Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-07 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGAKIAJN mmu mursaay, reoruary t , juwo Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a s z e r k esztőség álláspontjával. Olvasóink hozzászólnak a lap különböző problémáihoz, az általános bélés külföldi politikai kérdésekhez Egy kis kritika Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, elég jó kivitelű és jó olvasnivalók vannak benne. Dicséretet érdemelnek az irók. Két cikket azonban nem nagyon szeretek benne. Az egyik a Kicsi mérges öregur, ami 17 oldalt foglal el. Az én véleményem szerint ennek 1956 okt. előtt több értéke lett volna. A másik cikk a Dialógus a Matematikáról, ami szintén vagy 17 oldalt tesz ki. Úgy gondolom, hogy akik a naptárt olvassák, legnagyobb részben 50—60 éven felüliek és akik eddig nem tanultak, alig hiszem, hogy most nagyon óhajtanák ezt a témát bővebben megismerni és bizonyára sokaknak unalmas volt ennek az olvasasa. E két cikk 35 oldalt foglal el. Elgondolásom szerint értékesebb cikkeknek lehetett volna helyet adni. mint pl. a szomszédos országok helyzetéről, Latin-Ameriká- ról; pl. a mexikói helyzet ismertetését nagyon értékelem, Kanadáról pedig alig látok valamit a naptárban. A Magyar Remekírók könyv címével nagyon meg vagyok elégedve, de amikor olvastam, nem találtam benne olyan nagy remekműveket... A lappal 100 százalékban meg vagyok elégedve. 61 éve védőbástyája és útmutatója az amerikai magyarságnak és mindig a dolgozók érdekét védte, harcolt a fasizmus ellen és egy nagyobb darab kenyérért, az ipari szervezkedésért, .a békéért, hogy a nép nyugodtan élhessen és boldog legyen. A. Főnyi, Kanada Lehet-e az emberiségből kinevelni az önzést? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném öreg jó Írómhoz, Gerébhez intézni ezt a kérdést: Van-e egyáltalán olyan ország, ahol szabadság van? Mert a rádión a televízión folyton azt kiabálják, hogy Amerika és a többi nyugati államokban szabadság honol. Az én becslésem szerint ők úgy értelmezik a szabadságot, hogy ahol pénz van, ott van szabadság, s akiknek több pénzük van, azoknak nagyobb a szabadságuk és hatalmuk, mert minden úgy van, ahogyan ők akarják. A másik kérdésem az volna, hogyan lehetne az emberiségből kinevelni az önzést, a gyűlöletet? Azt is szeretném még tudni, hogy lehet-e háború nélkül megférni a kapitalista és szocialista országoknak, mert még a biblia is azt mondja, hogy minden 20 évben kell háborúnak lenni. Én sokat vitatkozom a papokkal, akik az öregotthonba bejönnek. Meg szoktam tőlük kérdezni, hogy vajon azért imádkozzak, hogy lelőjjetn azt, akit soha sem láttam? Én arra kérem a munkáskormányokat, ők is szereljék fel egymást, akárcsak a kapitalisták csinálják és akkor béke lesz. A. Danczi A lap áráról ír Tisztelt Szerkesztőség! Még júliusban megbetegedtem, s csak október végén hagytam el az ágvat. Olyan rosszul éreztem magam, hogy még a lapot sem igen olvastam. De azért megláttam benne egy levelet, mely arról szól, hogy kedves lapunk előfizetését $15-re kellene felemelni. Én erre azt gondoltam, hogy aki e levelet irta, az igaz ember, akinek az ajánlatát én is követem és igv lapom egv évi metrójitására mellékelek $15-t A naptárt is megkaptam, ebből is sokat lehet tanulni. Üdvözlöm azokat, akik hozzájárultak a kiadásához és elkészítették, valamint boldog ujesztendőt kívánok a lap minden munkatársának. Fodor John A jelszó és egy magyarországi levél Tisztelt Szerkesztőség! Mindennap hallom a rádión a hirt, hogy milyen ellentétek vannak az orosz és kinai kommunisták között. Én szerintem nagyon nagy hiba ez, mert tulajdonképpen csak egy marxista-leninista párt van és volt, s ezt minden szocialista országnak tudnia kellene. Hol van akkor az a jelszó, hogy “Világ proletárjai egyesüljetek! Egyébként beküldőm unokatestvérem levelét, gondolom, érdemes lenne közölni. M. V. Részletek a magyarországi levélből: “Piros irta apámnak, hogy minden öröme megvan, hogy a fia nem jön vissza; a barátai sem ajánlották azt neki. Pedig nagyon téved. Ha itt lenne, elállna a szeme, mert nem úgy van, ahogy a rosszakat terjesztők mondják. Most jó itt, nincs úri Magyarország; persze itt is vannak rossz emberek, de tiz év múlva jobb lesz, hiszen egyszerre nem lehet. Egy pár holmi olcsóbb lett, mint a varrógép, lemezjátszó, motorbicikli, nylon harisnya, gumitalpas cipő. Igaz, hogy a bőrcipő drágább és egyes bútorok is, de van, amelyik olcsóbb. Az itteni tsz-t fel akarják oszlatni, mert nem jó a vezetőség; az emberek nem mennek dolgozni. Másutt jól megy; Mezőzomboron még 80 mázsa búzát is kaptak. Vannak itt olyanok, akiknek a gyermekei jó állásban vannak, s nincsenek rászorulva a munkára és nem mennek dolgozni, igv azután a szegényebb sem megy, inkább mennek Miskolcra az építkezésekhez. A földek tönkremennek, de ha szigorúak lennének, mint a gyárban, akkor menne a munka.” Dorgálja a szerkesztőt és Bálintot Tisztelt Szerkesztőség! A január 24-i lapban olvastam Bálint Imre cikkét, amely miatt ezt a levelet Írom. A cikket Sztálinnál és Rákosival kezdi, majd a hosszú orral folytatja. Ha valaki olyan irói múltra tekinthet vissza, mint Bálint Imre, nem ilyesmiről kellene hogy írjon, ő is nagyon jól tudhatja, hogy ki nevez kit hosszú orrúnak. Én ebben antiszemitizmust látok. De menjünk tovább. Később azt Írja, hogy “valami Jókai, még hozzá Móricz, ebből látszik, hogy van felekezete.” Habár tudom, hogy Jókai nem volt zsidó és még kevésbé volt Móricz, mert Jókai Mór volt, mégis miért kell valakit a neve miatt csúfolni és a felekezetét emlegetni? Hiszen senki sem választhatja meg a saját nevét, azt akkor adják, amikor még tiltakozni sem tud ellene. Szeretném, ha a szerkesztőség jobban átnézné a beérkezett cikkeket és megítélné, hogy mit lehet közölni és mit nem. Bendl Heíén Ep visszatéri disszidált üdvözlete Tisztelt Szerkesztőség! Ismét meg akarom köszönni önöknek azt a sok vigasztalást, amit ottlétem alkalmával kaptam. Most már egy éve, hogy idehaza vagyok és mondhatom, hogy ez volt életem legboldogabb éve, mert az öt év, amit a disszidáltak rögös utjain jártam, megtanított arra, mit jelent, ha az ember a családja közelében lehet. Nem kell félni, ha betegség éri, hogy miből fizeti az orvost, a gyógy szert, a kórházat és ha valami csapás éri vele éreznek, vigasztalják, amit odakint nagyon kevés emberfői tapasztaltam. A gyerekek nem engedtek dolgozni menni, pedig a régi munkahelyemre, a Május 1. ruhagyárba visszamehettem volna, az igaz azonban, hogy mikor megérkeztem, nagyon le voltam gyengülve, mert ott még szombaton és vasárnap is dolgoztam, hogy az útiköltségemet össze tudjam szerezni. Itthon el sem hiszik, s lehet, hogy mi sem hittük volna el, amig meg nem győződtünk róla, hogy mennyit kellett ott dolgozni. Hát még a munkatempó, ahogy állandóan hajtják az embert a gyárban. Esküszöm, úgy éreztem magam, mint egy rabszolga. Mi magyarok már a felszabadulás óta elszoktunk az ilyen hangnemtől, de még a régi világban sem tűrték annyira szó nélkül, mint ahogy az amerikai munkások tiirik . Üdvözlöm a szerkesztőség minden tagját. Zdravicsné, Budapest Elmélkedés és kritika Tisztelt Szerkesztőség! Én is megkaptam a naptárt, amely általában véve elég tanulságos, de a Kicsi, mérges öreg úr c. Íráshoz érve valami igen aggasztó érzés fogott el, s újból elolvastam. Bárhogyan is figyeltem rá, mégis ugyanazt olvastam ki belőle. Én ugyanis a Horthy-időszakra, vagy a náci időkre óhajtottam illeszteni, mert azok sem voltak borzalmasabbak. Barátaim közül többen igy jártak, s csak azt ki- vánom, hogy az uj-kanadások ne olvassák el, vagy azok, akik mindig Szibériáról álmodoznak félelmükben, mert ez csak megnehezíti munkánkat állításaiknak visszaverésében. Egyrészt igen kétséges előttem az írás, mert mint cime is mondja: Nekeresdi feljegyzései, s jobban megfelelne egv ponyvaregénynek, de ha tényleg megtörténhettek ilyesmik, akkor sem éppen Rákosihoz vezethetők vissza, mert hol voltak vajon a többiek? Lehetséges, hogy talán a nagy beruházások, vagy a nagyraméretezett ipar terhei elöl bújtak félre, s nem hallatták hangjukat, vagy talán a néhai Nagy Imre követői vitték végbe ezeket a dolgokat? Nagyon könnyű egyre hárítani a nagy hegycsuszamlásért a felelősséget, de ott volt a belföldi és külföldi propaganda is, meg a nemtörődömség. Nem lehet csodálkozni, hogy még a törvények is szigorúbbakká váltak. A kiszaladt volt földesurak és más úri banditák ujjongva kaptak rajta, akárcsak az éhes farkasok a nyitott birkaólon. Nem lehetett könnyű a lavinaszerű történelmet abba a jó mederbe terelni, amilyenben most van és gyors tempóban halad előre, még a nehéz természeti csapások ellenére is, Úgy látom a dolgokat, hogy nemcsak a munkásvezéreken volt, vagy van a felelősség, hanem visszavezet ezrek és ezrek ügyeihez. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek már vagy tiz évet is maguk mögött hagytak, elég könnyen és mosolygós arccal néznek a jövőbe. Csak egy példát említek itt: a sarkadi cselédekből alakult egy szövetkezet egy bivaly és egv öszvér erejével. Igaz, 19 évet hagytak már maguk mögött s majdnem any- nyival rendelkeznek, mint mi itt fél kerületben a kis földműves vidékeken. De ők minél többet termelnek, annál jobb nekik, mig mi úgy vagyunk, hogy minél több a termés (zöldség és gyümölcs- termésre célzok itt), annál kevesebbet kapunk. Ha tehát összefogtak a tsz-ben, s nem gáncsos- kodott a vezetőség sem, akkor országos kérdésekben is igy lehetne mérlegelni a dolgokat. Nagyjából látjuk, hogy kik az igazi kerékkötői a haladásnak: a felsőbb rétegű magántőkések, akiknek még mindig nagy hatalmuk van a sötétben járók között. Pedig mi képezzük a nagy zömét a népnek, mi, akik dolgozunk és könnyen lerázhatnánk magunkról e férgeket, de még tűrünk, amig a pohár teljesen megtelik. Sokan látják ezt már és félnek a népek bosszújától, mert a nép úgy megy előre, mint a forgószél, s a napi események is arra mutatnak, hogy ezt nem lehet megállítani. A sok összekuszált, ferdített hir között igen józannak kell lennie annak, aki a réseken keresztül lát, s a mi lapjainkat igen kis réteg olvassa. Ezért azután itt nyugaton igen lassú tempóban történik a felvilágosodás, pedig aránvlag gyorsan haladunk más téren. Már némelyik őrült a nagy zsebét teleszedve az atomot is dobáltatná ránk, ha nem félne attól, hogy ő is kaphat belőle. A világ népeit én két csoportba osztom: a dolgozók uniójába és az úri polgárok uniójába, de ők szép nevet is adnak neki, hogy a népeket meg tudják félemliteni. A Magyar Szóban nemrégen ob-astam egv cikket Szakasits Árpádról, amely életfogytiglani bor tönitéletével is foglalkozott. Nem hibáztat a történtekért egyes személyeket, hanem történelmileg elemzi és talán ez az oka annak, hogy a bebörtön- zé« nem ingatta őt meg hitében. Ha tehát észrevesszük a munkásvezérekben a tévedéseket, akkor lássuk meg sok régi. őszinte törekvésüket is, s ne bunkózzuk le őket hibáik ért. A, Abraham, Kanada Ö
