Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-25 / 39. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 25, 1963 AKIK A CSENDÖRSORTÜZEKET IRÁNYÍTJÁK A pompás madridi Santa-Cruz palotában, ahol a spanyol diplomáciai élet zajlik, fényes fogadást adtak. Megjelentek a külföldi diplomaták, a ragyo­gó uniformist viselő tábornokok és a nagyhatalmú, frakkos üzletemberek, tetőtől talpig felékszerezett hölgyeikkel. A sajtó erről az eseményről csak a szokásos rö­vid kommünikében számolt be, viszont ezzel körül­belül egyidőben a lapok hasábjain napokon át je­lentek meg hírek a nagy spanyolországi szénbá­nyász-sztrájkról. A jelentések a hatóságok szörnyű kegyetlenkedéseiről szóltak. Amikor a sztrájkolok létszáma már elérte 25 ezret, az egyik éjjel rend­őrök és csendőrök törtek be a bányászok otthonai­ba, válogatás nélkül összeverték a nőket, férfiakat, az öregeket. Ki adja az utasitást a zsoldosoknak, kik irányít­ják a véres munkát Spanyolországban? — A fegy­veres erők vezetői, ugyanazok a tábornokok, ezre­desek, akik a Santa-Cruz palotában ünnepélyesen felvonultak. Ha azonban részletesebben megvizs­gáljuk az összefüggéseket, kiderül, hogy nem ki­sebb felelősség terheli a frakkos pénzembereket sem, mert francoista Spanyolországban a hadse­reg és a pénzvilág összefonódása egyre nagyobb méreteket ölt. Az iparmágnások sorában gyakran beszélnek és írnak egy sokszoros milliomosról, a neve: Juan March. Ő már hosszú évtizedek óta Franco mögött áll. Nyilt titok, hogy ő Franco ma­gánbankára és amikor a diktátor még a fegyveres erők szervezésével foglalkozott, March és üzlet­társai fedezték az első hetvenezer afrikai zsoldos költségeit. Tekintsünk egy másik figurára: Nicolas Franco, a diktátor testvére. Annak idején ő volt az össze­kötő Caudillo és Himmler között, jelenleg pedig az egyik legnagyobb tröszt, a Transmediterránea di­rektóriumában ül. Ugyanennek a vállalatnak a ve­zetőségében a már említett Juan March két bizal­mi embere is helyet foglal. Nicolas Franco viszont nem elégszik meg a Transmediterráneaval, alelnö- ke a Fasa automobil konszernnek és még több óriás cégnek is. A mostani hadügyminiszter, Bar- roso, a belügyminiszter, Vega tábornok, Munos Grandes — aki Franco helyettese —, mind rész­vényesei a nagy trösztöknek. És az csak magától értetődő, hogy ezek a vállalatok szoros kapcsolat­ban állnak a fegyverkezéssel. Ez pedig lényegileg annyit jelent, hogy a generálisok állami síkon ad­ják ki a megrendeléseket saját maguknak, amikor a trösztök párnázott szobáiban ülnek. Foglalkozzunk röviden a spanyol diplomáciai szolgálat legelőkelőbb személyiségeivel is. Az két­ségtelen, hogy ezen a területen a főnemesség most is előnyben van. A londoni, bonni, berni, lisszabo­ni, brüsszeli nagykövetek mind grófok. Hágában Spanyolországot egy herceg képviseli. Másszóvál a Santa Cruz palotában napjainkban is a feudalizmus légköre terjeng. Nem hanyagolják azonban el az arisztokraták a modern, korszerű intézményeket sem. A bonni nagykövet például korábban az egyik legnagyobb hadihajókat építő tröszt elnökhelyette­se volt. Ugyanitt tölt be most előkelő helyet az ecuadori nagykövet. Merry del Val márki, a perui nagykövet több családtagjával együtt kézben tartja a spanyol olajmonopóliumot. Baena hercege, a há­gai spanyol diplomáciai képviselő pedig a Rot- schild-házba nősült be. A sorban megemlíthetünk néhány külügyminisz­tert is. így Franco sógorát, Serrano Sünért. Ö a második világháború alatt Ribbentrop jóbarátja volt. Suner ma több konszern direktóriumában ül és ugyanakkor elnöke az úgynevezett spanyol gyar­mati rádiótársaságnak. Az sem érdektelen, hogy a jelenlegi külügyminiszter, Castiella, aki korábban vatikáni nagykövet volt, a Franco-rendszer indu­lásakor a hírhedt “Kék hadosztály” egyik parancs­nokaként tevékenykedett. A Franco-rendszer élén álló magasrangu kato­natisztek, diplomaták, akik egyben a nagytőkét is képviselik, semmit sem változtak. A helyzet mégis változott. Kidőlt ugyanis a rezsim két nagy oszlo­pa, a német és az olasz fasiszta diktatúra. A gyar­matosítók helyzete is megrendült Afrikában. És uj, hatalmas erők tűntek fel a világpolitikában. Ez persze nem kedvez az anakronisztikus rendszernek. Viszont jelentkeznek az újabb készséges támoga­tók. A legfrissebb eseményekhez tartozik, hogy Bonn, Párizs, sőt az Egyesült Államok is — mely hatal­mas támaszpont-rendszert épített ki Spanyolország­ban —, most már szinte verseng annak a diktátor­nak a kegyeiért, aki a második világháború után nagyonis jól ismert fasiszta kapcsolatai miatt még szalonképes sem volt. Ez az utóbbi jelenség pedig azt igazolja, hogy mérhetetlenül megnőtt mind­azoknak a felelőssége, akik ezt, a csendőrsortüzek- kel operáló, vérengző kormányzatot támogatják. S. E. WAAAnnAAAA^VWMMVWAAAAIVV«AAAnM\AAAAAAnnA/V\MWWV\A<VVUVVWVVArUVVVUWV\nMV\AAAAnAI INDIÁNOK, AMERIKA ŐSLAKÓI EGYENJOGÚSÁGOT KÖVETELNEK A néger nép egyenjogúsági forradalma az Egye­sült Államok más elnyomott kisebbségi népcsoport­jait is megmozgatta és friss lendülettel látta el őket, hogy jogaikért harcoljanak. A National Congress of American Indians az elmúlt héten Bismarck, North Dakotában tartotta évi konferenciáját. Ott feltárták azokat a módsze­reket, amelyekkel Amerika ezen eredeti lakóit és kisemmizett bn tokosait még a négereknél is brutá- lisabban fosztják meg jogaik gyakorlásának lehető­ségeitől. 16 államból 200 delegátus vett részt a konvención, akik az országban létező 210 maradék törzs és csoport közül 87-et képviseltek. Az indiánok többsége a számukra fenntartott rezervációkon lakik, ahonnan kimehetnek, de a legtöbb helyen megtagadják polgári jogaikat, köz­szolgáltatásokat nyújtó helyek (hotel, motel, ven­déglő) nem fogadják be őket, a rendőrség brutális velük szemben, munkalehetőség terén előítélettel viseltetnek irántuk. Robert Burnette, a szervezet ügyvezető igazga­tója beszélt erről a konvención és bejelentette, hogy meg fogják indítani a folyamatot az indiánok polgári jogainak teljes elismeréséért és minden el­lenük elkövetett sérelmet a bíróság elé visznek jó­vátétel végett. Ezt a munkát South Dakota állam­ban fogják megkezdeni, mert szerinte itt a legki­rívóbb az ellenük gyakorolt megkülönböztetés és igazságtalanság. Megvádolta a rezervaciók körül levő kisebb köz­ségek törvényes végrehajtó erőit, hogy minden ok nélkül lelőttek indiánokat, egyeseket könnygáz­bombákkal megvakitottak, a bebörtönzött asszo­nyokat megtámadták, a férfiakat a cellákban le­láncolták. Az indiánok szervezete a vádakat a szövetségi tisztviselők tudomására akarja juttatni, mert a he­lyi hatóságokban és bíróságokban nem bíznak. Az előítélet ott oly nagyfokú velük szemben, hogy igazságszolgáltatást nem várhatnak tőlük. Szeretnék bemutatni azt a 6 éves kislányt a Ro­sebud Sioux Reservációból, South Dakotából, akit 3 éves korában könnygázbombával megvakitottak. Collier Elk Looks Back 30 éves férfi ugyanabból a rezervációból, arcán és testén visel forradásokat, amiket akkor kapott, amikor egy rendőr a kocsi­jával elgázolta. Mr. Burnette megmutatta azt a láncot és lakatot, amellyel a Martin, S. D.-i börtönben Caphas Blue Bird nevű indiánt három hétig tartottak a priccs- hez láncolva. Múlt hónapban egy indián asszony a maga s leá­nya számára telefonon rezervált szobát egy motel­ben Hardin, Montanában. Amikor megérkeztek, azt mondták nekik, hogy indiánokat nem fogadnak be. Egy tepee-ben (sátor) töltötték az éjszakát a közeli rezervációban. Iowa államban a motelek a közeli Tama rezer- vációra és indián környezetre való hivatkozással csalogatják a turistákat, de az indián vendégeket visszautasítják. Nemrégiben, Alliance, Nebraskában, ilyen fel­iratokat használtak:: “Indiánoknak és kutyáknak tilos.” Újabban módosították a feliratokat az üz­letek: “Indiánok támogatása nem kívánatos.” Mind kettő egy kutya, mondotta Mr. Burnette. Úgy a négerek, mint az indiánok a szövetségi törvények védelmére szorulnak, amelyek megszün­tetnék az ellenük gyakorolt diszkriminációt. Mr. Burnette bejelentette, hogy a Marshall Field és a Doris Duke alapítványok bizonyos pénzössze­get bocsátottak a Congress of American Indians rendelkezésére, amit a szervezet felhasznál majd arra, hogy megindítsa az Operation Constitution kampányt. Ennek keretében kioktatják az indiáno­kat, hogy mik az alkotmányos jogaik és amikor sé-1 relem éri őket ezen a területen, akkor törvényes ' utón keresnek majd igazságszolgáltatást. Remélik, hogy ebből a pénzből jut az ilyen kiadások fede­zésére is. lAnAAAnnnAnnMUWAAAÁ/wi/uviAMWvvuvuuuvvvi KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Robin Rood száműzetésére áskálódnak Angliában egy törvényes és rendőrségi ügyekkel foglalkozó közlöny, a Justice of the Peace and Lo­cal Government Review, úgy véli, hogy rájött a dolog nyitjára. Egy botrányokkal és bűntényekkel bővelkedő nyár után, amikor az újságok többek között Christine Keeler és barátnőinek az angol társadalom vezető személyiségeivel folytatott intim kalandjainak és később a szenzációs és még megol­datlan hétmillió dolláros vonatrablásnak részletei­vel enyhítették az időjárás kellemetlenségeit, ez a közlöny, mint a közerkölcs és a közrend őre kije­lentette, hogy Robin Hood szelleme és tettei van­nak erkölcsrontó hatással az újkori angol társada­lom tagjaira, s ez a megnövekedett bűnözés oko­zója. Robin Hood, az angol legendák legnagyobb és nemzetközileg is ismert hőse, aki a magyar Rózsa Sándorhoz, vagy az olasz Rinaldo Rinaldinihez ha­sonlóan, betyárszerüen a gazdagokat rabolta ki és a szegényeket segítette, az angol nép kedvence ma is és tetteinek színhelyén, Nottingham városában, évente népünnepélyeket rendeznek az emlékére. Ebben az évben is megünnepelték Robin Hood Day-t, junius 29-én, annál is inkább, mert a vásár- szerű hangulatos összejövetel a kereskedők részé­re is szép jövedelmet biztosit. Ilyenkor szép szám­mal fogy a nottinghami erdőről és vidékéről készí­tett térkép, amelyen látható Robin Hood bátor kalandjainak színhelye azután emlékszobrokat is árulnak a történet minden ismert hőséről. A Justice of the Peace and Local Government Review szerkesztői azonban magasabb erkölcsi szempontból vizsgálják a múlt történelmét és al­kalmazzák a mai helyzetre. “Az bizonyos, hogy ha Robin Hood ma élne, alaposan rászolgálna a hosz- szabb ideig tartó biztonsági őrizetbevételre,” állít­ják. “Vegyük csak figyelembe ennek a legendás hős­nek tetteit. Azzal a kifogással, hogy a szegények nyomorát enyhítse, kirabolta a gazdagokat, amely szerepet a modern időkben átvette a jóléti állam. Kérdésessé válik, hogy a Robin Hood ünnepélyek nem állnak-e ellentétben a közérdekkel?” Ugylátszik, hogy ez a közrendészeti közlöny nem barátja a népnek nyújtott közszolgálatoknak. A “welfare state” is a gazdagokat rabolja, akárcsak Robin Hood — szerinte. A cikk a népmese többi szereplőinek jellemét is izekre tépte, akik nem éppen a törvények követel­ményei szerint vettek részt a középkori cselekmé­nyekben. “Táplálni a csodálatot az ország ifjúságában olyan betyár iránt, aki elhagyta törvényes felesé­gét, hogy a zöld erdőben a jókedvű Marian leány- asszonnyal játszadozzon, társadalomellenes eljá­rás,” mondja ez a rendőrségi szemle. “Megrögzött bűnözőt állítunk fel példaképnek, aki arra is képes volt, hogy gyilkos fegyvert emeljen a törvény hi­vatalos képviselője, a helyi sheriff hátsó pereme ellen, s több alkalommal annak megsérülését okozta.” Robin Hood ősellenségének az utódja, a mostani nottinghami sheriff, azonban nagyon is tisztelet­ben tartja Robin Hood emlékét és ragaszkodik a megünnepléséhez. Modern viszonylatban úgy látja a dolgot, hogy a nemzeti hős legendája elősegítet­te Nottingham és a külföldi országok közti jóvi­szonyt, beleértve a Szovjetuniót és Indiát is és azt állítja, hogy igy “a vélemények eltérőek, hogy jó-e vagy rossz”? Egyelőre Robin Hood kontroverzális egyéniség marad Angliában. HÁROMEZER SZÖVETKEZETI GAZDA KIRÁN­DULÁSA SZEGEDRE. — A termelőszövetkezeti gazdák Biztosítási és Önsegélyző Csoportjainak tag­sága állandóan gyarapodik. Mind nagyobb szám­ban látogatják meg az ország városait, fürdőhelye­it és a természeti szépségekben bővelkedő tájakat. Az utazás, az ország megismerése feledhetetlen él­ményt jelent számukra. Augusztusban Csongrád megyéből, valamint az ország más tájairól Szegedre érkezett a Biztosítási és Önségelyző Csoport kö­zel háromezer tagja. Békés megyéből 500, Pest megyéből 400, Fejér megyéből 300, Baranyából pedig 300 főnyi csoport kereste fel a várost, hogy megtekintsék a szabadtéri játékokat és élmények­ben gazdagodva térjenek haza. c-*-a A SZOLNOKI Járműjavító Vállalat vendégeként Magyarországon tartózkodott egy 30 tagú 'finn vas­utas népi együttes. Az együttes Szegeden is járt, megtekintették a szabadtéri játékok előadását és nagy sikerrel felléptek a Vasutas Művelődési Ott­honban Alsóvároson.

Next

/
Thumbnails
Contents