Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-19 / 38. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 19, 1963 mmhhmbbm Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Jóbarátja, Bebrits Lajos emlékére LOS ANGELES, Cal. — Nagyon megdöbbentett, amikor lapunk aug. 22-i számának első oldalán fekete keretben láttam Bebrits Lajos nevét. Nem volt igazságos döntés a sors részéről, hogy elrabolta a most kibontakozó szocialista Magyarország ezen géniuszát, akinek helyét olyan nehéz lesz pótolni. Kevés olyan nagy tudásu és tapasztalatu ember akad, mint amilyen Bebrits Lajos volt, hiszen a föld nagyobb részét bejárta, magas iskolákat végzett, legalább öt nyelven beszélt, postai- és szál- litásügyi miniszter és diplomata volt, ami mind igen nagy tudást igényel. Jó barátja voltam, amikor itt volt az Egyesült Államokban. Deportálásának ideje közeledett, amikor még egy körutat tett az International Labor Defense égisze alatt. St. Louis-ba jöttekor egy hétig vendégem volt. Horváth Sándor munkástársammal együtt vittük ki őt a st.-louisi vasútállomásra s itt szorítottunk vele kezet utoljára. Volt alkalmunk beszélgetni esténként, a gyűlések után. Származására nézve német volt, de nagyobb magyar volt ő? mint sok igazi magyar, mert mindig Magyarországért, a magyar népért, még hozzá a magyar munkásnépért dolgozott, a magyar munkásságot tanította. Ezért kell, hogy Magyarország arany betűkkel Írja be nevét a történelembe. Mi pedig, amerikai haladó szellemű magyarok, kegyelettel őrizzük meg Bebrits Lajos emlékét, egykori szerkesztőnkét, tanítómesterünkét. Kedves családjának ezúton küldöm részvétemet. Taylor Szabó József Az öreg nyugdíjasokról is gondoskodni kell NEW BRUNSWICK, N. J. — Ennek a városnak a vezetősége az újságokon keresztül folyton Ígérgeti a szavazó polgároknak, hogy újraválasztásuk esetén több és jobb iskolákat fog építeni. Ez igen helyes intézkedés volna a városatyák részéről, de végre már az is eszükbe juthatna, hogy nemcsak erre van szükség, hanem ennél még sokkal nagyobb szükség van másféle építkezésre. A lakásnélküli idős nyugdíjasokra és városi segélyen lévő szegénysorsu polgárokra kellene nagyobb gondot forditaniok. Mint az ország minden városában, itt is vannak intézmények, amelyek havonta segélyt utalnak ki a rászorulóknak, amiből — ha nem is bőségesen — de' valahogyan, beosztással meg tudnak élni, amig csak ki nem halnak ebből a mostoha világból. Most már arra volna szükség, hogy ezeknek az idős embereknek megfelelő két szobás lakásokat építenének, földszinten, hogy ne kelljen lépcsőn kapaszkodniok, mert többnyire beteg emberekről van szó. Az egyik szobát konyhának, a másikat hálószobának kellene berendezni, hogy aki főzni akar, az megfőzhesse egyszerű eledelét odahaza. A lakásokon kívül megfelelő élelmiszer árusító üzleteket is kellene a városnak építeni, ahol a nyugdíjasok és segélyen élők bevásárolhassanak. A város restaurantokat is építhetne azok részére, akik nem szeretnek maguk főzni, s mindez arra volna jó, hogy a segélyen élők pénzüket ne a profitra dolgozó kereskedőknek, hanem magának a városnak adják le, vagyis visszajuttassák oda, ahonnét kapták. Központi fűtéssel kellene ezeket a lakásokat ellátni. Ezekre a dolgokra kellene New Brunswick városatyáinak a legnagyobb gondot fordítani, s csak azután törődni az iskolaépítéssel. Az ilyen városi kislakásokra már régen szükség lenne, mert nem elég, hogy csak a segélyen lévők élelmezéséről gondoskodnak, hanem azzal is törődniök kellene, hogy azok hol húzzák meg magukat abból a kis összegből, amit lakásra kapnak. A segélyen lévőknek már régen kérvényezni kellett volna mindezt a városi vezetőségtől, de ugy- látszik, nincs aki ezt megtegye. Az öreg nyugdíjasnak pedig aki legtöbb esetben szívbajos is, nincs módja lakás után szaladgálni, s ha kap is nagy utánjárással, az is legtöbbször egészségtelen, patkányfészkes pincelakás, mert a jobb, földszintes, vagy első emeleti lakást a nyugdíjból és városi segélyből a magas árak miatt nem lehet megfizetni. Az amerikai születésű nyugdíjasoknak kellene ebben elsősorban lépéseket tenni, s felhívni a városi vezetőség figyelmét, mert nem várhatjuk, hogy követelés nélkül bármit is kaphassunk. S. Fűzi Hoó Bernét könyvéről DETROIT, Mich. — Kovács János erről a könyvről irt kritikát a szeptember 5-i Magyar Szóban. Egy előző lapszámban, julius 25-én viszont Bálint Imre cikkét kritizálta meg, amikor igy irt: Hogy mi indította a Ragyás Gyurka tulajdonosát ilyen kijelentések megtételére, aligha egyéb, mint irigység, stb., stb. Most Kovács János ilyen értelemben szól hozzá Hoó Bernát könyvéhez. Bírálja a kiadót, a szerzőt, a Magyar Szót. Vajon mi indította őt erre? Szerintem kritikája személyeskedés és nem bírálat. Azt írja, hogy pontról pontra átolvasták, kiértékelték a feleségével együtt egészen a 21. oldalig. De vajon a könyv csak ennyiből áll? Hiszen az 413 oldalas! Nekem is kezembe került a könyv és K. J. írásának elolvasása után felütöttem a 21. oldalon túl is itt-ott. K. J. a 15-, 17-, 19-, 20- és 21-ik oldalakról írja, hogy az egész hazugság, stb. Még ha a teljes 413 oldalas könyv is csupa hazugságból állna, akkor is dicséretére válik egy 6 elemit végzett falusi parasztnak, hogy azt megírta. Talán irigyli K. J., hogy ő nem képes ilyesmire? Hoó Bernát nem életrajzot irt, hanem korrajzot, amelyben ő csak szerepel, mint ahogy benne van a könyvben K. J. és sok ezer magyar, akik a feudális uralom alatt születtek és éltek. A 21 oldal leértékelése után K. J. a “kerítést” tartja nagy bűnnek. (Ez nem hazugság, mint az egész könyv?) Tudott dolog, hogy ilyesmik megtörténtek, akár egy szekér fáért, akár egy véka búzáért egy megszorult özvegyasszony megtette. A kerítő lehetett akárki, akármelyik gyerek 10 krajcárért megtette, hogy az előre kiszemelt áldozatot értesítette. Hiszen ez divat volt, s ha szépen, simán nem ment, akkor erőszakkal, de az áldozat részére nem volt menekvés. Vagy állásvesztés (cselédség), vagy harmados földigénylés a jómódú gazduramtól; a szegény fiatal nők prédái voltak a hatalmasoknak, mint a falusi segédjegyző, uradalmi ispán és nem utolsó sorban a nyalka csendőr, ha volt ilyen állomás a faluban, városban. A fiatal szolgálók az ur, vagy urfi áldozatai lettek. Amikor K. J. erről a kérdésről ir, az okokat sem kellett volna kihagynia. Hoó Bernát említi a púpos Lónyai grófot. Annak hire volt a környéki falvakban, mert szolgálót alig kapott a közelből. (Ismerem a vidéket, mert onnan jöttem.) Egy-egy cseléd egy évig sem maradt nála, kijussolta egy hathónapos malaccal és kerítettek neki frisset a “keritők”, mert pénzért az is volt neki mindig. Nem kívánom védeni Hoó Bernátot, mint földi- met, majd ő mint szerző megteszi ezt, ha akarja. Én a könyvet védem, mint egy darab történelmet, melyben sok ezer magyar munkás önmagát látja viszont valamilyen formában. A könyvben leirt életforma volt a szegény nép sorsa. A népi kifejezések (trágár szavak), természetesek voltak a nép nyelvén, s ez nem von le semmit a könyv értékéből, melyhez az ajánlást Beöthy Ottó irta, a jegyzetet pedig Csanádi Imre, felelős szerkesztő. Azt hiszem, hogy ők is értenek valamit az irodalomhoz. Olvassa el K. J. ezeket is. A dátumokat is hiányolja, pedig könnyű azokat eltalálni: Mátyás királytól Horthy bukásáig, ebben benne van minden. De vajon mit szólnak a többi olvasók? Vagy csak én olvastam el Hoó Bernát könyvét? B. P. A H-bomba papáját megleckéztetik ELSINORE, Cal. — Sajnos vannak itt Amerikában magyarok, akikre a legjobb akaratunk mellett sem lehetünk túlságosan büszkék, örömmel olvasom a New York Times nyugati kiadásában, hogy végre akadt valaki, aki érdeme szerint megleckézteti ezt a pénzért mindenre kapható figurát. A szerkesztőhöz intézett levelében D. E. Lever a következőket Írja: Elismeréssel adózom a nagy föltaláló dr. Teller önfeláldozó tudományos munkájának, de ugyanakkor úgy érzem, hogy hozzá kell szólnom apai, túlságosan felmagasztalt szerepéhez. Minden apának, aki áldozatot hozott gyermekéért, jólesik látni és tudni, hogy az egész világ elismerését fejezi ki iránta, de nem volna igazságos dolog szó nélkül hagyni, szemet hunyni a gyermek olyan bűnös cselekedete felett, amely a szomszédok egészségét, esetleg életét veszélyezteti. Úgy gondolom, az apának kutya kötelessége gyermekét ebben megakadályozni. Nagyon szomorú dolog, hogy dr. Teller tudós szembehelyezkedik olyan nagy tekintélyű emberekkel, mint Lord Boyd Orr, 83 éves angol tudós, aki 1949-ben Nobel-dijat nyert, vagy Philip Noel- Baker, angol filozófus és iró, vagy Father Dominique, a békedijat nyert belga pap, stb., stb. Mit válaszoljak Amerikában születet unokámnak azon kérdésére, hogy ki ez a dr. Teller? Tudok neki őszintén, pirulás nélkül válaszolni? Az olvasók adják meg erre a választ. Schubert J. Miért nem ir lapunk az erdélyi magyarságról? HOLLYWOOD, Fia. — Mellékelek egy lapkivágást egy itteni újságból, melyben Drew Pearson hires kolumnista Románia gazdasági helyzetével foglalkozik. Ezzel csak bizonyítani szeretném, hogy milyen mulasztást követ el lapunk, hogy a romániai, azaz erdélyi magyar munkásság életéről olyan keveset ir. Ez a kapitalista újságíró csodás ipari fejlődésről számol be helyszíni tudósításában. Azt írja többek között, hogy Románia Japán után az ipar gyors fejlődésében a világ országai között a második helyet tölti be. Néven nevezi az erdélyi magyar városokat, Marosvásárhelyet, Kolozsvárt, Brassót, stb., melyek ma ipari gócpontokká váltak. Egyes ipari gyártmányuk, mint a mienkénél mélyebbre ható olajfúró gépük, a világpiacon versenytársa az amerikainak. A munkásság helyzete nagyszerűen javult és állandóan javulóban van. A modern lakóházak ezreit építik a dolgozó nép részére. Elragadtatással ir az üdülőhelyekről és a gyönyörű hotelekről.. Remélem e soroknak helyet adnak, mert ott csinálják a szerszámot a magyar és román testvéreink, amivel az igazi demokráciát felépitik. Kocsis Lajos Megszólalnak a tetszhalottak NEW YORK, N. Y. — A napokban láttam egy dokumentáris programot az ABC-TV-n (Channel 7) a letűnt európai uralkodókról. Legjobban érdekelt az a két férfi, akiket a riporter saját otthonukban interjuolt. Az egyik Simeon, a bolgár trónkövetelő, sportkedvelő fiatalember, aki Spanyolországban él és ott várja spanyol feleségével és kisfiával, hogy a bolgár nép visszahívja a trónra, amelyen 6 és 9 éves kora között ült. Sohasem mondott le követeléséről és kisfiát is abban a szellemben neveli, ami egy trónkövetelő fiának kijár. A másik érdekes jelenség Habsburg Ottó, aki dr. von Habsburg néven szereti neveztetni magát. München melletti gyönyörű otthonában él német feleségével és szép 6 gyermekével, megfelelő személyzettel körülvéve. Otthonának terraszáról ellát Ausztriába, ahová elég éleslátással nem, mint király, hanem csupán privát polgárként kíván visz- szatérni. A riporter kérdésére, hogy szeretné-e a koronát a fejére tetetni, azt válaszolta tökéletes angolsággal, hogy ez igen vakmerő kívánság lenne az ő részéről. Valószínűleg eszébe jutott, hogy az osztrák nép még mint egyszerű polgárt sem tűri őt meg az országában, mert tudatában van annak, hogy csak “tetszhalottról” van szó. Érdekes látvány volt a letűnt királyokat, hercegeket és trón- követelőket saját otthonukban látni, akik pompás környezetben, de száműzetésben várják a kellő pillanatot, hogy ismét a népek nyakára üljenek. Hihetetlennek tűnik, hogy ez valaha is megtörténhessen. C. R. Üdvözlet Magyarországról MAGYARGENCS, Magyarország. — Innen üdvözöljük a Magyar Szó szerkesztőségét és olvasóit, jó munkát kívánva a következő évre. Már egy és fél év óta Magyarországon élünk és nagyon jól érezzük magunkat. Most költöztünk ebbe a Veszprém megyei helységbe, ahol reméljük, hogy szintén jól fogjuk magunkat érezni. Mező Sándor és Margit VÍZRE SZÁLLTAK a bajai gyöngykagyló-halászok Az Uj Élet Halászati Tsz segédüzemében feldolgozzák a Dunából kitermelt gyöngykagylót. A nyersanyag összegyűjtésének most kezdődik a szezonja.
