Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-31 / 5. szám

13 Thursday, January 31, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ftHOGWfin én-€átom... Írja: EHN Az érem másik oldala A munkás-sajtó, szerkesztése és kiadása soha ein volt kifizetődő üzlet, mert a munkás-sajtót iha nem is vezették üzleti célok. Munkáslapok nyagi és személyi kockázatok árán azért jelen­ik meg, hogy a dolgozók érdekeit védelmezzék a zsákmányolok, a csalók és bérenceik: a reakciós pok célzatos félrevezetései, maszlagolásai ellen, s megjelentek, mert mögötte állt az áldozatkész, >ztálytudatos tömeg, amely a saját lapjából íart tanulni, tájékozódni és annak megjelenését, a kellett (és mikor nem kellett?!) anyagi áldo- itok árán is biztosította. A Magyar Szó január 10-iki számának bejelen­tse, hogy egy teljes oldalt vagy többet arra fog zentelni, hogy a vásárlók nyílt és leplezett ki­fosztását állandóan leleplezze és ostorozza ; hogy megalkuvás és “semlegesség” helyett rámutas- on a monopol tőke fosztogató terveire: újabb bi- myiték arra, hogy ez a lap minden tekintetben ódéi nyomdokain halad és arról az útról soha, :mmi körülmények között letérni nem fog. Azok számára, akik a “gyakorlati tanácsadó” dal szei'kesztését vállalták, lenne néhány Cze­rny megjegyzésem, amely — remélem — segit- •gül szolgálhat munkájuk elvégzésében. Hetekkel ezelőtt lapunkban “Kinek hoz hasznot ‘Trading Stamp’?” cimü cikk alcíme mindjárt eg is adta a választ a kérdésre: “Nem a házi- szonyoknak. ők csak ráfizetnek a felemelt árak- il” Ugv találtam, hogy ez alkalommal megint oly emmel (vagy bélyeggel) állunk szemben, mely­ik két oldala van, ezért szeretném bemutatni a ásik oldalát. Ma reggel az autónkat megtöltettem gazolinnal, nelynek gallonjáért 26.9 centet fizettem. Ugyan- nek a (“major”) gazolinnak gallonjáért rende- n 30.9 centet fizetünk Los Angelesben és kör­ékén. Utána két nagy vásárcsarnokban a következő sárlásokat eszközöltük: hat kanna “Glorietta” radicsom-levet (1 kvart 14 unciás kannákban), Kannánkint 19 centért. (Rendes ára 31 cent kan- inkint.) Hat font körtét, fontonkint 10 centért. (Ren- s ára 19c.) Nyolc font káposztát, fontonkint 3 centért, íendes ára 8—10—12c.) Három font “Diamond” védjegyű diót (English alnuts) egy dollárért. (Rendes ára 49c fonton- nt.) 10 fontos zsák burgonyát 39 centért. (Rendes 59—69c ) 'ontos kanna mézet 89 centért. (Rendes ára —1.65 között váltakozik.) /ét tucat tojást, tucatonkint 39 centért. (Az en “AA Large” tojásnak rendes ára mostaná- n 51—65c tucatonkint.) Hat font banánt, fontonkint 10 centért. (Ren- s ára 17—19c.) 10 fontos zsák “pink” grape-fruit-ot 39 centért, endes ára 19c fontonkint.) A feleségem vett egy kis főznivaló csirkét (ki- it kell vennie, mert egyedül eszi meg, hacsak ndég nem akad, mert az én segítségemre nem ámíthat) fontonkint 19 centért (rendes ára —39<- fontonkint). És vett két sütnivaló csir- t, amelyeket befagyaszt későbbi használatra, atonkint 29 centért. (Rendes ára 39—49é.) Miután mélyen leszállított áron megtettük eze- t a bevásárlásokat, nem felejtettük el megszá­nni a visszaadott aprópénzt és azzal együtt ibretenni a “trading stamp”-eket sem. A környékünkön 5—6 vásárcsarnok van: Safe- y, Rolph, Von’s, A&P, stb. Miután sétálni sze- iink, elsétálunk ezekhez az üzletekhez és meg- íszük az árleszállítással kínált cikkeket. Mint ■unk olvasói túlnyomó százalékának, nekünk cs felesleges pénzünk arra, hogy tekintet nél- 1 az árakra, ott és csak azért vásároljunk, ahol vegeket adnak. Ellenkezőleg: kivétel nélkül ott tárolunk, ahol csütörtöktől vasárnapig árle- illitással árusítanak bizonyos cikkeket és meg- őződésünk, hogy az olvasótábor túlnyomó része vanezt csinálja. Éppen azért, mert nincs kidob­óié, felesleges pénze. Hogy aztán a tényleges megtakarítás mellett g bélyegeket IS kapunk, az tiszta haszon és azokért az évek folyamán olyan cikkeket vásáro­lunk, amelyek áráért — bélyegek nélkül — a zsebbe kellett volna nyúlni. Itt van az íróasztalomon egy elég rendes mére­tű földgömb. Van egy jól épített, erős kártya asz­talunk, kanna-nyitónk, utazások alkalmával hasz­nált ébresztő óránk, fürdőszobai mérlegünk és sütőben használható porcelán edényünk. Mindezt bélyegért szereztük be, anélkül, hogy egyetlen egyszer kimentünk volna az utunkból, anélkül, hogy másra használható időt szántunk volna a né­hány percig tartó beragasztásra. Mindezzel azt próbálom mondani, hogy a na­gyon is hasznosnak Ígérkező tájékoztató oldalról eleve ki kell küszöbölni a “közhelyeket” és ahol Több, mint 10 millió amerikai szenved a szív­baj valamely fajtájában. Ezek számára nagy je­lentőségű, örvendetes fejleményekről számolha­tunk be. Röviden arról van szó, hogy az orvostudomány legújabb kutatásai és megállapításai következté­ben nagy változáson ment át az ipari és kereske­delmi világ magatartása olyan munkásokkal szemben, akik szívrohamon mentek keresztül. Eddigelé az volt a szokás, hogy a munkaadó az ilyen munkást nyugdíjazta (vagy egyszerűen el­bocsátotta), vagy pedig legjobb esetben, valami­lyen könyörkenyér jellegű, fizikailag könnyű és kevés jövedelmezésü munkába helyezte az ille­tőt. Az utóbbi években a klinikákon és a minden­napi életben végzett kísérletek alapján az orvos- szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a szivattakon átesett pácienst nyugodt lelkiis­merettel lehet nehéz fizikai munkába visszahe­lyezni; ha az illető egyébként gondját viseli ma­gának (diéta, alvás, pihenés tekintetében) és nem viszi a munkát tulságba, a nehéz fizikai munka nem válik ártalmára. Ez a magatartás nagy mértékben vált vita és tanulmány tárgyává azóta, hogy Eisenhower el­nök az ő hires szívrohama után néhány hétre új­ra folytatni kezdte a világ kétségkívül egyik leg­nehezebb munkáját, az Egyesült Államok elnöki tisztségét. A Union Carbide Corp. magas építő munkára — legnehezebb fizikai munkák egyikére — vala­mint hegesztésre is használ volt szívbajos mun­kásokat. A newyorki Consolidated Edison Co. teherautók hajtására alkalmaz ilyeneket. Dr. James Sterner, az Eastman Kodak Com­pany főorvosa a következő kijelentést tette eb­ben a kérdésben: “Az olyan munkások 95%-át, akik képesek egy szívattak után dolgozni, régi munkahelyükre állítjuk vissza. Tiz évvel ezelőtt ezt csak az ese­tek felében tettük meg, a másik felét könnyebb kisebb megerőltetéssel járó munkába állítottuk. Tettük ezt azért, mert észrevettük, hogy amikor egy ily lábbadozót a régi munkájába helyeztünk vissza, rendkívül jó teljesítményt nyújtott. Te­hát nekünk is előnyünkre vált és a munkásnak is.” Dr. Hallerstein, a Cleveland Work Classifica­tion Clinic igazgatója, ahol intenzív kutatómun­kát folytatnak a szívbajosok foglalkoztatása kér­désében, rámutatot arra, hogy az esetek felében a lelki tényező fontosabb a páciens egészségére nézve, mint maga a-szívbaj. “Egyre jobban meg­vagyunk győződve” — állítja dr. Hallerstein — “hogy a megelégedés, az- önérzet, az önbizalom v;s3-'até>*é«e és anyagi gondoktól való megszaba­dulás több jót tesz a dolgozónak, mint amennyi hátrányt a fizikai megerőltetés jelent számára.” D]\ Lemuel McGee a Hercules Powder Co. or­vosi tanácsadója a következő, ugyancsak figye­lemreméltó megállapítást teszi: “A mi tapasztalatunk a szívrohamon átesett munkásokkal az, hogy az átlagos szívbajos, illet­ve a szívrohamot átvészelt ember, nincs egy uj roham nagyobb lehetőségének kitéve, ha foly­tatja régi munkáját, mint amikor tétlenül a ve­randán ül naphosszat a hintaszékben.” Al>ban valóban nincs nézeteltérés orvosi szak­értők között, hogy a teljes tétlenségbe való visz- szavonulás egy szívattak után a lehető legrosz- szabb lépés, amit egy páciens tehet. Mérsékelt fizikai munka és tevékenység fontos és ha az ilyen tevékenység, mint fentebb említettük, az önbizalom visszatérésével párosul és az illető ér­van — mint a bélyegek esetében — meg kell mu­tatni az érem mindkét oldalát. Fel kell tételeznünk, sőt: tényként elfogadhat­juk, hogy a mi háziasszonyaink okos, praktikus bevásárlók, akiknek van magukhoz való eszük. Nem fognak ők a színes bélyegek kedvéért drága árat fizetni, de szívesen fogják venni a valóban hasznos, közhely-nélküli, leleplező felvilágosítá­sokat, amelyeket a gyakorlati tanácsadó oldal nyújtani fog és amelyek az év folyamán megta­karítást jelenthetnek. Csalásokra, hamisításokra, félrevezető hirdeté­sekre időnkint ez a rovat is rámutatott és amikor alkalom kínálkozik rá, készséggel veszek részt a tanácsadó oldal szerkesztésében. zi, hogy továbbra is hasznos építő tagja a tár­sadalomnak, ez annál jobb egészsége — és a szive számára. Nem azt akarjuk a fentiekben bizonyítani, hogy az amerikai üzletemberek csupa embersze- retetből, felebaráti jóakaratból állítják vissza a munkába szivbajos munkásaik egy részét, vagy mintha érdekelné őket a szívbetegség terén foly­tatott kutató munka! Minden lépésüket, jól tudjuk — és sohase fe­lejtsük el — egyetlen szempont — a profit irá­nyiíja. Tudnunk kell, hogy a legújabb bírósági döntések szerint szívattak “munka következté­ben történt balesetnek” minősithető és mint ilyen, a cégnek jóval kevesebb kártérítést (com­pensation) kell fizetni, ha rá tud mutatni arra, hogy a munkás képes volt régi munkáját teljesí­teni. Sőt, mint a Wall Street Journal is hangoz­tatja egyik minapi cikkében, a munkaadó egyik főszempontja a munkás régi munkába való visz- szahelyezésével éppenséggel az, hogy az ilyen munkás ne mis fog kártérítésért folyamodni, ami, mondanunk sem kell, sok ezer dollárnyi megta­karítást jelent az átlagos cégnek. Hát ezért a nagy érdeklődés és orvosi kutató­munka az amerikai nagytőke részéről a szívbaj és munkaképesség kérdésében. BÁBÁSKODIK AZ AMA A Baltimore Sun haragosan kikelt az American Medical Association ellen, hogy csápjait még a TV-programokra is kiterjeszti. Felemlít egy ese­tet, hogy a Ben Casey program (orvosi és kórhá­zi történetekről szól) egyik előadását az AMA nyomására a sponsor leállította. Az AMA kifo­gása az előadás ellen az volt, hogy az egyik d:— rabban a szerep rossz színben tüntette fel az or* vost és hogy ez visszahat az egész orvosi karra. A Sun szerint az AMA jobban tenné, ha bete­gek és nem TV gyógyítására fordítaná figyelmét. “Majd más foglalkozásúak is követelni fogják a cenzúra jogát, hogy a televízió a tetszésüknek megfelelő programot nyújtson”. Előzőleg a Wall Street Journal egyik cikkében közölte, hogy “egy kevésbé ismert, de hatalommal rendelkező, 13 orvosból álló bizottságon keresztül az AMA a TV- programokon mind gyakrabban előforduló orvosi szakmába vágó előadások majd mindegyikét fe­lülvizsgálja.” Bizony, mi volna, ha pl. az egyik előadás a Medicare-ről szólna és még hozzá szimpatikusán kezelné az idős polgároknak kijáró egészségügyi ellátás kérdését? Lehet-e joga az AMA-nek bele­szólni és önkényesen meggátolni, hogy a Medicare törvényhozást elősegítő programot nyújtsanak a nézőközönségnek ? Az AMA monopóliumszerűén terjeszti befolyá­sát minden területre, hogy maga irányíthassa az ország egészségügyi problémáinak megoldását. A törvényhozás ellen lobby-zik Washingtonban, pro­pagandát fejt ki a választásoknál, az orvosok vá­rótermeiben, nyomtatványokban és hirdetések­ben. Most meg ráül a TV kultúrára is. Az AMA reakciós állásfoglalása ellen a népi szervezeteknek harcolniok kell. A LEGNAGYOBB holland ellenzéki párt, a munkapárt 9-ik kongresszusa megnyílt Hágában. A háború és beké'problémáját tanulmányozó kü­lönbizottság beszámolójáról hoznak majd határo­zatot. MAVIWMWVVWVWWWVimMAIW)MMIWVWMmVMAAANWmKMWAAIWWIMWWVWWWIMVWMM MUNKÁBA ÁLLÍTJÁK I SZiKBAJCSMT Az orvosi tudomány és az üzleti világ uj magatartást tanúsít s nem tekinti őket rokkantaknak

Next

/
Thumbnails
Contents