Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-19 / 38. szám
Thursday, Sept. 19, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Néhány szó a nemzetközi vitáról Az 1963 szeptemberében tartott országos lapkonferencia komolyan tárgyalta lapunk minden problémáját és jóváhagyta azokat az intézkedéseket, amelyeket az ügyvezető bizottságunk tett egy helyesen szerkesztett, haladó szellemű népi lap kiadása érdekében. Az országos lapkonferencia nagy figyelemmel hallgatta meg úgy a politikai jelentést, mint az ott elhangzott hozzászólásokat és megállapította, hogy lapunk mulasztásokat követett el a nemzetközi munkásmozgalomban felmerült kérdések kezelésével kapcsolatban. Azzal az utasítással küldte haza szerkesztőségünket, hogy a legtárgyilagosabban tárja az olvasótábor elé azokat a kérdéseket, amelyek mostanában annyira izgatják a világ minden népét. Ezzel a lapszámunkkal cikksorozatot indítunk, amely hűen lapunk olvasótáborának kívánságához, rávilágít azokra a tényezőkre, amelyek a nagy vitában elhangzanak, a lehetőségekhez képest a legnagyobb tárgyilagossággal. Hogy eddig nem foglalkoztunk a kérdéssel kellőképpen. az részben azért volt, mert úgy gondoltuk, hogy ha kis mértékben, de ezzel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a nemzetközi vita el ne mérgesedjen. Habár a világ eseményeiben lapunknak nincs nagy szava, azért tapasztalatunk arra mutat, hogy pl. az 1956-os magyar ellenforradalom idején az egész világ haladó szellemű munkásmozgalma felfigyelt lapunk véleményére. Február 12-i vezércikkünkben kifejtettük a haladó szellemű amerikai magyarság legmélyebb óhaját, hogy legyen béke és kiegyezés a nemzetközi munkásmozgalomban. Júliusban tárgyalás volt a két legnagyobb szocialista ország, a Szovjetunió és Kína kommunista pártjai között, de sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy kis lapunk óhaját nem vették figyelembe. Azóta a helyzet még jobban elmérgesedett. Ekkor ügyvezető bizottságunk úgy határozott, hogy megvárjuk az országos lapkonferen- ciát és az olvasótáborral egyetértésben a legtárgyilagosabban feltárjuk a helyzetet. Elvárjuk, hogy olvasóink is hozzászóljanak a kérdéshez, de bármilyen véleményt nyilvánítanak, mindig tárgyilagosan és a személyeskedés elkerülésével tegyék azt. Ne hagyjuk, hogy sorainkban nézeteltérések jöjjenek létre egy olyan kérdésben, amelyet nem mi idéztünk elő és amelyben vélemé- lyünket nem kérték ki. Miről is van szó? A nemzetközi munkásmozgalomban felmerült kérdések igen bonyolultak. A vita nemcsak a Szovjetunió és Kina kommunista pártjai között folyik, hanem minden országban felsorakoztak a kommunista pártok az egyik vagy a másik oldalon. Túlnyomó többségük a szovjet párt mellett foglalt állást. A hivatalos pártok mellett majdnem minden országban kisebb-nagyobb csoportosulások jöttek létre, amelyek a kínai párt mellett foglalnak állást. A rengeteg polémia közepette, alig hangzik el egy vád, máris újabb vádak merülnek fel. Mindkét párt elhallgatja a másik által ellene felhozott vádak egy részét s tovább vitázik a részére fontos kérdésekben. Pl. mindkét szocialista ország azt hangoztatja, hogy a másik a ko-exisztencia politikája ellen vétkezik. A Szovjetunió azt állítja, hogy a kínaiak ko- exisztenciás politikája nem veszi figyelembe a háború elkerülésének lehetőségeit, s igy veszélyezteti a békét. A kínai kommunista párt viszont azt mondja, hogy a szovjet párt olyan politikát folytat, melynek következményeként egyezségre léptek az imperialistákkal, s azt a mozgalmat, amely a békét biztosíthatná, vagyis a nemzeti felszabadulási mozgalmakat, cserben hagyják. Alapjában véve a kínaiak azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió kommunista pártja cserbenhagyta a nemzetközi szocializmus érdekeit, revideálta Lenin tanításait és opportunista politikát folytat. A szovjet kommunista párt ivszont azt állítja, hogy a kínaiak dogmatikusak, nem tartanak lépést a világ menetével és baloldali szektás politikájuk a szocializmus érdekeivel ellentétben áll. ★ Mielőtt ennek a vitának a különböző oldalaira rámutatnánk, s ehhez több cikkre lesz szükség, engedjék meg az olvasók, hogy néhány kérdésre, melyeket nagyon fontos szem előtt tartani, rámutassunk. A Szovjetunió népe 45 küzdelmes éven ment keresztül. Ezen idő alatt végigharcolt egy forradalmat, polgárháborút, rettentő nagy áldozatok árán megalapozta szocialista iparát, több mint 20 millió testvérének élete árán küzdött a náci barbarizmus ellen, mely harcok óriási anyagi károkat okoztak az országnak. Ez a nép ma a jólét és bőség küszöbén áll és minden óhaja a tartós béke megvalósítása. Ez a nép most már élvezni akarja sok-sok küzdelmének gyümölcsét. Nem érdeke a háborús ipar fejlődése, mert hiszen nem kell attól félnie, hogy ha pl. nem üzemel a hadihajógyár, akkor munka- nélküliség lesz, hiszen a szocializmus megoldotta a munkanélküliség problémáját. A béke a szovjet népnek jobb lakást, rövidebb munkaidőt, több kenyeret, kultúrát, autót, nyaralást, s minden mást ad, amit a társadalom helyes irányban való fejlődése nyújthat. Ugyanakkor a szovjet nép szolidaritást érez a nemzetközi munkásmozgalom iránt, viszont tudatában van annak, hogy vannak ellenségei és akaratán kívül belekeveredhet egy olyan háborúba, amely mindent, amit felépített, veszélyeztethet. Különösen most, amikor az atomfegyverek olyan óriási szerepet játszanak, minden lépésre vigyáznia kell. Rendületlenül hisz igazságában, tudja, hogy ha béke lesz a földön, akkor köny- nyen be tudja bizonyítani a világ népeinek, hogy a szocializmus egy magasabb rendű társadalmi rend, mint a kapitalizmus. Könnyen megérthetjük ezek után azt is, hogy a Szovjetunió kommunista pártja és a szovjet kormány, népét szolgálva, mindent megtesz az irányban, hogy népének ezen legmélyebb óhaját kielégítse. Ez az óhaj pedig teljesen megegyezik a világ népeinek óhajával. Mi a helyzet Kínában? Negyven éves küzdelem után sikerült megalapozniuk a szocialista erők hatalomra jutását. Ezt a harcot elszigetelve, nagyon kevés segítséggel küzdötték végig. Sokkal elmaradottabb gazdasági helyzetben voltak, mint bármely más jelenlegi szocialista ország, amikor ehhez a gigászi munkához hozzáláttak. A második világháborút követő években, úgy a Szovjetunió, mint a szocialista államok a saját óriási problémáikkal voltak elfoglalva és kevés segítséget adhattak Kiná »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••« 2,750,000 analfabéta a U.S-ben A U.S. Bureau of Census kormányszerv hivatalos kimutatása szerint, az Egyesült Államok felnőtt lakossága közül 2,750,000 ember tartozik az irni- olvasni nem tudók táborába. A Typographical Un. No. 6 augusztusi közlönye foglalkozik ezzel a sajnálatos helyzettel és rámutat, ebből mennyi hátránya származik az egyszerű munkáscsaládnak. Az Írástudatlanság még jobban akadályozza a családfőt abban, hogy megfelelő munkához jusson családja fenntartásának biztosítására. Az anya és háziasszony, aki nem képes utasításokat elolvasni, csak árthat ezeken a területeken. Amellett, hogy írástudatlanok nem szavazhatnak, a nemzetgazdaságnak más területeken, mint a hadsereg kiképzésénél, a közsegélyezésnél, a bűnözés korlátozásánál és egészségügyi téren, az Írástudatlanság sokkal nagyobb költségeket jelent. A hivatalos kimutatás a fenti kategórián kívül 8,500,000-re teszi azoknak a 25 éven felülieknek a számát, akiknek 5 évnél kevesebb iskolázottsága van. Ezeket a “gyakorlati illiteráltak” osztályába sorozza, akik szintén hátrányos helyzetben vannak a mai sokrétű bonyolult társadalomban. Az írástudatlanok természetesen azokban az államokban vannak többségben, amelyekben nagyobb a lakosság száma. De a lakosság számához arányit- va a Census Bureau a következő táblázatot adja: Louisianában ........................ 21.3% Dél-Carolinában .................. 20.3% Mississippiben ...................... 18.8% Georgiában............................ 17.6% North Carolinában .............. 16.5% Alabamában .......................... 16.3% Arkansasban ........................ 15.4% Hawaiiban ............................ 15.0% Tennesseeben ...................... 14.8% Kentuckyban ........................ 13.8% nem tud irni-olvasni. Mig New York államban az Írástudatlanok száma 785,000 volt az 1960-as népszámláláskor és Louisianában pedig 348,000, a lakosság szerint ez a szám New York államban kb. 5 %-os, mig Louisianában 21.3°c-os. Láthatjuk tehát ezekből a számarányokból, hogy a déli államokban a faji megkülönböztetésen alapuló oktatási rendszernek mik a következményei. Ez a helyzet egy civilizált ország szempontjából nagyon szomorú. A nyomdászok közlönye a nyomdászok saját jólfelfogott érdekében is foglalkozik az üggyel. Rámutat, hogy az európai országok mit nak. Azután kitört a koreai háború, melyben áldozatokat kellett ismét hozniuk. Területük egy részét (Tajvan) külföldi imperialisták tartják a kezükben, az Egyesült Államok hadiflottája ott cirkál partjai mentén; jogos helyét az Egyesült Nemzetekben egy báb foglalja el. A múlt bűnei miatt népének életszínvonala oly alacsony, hogy az éhhalált éppen csak el tudta kerülni, amikor elemi csapások, mint szárazságok, árvizek, stb. sújtották területét. Közben a szomszédos népek még mindig küzdenek az imperialista járom ellen a felszabadulásukért, és ezekben testvérnépeit látja megtámadva. A kínai népet saját forradalmától csak 15 év választja el, amely idő alatt sem a békét, sem a bőséget nem tudta megalapozni. Mindezeket figyelembe véve tehát, megérthetjük, hogy egészen más színben látják helyzetüket, s sokkal közelebb érzik magukat azokhoz a nincstelen és letiport népekhez, melyek még a gyarmatosítók igáját sem tudták lerázni nyakukról. A kínai kommunista párt programja lényegesen eltérő képet mutat a szovjet pártétól. A békés egymásmellettélés politikáját más utakon kívánja biztosítani. Mig a szovjet kormányt a világ minden állama elismeri, addig a kínai kormány el van szigetelve. Mig a szovjet kormány képviselőivel leülnek a tárgyaló asztalhoz, addig senki sem kéri ki a kínaiak véleményét. Mig a szovjet kormány bele tud szólni a világpolitikába, addig a 700 milliós Kínának el kell fogadnia olyan szerződéseket, melyeknek meghozatalánál nincsen beleszólása és ha nem fogadja el, akkor háborús politikával vádolják. Pl., amikor Kina az atomcsend-szerződés aláírását visszautasította, a kommunista pártok elítélően nyilatkoztak vele kapcsolatban és rámutattak arra, hogy DeGaulle-al s a többi ultrajobboldalia- kével hasonló álláspontot foglal el. Kina felelete erre az volt, hogy a Szovjetunió a legvadabb imperialistákkal, az Egyesült Államokkal paktál és olyan szerződést irt alá, amelynek nincs semmi hatása a háború és béke kérdésében. Ezek azok az alapvető tényezők, amelyek miatt a vita ennyire elfajult a két ország kommunista pártjai között. tettek már az Írástudatlanság megszüntetéséért. Arra is, hogy a közoktatásügyi minisztérium itt is több pénzt kért már a kongresszustól a helyzet javítására. Tudjuk, hogy a kongresszus határozott szűkmarkúságot tanúsított e kérelemmel szemben. Vannak elszigetelt magánjellegű lépések, amelyek helyenként igyekeznek segíteni. Philadelphiában az AFL-CIO uniók segítségével “Operation Alphabet” cimü televízión továbbítható programot készítettek, amely irás-olvasásra tanít. Chicagóban a városi jóléti biztos 5,800 közsegélyen levő felnőttet íratott be tanfolyamokba, hogy megtanulják a betűvetést. Nevelésügyi szakértők hangoztatják azonban, hogy a helyzetet felelős kormányügynökségek összpontosított igyekezetével és persze nagyobb pénzösszegek kiutalásával a kongresszus által, lehet csak helyes mederbe terelni. Semmi jel nem mutat még arra, hogy ezt felelős szerveink megértették és hogy intézkedni szándékoznak ebben az irányban. A PÁPA nem fogadta a Vatikánban a délvietnami érseket, aki Ngo Diem délvietnami elnöknek a fivére. Római sikertelen útja után az érsek az Egyesült Államokba érkezett. Az Ngo uralkodóház másik tagja, Madame Nhu, Belgrádba utazott, hogy résztvegyen egy nemzetközi parlamentáris összejövetelen s szintén szándékszik azután az Egyesült Államokba jönni. A FORD MOTOR COMPANY bejelentette, hogy 15 millió dollár befektetéssel Porto Ricoban épit gyártelepet, amelyben 300 munkás alkalmazásával évente 12 millió golyóscsapágyat fognak termelni. c*a> A VILÁGHÍRŰ Moszkvai Cirkusz Philadelphiában kezdte meg 10 heti amerikai szereplését, az amerikai-szovjet kulturális csereprogram keretében. A N. Y. Times dicsérően emlékezett meg az első előadásról. Philában 16 előadást rendez, azután a newyorki Madison Square Gardenben lép fel szeptember 24-től október 8-ig. Játszani fog még Bostonban, Pittsburghban, Chicagóban, Mil- waukeeben és Minneapolisban.- C+3 NONG KIMNY, Kambódia washingtoni nagykövete a N. Y. Timeshez intézett levelében azt ajánlja, hogy további súrlódások elkerülése és a háború egyik kutforrásának megszüntetése érdekében legyen megállapodás a két Németország és Berlin mostani határainak elfogadására. Egy ilyen egyezményt úgy Európa, mint Franciaország jövője szempontjából előnyösnek tart.
