Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-12 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 12, 1963 8 Az ebben a rovatban kifejtett .nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. /MMfWWVWWVWmfV«MV«n«MWWWWVWinAAMA/WWWWI/WWV«»«VtnniVWWVWMWIfWWWWWWWWWMAAAAniViin^AAnAAAÍV Mi okozza az uránium-bányászok halálát? LOS ANGELES, Cal. — A mostani időkben- az újságok olyan szenzációsak, hogy egyszerre lehetne Írni akár 20 érdekes esetről is, de minket, munkásokat, mégis a munkások sorsa érdekel legjobban. így többek között én is olyan munkásokat érdeklő kis cikkre bukkantam a Los Angeles Herald Examiner aug. 26. számában, amelynek ez a fejeimé: “Uranium miners die of cancer.” A hir a következő: A Public Health Service jelenti, hogy az uránium bányászok között, hét nyugati államban, a kisugárzás, halálos kimenetelű tüdőrákot okozott. Az egészségügyi hirszolgálat azt mondja, hogy 12 évi tanulmányozás után Arizonában, Colorado- ban, New Mexicoban, Montanában, South Dakotában, wyomingban és Utahban megállapították, hogy 768 urániumbányász közül, aki öt évet vagy többet a föld alatt dolgozott, 11 a kisugárzás okozta tüdőrák áldozata lett. Ez a normális körülmények között tüdőrákban elhaltak tízszerese.” Hogy azután mit tesz a kormány és a bányászszakszervezet ennek a statisztikai adatnak a birtokában, hogy milyen óvintézkedéseket léptetnek életbe, vagy hogy egyáltalán tesznek-e valamit, arra nekünk, munkásoknak jó lesz figyelni. Taylor Szabó József Ami tetszik, és ami nem tetszik NEW BRUNSWICK, N. J. — Többször olvastam már Bálint Imre írásait lapunkban, több ízben élvezettel, főleg azokat az Írásokat, amelyeket az első világháborúról irt, melyben én is résztvettem, akárcsak ő, még hozzá négy éven át. Mivel én is sok mindenen mentem át, értékesnek tartom az erről szóló Írásait. Amikor azonban Gyurka pipája nevében ir, több esetben úgy láttom, hogy nem a mi munkás újságunkba való. Ilyen komolytalan Írásokat kár nemcsak megírni, hanem a szerkesztőség részéről a lapban elhelyezni. Bárki is ir, Írjon olyasmit, ami közlésre megfelelő, mert a lap olvasói — szerintem — nem vágynak ilyen írásokra. Nem tartottam helyesnek, amikor a magyarországi fiatal iró gárdáról irt olyan hangon, ami ellen jó néhányan ki is keltek és megkritizálták a lapon keresztül. Ezt jogosnak tartom. Ezekre válaszolt is Bálint Imre, elég érthetően. Remélem, hogy úgy a szerkesztőség, mint Bálint Imre munkástárs meg fogják szívlelni ezeket a kritikákat. S. Fűzi Szerk. megjegyzés: Fűzi munkástárs általánosít amikor saját véleményét a lap összes olvasóinak véleményével azonosítja. Gyurka nagyon gyakran szellemes, szatirikus és éles kritikusa a társadalomnak, nagyon sokan élvezik bölcsességét. “A nép minden nap erőseb lesz.. MIAMI, Fia. — Aug. 21-én a Miami Héráidban igen érdekes jelentést olvastam Larry Miller tudósitótól a kubai helyzetről, amely bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat. Beszámol arról, hogy Ralph J. Mitchell, Vörös- kereszt-megbizott jelentése szerint nincs kilátás arra, hogy Kubában ellenforradalom tömjön ki. Mitchell a fogolycserével kapcsolatban hat hónapot töltött Havannában a Vöröskereszt megbízásából, mely idő alatt 53 millió dollár értékű szállítmány kezelésével volt megbízva, amit a Vörös- kereszt a Castro-kormánynak Ígért a foglyokért cserébe. Ezen idő alatt elég alkalma volt megfigyelni az ország helyzetét, amire — szerinte — nem lehet az élelmiszerhiány és gépalkatrész-letörésekből következtetni. “A kommunista országokból érkező hajók elhozzák az összes alkatrészeket és hoznak minden elképzelhető fegyvert” — mondta Mitchell. “Nem szívesen teszem ezt a kijelentést, de a nép minden nap erősebb lesz. Sokan életükben most először laknak kőházakban, a régi kunyhók helyett. Ki tudna ilyen helyzetben ellenforradalmat szítani közöttük?” Kilenc hajóra és 36 szállító repülőgépre volt szükség, hogy a gyógyszer-fogoly cserét lebonyolítsák. S. P. NEW YORKBAN a Civil Liberties Union felszólította a kerületi ügyészt, indítson vizsgálatot Frank Falco halála ügyében, akit társával együtt két rendőr meggyilkolása ügyében köröztek, és akit rendőrök egy hotelszobában agyonlőttek. CLU a kérelmét arra alapozza, hogy a rendőrök elhamarkodva és brutálisan végeznek gyanúsított egyénekkel. “Nem értjük, miért kellett Falcot agyonlőni”, mondja az CLU, “nyolc golyót eresztettek a testébe.” KÜZDELEM A TUDATLANSÁG ELLEN Vajon a tömegek nyomorúsága, vagy tudatlansága nagyobb Latin-Amerikában? Akaratlanul is ez a kérdés vetődik fel, amikor annak a tanácskozásnak a részleteit vizsgálgatjuk közelebbről, amelyen húsz amerikai állam minisztere vett részt augusztus első felében Bogotában, Colombia fővárosában. Ez a tanácskozás egybeesett időben azzal az ünnepséggel, melyet Washingtonban tartottak az “Alliance for Progress” — szövetség a haladásért — két éves fennállása alkalmából. Hogy sok ok nem volt az ünneplésre, azt éppen a bogotai tanácskozáson elhangzott beszédek bizonyítják. A latin-amerikai népoktatás problémáit vizsgálva, megállapították a közoktatás illetékes kormányférfiai, hogy ugyanakkor, amikor egyes közép- és dél-amerikai országokban a föld nélküli paraszt átlagos évi jövedelme nem haladja meg a száz dollárt, az irni-olvasni nem tudók arányszáma eléri a 60—70 százalékot. (Peru, Brazília, Nicaragua, stb.) De hogy milyen keveset segített ezen a visszamaradottságon a két éve fennálló “szövetség”, arra is bizonyíték a bogotai értekezlet. Mert beigazolódott, hogy a két év előtti határozatok a bajok''orvoslására, csak Írott malaszt maradtak. Sem az Egyesült Államok nem teljesítette vállalt kötelezettségét: hogy 150' millió dollárt adjon a latin-amerikai népoktatás céljaira, még kevésbé tettek eleget az egyes közép- és dél-amerikai kormányok azon tekintetben, hogy a népoktatás céljaira az évi állami költségvetésben, a nyers nemzeti jövedelemnek legalább négy százalékát irányozzák elő. Hogyisne, a pénz kell a csendőrség, rendőrség és katonaság céljaira. . . A bogotai értekezleten az USA szigorú felügyelete alatt 19 amerikai kormány minisztere és államtitkára vett részt. Kuba képviselőit kirekesztették a tárgyalásból Mégis a győztes kubai forradalom kisértete jelen volt nemcsak a washingtoni ünnepségeken, de a bogotai tárgyalások alkalmából is. Ha némán is, azt bizonyította, hogy az Ígért. — de nem teljesített reformokkal, a lefolyt két évben sem sikerült a dolgozó osztályok borzalmas nyomorát enyhíteni, még kevésbé a tömegek elmaradottságát, tudatlanságát megszüntetni Latin-Amerikában. A kirakati tárgynak odaállított Mexikó példája a bogotai értekezleten sem cáfolta meg ezt az igazságot. Mexikó közoktatási minisztere Torres- Bodet nagy. igyekezettel próbálta számadatokkal bizonygatni, hogy kormányának évtizedes reform munka után sikerült az analfabéták arányszámát 36 százalékra lecsökkenteni. De kénytelen volt bevallani, hogy még igy is, a természetes népszaporodást figyelembe véve, 11 milliónál több az irni- olvasni nem tudók száma Mexikóban. Az is kiderült előadásából, hogy a népoktatásra fordított kiadások, még ebben az élenjáró latin-amerikai országban sem érik el a nyers nemzeti jövedelemnek 4 százalékát. Pedig a népművelésre irányított reformmunka több mint 20. évre tekinthet vissza. A többi az értekezleten jelen volt kormányfér- fiu előadásából kiderült, mennyire hátrább vannak e tekintetben az ő országaik. Nem csoda hát, hogy a bogotai értekezleten nem zenghették sem Washington, sem a két éves szövetség dicséretét. Mert a bogotai értekezleten minden kiközösítés ellenére is jelen volt a kubai győztes forradalom kisértete. Az a tény, hogy kubai forrádalom — a maga négy éves fennállása óta — a közoktatás és népművelés terén is, olyan mélyreható munkát és olyan eredményeket ért el, melyek példát mutathatnak a többi közép- és dél-amerikai országnak. A forradalom előtt a kubai iskolaköteles gyermekeknek csak egyharmada jutott tanulási lehetőséghez, elegendő tanterem és tanítók hiányában. A forradalom győzelme óta megduplázták a tantermek számát és ugyanekkor a tanítók száma 90 százalékkal növekedett. A felsőbb iskolákban a tanulók legnagyobb része a dolgozók osztályából kerül ki. A forradalom négy éve alatt több mint hétszáz millió dollárt fordítottak közoktatás és népművelés céljaira, sokszorosát annak, amit a dúsgazdag USA a szövetség népművelési céljaira megígért, de nem folyósított két év leforgása alatt. A forradalmi módszerek határtalan lehetőségeit bizonyítja az a további tény, hogy a kubai forradalom a rendelkezésre álló tanítók és tanulók mozgósításával elérte, hogy az irni-olvasni nem tudók száma összesen négy százalékra csökkent Kubában. Ha ki is rekesztették Kuba képviselőit a tárgyalásokról Bogotában, ezeket a letagadhatatlan tényeket nem lehet elhallgatni az egyes országok tömegei előtt. Ez az oka, hogy magán a tárgyaláson — ha a lakáj kormányférfiak nagy része hallgatott is — Brazília képviselője, Paulo de Tarso, kifejezést adott annak, hogy a “szövetség a haladásért”- nak nevezett elgondolás nemcsak gazdasági, hanem közoktatásügyi téren is csődöt mondott. Mert mint mondotta a tanácskozás során: “Mind jobban megmutatkozik, hogy a szövetség csak a konzervatív és elnyomó osztályok érdekeit képviseli. Ez az oka annak, hogy Brazíliában, munkások, parasztok és tanulók szemében, mind ellenszenvesebbé vált. Hiszen ezek valóságos reformokat szeretnének látni.” Bebizonyosodott Bogotában az is, hogy horogra tűzött — legtöbbször pénzügyi okokból be sem tartott — ígéretekkel, reform-tervekkel mit sem lehet megvalósítani, ugyanakkor, amikor győztes munkás és paraszt forradalmak rövid idő alatt is eredményes küzdelmet folytattak a tönjegek tudatlansága ellen. E tekintetben nemcsak Kuba példájára hivatkozhatunk. Elég arra rámutatni, hogy milyen csodálatos eredményeket értek el a szocialista országok vezetői az általános népművelés terén. Hasonlítsuk össze az óhazai pezsgő életet a latin-amefikai országok dolgozóinak elmaradottságával, tudatlanságával, ami a borzalmas kizsákmányolás eredménye. Azzal a “szabad világgal”, ahol a dolgozók — még ha irni-olvasni tudnának is —■ a hazug, uszító polgári sajtó, a hidegháborút kiélező rádió-televizióra kényszerülnek. Ezzel szemben itt csak egyetlen hivatalos statisztikát idézünk Magyarországról. Eszerint szakmunkások az elmúlt évben 124 forintot fordítottak kpnyvek vételére, segédmunkások 56 forintot és parasztok 16 forintot családonként. A bogotai tárgyalások — még ha Kubát ki is zárták belőlük — megmutatták: melyik a járhatóeredményes ut a néptömegek tudatlansága elleni küzdelemben: a “szövetség” tőkés rendszert menteni akaró reformja, avagy a dolgozó osztályok forradalmi útja. JAMES M. LANDIS, a Harvard Egyetem jogi fakultásának egykori dékánja, számos felelősségteljes kormánytisztség viselője, 1961-ben még Kennedy elnök különleges tanácsadója, 30 napi börtönbüntetést kapott, amiért éveken át nem készített adóbevallást. Landis beismerte, hogy “elhanyagolta” kötelezettségét, de azzal védekezett, hogy sohasem volt szándékában megkárosítani az államot. Négy év alatt szerzett 360,827.93 dollár jövedelme után járó adó-tartozását, 94,492.92 dollárt, közben kifizette. A biró a 30 napon kívül még egyévi próbaidőt is kiszabott rá, hogy “legyen alkalma elmélkedni az eset felett és újra egyenesbe jönni.” AZ ELMÚLT ÉVBEN, az amerikai közönség 9,300,- 000,000 dollárt adományozott mindenféle vallásos, jóléti, oktatási, egészségügyi és más jótékonysági célokra, amelyeknek ügynökei levélben vagy az ajtónál személyesen felkeresték. Ez az összeg 600 millió dollárral volt több, mint 1961-ben. Az American Association of Fundraising Counsel —• évek óta fennálló magánintézmény, amely tanácsot és irányítást ad gyűjtést folytató érdekeltségeknek — adott ki jelentést ezekről az adatokról. A jelentés azt is kiemeli, hogy a magán jótékonyság terén nem a nagy korporációk, vagy a nagy alapítványok járnak elől. Az összeg túlnyomó részét egyéni adományok képezik. "■m ■ Rácz László:
