Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-07 / 6. szám
Tiúirsday, Tebruáry 7, 1963 . AMERIKAI MAGYAR SZÓ — fft^GAniAN MORD $ A szerkesztő válaszol Szomy-levél — Kicsi mérges öregur — Magyarországi csomagküldés Szegény rabország és szegény agyongyötöri rabnépi! Tisztelt Szerkesztőség! Egyik Budapesten lakó rokonomhoz irt levelemben említést tettem az operációmmal, stb. járó kórházi és orvosi költségekről és a borzalmas drágaságról általában, ami mint nyugdíjasnak, bizony nagyon megnehezíti az életet. Mire a köv. választ kaptam: ‘'Nagyon elcsodálkoztam azon, amit M. néni a kórházi és orvosi költségekről irt. Egy olyan hatalmas és gazdag ország és az orvosi és kórházi dijakat mégis az embereknek maguknak kell fizetni! Azt mondanom sem kell, hogy .mennyivel vagyunk mi szegényebbek, mégis — talán már olvasott is róla M. néni — egyéb fontos javítások között — az anyák szülési szabadságát ami fizetett, 3 hónapról 5 hónapra emelték fel. Az alacsony nyugdijakat rendezték, több fontos cikknek az árát pl. kerékpár, varrógép, habselyemholmi is leszállitották.” (Vajon a kérő és síró levelek még mindig jönnek?) G. Margit Tisztelt Szerkesztőség! Nem sok időm volt eddig a naptárt olvasni, igy csak néhány oldalt néztem át, de őszintén mondhatom, hogy úgy a tartalma, mint a kivitele sokkal jobb és szebb, mint a tavalyié. Nehéz munkájuk és fáradozásuk meghozta az eredményt, dicséret és köszönet érte. Kérem, hacsak lehet közöljék a lapban a fontosabb hazai sport eseményeket. Nem tudom miért, de az utóbbi időben ezt elhagyták. Wanchura S. Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm a lapbizottságot bátor és nehéz munkájukért, s mindazokat a munkástársakat, akik a lapban írnak és akik a lap megjelenéséhez hozzájárulnak. Rosenthal I). ★ Tisztelt Szerkesztőség! Meglepetéssel olvastam Szörny Ferenc levelét a lap január 24-i számában. Hogyan közölhették ezt a levelet, amely Magyarország-ellenes ? Itt mindenki meglepődött miatta. Fuchs Kálmán, Miami Szerkesztői üzenet FL., Long Island. N.Y. — Második alkalommal kaptunk öntől levelet, s sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem érti meg lapunk álláspontját. A levélben tárgyalt kérdés felújítana egy irredenta elgondolást, aminek tárgyalása csak a reakciót szolgálná. Aki irredenta vonatkozású Írásokat akar olvasni, annak éppen elég .alkalma van arra, mert számos ilyen magyar sajtótermék van az országban. Lapunk álláspontja ebben a kérdésben az, hogy ha volnának ilyen problémák a népi demokráciákban, úgy reájuk kell bíznunk azok elsimítását. Van itt elég probléma anélkül, hogy ezt is magunkévá tegyük. Egyébként ha fel akarja keresni szerkesztőségünket, szívesen elbeszélgetünk önnel erről és más kérdésről is. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453 Bizonyára sokan vannak olvasóink között, akikben néha felmerül a kérdés, vajon a szerkesztőnek mi az álláspontja ezzel, vagy azzal a cikkel, vagy levéllel kapcsolatban? Esetleg szívesen is látnák, ha ezekre a ki nem mondott kérdésekre a szerkesztő válaszolna. Helyes az ilyen eszme csere az olvasók és a szerkesztő között és ennek az írásnak éppen ez a célja. De ami még fontosabb, az az, hogy az olvasók is vegyenek időt és a vitás kérdéseket tárgyalják a lap hasábjain. A Szomy-levél Lapunk január 24-i számában “Ne a jelenlegi Magyarországot hibáztassuk” címmel levél jelent meg Szörny Ferenctől. A levelet nagyjában úgy közöltük, ahogy azt olvasónk megírta. Vajon egvetértünk-e Szörny munkástárs levelével? S miért közöltük azt? (Vannak persze olyan levelek is, amikor olvasok szélsőséges kérdéseket, vagy kapitalista propagandát taglalnak az ilyen levelek a lapban nemközölhetők.) Szörny munkástárs több kérdést nem vett kellőképpen fontolóra, amikor levelét megírta. Elsősorban azt, hogy a megvesztegetés a régi rendszer maradványa és kimulóban van. Másodsorban akár csak sok más régi amerikás honfitársunk, nem világosította fel kellő módon a leányát, mielőtt az magyarországi látogatásra indult, hogy ott ne alkalmazzon olyan módszereket, amilyeneket esetleg ebben az országban alkalmazunk, ha előnyökhöz akarunk jutni. Most, amikor a magyar határok nyitva állnak a látogatók előtt és kormányunk is megadja a lehetőséget az odautazásra, ezrével mennek amerikai magyarok az óhazába. Ezeknek a látogatóknak az öntudatától függ, hogy ott miként viselkednek. Számtalan öntudatos munkás közölte velünk személyesen, vagy levélileg, hogy alkalma lett volna a feketézésre, de nem akart ártani a népi demokráciának. Minden öntudatos munkás tudatában van annak, hogy egy átalakuláson átmenő társadalomban a régi rendszer csökevényei megtalálhatók, s ezeket csak idővel lehet kiküszöbölni. Szörny mun- kástárs is kitér erre a levele végefelé. Viszont ha nem közöltük volna levelét, akkor jogosnak hitt panaszát belefojtottuk volna és sajátmagunkat is megfosztottuk volna attól a lehetőségtől, hogy ezt a kérdést vele és olvasótáborunk más tagjaival megvitassuk. Kicsi mérges öreg ur. . . Sok hozzászólás érkezett idei naptárunkhoz; voltak köztük dicsérő és kritikus megjegyzések. Éles kritika érte a naptár szerkesztőségét a “Kicsi, mérges öregur” közléséért. De ezek a kritikák is magas nivójuak, sem vádaskodás, sem rosszindulat nem nyilvánult meg bennük. Mindenki a témához szólt, méghozzá épitő kritikával. Mint cikkünk elején rámutattunk, joggal érdekelheti olvasóinkat, miért közöltük ezt az Írást a naptárban? Vajon hányán és mennyien mondják el mostanában: "ha mi ezt akkor tudtuk volna!” így van ez a szerkesztőségben is. Ugv érezzük, hogy habár nem vettünk részt a “Kicsi, mérges öreg- urak” elleni jogtalanságokban és ártatlanok vagyunk benne, mégis jóvá akarjuk tenni a múlt egyik hibáját. Megengedhetjük-e magunknak, hogy amikor egy megbecsült proletáriró leírja a hosszú éveken át ártatlanul elszenvedett bebörtönzését, vagy ami még fontosabb, öntudatos ártatlan munkások százainak és ezreinek szenvedését, akkor mi azt mondjuk, hogy “most már kinn vagy a börtönből, hallgass róla.” Vagy ne legyen joga írását azoknak is tudomására hozni, akik ezeket a jogtalanságokat jóváhagyták, eltűrték, vagy nem látták ? A kicsi mérges öregur ellen elkövetett rettentő bűnt nem azzal kell helyrehozni, hogy elhallgatjuk, hanem, hogy rámutatunk a hibákra, az embereket éberségre neveljük, ho<rv ilyesmi a szocialista társadalomban soha többé elő ne fordulhasson. A cikk kritizálói nem vették fiscelembp. hno-v a kicsi, mérges öregur nem is annyira Sztálinra, vagy Rákosira haragszik, hanem nagyon is haragszik a kis bürokratákra, a kiskirályokra, akik hatalmukat ferdített módon érvényesítették. Egyik olvasónk helyesen jegyezte meg. hogy nem szabad minden hibát “Rákosira kenni”. A kicsi, mérges öregurnak az fáj, hogy a szocializmusban élő tisztviselők visszaéltek hatalmukkal, $ hogy azok az ártalan kommunisták, akik áldozatai voltak ezeknek a kihágásoknak, nem azzal kerestek elégtételt, hogy a rendszerre haragudjam nak, mint ahogy azt a rendszer ellenségei tették. Hogy a reakció mit mond mindezekre? Válaszunk az, hogy az öntudatos munkásosztály és rendszere becsülettel beismeri hibáit és helyrehozza azokat; a lehetőségekhez képest megbocsátást kér a sérelmet szenvedőktől, s ahol szükség van rá, ott szellemileg és anyagilag is kárpótolja őket. De ha már vitatni akarjuk a kérdést, rá kell mutatni arra is, hogy mig a szocialista tábor igy' jár el, addig a kapitalista társadalom elhallgatja hibáit és bűneit. Sok példa van erre, s itt csak néhányat említünk: Sacco és Vanzetti, Joe Hill, Tom Mooney, Morton Sobell. Vágy olvastunk-e arról, hogy a katolikus egyház kritikát gyakorolt önmaga felett az inkvizícióban elkövetett bűnökért, vagy a Borgia-pápák bűneiért? Vagy hallottuk-e, hogy az amerikai protestáns egyház beismerte a Salem-i “boszorkányüldözés” hibáit és önkritikát gyakorolt volna emiatt? Mert más az, amikor egy társadalom megkritizálja önmagát, vagy egy néhány iró megírja az igazságot! A Szovjetunióban, a kommunista párt 20. kongresszusa után, s a többi szocialista országokban, is önkritikailag hozták rendbe hibáikat. Beöthy Ottó és Neuwald cikkei Külmunkatársainkkal való kapcsolatainkat a Magyar Szó országos lapkonferenciáin állapítottuk meg és ezt évről-évre megerősítjük. Ez alapozza meg a fennálló jóviszonyt a külmunkatár- sak és a szerkesztőség között. S mi ennek a lényege? Az, hogy külmunkatársainknak megadjuk a jogot, hogy az őket érdeklő és foglalkoztató témákkal foglalkozzanak. Természetesen előfordul, hogy nem értünk egyet egyes esetekben, ilyenkor levélben vitatjuk meg a kérdést. Előfordul az is, hogy habár nem értünk egyet mindenben, mégis közöljük Írásaikat, mert nincs sem időnk, sem felkészültségünk arra, hogy minden adatot ellenőrizzünk. Sokszor nem vagyunk elég figyelmesek s ugylátszik előfordul, hogy néha ők is helytelen formában foglalkoznak egy kérdéssel, mint ahogy pl. Neuwald külmunka- társ tette dec. 20-i cikkében, melyben elveti azt a gondolatot, hogy a magyar népet a bürokraták megfélemlítik. Erre a cikkre válaszolt Beöthy Ottó jan. 17-i Írásában, melyet gondos felülvizsgálat alapján irt meg. Teljesen megértjük felháborodását. Mik a tények? A Magyar Szó szerkesztőségének alkalma van figyelemmel kisérni a magyar sajtótermékeket, mert az ottani napilapoknak, folyóiratoknak előfizetői vagyunk. S mit látunk ezekben a lapokban? A Népszabadság pl. hetekként oldalakat szentel munkások leveleinek, panaszainak, tanácsainak; riportereket küld ki az ország minden részébe, akik cikkeikben rámutatnak arra,'-hol követnek el hibákat, tévedéseket, s ajánlatokat tesznek azok javítására. (Talán olvasóink észrevették azt a nemrégen közölt levelet, amelyben egy tsz elnöke arról panaszkodik, hogy miként akart tőle néhány bürokrata hízókat kicsikarni.) Aki pedig olvashatja a Ludas Matyi c. humoros, szatirikus lapot, az látja, hogyan pellengére- zik ki állandóan a bürokráciát. A “Le a bürokráciával” c. oldalon az olvasók felszólalnak és a legélesebb kritikával illetik a bürokratikus megnyilvánulásokat. Az Élet és Irodalom c. kulturális folyóiratban, vagy más hasonló lapokban, állandó önkritikát gyakorolva javítják munkamódszereiket.. Valószínűleg ez okozta Beöthy felháborodását hiszen ő tudja és látja a tényeket, s talán kissé türelmetlen velünk szemben, hogv olvan reakciós híresztelések tudnak bennünket is befolyásolni, melyek arról szólnak, hogy a magyar népet megfélemlítik. Be kell ugyanis valle-v. hn«^ » lapunkban megjelent cikk ezt szolgálta. Ebből úgy a szerkesztőségnek, mint Neuwald külmunkatár- sunknak tanulnia kell és biztosak va^vunk abban, hogy tanulni is fogunk. Habár tévedésünk ebben az esetben súlyos, azért megadatott a lehetőség arra, hogy hibánkat helyrehozzuk. A. R.
