Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 AZ AMERIKAI BÁNYÁSZOK HELYZETE (Folytatás az első oldalról) tő szövetségi biztonsági törvények nem vonatkoznak a 15 munkásnál kevesebbel dolgozó bányákra, ezek soha nincsenek ellenőrizve és sok bányász fizet életével, mert a bányatulajdonosok visszaélnek ezzel a helyzettel. De nemcsak ez az oka a gyakori szerencsétlenségeknek. “Egyesek onnan származnak, hogy a kétségbeesett munkanélküliek kb. 1,000 elhagyott szénlelőhelyen kezdtek dolgozni. Az évtizedek óta gazdasági reménytelenségben élő emberek ezekben a félelmetes halálfogó barlangokban turkálnak a megélhetésükért,” mondotta Dent képviselő. Hogy miért csinálják ezt az emberek, a Scranton Times (Pa.) ezzel magyarázza: “Munkát, egy dolláros vagy 10 centes órabérrel sem igen lehet kapni ezen a vidéken. így hát az emberek bányásznak. Beomlást, sérülést, esetleges halált kockáztatnak s ezek lehetőségét a bányászok és a családtagok már természetes dolognak, magától értetődőnek veszik.” Ugyanebben az időben Utah államban egy kálisóbányában történt robbanás, amelyben 18 bányász vesztette életét. Ezt szintén a biztonsági intézkedések hiánya okozta. A kongresszusban két törvény- javaslat fekszik elintézetlenül hosszú idő óta. Az egyik a kis bányák hivatalos ellenőrzését szabályozná, a másik a fém- és más nem szén-bányákra terjesztené ki a szövetségi biztonsági szabályokat. A kongresszus a bányatuladonosok kedvében jár, a törvényekkel nem foglalkozik, a bányászok élete a szerencséjüktől függ, s ez gyakran cserbenhagyja őket. Mi a helyzet West Virginiában? Egy utazó lelkendezve hja le a tengerparttól Charlestonba vezető utján West Virginia gazdag vidékének gyönyörű tájait, a jómódú élet felszínes jeleit, amig az Appalachian hegyláncolat túlsó oldalára érve megtorpan. Itt az emberi kéz megcsu- fitotta a vadregényes tájat. Bányanyilások éktelenkednek a lemeztelenitett hegyoldalakon, szürke salakdombok terpeszkednek a patakok mentén. A kihalófélben levő községekben rosszul táplált gyerekekkel, a vereség jeleit magukon viselő emberekkel találkozunk. A tetszetős épületek helyét a szükségszerűséget szolgáló házak foglalják el. A ruházaton és az életformán meglátszik, hogy a lakosság “a gazdag rokon könyöradományain” tengődik. A hatóságok igyekeznek a szegénység külső jeleit eltüntetni. Kanawha megyében például mozgalom indult meg 500 elhagyott viskó lebontására, amik ott csúfítják a vidéket. Az állami adminisztráció azt állítja, hogy a munkanélküliség 50 százalékkal csökkent. Persze, mert a bányászcsaládok elhagyták a vidéket, amiről az 500 üres viskó is tanúskodik. A statisztika azonban még most is több mint 50,000 munkanélküliről számol be, akik “teljesen használhatatlanok a jelenlegi amerikai gazdaságban.” Ez az utazó véleménye. Vannak, akik 6 dollár napibérért munkát vállaltak szervezetlen, életveszélyes bányákban. Ezeket tulajdonosaik már régen lezárták, azt állították, hogy' szakszervezeti bérekkel és ellenőrzéssel nem fizetődött ki a kitermelésük. Kapzsi tulajdonosok most újra megnyitották őket és a szalmaszálba kapaszkodó éhező bányászok lemondóan kockáztatják életüket bennük, hogy valami kis keresethez jussanak ragaszkodva hasznádhatóságuk és emberi önérzetük foszlott reményeihez. Elkeseredett testvérharc Tennessee-ben Tennessee szénmezőin az év eleje óta folyik a harc az ilyen szervezetlenül működő bányák ellen a United Mine Workerhez tartozó bányászok részéről. A bányászok egyrésze kimaradt az unióból, mert a bányatulajdonosok az évek folyamán megszegték a munkaszerződést, nem fizették meg a minden kibányászott tonna szén után megállapított 40 cent jóléti hozzájárulást és a bányászok ennek következtében elestek a szakszervezet egészségügyi szolgálatainak élvezetétől. Most mint szervezetlen munkások a szakszervezeti bérezésen jóval alul dolgoznak. A munkáltatók a United Mine Workers teljes kiszorítására törekszenek a puhaszén területéről. Újra megpróbálkoznak a “company unió” megszervezésével és a munkásaikat ebbe kényszerítik. Ez a Southern Labor Union néven már elismerésért is folyamodott a National Labor Relations Board- hoz. A bányatulajdonosok azt állítják, hogy nem képesek versenyezni a jobban termelő és automatizált bányákkal. A szakszervezet szerint azonban ezek a tulajdonosok is abban a helyzetben vannak, hogy szintén modernizálhatják az üzemeiket. De ők még most is kézzel végeztetik a szén rakodását és nem hajlandók unió-szerződést kötni. A gazdasági krízis körülményei között dolgozó munkásokat a szervezett munkások sztrájktörőkként kezelik. Tömegpiketelés folyik a kb. 100 ki- sebb-nagyobb széntermelő üzem ellen. A sztrájktörőket a munkáltatók teherautókon tömegesen szállítják a bányákhoz és állami rendőrség segítségével tartják az országutakat nyitva számukra a piketelők sorfala között. Tettleges támadásra is sok esetben sor került már. Valamikor a 30-as években, amikor erőteljes szervezési munka folyt a szénterületeken, volt ilyen terrorhelyzet a bányatelepeken. Most az auto- máció ül fenyegető rémként a bányászok tudatán és teszi őket a bányabárók rabszolgáivá. A munkához való ragaszkodás — akármilyen körülmények közötti munkához — szembe állitja egymás- sel a bányászokat, a családokat, a rokonokat. A forman-ak fegyverrel a kezükben járnak a vidéken, a szénszállitó teherautók fegyveres kísérettel közlekednek. A szakszervezeti irodát dinamittal robbantották fel, a nyár folyamán már három sztrájkoló bányászt agyonlőttek. Néha egy-egy formán ablakán is berepül egy kis dinamit. A bíróságok előtt különféle kihágásokban folynak pereskedések a helyzetből kifolyólag, de ezek nem segítik elő a bányavidék problémáinak megoldását. Uj nyomornegyedek a városokban A munkanélküliséggel sújtott területekről a reményvesztett emberek utrakelnek hátha másutt szerencsésebbek lesznek. Néha egyedül, néha családostul. Ütött-kopott autójukra felrakják kis cók- mókjukat és húzódnak a nagyvárosok felé. Chicagóban, Clevelandon, Detroitban és a középnyugat más városaiban uj nyomortanyák alakultak az uj népvándorlás következtében. Nemcsak a bányavidékek, hanem a farmvidékek feleslegessé vált embertömegei is itt keresnek uj megélhetést, de nagyjából uj csalódásokkal találkoznak. Kis lakásokban, zsúfoltan kénytelenek lakni. A házi urak kizsarolják őket, a házalók, a hitelezők becsapják és a városi bennszülöttek lenézik őket. A N. Y. Times-ban nemrég jelent meg egy riport arról, hogyan élnek ezek a délről Chicagóba szakadt szegény fehérek, akiknek nagyrésze nem tud irni-olvasni és az sem érdekli őket, hogy gyermekeiket iskolába járassák. Családjukkal csak ideiglenesen helyezkedtek el a drága, bútorozott kis lakásban, mert várnak arra, hogy megtalálják azokat a jó állásokat, amikről hallottak, a helyzet jobbrafordul egy kis pénzt gyűjtenek össze és visz- szamehetnek a megszokott életmódjukhoz, oda ahonnan eljöttek, de ahol otthon érezték magukat. 30,000 déli fehér lakik egy 40 blokknyi területen, amely zsúfoltságban a néger negyedhez hasonlít. 4 családnak alig jut egy fürdőszoba egy emeleten. Mint otthon, itt sem sokat törődnek az ételmaradékokkal, de otthon az állatok és madarak hamar eltakarították a kidobott szemetet, itt viszont a városi hatóságoknak okoznak külön gondot vele. Mert többségük nem dolgozik, a nap legnagyobb részét az utcán töltik hangos társalgással, sörivással, ócska automobilok szétszedésével és javításával. Ehhez ragaszkodnak, kocsi kell, mert ez képezi az otthonhoz való kapcsukat, ezzel fognak visszautazni, amikor arra a lehetőség kialakul. A szülői felügyelet laza. Asszonyok borravalóért dolgoznak, mint pincérnők, hogy a család fenntartásához hozzájárulhassanak. A fiatal lányok között gyakori a terhesség. A gyerekek mezítláb járnak és külsőjük teljesen gondozatlan. A városiak csúfolják őket a ruházatuk és a tájszólásuk miatt. A “hillbilly” kifejezés éppen olyan sértő jelleget nyert, mint a négerekre vagy más kisebbségekre használt csufondáros megnevezés. A déli fehérek idegeneknek érzik magukat a nagyvárosokban. A hatóságok azt állítják, hogy tartózkodnak a segélykéréstől, bár nagy nyomorban élnek és a gyerekek napokig járnak éhesen, orvosi segítségre is szükségük volna, de nem keresik azt sem. Ez ugyan inkább tudatlanságukra vall, mint büszke önmegtartóztatásra, mintahogy az oktatás iránt sem mutatnak érdeklődést a gyermekeik részére, mivel ebben ők sem részesültek. A templomot sem igen látogatják. Egymás között sokat civódnak. A rendőrségnek sok dolga akad közöttük, Hat hónapon belül egy épülettömbben három gyilkosság fordult elő a déli fehérek által lakott területen. A szegénység, a nyomor és tudatlanság minden népréteg életmódját és szokásait hátrányosan érinti és befolyásolja. Chicagóban és más városokban tapasztalhatják a fajüldözés és diszkrimináció követői, hogy “fehér testvéreik“ közt is vannak olyanok, akikkel “nem szívesen keverednének.” A megoldás nem a visszautasításban van, hanem abban, hogy a déli szegény fehérek részére is ki kell harcolni az egyenjogúságot úgy a munkalehetőség, mint az oktatás terén, hogy ők is hozzájáruljanak az egész ország népének és munkástáborának előrehaladásához a jobb és szabad élethez. A fejlettebb gépek, az uj termelési módszerek bevezetése és az uj hőtermelő anyagok (kőolaj, atomenergia) a szénipar munkásait különösen súlyosan érintették. A munkanélkülivé vált bányászok már nem számíthatnak arra, hogy az iparban elhelyezkedhetnek. Más szakképzettségük nincsen, de ha szereznének is, hol találnak munkalehetőséget? A MALAYSIA ÁLLAMSZÖVETSÉG Tunku Abdul Rahman malájföldi miniszterelnök bejelentette a Malaysia Államszövetség megalakulását. Tagjai Malájföld, Szingapúr, Sarawak, Eszak- Borneo. Az államszövetségben tízmillió ember él, 43 százaléka kinai, 40 százaléka maláj, a többi indiai és más nemzetiségű. Az államszövetség megalakítását egy régi terv alapján Abdul Rahman malájföldi miniszterelnök javasolta — Anglia ösztönzésére —- 1961-ben. Azóta számtalan tanácskozás zajlott le a tagállamok között, valamint a tervet ellenző Indonéziával és a Fülöp-szigetekkel. Sarawak és Észak-Borneó (angol gyarmatok) lakossága tüntetéseken foglalt állást az államszövetség ellen. Brunei, amelyet ugyancsak be akartak vonni, nem csatlakozott, főként a lakosság felkelésszerü tiltakozására. A Fülöp-szigeteknek és Indonéziának Észak-Bor- neóra bejelentett területi igénye van. Indonézia — joggal — a biztonságát veszélyeztető, imperialista érdekeket szolgáló, neokolonialista tömörülést lát az államszövetségben. Ezért kérték, hogy Malaysia sorsáról csak az érdekelt népek megkérdezése után döntsenek. Az ENSZ-főtitkár megbízásából kilenctagú vizsgáló bizottság kutatást végzett Sarawakon és Észak-Borneón. A jelentés szerint nem találtak olyan politikai csoportosulást, amely ellenezte volna az államszövetség létrehozását. A bizottság véleménye kétes értékű: ott-tartózkodása idején szakadatlan tüntetések folytak Malaysia létrehozása ellen. A Fülöp-szigetek és Indonézia ezért a jelentéssel nem ért egyet, s be is jelentette, hogy nem ismeri el az uj államszövetséget. A tagállamok megtartják autonómiájukat, de külpolitikájuk. a külső és belső védelem kérdése a Kuala Lumpurban székelő szövetségi kormány kezében összpontosul, s Anglia megtartja e térségben levő katonai támaszpontjait. Mindez bizonyítja, hogy az uj államszövetség a függetlenség formális megadásával az angol gyarmati függőség fenntartását van hivatva biztosítani, s az erősödő függetlenségi mozgalmak ellen irányul Délkelet-Azsiában. Indonézia fővárosában. Jakartában, azonnal tömegdemonstrációk, tiltakozások fogadták Malaysia megalakulását. A bejelentést követő harmadik napon 10,000-es tömeg támadta meg az angol követség épületét. Az angol lobogót szétszaggatták és elégették, a bútorokat és az irattárat szétrombolták és a keletkezett tűz csak az épület roncsait hagyta maga után. 19, angolok tulajdonát képező automobilt égettek el. A követség tagjai egy közeli hotelben találtak menedéket. Más angol tulajdont, mint a Shell Oil Co., meg a British Cricket Club épületeit is felgyújtották. A kormány, angol követelésre karhatalommal vetett véget a rendzavarásoknak. Megtorlásul Malaysia fővárosában, Kuala Lumpurban, tüntetők betörtek az indonéz követségi épületbe és személyzet néhány tagját elfogták. Az indonéz követ visszautazott Indonéziába, miután a diplomáciai kapcsolatokat az uj szövetség megalakulása elleni tiltakozásuk miatt, Malaysia megszakította úgy Indonéziával, mint a FülöD-szigetekkel. Úgy a Szovjetunió, mint a Kinai Népköztársaság kifogást emeltek a Malaysia Szövetség megalakulása miatt. CÁPÁK és RÁJÁK. Sok érdekességgel gazdagodott a budapesti Állatkert akváriuma. Különösen sok nézőjük akad az Adriai-tengerről érkezett cápáknak és rájáknak. Idén mutatnak be először kecsege ivadékokat. Ugyancsak először láthatók a közelmúltból Kínából importált növényevő halak, más nevükön fehér amurok.
