Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-12 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 12, 1963 BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS SAJTÓKONFERENCIÁRÓL £ (Folytatás az első oldalról) talános jelentést, érintve az országos és a nemzet­közi politikai helyzetet, a gazdasági és munkanél­küliségi problémákat, a nagyjelentőségű néger egyenjogúsági mozgalmat, az atomtilalmi egyez­ményt, az amerikai-magyar kapcsolatokat, a nem­zetközi munkásmozgalomban felmerült nézeteltéré- • seket és a lapszerkesztés néhány problémáját. Az­után Dattler Lajos ügyvezető bizottsági tag, gazda­sági jelentésében az elmúlt év munkáját, a jövő év költségvetését terjesztette elő, valamint azokat az ajánlatokat, amelyek az anyagiak előteremtését, a Magyar Szó erősítését és terjesztését szolgálják. A jelentések figyelmes meghallgatása után a delegátusok hozzászóltak a felvetett kérdésekhez. Mint politikai kérdésekoen felvilágosodott mun­kástársak, a hozzászólók most is a béke kérdését emelték ki, mint az emberiség legfontosabb prob­lémáját és ennek értelmében foglaltak álláspontot az atomtilalmi egyezmény mellett és a békés egy­másmelleit élés politikájának támogatására. Az er- revonatkozóan elfogadott határozati javaslatban a konferencia arra sürget, hogy mindenki Írjon az állama két szenátorának és kérje fel, hogy szavaz­zon a tilalmi egyezmény ratifikálása mellett. A szerkesztőséget kritika érte, amiért nem fog­lalkozott bővebben a nemzetközi munkásmozga­lomban felmerülő nézeteltérésekkel. A konferen­cia határozati javaslatot fogadott el arranézve, hogy tárgyilagosan ismertesse mind a két állás­pontot: azt, amit a Kínai Népköztársaság, valamint azt, amit a Szovjetunió és esetleg más szocialista ország kifejtett a felvetett kérdésekben. (A hatá­rozat értelmében a következő lapszámban kezdünk foglalkozni a kérdéssel.) Cincár munkástárs hozzászólva a béke kérdésé­hez, gyakorlati példával illusztrálta, hogy arról nemcsak beszélni kell, hanem tenni is lehet vala­mit. Ő már a konferencia előtt levelet irt szenáto­rának a tilalmi egyezmény elfogadásáért. Választ is kapott tőle, amit a konferencián felolvasott. Cincár 10 uj előfizetőt küldött be az elmúlt év folyamán. A konferencia elismeréssel fogadta dr. Morandi- ri Mihály üzenetének felolvasását, amelyben a ne­ves magyarszármazásu tudós az atomháború elke­rülését és a békés kibontakozás szükségszerűségét tárta fel. A gazdasági jelentéshez minden delegátus fel­szólalt. Vázolták a kvóta előteremtésének és az előfizetések szerzésének nehézségeit, de elfogadták a jövő évre előirányzott 52,000 dolláros költség- vetést és vállalták az előteremtéséhez szükséges munkát. Ajánlatokat tettek uj olvasók szerzésének módszereire, a lapnak az ujságsztendeken való terjesztésére, az előfizetési hátralékok bekollek- tálására, a fenntartó gárda jobb megszervezésé­re, 10,000 dollár gyorssegélynek ez év december 31-ig való összegyűjtésére. Ajánlat történt, hogy a nyári hónapok nehézségeinek leküzdésére egy könyvet adjunk ki, gyűjteményt az amerikai ma­gyar irók legjobb válogatott Írásaiból. A konferencia elfogadta azt az ajánlatot, hogy Bebrits Lajos emlékére országszerte összejövete­leket rendezzenek, s ezeket kössék össze uj előfize­tők szerzésével. Sok olyan magyar munkás él az Egyesült Államokban, akik személyesen ismerték Bebrits volt szerkesztőnket, és ezeket az Emlékbi­zottságok minden kerületben hívják meg az össze­jövetelekre. A delegátusok legalább 100 uj előfi­zető szerzésére láttak lehetőséget az elkövetkező évben. Sajnos, hogy egyik legfontosabb kerület, Dél- Kalifornia, csak egy delegátust volt képes elkülde­ni a konferenciára, Neuwald Jenő külmunkatár- sunkat. Jelentésében kiemelte az ottani olvasóink jó munkáját. Anyagi téren a kijelölt kvótánál sok­kal többet juttattak lapunknak. Szorgalmazzák a lap terjesztését. A nagy távolság miatt nem küld­tek delegátust Washingtonba, de pénzzel járultak hozzá az aug. 28-:. felvonulás sikeréhez és minden tekintetben támogatják a néger egyenjogúsági mozgalmat. Neuwald delegátus átadta a kalifor­niaiak meghívását, hogy a következő sajtókonfe­renciát tartsuk Los Angelesben. A konferencia a meghívást köszönettel fogadta, de véglegesen nem határozott a kérdésben. New York is felmerült, mint a következő konferencia alkalmas színhelye. A konferencia megtárgyalta a dél-kaliforniai ke­rületi lapkonferencián elfogadottt határozati javas­latokat, majd beiktatta azokat az általános határo­zati javaslatok közé. A floridai lapolvasók üdvöz­lete és javaslatai is felolvasásra kerültek, valamint a milwaukee-i lapbarátok üdvözlő sorai. Felmerült azoknak az idős olvasóinknak problé­mája, akiknek nincsen hozzátartozója, s akiknek földi javai illetéktelenek kezébe kerülnek, ha előre nem gondoskodnak végrendeletről. Ajánlat történt hogy a kerületi lapbizottságok figyelme terjedjen ki ezekre az olvasókra és igyekezzenek őket ta­náccsal ellátni. A konferencia által elfogadott határozati javas­latokkal most nem foglalkozunk, mert azokat a lapban leközöljük. Kívánságok merültek fel a magyarországi hely­zetet ismertejő cikkek terén. Többen saját váro­suk, illetve megyéjük fejlődéséről szeretnének töb­bet tudni. Ilyen kéréseket a szerkesztőség elfogad és gondoskodni fog azok teljesítéséről. Komoly hozzászólások voltak a Nők Világa szer­kesztőjének Gyarmaty Katónak jelentéséhez. Az Országos lapkonferencia ulán Lapunk hűséges hívei és a haladó mozgalom évtizedes építői között időnkint felvetődik a kér­dés, hogy mily módon segítjük, támogatjuk hatha­tósabban a Magyar Szót: ha évenkint megtartjuk az Országos Konferenciát, amelyre jelentős költ­séggel delegátusokat küldünk, vagy inkább úgy, hogy nem tartjuk meg az évi összejövetelt és az utazási költségek összegével is a lapot segítjük? Biztos vagyok abban, hogy akik a Labor Day hétvégi összejövetelén Detroitban résztvettek, azok közül a jövőben senki nem fogja ézt a kérdést fel­tenni és ha valaki feltenné, határozottan amellett foglal állást, hogy az Országos Konferenciát tart­suk meg még, ha megannyi költséggel is jár. Egy-egy ilyen összejövetel kapcsán nem lehet, nem szabad egyedül csak anyagiak szempontjából megítélni annak értékét, bár az anyagiak életbe­vágóan fontosak lapunk gazdasági alapjának a biz­tosításánál. Mindennél fontosabbak ezek az összejövetelek azért, mert ilyenkor tisztázódnak olyan kérdések, amelyek az év folyamán vita tárgyát képezik az olvasótábor soraiban és a választ a vitázók éppen a konferenciától várják. A delegátusok összejöve­tele és találkozásuk a lap vezetőségének képvise­lőivel, nemcsak baráti kézfogásokat jelent, hanem jelenti azt és elsősorban azt, hogy alkalom nyílik vélemények kicserélésére és megfontolására; alka­lom adódik őszinte kritikára, kifogásolt események magyarázatára és olyan javaslatok elbírálására és elfogadására, amelyek egy teljes év tartamára megszabják a lap politikai irányát és megalapozzák anyagi biztonságát. Akik Detroitban két estét és két teljes napot töltöttek a vendégszerető Petőfi Kör helyiségeiben; a delegátusok, akik visszatértek városukba, nagy elégtétellel tehetik fel a kérdést: van-e még egy magyar újság Amerikában, amelynek jövője érde­kében össze lehetne hozni a miénkhez hasonló or­szágos konferenciát? Van-e olyan olvasótábor, mely ennyi értékes embert tud összehozni; amely kész és hajlandó ezreket áldozni azért, hogy legyen konferencia, legyen útiköltség és legyen azon fe­lül anyagi eredménye is az összejövetelnek, — mintegy előleg, foglaló arra az összegre, amelyet az év folyamán elő fbg teremteni, hogy lapjának zavartalan megjelenését biztosítsa s tanujelét adja annak, hogy az a lelkesedés és áldozatkészség, amely hat évtizeden át megnyilvánult a magyar munkás sajtóval szemben, ma is él, ma is olthatat- lan lánggal lobog. A válasz csak egy lehet: nincs még egy ilyen új­ság, nincs még egy ilyen olvasótábor. Ilyen újsá­got és ilyen olvasótábort csak az az eszme képes kitermelni, amely Magyar Amerikában csatasorba állított ezreket és tízezreket, akik hat évtizede vallják és hirdetik a BÉKE fontosságát, a lefegy­verzés szükségességét, az elnyomott népek felsza­badítását, az amerikai polgárok egyenjogúsítását, a világ népeinek és elsősorban a magyar népnek azt a jogát, hogy saját sorsának kovácsa, jövőjének építője legyen. Ez az eszme adott erőt és támogatást annak a mozgalomnak, amely hazánkban kivívta a társadal­mi biztosítást, amely szolgasorsból szervezett mun­kássá emelte Amerika dolgozóit és amely ma is világitó fáklyaként szolgál minden megmozdulás számára, amely jobb, igazságosabb jövő megterem­tését célozza. Az ország különböző részeiből — a keleti és nyugati, a déli és északi határszélekről csak úgy, mint az ország belsejéből —, megjelent delegátu­sok a konferencia két napját kemény munkával töltötték, mert tudatában voltak küldetésük fon­tosságának. Az Ügyvezető Bizottság, az Országos Lapbizottság, a lap vezetőségének newyorki képvi­selői; a chicagói, clevelandi, pittsburghi, dél-cali­előállitási költségek emelkedése miatt elfogadták az előfizetési dij $2.50-ről 3 dollárra való emelését és vállalták az évi $6,500 költségvetés deficitjének előteremtését, valamint 150 uj előfizető szerzését a jövő évre. A konferencián 560 dollárt adomá­nyoztak a Nők Világa részére. Jelentés történt még a helyi bizottságokról, me­lyek az idegenszületésüek védelmében fejtenek ki munkát, valamint a kaliforniai “A Tény” cimü ha­ladó szellemű közlönyről, amit Neuwald munkás­társunk mások segítségével szerkeszt társadalmi munkával és amit előfizetési dij nélkül küldenek el az érdeklődőknek. Rosner Sándor köszönetét mondott a Petőfi Kör minden tagjának és Tatár elnöknek a szives vendéglátásért, a delegátusoknak fáradságos és si­keres munkájukért s jó egészséget és jó munkát kívánva mindenkinek a következő esztendőre, be­zárta a konferenciát. forniai és detroiti delegátusok, csak úgy, mint a floridai határszélen 1912 óta gazdálkodó alabamai farmer és a vendégként megjelent lapolvasók egybe olvadtak, eggyé kovácsolódtak abban az el­határozásban, hogy a munkás sajtó szellemi nívó­jának folytonos emelése és anyagi biztosítása min­den olyan magyar személyes ügye, akinek meg­győződése, hogy a reakciós sajtóval szemben min­dig szükség volt :— ma inkább, mint valaha —, és a jövőben is szükség lesz a Magyar Szó heti­lapra, a Nők Világa és a A Tény havi folyóira­tokra. ""Nagy öröm, nagy megtiszteltetés és megható ér­zés olyan emberekkel találkozni, akikkel 46 évvel ezelőtt Pittsburghban együtt harcoltunk az össze­fogott reakciós erők ellen; akivel 44 év évvel ez­előtt Ellis Islandon ettük a deportálásra szánt elfo- gottak keserű kenyerét és aki most fiát is elhozta a konferenciára; akik már 25 évvel ezelőtt és azóta oly sokszor szállást adtak azoknak, akik a lap érde­kében az országot járták és még ma is a régi tűz­zel, a régi lelkesedéssel állnak csatasorba, mert a régi ellenséggel, a reakcióval kell megküzdeni és a régi célért, a dolgozók jobb jövőjéért dolgoznak, áldoznak. Félszázados barátságokat ujrapecsételtek Detroitban; örömmel ölelkeztek azok, akiket a Sors életben tartott és megerősödtek abban a hit­ben, amelyet öt évtizeddel ezelőtt is vallottak. Az évek, az évtizedek folyamán számos konfe­rencián vettem részt. Az ülésszakok végeztével mindig fojtó érzés szomoritott el: a legközelebb hányán fognak hiányozni, kiket ragad el a halál és azután: lesz-e még egy konferencia, vagy ez az utolsó, mert nem lesz erőnk még egyet megren­dezni? Detroitban ez az érzés nem fogott el. Vasárnap délután, az ülésszak bezárása előtt arról volt szó, hogy jövőre és két év múlva hol tartsuk meg a szokásos évi Országos Lapkonferenciát. Ilyen bizakodással, ilyen bensőséges hittel szem­ben kinek lenne bátorsága kételkedni a magyar munkás sajtó jövőjében?! EHN Üdvözli a konferenciát MAGYARORSZÁG. — Itt vagyok látogatóban a szülőfalumban, Nagybajomban; aug. 15-én megyek Hévízre gyógykezelésre. Nagyon szépen épül min­den a budapesti és környéki házaktól kezdve. Ösz- szejártam az Alföldet, voltam Egerben, Mezőkö­vesden, Debrecenben, Pécsen, Kaposváron. Az egész ország fejlődik és mindenki elismeri, hogy ilyen jólét nem volt még az országban. Különösen a fiatalság örül a biztos jövőnek. Persze van pa­nasz is, az öregek körében, különösen a vidéken. Kívánok jó eredményt az ez évi konferenciához, hogy még sokáig fenn tudjuk tartani lapunkat. Péter István az ügyv. biz. elnöke MÁR többször beharangozták a tervet, hogy megfilmesítik Thomas Mann: “A varázshegy” cimü regényét, de végrehajtani eddig sohasem sikerült. Most úgy látszik mégis megvalósul: Lattuada olasz filmrendező rövidesen megkezdi a német—francia —olasz koprodukciós film forgatását. SPANYOLORSZÁG országutjain Inocencio Ro­mero ifjú terroádor vándorol, mellén, hátán óriási plakátokkal hirdetve szolgálatait. Ilyen módon pró­bál alkalmazást nyerni valamelyik arénában. INSBRUCK közelében feléDÜlt Elmém leerna«*'’ sabb hídja, amely egy völgykatlan fölött hütédik, A hid magassága 190 meter, hossza bo/ meter szélessége 22 méter. Utóbbi tulajdonságai igen al kalmassá teszik nagy gépkocsiforgalom lebonvoli tására.

Next

/
Thumbnails
Contents