Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-03 / 40. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 3, 1963 Uj gazdasági politika Kapitalista áramlás a szocialista piac felé “A kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése az Egyesült Államok és a Szovjetunió között — amelyre évek óta most kezdenek nagyobb figyelmet fordítani —, fontos előnyt jelentene sok amerikai vállalatra és a nemzetgazdaságra nézve is.” — Idézet a Wall Street Journal szeptember 26-iki cikkéből. Ezzel kapcsolatban mondhatnánk azt: “Hát nem megmondtuk?” Akik figyelemmel olvassák sajtónkat, azok tudják, hogy a nagy munkanélküliség, valamint a hidegháborús feszültség enyhítésének szempontjából a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének szükségességét — többek között — már régen és többször szóvá tettük. Kezdettől fogva nekünk volt igazunk, de a politikai elvakultságban élő politikusainkat és gazdasági érdekeltségeinket az élet csak most tanította meg, hogy ez az egyetlen ut, amelyen — az atomháború' kizárásával — járni lehet. A szocialista államok gazdasági elszigetelését az Egyesült Államok hirdette elsősorban, próbálta rákényszeríteni a szövetségeseire, de csak maga tartott ki mellette, mig rájött, hogy hoppon maradt a mindenkire nézve ártalmas álláspontjával. A nyugati szövetségesek és Kanada, bár elvben elfogadták Amerika álláspontját, saját előnyükre kihasználták a lehetőségeket és évről évre növekvő kereskedelmet bonyolítottak le a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Az Egyesült Államok egyre kedvezőtlenebbé alakuló gazdasági és fizetési mérlege és legutóbb a Szovjetunió nagyméretű búza felvásárlása Kanadától, megadta az utolsó lökést, ami felnyitotta az amerikai gazdasági vezetők szemét, hogy ők sem úszhatnak az ár ellen. Egyre több politikai és gazdasági szervben merült fel a kérdés az elmúlt napokban, hogy revideálni kell azokat a kormányrendeleteket, amelyek eddig a szocialista tömbbel való kereskedelmet korlátozták. A korlátozásnak az volt a rendeltetése, hogy gátolja a szocialista népgazdaságok fejlődését. Ez a cél kudarcot vallott, az intézkedések visszafelé sültek el, az amerikai nemzetgazdaságot károsította. A gabonatermelők, a gyáripari korporációk, a kormányvezetők ráeszméltek, hogy lemaradnak a vonatról, ha hidegháborús beállítottságukon mielőbb nem változtatnak. Az európai versenytársak Más gazdasági tényezők is közrejátszanak, hogy uj meggondolásokra késztessék az amerikai vezetőket. Hogy magához kösse a szövetségeseit és abban a reményben, hogy képes lesz dominálni az európai gazdasági életet, az Egyesült Államok minden segítséget megadott a nyugati országoknak gazdaságuk felépítésére. Most mint vetélytársak állnak szemben egymással. Az európai országok évi termelésének emelkedési aránya kétszerese az amerikainak. A Közös Piacba szövetkezett országok magas vánftarifával védik gazdaságukat, s ezzel kizárják az amerikai mezőgazdasági túltermelés exportját. De kizárják a latinamerikai exportot is s ezZel is csapást mérnek az Egyesült Államok piaci lehetőségeire. Az elmúlt héten Kanada is kilátásba helyezte az automobil import csökkentését az Egyesült Államokból. Ha nincs kivitel, romlik a fizetési mérleg. Ez súlyos aggodalmat okoz országunk vezetőinél. Keresni kell hát a megoldásokat. A nyomás a gazdasági álláspontok liberalizálását követeli meg. Mivel a szocialista piac felvevő képessége biztató, az érdeklődés oda irányul. Amire a vezetők olyan nagy súlyt fektettek eddig, hogy a kereskedelemmel a szocialista tömb hadiképességét emelnék, ma már elenyésző jelentőségűvé vált. "Az ellenzők az Oroszországgal való kereskedelem katonai jellegét eltúlozzák." Ezt mondja a Wall Street Journal vezércikke. Ez már uj irányítás a legmagasabb helyről. Egyébként a vezércikk egy idézettel kezdődik, amit Kruscsev néhány evvel ezelőtt mondott az MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a; előfizetésem. Itt mellékelek $..........................-f Név: ............................................................................. Cim: .....................•....................................................... Város:...............................................Állam:_____ Egyesült Államoknak. “Ha nem látnak hasznot abban, hogy tőlünk vásároljanak, vagy hogy nekünk, eladjanak, tegyék, amit jónak látnak... De egyet ne felejtsenek el. Megtörténik néha, hogy a meny asszony nagyon válogatós, sokáig vár, mig egyszer rájön, hogy vénlány maradt.” Az amerikai gabonakereskedők, a gépgyártó ipar vezetői mégsem akarják bevárni, hogy erre sor kerüljön, látva, hogy a szovjet viszi a többi menyasszonyt, azaz árukészletet. A National Association of Machine Tool Builders megállapítja, hogy mig 1961-ben 810,000 dollár értékű gépszer számot adtak el az oroszoknak, addig 1962- és 1963-ban ezt majdnem a nullára szállította le a hivatalos zárlat. Nincs értelme a gépszerszámok “stratégiai” osztályozásának — mondják a gyárosok —, ha az oroszok ugyanezeket a szerszámokat másutt beszerezhetik. Nyugat-Európa 1961-ben 4.2 milliárd dollár értékű kereskedelmet bonyolított le a szocialista államokkal, s ez a mennyiség azóta emelkedett. Az amerikai nagyüzlet sóvárogva idézi a londoni piacon az oroszok által kereseti cikként közzétett árulistát, amit az amerikai ipartól szívesen vásárolnának. Ez kiterjed mezőgazdasági gépekre és műtrágyára, teljes vegyi üzemekre és gépekre, gyógyszeripari felszerelésekre, építkezésekhez szükséges különleges acél lemezekre, élelmiszerfeldolgozó felszerelésekre, stb. Érthető, hogy Washingtonban az illetékes kormányszerveket megostromolják az amerikai nagyüzlet vezetői, hogy tegyék lehetővé a Szovjetunióval való kereskedelem ki terjesztését. Bűn volna ilyen alkalmakat elmulasztani. Kormányvezetők Washingtonban errevonatkozó- an konferenciát tartottak 200 üzletemberrel és utána Hodges kereskedelmi miniszter kijelentette, “a kérdést az egész adminisztráció komolyan fontolgatja” és hogy “én támogatom az árukészlet eladását (a vörös tömbnek).” Hodges beszélt látogatásáról Csehszlovákiában, ahol a nemzetközi vásáron “40 külföldi ország árusitgatta termékeit. Az Egyesült Államok nem volt közöttük,” mondotta. Izgatóan hat az üzleti kedélyekre az is, hogy a Szovjetuniónak aranya van. Azt szeretnék nagyon, hogy a fizetést aranyban bonyolíthatnák le. Mert hát mit adhat el' a Szovjetunió, amire nekünk szükségünk volna, kérdik. Tovább hangoztatják azt is, hogy az orosz exportcikkek minőségileg nem megfelelőek. Evvel szemben viszont az Ealing Corporation, bostoni import cég kijelentette, hogy a Szovjetuniótól 1959-ben felsőbbiskolák használatára vásárolt optikai felszerelés “a legjobb dollárérték volt, amit valaha is láttunk.” Kanadában amerikai gabonakereskedők tárgyal nak az orosz kiküldöttséggel és első tételként 100 ezer tonna gabonáról folyik az alku. De lehet szó 200,000 tonnáról is. Közben Brüsszelből jelentik, hogy a Common Market vezetősége azt az előnyös ajánlatot teszi a Szovjetuniónak, hogy a vámtarifát testületileg 25 százalékkal leszállítja az orosz kaviár, rák konzerv és vodka exportra. Ha a Szovjetunió az ajánlatot elfogadja, akkor ez uj helyzetet teremt a keletnyugati gazdasági kapcsolatokban. Eddig a Szovjetunió a Közös Piachoz tartozó országokkal külön- külön kötött üzletet és nem ismerte el a hat állam szövetségét, mint hatalmi képviseletet. Az kellene, hogy az amerikai szakszervezetek, amelyeknek nagy gondot okoz tagságuk nagyfokú munkanélkülisége, az elsők legyenek azok között, akik a szocialista államokkal kiterjesztett kereskedelmet követelik. Eddig még nem tették meg, mert a vezetők, George Meany-vel az élen, nagy többségükben hü követői az adminisztráció és az üzleti érdekeltségek külpolitikájának, tekintet nélkül arra, hogy ezzel saját tagságuk gazdasági helyzetét ássák alá. Remélhető, hogy most már a szak- szervezetek vezetői is megértik a helyzet követelményeit, bár Meany-t illetően nem vagyunk nagyon biztosak. A munkásság azonban fel fogja ismerni, hogy a békés egymásmellettélésnek ez a gyakorlati kifejezése. A kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok ki- terjesztésének kézzelfogható előnye az, hogy a különböző rendszerű országok mindegyikének hasznára van és elősegíti a népek jobb megélhetését. Határozottan sietteti a szocialista gazdaság fejlődését, de nem tünteti el a kapitalista rendszer ellentmondásait. W. R. rtWVMMWWVWMMMHvrtMWMWMWWHMHW AZ OLASZ Kommunista Párt tagjainak száma 1963 ?lső nyolc hónapjában 120 ezerrel emelkedett. Kegyven fonna szovjet arany az európai piacon Londoni jelentés szerint, a Szovjetunió kb. 40 tonna aranyat adott el Európában, főleg Párizsban, két nap folyamán. Az elmúlt három hétben ez a második eset, hogy a Szovjetunió nagymennyiségű aranyat bocsátott a piacra. Természetes, hogy ez csökkentette az arany árát 1 és fél centtel, $35,072- re unciánként. Közgazdászi vélemény szerint a Szovjetunió használható valutaszükségletét szerzi be az eladott arannyal, hogy külföldi bevásárlásait azzal fedez- hezze. A Kanadában és Ausztráliában bevásárolt gabonára és a várható amerikai bevásárlásokra van erős külföldi valutára, lehetőleg dollárokra szüksége. Állítólag az első aranyüzlet 22,500,000 és a második 45,000,000 dollár értékű volt. A magán aranyharácsolók érdeklődése a nagy készlet láttán csökkent és igy az eladott arany valószínűleg a londoni Central Banker’s Pool páncéltermében talál elhelyezést, mondja a jelentés. Változások a Csehszlovák KP-ben és a kormányban A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága a közelmúltban megtartott plenáris ülésén megtárgyalta a párt XII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtását, és ennek során jóváhagyta a szervező és irányitó munka magasabb színvonalra emelését célzó intézkedéseket, amelyek változásokat indítványoztak a CSKP Központi Bizottságának szerveiben és a kormányban. Az ülés határozata nyomán leváltották Viliam Siroky miniszterelnököt, s ezzel egyidejűleg Józef Lénártot nevezték ki miniszterelnökké. Leváltották miniszterelnök helyettesi funkciójából Jaromir Dolanskyt és Ludmilla Jankovcovát, valamint az élelmiszeripari, a közlekedésügyi, az iskola- és művelődésügyi, a tüzelőanyagipari, a földművelésügyi minisztert és az Állami Tervbizottság elnökét. Egyidejűleg Jiri Buriant földművelésügyi, Vratislav Krutinát élelmiszeripari, Richard Dvorakot pénzügyminiszterré, Josef Od- varkát tüzelőanyagipari, Cestmir Cisart iskola- és művelődésügyi miniszterré nevezték ki. A Krumey-Hunsche per tárgyalása előtt Németországi jelentések szerint, a frankfurti bíróság október 7. napjára tűzte ki a tárgyalást Krumey Herman, Hunsche Otto és társaik háborús bünperében. A vádlottak az Eichmann-kommandó tagjai voltak Budapesten és vezető szerepet vittek a magyar zsidóság elpusztítására irányuló nácinémet kiirtási gépezetben. Szomorú tény, hogy a vád tanúi közül Reiner Imre dr. és Bródy Sándor dr. éppen a közelmúltban elhunytak, Magyarországon elhalt a tanúként ’szintén megidézett Roóz Rezső, az “Uj Élet” szerkesztője is. A vád további tanúi pedig előrehaladott koruknál fogva olyan egészségi állapotban vannak, hogy Németországba utazásuk a tengerentúlról megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ennek ellenére néhai dr. Reiner Imre vallomása annak idején, a frankfurti vizsgálóbíró előtt eskü alatt történt és igy a perben felhasználható leqz. «WKWAW ^VMIAA/VWA/WV^/VWVUVVWVUV'vftMII DEAN RUSK külügyminiszter Kanadában, a Les- B. Pearson miniszterelnök tiszteletére adott diszebéden azt a kijelentést tette, hogy bár “sohasem folytattunk olyan politikát, amely megvonja Kubától a legszükségesebb élelmiszert és orvosságot, ha megállapodunk a Szovjetunióval egy buzaeladási szerződésben, feltételként ki fogjuk kötni, hogy a búza nem mehessen Kubába.” * EGY ÉPÜLETBONTÓ VÁLLALAT felvásárolta a gyárosok raktáron heverő acélból készült atomháború-védelmi shelterjeit és most más célokra árusítja. Úszómedence mellé öltözőnek, külön dolgozó szobának, parkolóterületek irodájának és más hasznos célra való felhasználásukat ajánlja. \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < v 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < j j Mignonok, s-zületésnapi torták, lakodalmi, Bar- , j y Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
