Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 25, 1963 Victor Perlő: A WASHINGTONI FELVONULÁS GAZDASÁGI LÉNYEGE A munkatéren alkalmazott faji megkülönböztetést egy éven belül meg lehet szüntetni egyetlen fehér munkás elbocsátása nélkül, vagy hogy annak állását néger munkásnak adják át. Az integrálás ellenfelei hamisan azt állitják, hogy a négerek a fehér munkások állását követelik. A valóság az, hogy az alkalmazásbeli egyenlőséget könnyen el lehet érni a munkáselhelyezés normális változatainak kihasználásával. Az 1962-es év átlagos hónapjában a gyárakban 420.000 uj munkást vettek fel. Ezeket a visszahívott munkásokon kivül alkalmazták. A felvett munkások részben pótolták azokat, akik otthagyták az állásukat és azokat, akik nyugalomba mentek, részben pedig a gyárakban a létszám emelését szolgálták. Ha ezt az alkalmaztatási arányt minden nemmezőgazdasági területre alkalmazzuk, akkor az ipari és kereskedelmi vállalatok összességében 1,400.000 a felvett alkalmazottak száma havonta. Tegyük fel, hogy csupán egy hónapig minden uj munkaalkalmat néger alkalmazottal töltenének be. Abban az esetben a 887,000 teljesen és a 646,- 000 részben munkanélküli néger munkás nagy többsége munkához jutna. A dolog azonban nem olyan egyszerű. A munka- alkalmak nem mind ott vannak, ahol a néger munkanélküliek vannak és a munkát kereső négerek közül nem mindenkinek van azonnali megfelelő képesítése az állás betöltésére. A szaktudás hiányára való hivatkozás azonban erősen túlzott és leggyakrabban csak kifogás a megkülönböztetésre. Ott, ahol szükséges, a megfelelő kiképzést és gyakorlatot néhány hónap alatt el lehet sajátítani. Még ha mindezeket tekintetbe vesszük, akkor is meg lehet állapítani, hogy ha az uj állásokban elsősorban négereket alkalmaznak és ha szükséges, alkalmat adnak nekik a szak- és átképzésre és a munkahelyen való előmenetelre, akkor egy éven belül el lehet érni az alkalmazásbeli egyenlőséget. A kivételt csak azok a szakmabeli állások képeznék, amelyekhez sokévi tanulmány szükséges. Hogyan érintené ez a fehér munkásokat? Ha a megürült állásokba elsősorban négereket alkalmaznak és ha a munkaalkalmak száma általában nem növekszik, az valamennyire növelné a fehérek mun kanélkiiliségét. Az utóbbi öt évben azonban a munkanélküliség növekedése a fehér munkások között felülmúlta a néger munkanélküliek teljes számát. Jóllehet, hogy a munkanélküli fehérek arányszáma jóval alacsonyabb, mint a négereké, mégis háromszor annyi fehér munkanélküli mint néger. Bőr színre való tekintet nélkül is, négymillió munka- nélküli az országban sok, akárhogy nézzük is. A legjobb megoldás erre a több munkaalkalom, a teljes munkalehetőség. Egyes politikusok Ígéreteket tesznek nagy munkaprogramok létesítésére a jövőben, hogy elvegyék az élét a néger alkalmaztatási küzdelemnek. A négerek azonban jogosan követelhetik, hogy már most vessenek véget a megkülönböztetésnek, mig a munkanélküliség tart. Ha abbahagyják a küzdelmet, mind a munkanélküliség, mind a megkülönböztetés tovább folyik. Minél erőteljesebben folytatják harcukat a munkáért, annál nagyobb nyomást gyakorolnak a politikusokra, hogy ígéreteiket valóra váltsák. A négerek küzdelme a munkáért rátereli a közfigyelmet úgy a fehér, mint a néger munkanélküliek helyzetére. A washingtoni felvonulás fő követelése az volt, hogy “olyan szövetségi munka- és kiképzési programtervet létesítsenek, amely úgy a fekete, mint a fehér munkanélkülieket mind munkába állítja.” Ez a felvonulás alapot és gerincet nyújtott az AFL-CIO szokásos, közmunkákat sürgető kijelentéseinek, ezzel megszüntette a követelés formális voltát és azonnal gyakorlati kérdéssé emelte. Az alkalmazás csak felét képezi a gazdasági küzdelemnek. 1962-ben az átlag néger családnak az átlag fehér családnál 2,900 dollárral kevesebb jövedelme volt. Ez éppúgy, mint az egyéneknél fennálló 600 dollár különbség, fizetésbeli diszkriminációt jelent. Ki kapja meg azt a fizetést, amit a négerektől megtagadnak? Nem a fehér munkások, akiknek bére ott a legalacsonyabb, a messze délen, ahol a diszkrimináció legkirívóbb válfaját gyakorolják. A négerek meg nem fizetett bérét a munkál tatók maguk zsebelik be busás haszon és fizetésnélküli háztartásbeli alkalmaztatás formájában. U°v a korporációk, mint az egyéni munkaadók 6 millió néger család és egyén munkájából sajtolják ki ezt a külön hasznot. Tizennégy milliárd dollárra rúgott ez az összeg 1962-ben, ez képezi Amerika dúsgazdag családjai bevételének 6 százalékát. Ez az oka annak, hogy a nagyiparosok és bankárok, akik az ország életében és az egyes városokban gyakorolják nagy hatalmukat, nagylelküek az ígéretekkel, de fösvények akkor, amikor a diszkrimináció megszüntetéséről van szó. Fején találta a szeget a washingtoni felvonulás azon jelszava, amely mindenki számára a 2 dollár legalacsonyabb órabért követeli. A drága megélhetés megköveteli, hogy az árak emelkedésével a bérek is versenyt tartsanak. Evvel elérik azt, hogy a 14 milliárd dolláros külön haszon nagy része visz- szakerüljön a néger munkások zsebébe és azt is, hogy az éhbérért dolgozó fehér munkások javadalmazása is sokmilliárd dollárral növekedjen. A 2 dollár minimum órabér tisztességes életszínvonalat teremt meg minden amerikai számára. Véget vet annak a gyarmati jellegű kizsákmányolásnak, amellyel a gazdasági élet hatalmasai a néger népet kihasználták. Az egész ország gazdasági életére jótevő hatással lesz. A 2 dolláros minimum órabér a dolgozók vásárlóerejéhez, a munkaalkalom lehetőségéhez és az ország gazdasági fejlődéséhez tízszer annyit fog hozzáadni, mint az elnök adóleszállitási programja. A néger nép és mindazok, akik az egyenlőségért való küzdelemben részt vesznek, visszavezetik az amerikai munkásmozgalmat arra a harcra, amit Franklin D. Roosevelt idején a Gazdasági Jogok Törvényéért folytattak, amelynek első pontja szerint: "Mindenkinek joga van hasznos és jövedelmező álláshoz az ország iparában, műhelyeiben, mezőgazdaságában és bányáiban." Ezalatt az értendő, hogy “MINDENKINEK — SZÁRMAZÁSRA, FAJRA, VAGY VALLÁSRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL!” A ravasz árusítók Az ifjúság körében elterjedt cigarettázásról folytatott tanulmány kimutatja, hogy a 13 és 18 év közti fiataloknál minden 10 közül 3 dohányzik. Átlagban 4 csomagot használnak fel hetenként. A kikérdezettek 51%-a azt mondta, hogy az anyja is dohányzik, 64%-a pedig az apjára hivatkozott hasonlóan. 60%-ának állítása szerint a szülők eltűrik, hogy otthon is cigarettázzanak. A fiatalkorú füstölők 72%-a maga vásárolja cigarettáját, a több ek másoktól jutnak hozzá. Kb. 21% automata árusító utján vásárol, de igy drágább, mint az üzletben. Az elnöknek a szövetségi adók csökkentésére irányuló javaslata egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz. A képviselőház előkészítő bizottsága szeptember 10-én hivatalosan elfogadta a javaslatot. Ahhoz, hogy az 1964-es és 1965-ös években életbelépő adómegtakarítások törvénybe iktatott valósággá váljanak, a képviselőház és a szenátus helybenhagyása szükséges. A 11 billió dolláros megtakarítást jelentő adójavaslat főleg a nagyjövedelmü privát egyéneknek és a nagyvállalatoknak kedvez, a kisjövedelmű dolgozóknak csak elenyészően kevés kedvezményt nyújt. Hogy olvasóinknak mégis fogalmuk legyen arról, hogy miből áll a tárgyalásra kerülő adójavaslat, főbb pontjait itt közöljük: A 11 billió dolláros adócsökkentés a következő két év alatt lépne érvénybe. A személyes adók átlagban 20%-kal csökkennének. A magas jövedelműek adóját 91%-ról 70%-ra, az alacsony jövedelmüekét 20%-ról 14%-ra csökkentenék. A vállalati adók legmagasabb színvonalán a leszállítás a jelenlegi 52% adó helyett 48% lenne. Az első 25 ezer dollár haszon után az adókulcs 30ról 20 százalékra szállna le. A több mint két éve tulajdonban levő részvények, értékpapírok és ingatlanok értékének a növekedése után a jelenlegi 25% helyett 21% lenne az adó. A jelen ötéves határidővel szemben a tőkeveszteség feltüntetése nincs határokhoz kötve. A részvények utáni jövedelem adómentessége az eddiginek kétszeresére emelkedne. A részletesen fel nem sorolt levonásoknál, mint a jótékonysági és egyéb adakozások, kamat, stb. az újonnan megszabott minimális levonás 300 dollár, további 100 dollár minden eltartott családtag Az adatok a National Automatic Merchandising Association konvencióján kerültek fel, ahol ajánlat hangzott el, hogy a fiataloknak az ártalmas dohány zásról való leszoktatása céljából, az árusító automatákat nyomtatott jelszavakkal lássák el. Ezeknek egyike az legyen, hogy a dohányárusitás fiatalok számára tilos. Azt is ajánlották, hogy helyi bizotságok ellenőrizzék ennek a törvénynek a betartását. A ravasz elárusítók számítanak arra, hogy a “tilos” jelszóval még vonzóbbá teszik a cigarettázást a fiatalok számára. Ahol a McCarthy-szellem megbukott HARTFORD. Conn. — Az állami munkanélküli biztosítás vezetője, Harold Strauch úgy döntött, hogy Robert Ekins jogos a munkanélküliségi kifizetésekre, miután nem a saját hibájából vesztette el munkáját. Az történt, hogy a cég, ahol Mr. Ekins mint műszaki rajzoló dolgozott, majdnem öt évig, uj kezekbe került és az uj vezetőség az alkalmazottakat uj felvételi ivek kitöltésére szólította fel. A kérdőív utolsó kérdése igy szólt: “Tagja, vagy volt-e tagja a Kommunista Pártnak, hozzátartozó szervezetnek, vagy felforgató csoportoknak, amelyek az Egyesült Államok kormányának megdöntését célozzák?” Ekins a kérdőív minden kérdésére felelt, kivéve erre az utolsóra, amit az alkotmányos jogaira hivatkozva utasított vissza. Ezért elbocsátották állásából. Amikor Ekins munkanélküli biztosításért folyamodott, az állami Labor Department azt véleményezte, hogy a felelet megtagadásával lényegében maga választotta az eltávozását munkahelyéről és ezért ötheti büntetési időre megvonta tőle a biztosítás kifizetését. Ekins fellebbezett a Munkanélküli Biztosítási Hivatalhoz. Mr. Strauch ügyvezető szerint “az alkalmazott politikai hovatartozására vonatkozó kérdés az illető egyéni életébe való szükségtelen beavatkozás és szeszélyes eljárás, ha a válasz nem járul hozzá előnyösen a munkaadó üzletének javításához.” Úgy döntött, hogy Ekinsnek alkotmányos joga volt a kérdésre nem felelni és miután elvesztette munkáját, a munkanélküli biztosítási juttatást ki kell fizetni számára. SANGHAJ I segédorvosok sikeres mütétsorozat- tal visszavarrták és teljesen használhatóvá tették egy munkás kezét, miután üzemi baleset folytán egy gép teljesen leszakította. A baleset január első napjaiban történt, a kínai sajtó most beszámolt a tökéletes eredménnyel járó kezelésről. után, egészen 1,000 dollárig. A részletesen felsorolt levonásoknál az adómentesség továbbra is vonatkozik a forgalmi és ingatlan adókra, s az egyes államoknak és helységeknek fizetett adókra, de a javaslat értelmében az eddig idesorolt helyi gazolin-, alkohol-, dohány- és hajtási engedélyek adóira már nem vonatkozik. A javaslat szerint ezek után ezentúl is kell szövetségi adót is fizetni. A betegséggel indokolt, heti 100 dollárig terjedő adómentesség, amely eddig egy heti betegség után, kórházi kezelést igénylő betegségnél pedig azonnal életbe lépett, ezentúl 30 napi betegség után lenne érvényes. Szerencsétlenségek által szenvedett veszteségek nagyobb százalékban kerülnek adómentesség alá, ha 100 dollárnál nagyobb összeget tesznek ki. Az üzletre vonatkozó, ilyen jellegű veszteségek teljesen adómentesek. A 12 éven aluli gyermekek eltartásával kapcsolatos adólevonások, melyeknek legmagasabb összege eddig 600 dollár volt, ha két vagy több gyermekről van szó, 900 dollárig mehetnek fel és 13 éven aluliakra vonatkoznak. A 65 éven felüli adófizetők levonhatják a gyógyszerekre költött teljes kiadásukat. Ha házukat haszonnal is adják el, de az eladási ár nem haladja meg a 20 ezer dollárt, nem fizetnek haszon növekedési adót. Ha 20 ezer dolláron felül adják el a házat, akkor csak ezen összegen felüli árban foglalt haszon után kell adót fizetni. A Vörös Kereszt, Üdvhadsereg (Salvation Army) és bizonyos kulturális csoportok részére kiutalt adományok után a megengedett adólevonás a jövedelem 30%-a lehet. Ezek az adójavaslat legfőbb pontjai és mint látjuk, egy-két kivétellel nem sok adókedvezményt jelentenek a kisjövedelmű egyének részére. RÉSZLETEK AZ ADÓCSÖKKENTÉSI JAVASLATBÓL
