés, nyugott, szabad életét. A magyar vonalon Be kell vallani, hogy a magyar vonalon sokkal rosszabb a helyzet. Nem mintha az amerikai magyarság többsége a reakció oldalán állna, erről szó sincs. De a bevándorlás 50 éves korlátozása az amerikai magyarság elöregedését eredményezte, ami viszont maga után vonta azt is, hogy habár fenntartják egyleteiket, azoknak vezetésében nem vesznek részt. így alkalmat adnak a második világháború után a hidegháború céljaira idehozott politikusoknak, katonatiszteknek, tőkéseknek és egyéb élősdieknek, a két napilapon és a sok heti megélhetési kísérleten keresztül, hogy magukhoz kaparintsák az irányítást s tüzet okádva tiltakozzanak minden békés megegyezés ellen úgy világméretekben, mint magyar téren. Nagy szájhősködéssel akarják megakadályozni, hogy kormányunk helyreállítsa a magyar kormánnyal való jó viszonyt, habár jól tudják, hogy ezzel egy pillanatra sem téríthetik le kormányunkat a megkezdett helyes útról. De nem is ebben reménykednek, hanem elkeseredettek, mert tudják, hogy a rendes diplomáciai viszony felvétele után megszűnnek a jól fizetett job- ok az Amerika Hangjánál, a Radio Free Europe- nál, a CIA-nál és más helyeken, ahol hazájuk ellen uszítottak. S félnek, hogy végül is — ha már a zsidóktól élszedett aranyak is elfogynak — dolgozniuk kell a megélhetésért. fitjától, kelletlenül ugyan de kénytelenek megtanulni azt is, hogy a leszerelés és a békés egymás- melleítélés segíteni fog nekik megtartani valamit jelenlegi helyzetükből és megvédi őket a gazdasági katasztrófáktól és kiszámíthatatlan következményeiktől. Dulles szerette szorosabbra kötni a csomókat és sohasem adott fel egy helyzetet, csak amikor már véglegesen elkényszeritették onnan. Washington és a Wall Street most megfontoltan meglazít néhány köteléket és elismeri, hogy ezáltal még ők is nyerhetnek valamit. Ez nem más szerintem, mint változtatás a politikai állásponton. Bizzunk bennük? Soha! Használjuk-e ki nehézségeiket, az álláspontjukon való eltolódást, hogy a béke érdekében nagyobb győzelmeket nyerhessünk, hogy az amerikai békemozgalmat méreteiben, hatóerejében és elszántságában megsokszorozzuk, hogy a békeharcot megnyerjük? IGEN. A vas meleg. Itt az ideje, hogy tovább üssük a béke érdekében. Csodálatos, de igy van, hogy a magyar lapok — akár nyilas, akár republikánus, akár demokrata, akár liberális és még a kimondott zsidó lapok is — egységesen ezek mögé álltak. A Magyar Szó, mint egy oázis a sivatagban, hirdeti a békés egymás mellett élés elvét és örömmel veszi tudomásul, hogy habár még sok a tennivaló a magyar földön, de a dolgozó magyar nép soha olyan jól nem élt, mint ma; nincs munkanélküli, nincs éhező, rongyos ember és biztatja az amerikai magyarságot, hogy menjen látogatóba a szülőhazába. Sok százan, sok ezren mentek az elmúlt nyáron is, s még többen készülnek a jövő évre, hogy megnézzék szülőföldjüket a saját szemükkel és meggyőződjenek arról, hogy ha még messze is van az ottani életnívó az amerikai dolgozó nép életnívójától, de máris mesz- szi felülmúlja az elmúlt rendszer által adott életnívót és a holnapok biztosítva vannak öregség, be: tegség esetére, a ma jobb, mint a tegnap volt, s a holnap jobb lesz, mint a ma. Dr. Klár magyaráz Bizony nem irigylésreméltó Klár doktor helyzete. Ő tűzön, vizen keresztül követi Kennedy elnököt. Felháborodva utasította vissza a nyilas izü magyar lapok ama jelentéseit, hogy a Kennedy- kormány feladja az eredménytelen harcot az Egyesült Nemzetek Szövetségében, miután a magyar kormány feltétlenül ragaszkodott ahhoz, a határozatához, hogy belügyeibe egyetlen hatalomnak sem ad beleszólást. Hiszen neki Kennedy elnök és Stevenson UN követ is ismételten személyesen megígérte, hogy a UN-ben tovább harcolnak és soha nem ismerik el a Kádár-kormányt. De mint mondják, a szél ellen nem lehet pipálni; az Egyesült Nemzetek Szövetsége is megunta már a hidegháborusdit és igy, szép csendesen, a magyar ügy lekerült a napirendről és kormányunk bejelentette, hogy Magyarországon a helyzet, a nép életnívója, szabadsága annyira javult és az amnesztiát teljesen végrehajtják, hogy az amerikai kormány rendezni óhajtja viszonyát a magyar kormánnyal. Persze a nyilasok, a Kennedy-ellenes “liberálisok” üvöltöttek, hogy Kennedy eladta őket, úgyhogy aug. 17-i lapjában dr. Klár is bejelentette, hogy a kormány követet küld Magyarországba és egyben megmagyarázza, hogy Kennedy miért változtatta meg álláspontját. Persze először úgy állítja be a dolgot, mintha Kennedy ezt azért tenné, hogy “amnesztiát biztosítson a bebörtönzött szabadságharcosoknak, biztosítsa a terror enyhítését és a nép sorsának javulását.” De sem az amerikai kormánytól, sem az amerikai lapokból nem hallottuk, hogy ilyen feltételekről szó lenne, és hogy azokat a magyar kormány el is fogadta volna. Nem hinném, hogy dr. Kiárnak kü- /ön beszámol az amerikai kormány a cselekedeteiről, ezeket csak a szerkesztő ur agyalta ki. Kissé lejjebb cikkében igen okosan azt írja, hogy az atom korszakban csak diplomáciával és nem fegyverekkel lehet dolgozni, végül pedig megnyugtatja híveit, hogy nem kell félni, hiszen itt van ő, aki kettőzött éberséggel áll résen továbbra is, hogy ellenőrizzük, a Kádár-rendszer mennyire törekszik megfelelni a Kennedy-kormányzattal kötött megállapodásainak. Én pedig igen jóakaratuan azt mondom, hogy jobb lenne, ha dr. Klár nem állna, hanem ülne a résen, ha már feltétlenül azt kell tennie, mert attól félek, hogy a hosszú résenállásba lúdtalpat talál kapni, ami bizony egy cseppet sem jó dolog. MIT AKARTOK?
