Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A francia dolgozók ellenzik a kormány “stabilizációs” tervét A Francia Kommunista Párt nyilatkozatban Ítélte el a kormány gazdasági és pénzügyi intézkedéseit, mert azok a dolgozó tömegek terhére akarják növelni a monopóliumok profitját és fedezni a francia atomütőerő kiépítését. A nyilatkozat a terv meghiúsítására hívja fel a dolgozókat. Pompidou francia miniszterelnök a napokban fogadta a CGT küldöttségét. A találkozón a szak- szervezeti vezetők kifejtették nézeteiket a kormány gazdasági “stabilizációs” tervével kapcsolatban. A tanácskozás után Benoit Franchon, a CGT főtitkára kijelentette, hogy a CGT harcolni fog a dolgozók érdekeiért. A CGT-hez hasonlóan a vasutas-szakszervezetek, az oktatási dolgozók szakszervezete és a keresztény dolgozók szövetsége is a kormány intézkedései ellen foglalt állást. összeütközés venezuelai szabadság- harcosok és a rendőrség között Az utolsó hetekben gyakrabban vannak összeütközések Caracasban. Az utóbbi napokban a venezuelai rendőrség a kommunista párt és a baloldali forradalmi mozgalom tagjainál összesen 400 lakásban tartott házkutatást, sokakat letartóztattak. A venezuelai dolgozók egységes központja és az egyetemi diákszövetség felszólította a munkásokat, parasztokat és diákokat, hogy a “haladó erők ellen kirobbantott kormánymegtorlások” kapcsán őrizzék meg éberségüket. Szeptember 13-án a szabadságharcosok ismét tucatnyi bombát robbantottak a fővárosban. Ösz- szeütközésre került sor a szabadságharcosok és a rendőrség között. Egy személy meghalt, négyen — közöttük egy rendőr — megsebesültek. Szüntessék meg a laoszi hazafiak üldözését Phoumi Vongvichit laoszi tájékoztatási miniszter, a Laoszi Hazafias Front Pártjának főtitkára sajtóértekezletén elitélte a jobboldali csoportot, amiért erőszakos cselekedeteivel fokozza a feszültséget Laoszban. A miniszter követelte a laoszi kérdés megoldását békés tárgyalások utján. Vongvichit több követelést támasztott a jobboldali klikkel szemben: szüntessék meg a Vien- tiane-ban tartózkodó hazafias erők üldözését; biztosítsák a demokratikus szabadságjogokat mindenkinek; a jobboldali csoport tisztjeit hívják vissza a koalíciós kormány különféle minisztériumaiból; a felmerülő költségeket és a külföldi segélyeket osszák el igazságosan a három politikai irányzat között ; a lehető legrövidebb időn belül hajtsák végre Vientiane semlegesítését és demili- tarizálását vegyes rendőri alakulatok közreműködésével, amelyek garantálják a város biztonságát;; járuljanak hozzá a laoszi kérdés békés tárgyalások utján való rendezéséhez. «MWWWWVWWMWMWVfMVWWVWWWVWVXA/W A LEGNAGYOBB HAJÓRENDELÓ jelenleg a Szovjetunió. Rendelésére jelenleg 140 tengeri hajó készül 1.6 millió tonnatartalommal. A hajókat Japánban Olaszországban, Finnországban, Jugoszláviában, Dániában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaországban és a baráti államokban épitik. Tiltakozás a kolumbiai hazafiak üldözése ellen Jósé Cardona Hoyos, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja a nemzetközi demokratikus közvéleményhez intézettt felhívásában tiltakozik a hazájában dúló terrorhadjárat ellen. A felhívás emlékeztet Barrancabermeja olajipari dolgozóinak sztrájkjára, amelyet saját érdekeik és a nemzeti érdekek védelmében folytattak. A kormány ekkor a mozgalom brutális elnyomásának az igazolására provokációkhoz folyamodott: a rendőrség a kőolajvezetékeknél bombákat robbantott, és a bombamerényletekkel a sztrájkólókat és a kommunistákat vádolta. A robbantások után százával börtönözték be a hazafiakat, azzal a hamis váddal, hogy részt vettek egy állítólagos “kommunista összeesküvésben.” A köztársasági elnök bejelentette, hogy a. rendkívüli helyzetben bírói Ítélet nélkül is bárkit bebörtönözhetnek; máris sok-sok száz fogoly sínylődik a kolumbiai börtönökben, minden törvényes vizsgálat és Ítélet nélkül. Elhurcolták és fogva tartják az olajipari dolgozók szakszei "ezetének legtöbb vezetőjét, bebörtönözték a szakszervezetek jogtanácsosait, köztük dr. Diego Montana Cuellárt, dr. Nelson Roblest és dr. Pedro Ardilla Beltránt. A munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány a szakszervezeti vezetőket közönséges bűnözőkként fogja kezelni; ha megtelnek a börtönök a foglyok befogadására büntetőtáborokat fognak létesíteni. A büntetőtáborokat az amazonasi őserdő közepén, a leggyilkosabb egészségügyi feltételekkel rendezik be. A foglyok közül a leginkább veszélyeztetett dr. Diego Montana Cuellár, a kiváló jogász, egyetemi tanár a colombiai kommunista párt közp. vezetőségének s. a Békevilágtanács tagja. Cardona felhívást intéz a haladó közvéleményhez, a demokratikus sajtóhoz, segítsen leleplezni a Kolumbiában alkalmzott terrort, követelje a bebörtönzött hazafiak szabadon bocsátását, küldjön tiltakozó leveleket és táviratokat Kolumbia elnökének: Guillermo León Valencia, President© de Colombia, Palacio de San Carlos, Bogota. akVWWVVVWWVWV^VVVVWViWVWWWWVWXVßSVVSAVWVWÖtWWWWWWMAWVWVWVWWWVWVkWWV'VVVVVWVWVW^WVWWÄ! DÉL-TIROL! BOMBÁK Ugyancsak bosszankodtak azok az utasok, akik augusztus első napjaiban a Brenner felől, Ausztriából Olaszországba akartak utazni. A nyaralási főszezon kellős közepén, amikor ezrével áramlottak dél felé a turisták gépkocsijai, az olasz hatóságok elrendelték: minden gépkocsi utasának ki kell szállnia, és várakoznia, amig a határőrök a legnagyobb részletességgel megvizsgálják az utiokmányokat és a gépkocsit. Időnként nyolc-tiz kilométeres torlódás után léphettek olasz földre a turisták. A monstre ellenőrzés azonban eredménytelen maradt... A szigorú vizsgálat oka: az olasz hatóságok bombákat kerestek. Az idén nyáron annyira elszaporodtak Dél-Tirolban a bombamerényietek, hogy a csendőrség és a rendőrség teyljesen tehetetlen volt a sűrűn ismétlődő robbanásokkal szemben. A merénylők magasfeszültségű távvezetékeket, távközlési berendezéseket pusztítottak el, hidakat, utakat rongáltak meg, s még attól sem riadtak vissza, hogy a csendőrség épületeiben helyezzék el a robbanótesteket. Minden jel arra vallott, hogy a merénylők igen kiterjedt és jól szervezett hálózata működik. Jellemző példa: a napokban a genovai pályaudvar csomagmegőrzőjében felnyitották és megvizsgálták azokat a kofferokat, amelyeket több mint három hónapja hagytak ott. Az egyikben — amelyet tulajdonosa április 27-én helyezett letétbe — idő- zitett bombát találtak. A szerkezetnek április 28- án kellett volna robbannia. A gyujtószerkezet azonban felmondta a szolgálatot, mert az időzítő óra elektromos telepe kimerült. Viszont április 28-án — az olasz parlamenti választások napján — a milánói pályaudvaron és több más ponton időzített bomba robbant fel, és súlyosan megsebesített hat személyt. Az időpontok ilyen egyezése és más jelek kétségtelenné teszik, hogy a dél- tiroli merényletek tettesei egy jól szervezett bandához tartoznak. A merényletsorozat háttere: az az osztrák- olasz ellentét, amely Dél-Tirol ügyében évtizedek óta nem jut nyugvópontra. Az Alto Adige néven ismert 7,400 négyzetkilométer kiterjedésű, 350 ezer lakosú tartomány (székhelye Bolzano, németül Bozen) az első világháború után a Saint Ger- main-i békeszerződés rendelkezései alapján került vissza Olaszországhoz osztrák fennhatóság alól, és tartományi rangot kapott. 1939-ben, miután Hitler elfoglalta Ausztriát, nagyarányú pángermán agitáció indult meg a területen, és 1943-ban két másik olasz tartománnyal együtt Bolzánót is német közigazgatás alá helyezték. A második világháború után két nemzetközi egyezmény rendezte a dél-tiroli területek helyzetét: az 1947-i olasz békeszerződés és az 1955-i osztrák államszerződés. Olaszország és Ausztria e szerződésekben kötelezte magát, hogy tiszteletben tartja az 1937-es határokat. A nemzetközi szerződések megállapították tehát Dél-Tirol hovatartozandóságát, az ötvenes évek közepétől azonban egyre hevesebben lobbantak fel e területen a soviniszta, nacionalista szenvedélyek. Mint a francia Combat cimü lap megjegyezte, “olaszellenes mozgalom terjedt el a tartományban, számos náci bujkált itt az igazságszolgáltatás elől.” Ausztriában egyes sajtószervek és politikai csoportok azzal vádolták az olasz kormányt, hogy elnyomja az osztrák kisebbséget. E körök tetteiben nem volt nehéz felismerni a nyugatnémet militaristáktól kapott bátorítást. Az olasz politikai élet szélsőjobboldala ugyancsak soviniszta eszközökkel válaszolt. Bolzanóban egyre halmozódott a politikai robbanóanyag, és néhány év múltán a világlapok az osztrák—olasz viszony mélypontjáról cikkeztek. Annak idején a Volkstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja igy foglalta össze a helyzetet: “Az olasz kormány az elmúlt esztendők során nem egy ízben durván megsértette a dél-tiroli lakosság nemzeti érzéseit, és a dél-tiroli kérdésről folyó tárgyalások során mindig a NATO-straté- gia és a dél-tiroli rakétatámaszpontok érdekeit állította előtérbe; de felelősség terheli az osztrák kormányt is, mert mind a mai napig nem határolta el magát világosan a nyugatnémet milita- rizmus revansista és pángermán törekvéseitől.” Sőt az osztrák külügyminiszter egy nyilatkozatában azt is megpendítette, hogy Bonn beavatkozásától sem idegenkedne. “Amennyiben a dél- tiroli lakosság csalatkozna várakozásaiban — mondotta—, abból sokan azt a következtetést lennének kénytelenek levonni, hogy csupán (Nyugat)- Németország' tudná Olaszországnál Dél-Tirol részére az igazságot kiharcolni, amelyet a kis Ausztria eddig hiába követelt.” Évek során több tárgyalást folytatott az osztrák és az olasz kormány a vitatott kérdések rendezéséről. A vita lényege nagyon nehezen fogható meg. Osztrák vádak szerint a dél-tiroli németajkú kisebbséget elnyomják, az olasz álláspont szerint ilyen elnyomás nem létezik. Ausztria kormánya kompromisszumot ajánlott, s jóhiszeműsége jeleként azt hangoztatta, hogy nem veti fel Dél-Tirol autonómiájának követelését.. Az olasz kormány a közelebbről meg nem határozott és “fel nem vetett” autonómia puszta emlegetését a rosszhiszeműség jelének tekintette, ugv látta, hogy az autonómia emlegetése lovat ad a szélsőséges soviniszta elemek alá, akik most már ha- tárrevizióról kezdenek beszélni. A szenvedélyek ilyenformán nemhogy csitultak volna, még inkább fellobbantak. Ausztriából és Nyugat-Németországból megindultak azok a gépkocsik, amelyek robbanóanyagot, fegyvert, lőszert juttattak olasz területre, és sűrűsödni kezdtek a merényletek. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy az ENSZ is foglalkozott Dél-Tirol ügyé vei. Eredményt azonban a világszervezet sem ért el; csupán ajánlani tudta, hogy a két ország kormánya helyezkedjék józan álláspontra, fékezz© meg a szélsőséges elemeket, és teremtsen nyugalmat Bolzanóban. Az ajánlás mit sem ért. A kétoldalú tárgyalások nem vitték előre az ügyet. A meddő huzavonán inkább azok a neofasiszta erők bátorodtak fel, amelyeknek érdekükben áll ébren tartani a pángermán eszméket, a soviniszta nemzetiségi villongásokat, a békétlenséget. így aztán a bombák tovább robbannak. A dina- mittölteteket Nyugat-Németországban gyártják, a géppisztolytámadások színhelyén maradt töltényhüvelyek nyugatnémet eredetűek. A merényleteket követő nyomozások szálai Münchenbe és az újfasiszták ismert osztrák tanyájára Salzburgba vezetnek. Aligha kérdéses, hogy az osztrák* olasz ádáz ellenségeskedés Dél-Tirol ügyében csakis a szélsőjobboldali áramlatok vitorláját dagasztja mind Ausztriában, mind pedig Olaszországban. S ez már egyáltalán nem szükebb osztrák vagy olasz ügy. C. T. R. A MUNKÁSOK LAPJA AZ IGAZSÁGOT ÍRJA, FIZESS ELŐ A MAGYAR SZÓRA!
