Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-12 / 37. szám

Thursday, Sept. 12, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 lAA/WWWWWWWWt/VWWN/WWWWWWWV' KARINTHY FRIGYES: Hogyan szokjunk rá a dohányzásra A GAZDAG EMBER SIR AMMWWUWWVUVUUUWVUMWWVWWWVVVWm Huszonöt évvel ezelőtt, 1938. augusztus 29-én halt meg Karinthy Frigyes. A gazdag ember reggel felkelt, és a papírjait rendezgette. Hatezer részvényt átirt, levágott kétezer szelvényt. Eleinte úgy vágta a szelvénye­ket, hogy nem nagyon szélesre nyitotta az oliót, egy centiméternyire csak, úgy hogy kétszer kel­lett kinyitni, mig egy szelvényt levágott. Később rájött* hogy szélesebbre nyitja, két centiméter­nyire, akkor egy vágással képes levágni a szel­vényt, de egy félóra múlva elfelejtette. . Ebéd után lapokat olvasott a gazdag ember. Az egyik rovatban azt olvasta, hogy mostanában nagyon szép mülábakat tudnak csinálni, olyan ki­tűnő gépeket, amik jobban jámaik, mint az ere­deti lábak: a lábfejek végén kerekek is vannak, a lábszárban egy kis motor, és az hajtja a kereke­ket, úgyhogy az embernek alig kell mozogni. Rögtön elhatározta, hogy levágatja a lábait, és rendel egy ilyent. Újságolvasás után egy kicsit kocsikázott a gazdag ember. A kocsiból az embereket nézegette, férfiakat és nőket, és a végén megállapította, hogy a férfiakban van valami nőies, ellenben a nőkben sokkal több nőies van, mint amennyi fér­fias van más nőikben. Ennek az oka — gondolta a giazdag ember — nyilván abban keresendő, hogy nincs rendes munkafelosztás: a férfiakat is a nők szülik, meg a nőket is a nők szülik, ami rossz beosztás, mert igy a nők rossz tulajdonsá­gait a férfiak átveszik, a nők pedig hatványoz­zák. Úgy (kellene csinálni, hogy a nőket a nők szüljék, a férfiakat ellenben a férfiak. ESTE két színházba ment a gazdag ember, és végignézte egy tragédia első két és egy vígjáték harmadik felvonását. Némely jelenet tetszett ne­ki, és elhatározta, hogy építtet magának egy nagy színházat, aminek az egész nézőterén ő ül egyedül, a színpadon pedig rengeteg fellépti dijak ellenében a világ legnagyobb művészei és művész­női játszanak, de úgy, hogy abban a percben, mi­kor ő megunja, azonnal elhallgat a művész és mű­vésznő, és kimegy a színpadról. Például Duse el­kezdi szavalni a Nórát, és amikor a jelenet leg­magasabb pontján tart, és felhevülve éppen egy nagyszerű mondatba kezd, akkor a mondat kö­zepén a gazdag ember udvariasan felszól a szín­padra: “Köszönöm kisasszony, elég’’, a kisasz- szony kimegy, és erre valami bohóc jön be, aki artistamutatványokat produkál, felmászik egy nagy létrái-a, és éppen le akar ugrani, mire a gaz­dag ember közbeszól, hogy elég, menjen le. Éjszaka tizenkettőkor ért haza a gazdag em­ber. Leült egy bőr karosszékbe, és unatkozva fel­bontotta az asztalon heverő táviratot. A távirat­ban szokatlan hirt közöltek vele: egész vagyonát elvesztette, de mindent, még azt a házat is, ami­ben ült most. A gazdag ember két óráig megmeredve ült a karszékben. Másfél óráig gondolkodott a szegény­ségen, és elképzelte, hogy milyen lehet. Becsön­gette az inasát, hogy hozzon vizet. De az inas véletlenül nem jött, és ekkor maga állt fel, a für­dőszobába ment, és hozott magának. Mikor visszaült a székbe, egyszerre valami fur­csa érzése volt. Eleinte azt hitte, hogy a torka fáj. De aztán, rájött, hogy a tüdeje hullámzik. Nagyon elcsodálkozott és megmerevedve kezdte figyelni magát. Valami ismeretlen, de nagyon jó lüktetés volt ez, mámorszerü állapot, ami valami ismeretlen, nagyszerű és csodálatos kielégülés reményét viselte magában, borzongó várakozás­sal. Ez a kielégülés közeledett: mintha a szemei­ben és a torkában összpontosult volna ez a jó, uj mámor. A szemeihez nyúlt, és csodálkozva érezte, hogy a szemei vizesek. Várt, Visszadölt a karszékbe, de akkor csöngettek. Bejött az inasa, és egy uj táviratot hozott. A tá­viratban az, volt, hogy az előbbi távirat tévedés: a gazdag ember nem vesztette el a vagyonát,‘és minden úgy van, mint volt. A GAZDAG ember jó egy percig nézte a »jp rat<>t. Aziányin^g gondolkodva, de mái; határo­zottan az"' íróasztalhoz ment. papirt vett elő, és egési<Va^'onát-»z Ellenőrző Statisztikai Séhivít­- Aztán visszaült a karazélcte. rettenetes á«e­génységére gondolt, |s -élet^h e1ősZíör £ŐrV*fa­'-íd+k v-" SOKAN azt hiszik, hogy nehéz rászokni a szi­varra, pipára vagy a cigarettára. És ezeknek van igazuk. Legyünk őszinték. Nem könnyű. Az első és legfontosabb kellék: vasszorgalom. Aki köny- nyelrnü és nem törődik az élvezettel, az megpró- bálja, szív egy-két slukkot, keserűnek találja és eldobja. Aztán megint nem jut eszébe sokáig, el­felejti az egészet. Az ilyenből soha nem lesz igazi dohányos. Nem szeretek hencegni, de néha muszáj. Alig voltam nyölcesztendős, amikor cigizni kezdtem. Ez úgy történt, hogy apám, aki nem volt dohá­nyos, mindenféle protokollcigit, • szivart tartott otthon egy gyönyörű aranydobozban. Ugyanott szipkák is voltak. Ezt a dobozt csak akkor vette elő, ha érdemes vendégei voltak. Megfigyeltem, hogy a vendég rágyújtott, látható élvezettel szív­ta le a füstöt, majd egy idő múlva kiengedte. VIGYÁZAT ROBBANÉKONY! Apám észrevette alig leleplezett lelkesedésemet és fenyegetően mondta: — Nehogy eszedbe jusson rágyújtani, mert le­töröm a dere... Idáig jutott beszédben, amikor én már meg sem hallgatva a “kadat” — rohantam le az első emeletre Schatz Karcsi barátomhoz, akivel egy ház­ban laktam. Kossuth akkor még nem volt, tehát vettünk megtakarított tőkénkén húsz darab Dráma cigarettát, ami erős volt, mint a Kossuth, csak do­hány volt benne és nem faág. A cigikkel felvonul­tunk ünnepélyesen a teraszra, és megkezdtük a dohányzást. Eleinte borzalmas volt. Később foko­zódott. De hősiesen kitartottunk, és elszívtuk mind a húszat úgy, hogy amikor elégett az egyik, már gyújtottunk is rá a másikra. Szünet nem volt. Haldokolva vonultunk be ágyasházunkba, és ami­kor néhány hét múlva megerősödtünk, Karcsi igy szólt hozzám: — Szereztem uj cigiket. Már tudom, mi volt a baj. — Micsoda? — érdeklődtem lankadtan. — Nem szívtuk le a füstöt. De ma folytatjuk a kísérletet. Biztosan jó dolog lehet. A felnőttek szeretik, nekünk meg tilos. A végére kell járni a dolognak. Tudtam, hogy Karcsinak mindig több esze volt, mint nekem, tehát az első őrizetlen pillanatban már rohantunk fel a teraszra fuldokolni, köhögni, szenvedni, cigizni. Hosszú szenvedés után sikerült rászokni a ciga­rettára. Boldogok voltunk és büszkék. Hamarosan olyan tökéletességre tettünk szert a dohányzás­ban, hogy már oktathattuk a fiatalabb generációt. Mérhetetlen sikerünk volt. Rengeteg verést kap­tunk. De mi a mártírok közönyével türtük a pofo­nokat — amelyek jelentősek voltak — a jó ügy érdekében. Lassan megértettük, hogy minden nagy élvezet szenvedéssel jár. Eleinte csak csalafintaságból rossz és- keserű a füst, hogy később annál nagyobb gyönyörűséget okozzon. Ezen a sikeren felbuzdulva, megpróbálkoztunk a szivarral is. Itt már a szorgalom sem használt. A szivar reménytelenül vastag volt és már a szagá­tól betegek lettünk. Ma sem tudom megérteni, mi öröm lehet a szivarozásban, azonkívül, hogy ártal­mas. De ott volt a pipa. Azt is kipróbáltuk. Férfias viselet és rengeteg vesződséggel jár. Akinek élvezetet okoz a pipázás, annak érdemes megvenni a pipát, ami nem szelei, kicserélni jobbra, megtömni, várni, mig elalszik, döfködni a pipaszurkálóval, kiverni a hamut, fel­gyújtani szikrákkal a környéket, de a csoda 'az, hogy mindezt a bonyolult műveletet akkor kell már elvégezni, amikor a pipázás még semmi örömöt nem nyújt. Mi lelkesíti tehát a kezdő pipást arra, hogy eny- nyit fáradjon azért, hogy végül is elérkezzen a biztos rosszulléthez, émelygéshez, fejfájáshoz? A tudat, hogy valamikor jó lesz. A gondolat, hogy nem bolond az a sok pipás. A remény, hogy elmúlik a rosszullét idővel. Összefoglalva az eddigi tapasztalatokat: a dohány zásban a legnagyobb élvezet az, hogy ártalmas. Ez ..füti az;,embert, mert dohányzás közben egy kicsit hősnek érzi magát, hogy ime itt vagyok én, ezzel az életveszélyes cigarettával, de férfi vagyok és kemény, vagy.nő. Az utóbbi években nagy népszerűségre tettek szert és billiószámra kerülnek eladásra az úgyneve­zett “aerosol” kannákba zárt háztartási cikkek, per­metezők, borotválási szappanhab, stb. Ezeket a kannákat nagy vigyázattal kell használni, inti a nagyközönséget a Rutgers Egyetem gyógyszerésze­ti fakultásának egyik professzora. íme a fontosabb figyelmeztetések: 1. Ha a kanna nyílása eldugul, ne próbáljunk kannanyitóval vagy más hegyes eszközzel uj lyukat nyitni rajta. Ezekbe a kannákba magas légnyomás van zárva, amely ily esetekben robbanást és komo­lyabb sérülést okozhat. 2. Ha a kanna rozsdásodni kezd, azonnal dobjuk el, de nem az égetőbe (incinerator). Előzőleg azon­ban ürítsük azt ki. 3. Ne tartsunk aerosol kannákat tűzhely vagy más, magas hőmérsékletű tárgy közelében. Ne dobjunk használt aerosol kannát tüzbe. Úgy felrob­banna, mint egy kézigránát! 4. Amikor borotválás utáni spray-t használunk, ne gyújtsunk rá cigarettára, illetve ne permetez­zük arcunkat cigarettázás közben. Ez is súlyos bal­esetre vezethet. 5. Általában ügyeljünk arra, hogy ezek a kan­nák ne jussanak fiatal gyermekek kezébe. MIT TARTSUNK BANK PÁNCÉLSZEKRÉNYBEN (safe deposit box) Csaknem minden egyénnek vagy házaspárnak vannak olyan iratai, amelyek vagy pótolhatatlanok, vagy pedig csak nagy nehézségekkel és késedelem­mel pótolhatók. Az ilyeneket tanácsos egy közeli bank safe deposit vault fiókjában tartani, amelyet kb. évi 6 dollárért lehet bérelni. A következő ok­iratokat tanácsos safe deposit box-ban tartani: Autó tulajdonossági igazolvány (auto titles) Autóvételi szerződés (bill of sale) Adósságlevelek (notes), amelyeket mi adunk va­lakinek, vagy amelyéket mi kapunk másoktól. Házvételi szerződés. Születési bizonyítvány. Házassági bizonyítvány. Katonai leszerelési igazolvány. Az amerikai had­sereg nem ad ki másolatot, de elvesztés esetén ad­nak igazolványt a leszerelésről. Állami takarékkötvényeket (savings bonds) tart­hatunk a lakásban is, ha előzőleg a számát, kiadási évét, tulajdonos nevét, címét lemásoljuk és safe deposit boxba tesszük. Ha megvan a számuk, az el­veszett kötvényekről a kormány ad másolatot, de ez vagy hat hónapot vesz egénybe. A “Poison ivy” ellenszereként hatásosan lehet használni a “Touch me not” nevezetű 12—16 inchre növő sár- gaszinü, kis szirmú vadvirágot. Vágjuk e növényt apróra, vagy dörzsöljük nedves masszává kezünk­ben és tegyük a poison ivy-val fertőzött testré­szünkre. Alkalmazzuk három óránkint. Néhány applikáció után a poison ivy enyhül és elmúlik. «•••••••eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee» MEGÉRKEZETT HOÓ BERNÁT : “Tiszakerecsenytől Kanadáig” • • ' cimü szenzációs könyve $ 2 • • örömmel vesszük, hogy egy öreg amerikás farmer • J és munkás visszaemlékezéseit ilyen seép kiadású • • könyvben nyomtatásban láthatjuk. Kapható a 2 MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 2 2 • 2 Ára postaköltséggel együtt $2.00 j • AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. • 2 A. .- Kérem küldjenek ..... . . . példányt Hoó f • Bernét könyvéből. Mellékelek $v .:. i* .. , .-t, X I V - f.Ui ' f • «ü-l» • • e e * * a r V * * •- • • *' • • • e-;.= !>., ■ ■* ■> W'v’u**; : .í-e..» < * --. m-i. m-* lM—>■«#« IIMlH Hfillliijl I ■— »I MM >»Jl

Next

/
Thumbnails
Contents