Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-03 / 40. szám

14

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, October 3, 1963

Az életről és ideológiákról

A jövő derűs és szép ... Szeressétek, törjetek elébe, dolgozzatok érte, varázsoljátok közelebb, ültessetek át a jelenbe amennyit tudtok belőle. Az élet olyan mértékben lesz számotokra szabad és gazdag, örömteljes és kellemes, amilyen mértékben megtelititek azt a jövővel.

CSERNYISEVSZKIJ N. G. (a 19. sz. nagy orosz demokrata gondolkodású materialista filozóíusa)

Irta: SCHMIDT ARTUR

A mába varázsolni a jövőt, siettetni a történelem fejlődését, nem könnyű, de nehézsége mellett feltétlenül lelkesítő feladat. Az uj társadalmi rend felépítése, amely a dolgozók százmillióinak lelkes alkotómunkáját köti le a szocialista országokban, az 'elnyomott népek felszabaditása s uj, demokratikus életrendjük megszilárdítása, amely harc körül tömörülök száma hamarosan eléri és túl haladja az ezermilliót, és a monopóliumokkal szemben az osztályérdekeiért fellépő munkások és dolgozó parasztok harca, mind a jelent szépitik, a jövőt hozzák közelebb, a történelmet viszik előre. E harc mögött húzódik az életigenlő, a haladásért és demokráciáért síkra szálló szocialista ideológia. A világon a békéért folyó nagy harcban ez az ideológia, amelyet csak egyes vonatkozásokban fogadnak el a nemszocialista, de haladásban érdekelt körök, áll szemben az élettagadó, reakciós burzsoá ideológiával.

Az egyik amerikai havilap júniusi száma egy tanulságos vita levél-dokumentumait közli. A U.S. háborús készülődését igazolni kívánó szerző félremagyarázta Lord Russell szavait, magyarán szólva megtámadta a békével kapcsolatos nézeteit. Korát meghazudtoló energiával és a tudós pontosságával válaszolt neki több levélben a közismert filozófus. Russell nemcsak a béke érdekében szól, de leleplezi egyben a kapitalista ideológusok egyes közkedvelt vita-módszerét, trükkjét. így az egyik levélben leszögezi: “...tudatosan nekem tulajdonit

helytelen nézeteket”; a másikban ezt Írja: “[..elhallgatja a tényeket, amelyek számára kellemetlenek”; vagy ismét, amikor a dolgok megértéséről van szó, akkor “legyőzhetetlen butaságot” tanúsít. Hát igen, amikor a tények ellenük szólnak, amikor hiányoznak az érvek, a tehetetlenség nem az egyenes utakat keresi. Russell a következő csattanóval fejezi be a vitát:

“Én azt állítom, hogy az emberiség a jelen pillanatban a teljes megsemmisülés veszélyének árnyékában él.. . Az amerikai kormány a genocide

politikáját folytatja.”

Lord Russell nem ellensége a kapitalista rendszernek, bár elismeri a világban végbemenő nagy változásokat és ennek megfelelően uj politikáért, a békés egymásmellettélés politikájáért száll bátran síkra.

Lord Russell, mint sok más becsületes, a haladásért kiálló és meggyőződéséért harcolni kész ember az ő vagy az övéhez hasonló körökből, szemben találta magát osztályával egyes sorsdöntő kérdésekben és habozás nélkül felvette a harcot, egy sorba állt az öntudatos munkásokkal. A kapitalista ideológia veszejtő-hinárjából font hálóját rájuk is kivetik. Russell visszavágott. Ö az egyénnek, a cikk írójának tulajdonítja azt, ami a kapitalista ideológia nélkülözhetetlen kelléke és szerves sajátossága, a szemfényvesztés az elhallgatás, a félrevezetés, hogy ne mondjunk többet.

A bővített újratermelés révén a kapitalizmus gazdaságilag megismétli magát. A burzsoá ideológia szintén újra termelődik és ezért lankadatlanul kell ellene harcolni. Vérszegénység nem öli meg a burzsoá ideológiát. Célja, minden kor uralkodóinak célja: szellemi béklyók révén erősíteni a nép politikai és gazdasági gúzsát. A tehetetlenek jámborsága számukra az ideális, amit a római költő fa Leláncolt Prometheus c.) versében a következőképp fejezett ki:

— ha láttak is, hiába láttak ők, — s amit hallottak, azt sem értették,

— akár az álomképek, élték végig életük.

•

A munkásosztály ideológiája nem termelődik újra magától, de a kapitalizmus fokozódó mértékben újra és újra kitermeli azokat a viszonyokat, amelyek a munkásakat harcra késztetik-kényszeritik, amelyek osztálytudatát emelik, fokozzák. Á munkás ideológia gyökereit az élet élteti n-mV Ví+p^he. tetlenek. A munkások harcának egy korai fokán a lioni textilmunkások kiadták a jelszót: Dolgozva élni, vagy harcban elesni! E rövid mondatban tömöritették széles programjukat és kérlelhetetlen harcra való felhívásukat. A francia burzsoázia a testvériség jelszavával akarta leszerelni őket.

A fejlett kapitalizmus korában a munkások jelszava: Világ proletárjai egyesüljetek! Ez harcra szólítja a világ munkásait a marxista ideológia alapján. Az osztályösszetartást az élet diktálja; a harc programját, a harc útját az elmélet adja, ezt viszont meg kell tanulni és meg is tanulják a munkások. A munkások sztrájkharci egységét az osztálytudat biztosítja, az osztályokért folyó politikai harcokban pedig az ideológiai nézetek tisztasága. A munkásegység és a munkásosztály ideológiája állandóan a burzsoá ideológusok támadásainak kereszttüzében áll. A munkásosztály szervezeti és politikai egysége csodák művelésére nyit lehetőséget és ez az erő félelemmel tölti el a tőkés monopóliumok gazdáit. Napjainkban a munkásegység a történelmet irányitóan befolyásoló erő kutforrása. A szocialista országokban ez az egység eddig ismeretlen méretű és ütemü politikai, gazdasági és kulturális fejlődés rugója lett. A tőkés országokban is a munkásosztály ereje, harci képessége egyenes arányban áll az osztálytudat színvonalával. Franciaországban például a munkások mostanában el— Budapesti riport —•

Különleges küldemény érkezett a napokban Beöthy Ottóhoz, a Magyarok Világszövetsége főtitkárához Amerikából. Raskó Jenő látogatott haza New Yorkból és magával hozta Fényes László utolsó relikváit — egy portrérajzot, amelyet Biró Mihály készített még Bécsben a magyar haladás rettenthetetlen harcosáról, néhány levelet — és egy hagyatéki jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, hogy a 73 esztendős korában elhunyt Fényes László után 12 dollár értékű ingóság maradt.

Ki volt Fényes László?

A mai nemzedéknek semmi tudomása sincs róla, s az öregek is csak homályosan emlékeznek rá, hogy volt, élt itt Budapesten egykoron egy legendás hirü újságíró, humanista, akiről az a hir járta, hogy fáradhatatlanul harcol minden igaznak megismert ügyért —- és ezért rettegett lett minden korrupt szolgabiró, zsaroló, szélhámoskodó közhivatalnok, cselédnyuzó földesur, vagy munkáskin- zó gyáros szemében.

Fényes László 1871-ben született keletmagyar-, országi gentrycsalád gyermekeként. Kezdetben gyógyszerésznek készült, de már a századforduló idején újságíróként lett ismertté. Első nagy feltűnést keltett ügye Tisza Istvánnal, az akkori Magyarország teljhatalmú és gyűlölt urával állította szembe, mert leleplezte szoros kapcsolatát olyan magyar bankokkal, amelyek az állammal kötöttek üzleteket. Tisza igy összeférhetetlenségbe került, s krompromittált lett az ország közvéleménye előtt. Ezen az sem változtatott, hogy a megindított sajtóperben — miután a bíróság Fényesnek nem engedte meg a valódiság bizonyítását —, a leleplező újságírót elitélték.

Fényes László neve ettől az időtől kezdve országosan ismertté lett, s széles körökben felfigyeltek munkásságára. Rövidesen, 1910-ben munkatársa lett az akkor megindult Az Est cimü bulvárlapnak. Néhány szenzációs leleplező riportja, amelyek mindenkor a kisemmizetteket, a kizsákmányolta- kat, a szegényeket védték a rendszer önkényével szemben, olyan híressé tette Fényes Lászlót, hogy ha valakinek a hatósággal akadt baja, elég volt azzal fenyegetőzni, hogy Fényes Lászlóhoz fordul, s máris igyekeztek igazságot szolgáltatni neki. . .

Az Est számára Fényes László óriási üzletet jelentett. Ha egy-egy riportja jelent meg az újságban, a napi példányszámot 100,000-rel emelték fel — s a lap utolsó darabig elfogyott. A rendszer elleni kezdetben csak purifikátori küzdelem, egyre inkább lett világnézeti és politikai hitvallássá is, s az első világháború alatt Fényes László mitől sem visszariadó harcot folytat a mielőbbi békéért, a hadbavonultak családtagjainak jólétéért, védelméért, a magyarországi demokratizálódásért.

1917-ben Nyíregyháza egy pótválasztáson országgyűlési képviselőjévé választotta, s ezután már a képviselőház szélső baloldalán folytatta Károlyi Mihály oldalán küzdelmét. 1918-ban a Magyar Nemzeti Tanács tagja lett s a forradalom után, november elején hadügyi államtitkárrá nevezték ki. A dualista Magyarország utolsó képviselőházának utolsó ülésén Fényes Lászlóé volt az utolsó

érték, hogy a kormánypárti többséggel rendelkező parlament egyik háza elvetette a kormány sztrájk ellenes javaslatát. Nem jelentős eredményeket értek el a munkások más tőkés országokban. Többek között ez is a munkásosztály ideológiájának fölényét bizonyítja.

Angliában a TV egy vitára hívta meg a kommunista párt titkárát az angol parlament két vezető pártjának képviselőivel szemben. A vitát, feltehetően, nem a kommunista eszme terjesztése céljából szervezték meg. Kilenc millió ember juthatott más következtetésre, mint amit a TV vezetősége várt azután, amit azon a napon hallott-látott. A KP titkára álláspontját világosan, szemléltetően, tényekre alapozva, egy összefüggő képet adva adta elő. Mindenki számára érthető volt, hogy miről beszélt, ha nem is győzhetett meg mindenkit. De milyen képet vághattak a hallgatók, amikor az opponensek szegényes, kapkodó, összefüggéstelen szóáradatát engedték rájuk. Amikor nem volt érv, akkor alaptalan állítások, valamint haragból fakadó kirohanások következtek. Ugyanezt tapasztalta Lord Russell is. A kapitalista ideológusok fegyvertára gyenge, ha a proletáriátus ideológiájának képviselőivel kerülnek szembe a nyilvánosság előtt, vagy az osztályharc menetében, folyamán.

Az ideológiai harcot maga az élet diktálja. A munkásosztály, a nép érdekeit védi az, aki síkra száll a munkások osztályideológiája érdekében.

hang, amikor 1918 november 16-án az önmaga feloszlatását kimondó képviselőháznak odadörögte: “.Saját bűneinek terhe alatt roskadt össze ez a képviselőház!”

A forradalmak bukása után az ellenforradalom egyik legveszélyesebb ellenfelét látta Fényes Lászlóban, aki akkor már a Népszava hasábjain indított harcot a különítményes tisztek gyilkosságai ellen. Az ellenforradalomnak életérdeke volt, hogy elhallgattassa Fényest, s ezért 1920 elején azzal vádolva, hogy ő szervezte Tisza István meggyilkolását, letartóztatta. Két és fél esztendei “vizsgálati fogság” után a bíróság a semmivel sem bizonyítható vád alól kénytelen volt Fényes Lászlót felmenteni.

Pillanatnyi pihenés nélkül folytatta harcát ott, ahol a letartóztatáskor félbemaradt: kérlelhetetlenül harcolt a rendszer brutalitása, képmutatása ellen, s sorra leplezte le a legkártékonyabb bünte- vőket, kik mindmegannyian a kurzus dédelgetett kedvencei és Horthy személyes barátai voltak.

Újból perbefogták Fényest, s 1926-ban több- rendbeli “nemzetgyalázás” bűnében marasztalván el őt, több esztendei börtönbüntetésre ítélték. Ez elől a büntetés elől külföldre menekült.

A távollétében lefolytatott fellebbviteli tárgyaláson történt az a botrányos eset, hogy Surgoth Gyula, mint kirendelt védő, összesen ennyit mondott: “Semmit sem tudok a vádlott védelmére felhozni!” (Fényes László Bécsből egy Medea szivarral honorálta ezt a védőbeszédet.)

Fényes László soha többé nem térhetett vissza Magyarországra, amelyet mindennél és mindenkinél jobban szeretett. Elfogultságában odáig ment, hogy 19 évi emigrációja alatt nem tanult meg egyetlen idegen nyelvet sem, s életét Bécsben, majd 1933 után Párizsban, s végül 1940 után New Yorkban abból a szerény honoráriumból tengette, amit az emigráns magyar újságok tudtak fizetni munkatársaiknak.

1944 februárjában, közvetlenül Magyarország német megszállása előtt halt meg aszkétikus szegénységben. Ruházati tárgyait a “háborús orosz segélyakcióra” (Russian War Relief) hagyományozta.

Egyéb hagyatéka összértékben 12 dollárért kelt el. így élt apostoli szegénységben az az ember, aki negyedszázados újságírói munkássága folyamán, saját elbeszélése szerint egy millió levelet kapott. Valamennyiben szegény, üldözött, megcsalt dolgozó emberek fordultak hozzá segítségét kérve és ö senkitől, soha nem tagadta meg a segítséget, ha egyszer igazáról meggyőződött.

Megérdemli, hogy most, amikor relikviáit a Magyarok Világszövetsége a Legujabbkori Történeti Muzeum gondozására adta át, kegyelettel emlékezzünk meg róla. (hn)

HIUZÉRT — TÚZOK. — A veszprémi állatkert és a csehszlovákiai bajnicei állatkert együttműködési szerződést kötött. — A bajnicei áílatkert hiuzt küld Veszprémbe, amiért túzokot és kormoránokat kap cserébe.

Fényes László hagyatéka