Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-19 / 38. szám
Thursday, Sept. 19, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Mindenki hallott a velencei karniválokról. Sok regényben leírják miként suhannak a gondolák a szerelmes párokkal. A “Vaporettok” (kis gőzhajók) a “motorscafe”-k (motoroshajók) gyors iramban szelik át a Grand Canalt, hogy a turistákat a tündérszép Piazza San Marcora repítsék. Véleményem szerint csak kis számmal vannak olyanok, akik tudják, milyen nagyszerű vizisportolók vannak Magyarországon. így aztán még e sorok Írójának is valódi meglepetést nyújtottak az alant leirt vizi- játékok, amelyek Budapest kellős közepén “a vén Dunán” nyújtották bravúros bemutatójukat. Ha valaki nem tudná, augusztus 20-án az “Alkotmány Napját” ünnepük Magyarországon. Ez két napos ünnepet jelent a dolgozók számára. A főváros már napokkal előbb készülődött az ünnepségre. A város fellobogózva, már az ünnep előtti napon teljes díszbe öltözött és aki nem ment el a Balatonra, jóval délelőtt tiz óra előtt a Dunapartra igyekezett. A vizijátékok ugyanis 10 órakor kezdődtek és valóban impozáns látványban volt részük azoknak, akiknek sikerült közeljutni a hatalmas hömpölygő tömegben. Igaz, hogy rengetegen álltak a parti házak tetején is és onnan nézték a látványosságokat, amelyek déli 12 óráig tartottak. Motorcsónakversennyel indultak. Utánuk a szi- nes kajakok tömege lepte el a Dunát és kecsesen siklottak tova a nézők lelkes tapsvihara mellett. Ezután mürepülés kezdődött, köztük kitűnt egy jugoszláv pilóta, aki repülőgépen forgott a levegőben, majd egy kisebb sportrepülőgépen lógott egy ember, akrobata mutatványokat végezve s csak fogával tartotta magát a repülőgépből kilógó kötélen. Roppant érdekes akrobata mutatványnak bizonyult a föleresztett sárkányon csüngő ember. A hatalmas sárga sárkány éppen úgy nézett ki, mint azok a sárkányok, amiket gyermekkorunkban mi is sokszor feleresztettünk. Persze ez sokkal na- gyobbméretü volt annál és a sárkány farkát egy ember képezte. Továbbá nem gyermek szaladt a kötelével, hanem egy gyorsan úszó kis motorcsónak tartotta a levegőben. Nagy tapsot kapott. Ezt később a fináléban is megismételték. A következő szám volt a vízisiklók (aqua plane) tömege, amelyek hirtelen ellepték a viz színét. Majd kis repülőgépek gyakorlatokat végeztek a nézők előtt, s vörös füstcsikokat hagyva maguk után, hirtelen eltűntek. Ezután a színes léggömbök tömegét eresztették a magasba és megkezdődött a sportrepülőgépek vadászata. Nagy precizitással nekimentek a léggömböknek és a géppel szétpukkantották őket. Olyan alacsonyan repültek, hogy a közönség hallhatta minden egyes léggömb pukkanását. Minden léggömb után külön rohamot intéztek a repülők a közönség nagy gyönyörűségére. Már-már úgy látszott, hogy négy léggömb sikeresen elillan, de a kis gépek utánuk eredtek és egymásután szedték le őket. Közben alul a csónakok és regatták tömege lepte el a Dunát. Olyan hatalmas tömeg állt a partokon, hogy majdnem teljesen leállította a forgalmat. A 2-es villamos, amely a Dunaparton halad, legjobb esetben lépésben csigalassúsággal tehette meg az útját. El sem tudtam képzelni ezelőtt, hogy milyen nagyarányú vizisport honol ebben a kicsiny szárazföldi országban. A csónakok, regatták feliratai adtak némi képet arról, hogy milyen, rengeteg sport egyletet, klubot reprezentálnak a résztvevők. Tündérszép látványt nyújtott a rengeteg zászlós csónak felvonulása. Egyszerre ejtőernyősök tömege jelent meg a láthatáron. Zöld, piros, sárga ernyőkkel, mintha óriás pipacsok lengedeznének a levegőben. Szűcs Ibolyával az élén, három női ejtőernyős is volt a tömegben. Egy bizonyos, bólyákkal szegélyezett ponton kellett a Dunába ereszkedniük. 43 ejtőernyőst sikerült egymás után megszámlálnom. Sokan közülük nagy precizitással, pontosan a kijelölt helyen ereszkedtek le a vízre, ahonnan azonnal kis csónakok szedték fel őket. Persze akadtak olyan ernyősök is, akiket a szél továbbvitt és már majdnem a Margit hídnál ereszkedtek le, ami bizony elég távol volt a céltól, de szerencsésen valameny- nyien elérték a vizet, ahonnan a kis motorosok kihalászták őket viziruhájukban. . . Négy, majd újabb kilenc ernyős érkezett egyszerre és valamennyi pontosan a kijelölt bóják között szállt le. Az ugrás 300 méterről történt, mindezeket az egész ország népe leste a televízión. Piros, fehér, zöld ernyősök zárták be a szép jelenetet, tehát a nemzet színei jöttek be utolsónak egyszerre a levegőben. Lökhajtásos gépek követték az előbbieket, hihetetlen gyorsasággal vonulva a parlament felett. Már eltűntek, amikor a hangjukat hallottuk, ami azt jelenti, hogy a hangnál is gyorsabban repültek, hármas fejlődési formában. A vízibuszok is felvonultak. Majd feldíszített hajók jöttek “Éljen augusztus 20” felírásokkal. Kisebb hadihajók jelentek meg a vizen és rakétákat lőttek a levegőbe, amelyekből a szocialista országok lobogói röppentek ki a nézők örömére. Az ország ünnepelt. Utcai bálok, térzenék mindenfelé. A Madách téren, a Vörösmarty téren a Bajza kertben, úgyszólván a város minden parkjában és népkertjében ünnepélyek. A város lakosságát rádión hívták meg a szórakozásokra. A vizi látványosságokat a déli harangszóra zászlós repülőgépek fejezték be. A két utolsó repülőgép hatalmas plakátokat vitt “Viszontlátásra 1964- ben” felirattal. Befejeződött az Ajkai Üveggyár rekonstrukciója A mind az öt világrészbe exportáló Ajkai Üveggyárban befejeződött a két és fél évvel ezelőtt meg kezdett bővítés, felújítás. Az üzem 60—80 éves régi épületeit lebontották, helyükre újakat emeltek; egyetlen régi épület sem maradt a telepen. A dolgozók kivétel nélkül tágas, levegős, jól világított csarnokokba költöztek át. Uj finomcsiszoldát építettek. A művészi dísztárgyak és kelyhek itt kapják meg végleges formájukat, itt karcolják az üveg felületére a leheletfinom mintákat. A rekonstrukció eredményeként a régi kemence helyett három, egyenként 18 négyzetméteres, úgynevezett kádmedence adja az üvegárut. A három műszakban termelő berendezéseket 74 brigád szolgálja ki. A rekonstrukció lehetőséget ad arra, hogy tovább növeljék a gyár exportját. Különösen a nyugati országokba irányuló export lendült iel jelentősen. őszi hirek a földekről A Tiszamenti Vegyiművek raktárában a nyári szállítási nehézségek miatt, jelentős mennyiségű szuperfoszfát halmozódott fel. A MÁV az őszi csúcsforgalom miatt, nem tudja a Tiszamenti Vegyiművek mütrágyakészletét szeptember közepéig kiszállítani, ezért a gyár vezetői a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben, úgy döntöttek, hogy a közutakon is megkezdik a szállítást. Szeptember 2-tól mütrágyaszállitó gépkocsikaravánok indulnak az ország különböző vidékeire. A Szarvasi Talajjavító Vállalat ötven vontatót, s minden vontatóhoz 2—2 pótkocsit bocsátott a gyár rendelkezésére s a Szolnok megyei tsz-ek igy néhány napon belül hozzájuthatnak az őszi vetések alá szánt szuperfoszfáthoz. • A nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezetben hetekkel ezelőtt kezdtek hozzá az 1,000 holdat kitevő burgonya betakarításához. A munka gyors ütemben halad s a terméseredményekkel is elégedettek a nagyecsediek. Átlagosan 100 mázsa a hol dankénti termésátlag, de egy 80 holdas tábla rekordterméssel fizetett. Innen 140 mázsás termést takarítottak be. A szállítással azonban nincs minden rendjén. Szűk a vasútállomás rakterülete s az ezer vagont kitevő termés elszállítása igen lassan halad. • Szeptember 1-én, az első őszi hónap, első vasárnapján mintegy 200 termelőszövetkezeti, gépállo mási és állami gazdasági traktoros szántott, vetett Baranya megyében. Hozzávetőleges számítás sze rint, szeptember 1-ig 70 ezer holdat készítettek elő vetésre a megye területén. A mohácsi járásban az őszi vetésű pillangósok után vetik már az őszi árpát is. AZ ORSZÁGOS Műemléki Felügyelőség Vas megyei kirendeltsége négy jelentős műemléket rés tauráltat Nyugat-Dunántulon. Szünidőben diákokat is foglalkoztatnak. A legtöbb fiatal a kőszegi Ju- risich-várban dolgozik. AZ IBUSZ október elejétől december végéig — a karácsonyi és a szilveszteri különjáratokon kívül — kilenc különböző útvonalon szervez társasutazásokat a baráti országokba, csökkentett áron. Két látogatás Csémpusstán Pusztai iskola 1943-ban és ma A közelmúltban került elő egy jegyzőkönyv, amelyet kerek húsz éve, 1943-ban vettek fel a Komárom megyei Csémpusztai uradalmi róm. katolikus népiskola meglátogatása alkalmából. Szól a jegyzőkönyv a következőképpen: 1943 “...Jelen vannak alulírottak. Dr. Jámbor László tanügyi fogalmazó, a kir tanfelügyelői hivatal kiküldöttje, a látogatással kapcsolatos észrevételeit az alábbiakban ismerteti: Külső rend: Az iskola képe valóságos kulturbotrány! Az épület régi és elhanyagolt, a vakolat málado- zik, a falak nedvesek, emiatt mind a tanítói lakás, mind a tanterem levegője nyirkos, egészségtelen, az igen ócska tanterem túlságosan alacsony, az ablakok nagyon kicsinyek s a gerendás mennyezet rozoga. A villanyvezeték az iskolától néhány méterre vonul el, de az iskolába még sincsen bevezetve. Elképzelhetetlen, hogy borús téli napokon milyenek a látási viszonyok ebben a szörnyű tanteremben! A bútorzat is nagyon régi, a padok rozogák és elhasználtak, s a sok egymást követő nemzedék jóformán teljesen szétfaragta őket. Az iskolának nincs udvara, körös-körül gazdasági épületek, ólak, trágyadombok, bűz és piszok, mintha csak a földkerekség valamelyik legsötétebb zugában lennénk. Ma Magyarországon ilyen külső körülmények között megengedni a tanítást: vétek a nemzet jövője, az ifjúság ellen. Az iskolafenntartó nemtörődömsége kellően el nem ítélhető, annál is inkább, mert a primási uradalomnak bőségesen rendelkezésére állnak azok az anyagi eszközök, amelyekkel itt szép és korszerű iskolát lehetne emelni.” Körmendy János, Dr. Jámbor László tanító tanügyi fogalmazó Nagy Péter iskolaszéki elnök 1963 Elmentünk húsz év után Csémpusztára. Az I egykori jegyzőkönyvben szereplő Körmendy j János tanítót meg is leltük. Hetvenöt éves, nyugdíjas ugyan, de még mindig jó erőben levő ember —, most vett magának egy robogót. — Mi történt annak idején a jegyzőkönyv nyomán? — kérdeztük. — A primácia, hosszas unszolásra, egy lebontott magtár anyagából építtetett egy tantermes uj iskolát — felelte. A régi iskolaépületet egyébként azóta régen lebontották. Ma már szőlő diszlik a helyén. És 1958-ban uj, kéttantermes iskola épült a pusztán, több mint félmillió forintos költséggel. A folyosókon beépített szekrényekben helyezik el felsőkabátjaikat a pusztai nebulók. A termekben 3—3 nagy ikerablak van. Kétaknás, óriási cserépkályhák fütik a helyiségeket. Az osztályokat csőbutorral rendezték be, s a világításról 6—6 nagy üvegburás lámpával gondoskodnak. Húsz éve Körmendy tanító ur volt a pusztai iskola egyetlen pedagógusa, minden osztályt ő tanított. Megesett, hogy 86 kisdiák tartozott a keze alá. Jelenleg 130 gyermek jár a csémpusztai iskolába, az oktatást 6 tanító, illetve tanár végzi. Végül egy mai panasz: Egy asszony indulatos nehéz szavakkal arról I számolt be ottjártunkkor, hogy gyermekei I magnóért nyaggatják, pedig most ruházta föl I mindkettőt tetőtől talpig, de ezeknek minden kevés... B. E. Fodor Erna: Karnivál a Dunán
