Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-17 / 3. szám

Thursday, January 17, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Beöthy Ottó: Mit érdemelnek A Magyar Szó 1962. december 20-i számának 11-ik oldalán cikk jelent meg E. H. Neuwald tol­lából. Ez a cime volt: “A bűnösök büntetést ér­demelnek”. Ennek a három hasábos cikknek a tartalmához szólok hozzá. 1. Mi történt ? E. H. Neuwald 1962 novemberében levelet irt nekem. Megírta, hogy egy meg nem ne­vezett személy a magyarországi Füzéradvány fa­luban csomagot kapott egy ugyancsak meg nem nevezett rokonától s — a címzett közlése szerint — a csomagból egyes holmikat “kivettek”. Pél­dául (idézem): “Két nadrágot kivettek belőle, csak egy volt benne”, stb. Válaszomban kértem Neuwald honfitársat, hogy közölje a címzett nevét, hiszen aligha lehet a csomagok rengetegéből megkerestetni az isme­retlen címzésű csomag iratait. Két dolog történt erre. Neuwald honfitárs sajnálattal közölte, hogy az ottani rokonok nem engedik meg a név közlé­sét. Ez az egyik. A másik: a Magyar Szó decem­ber 20-i száma — még mindig a nevek nélkül — cikket közölt az ügyről. 2. Nem szaporítom a szót, közlöm a magyar Pos­taigazgatóság értesítését. íme: “Közlekedés és Postaügyi Minisztérium IV. Postafőosztály (Postavezérigazgatóság) Budapest, XII., Krisztina-körut 6—8 Telefon: 350—350 Ügyintéző: Szabó László 184.587 1962. Kárt. csop. Tárgy: Panasz vámküldemények tartalomhiánya miatt. Hív. sz.: 36.013/1962. és ad 57.735 1962. Beő-HM A Magyarok Világszövetségének, Budapest. Értesítem, hogy mint arra illetékes, megvizs­gáltam a Vámőrség Országos Parancsnokához intézett hivatkozott számú átiratában foglal­takat. Megállapítottam, hogy a kérdéses csomag - címzettje özv. Nalesnyik Istvánná füzérradvá- nyi lakos volt. Nevezett f. év szeptember 19-én a helybeli postahivatalban teljesen ép és sér­tetlen állapotban, mérlegelve vette át Ameri­kából érkezett csomagját. Kiküldöttem közvet­lenül is felkereste özv. Nalesnyiknét és tár­gyalt vele az állítólagos tartalomhiányokról. Ez alkalommal ö. Nalesnvikné a csomag teljes tar­talmát előadni nem tudta, igy nem volt arra lehetőség, hogy sulyellenőrzéssel, illetőleg va­lamennyi tartalom számbavételével állapítsák meg, hogy volt-e eltérés. Kiderült azonban, hogy a csomagban nem rossz pokróc, hanem egy viseltes ágytakaró érkezett. Ezt viszont a feladó tette a csomagba, mert ennek küldését a feladáskor kiállított vámárunyilatkozaton maga is jelezte. A csomaggal részletes tartalomjegyzék nem érkezett, a feladó levelében — amelyet előadni szintén nem tudtak —, csupán néhány darabot nevezett meg, viszont a vámkezeléskor kiállí­tott vámnyugta sem szolgálhatott pontos ala­pul, mert azon a tartalom részletesen felsorol­va nincs, 3 kg használt ruhát egy tételben vámkezeltek. így nincs lehetőség annak meg­állapítására, hogy milyen ruhadaraboknak kel­lett érkeznie, de az a körülmény, hogy a cso­magot egyező súllyal kézbesítették és abba idegen holmit nem tettek — a rossz pokrócnak minősített takaró a feladótól származik —, bizonyítja, hogy a csomagnál tartalomhiány nem lehet. Egyébként a csomag cimzettje a helybeli postahivatalban említette, hogy csomagjából sok minden hiányzik, s főként azt sérelmezte, hogy a vámtételek igen magasak. A hivatal vezetője a lakása szomszédságában lakó cím­zettet fel is kereste, de az előbb emlitett okok miatt ekkor sem tudták megállapítani, hogy minek kellett érkezni, illetőleg van-e tartalom­hiány. Ezért a hivatalvezető tanácsolta a cím­zettnek, hogy forduljon a vámhivatalhoz, kérje a vámdij mérséklését és onnan kérjen felvilá­gosítást a tartalomhiánnyal kapcsolatban. A címzett azonban csupán a magas vám miatt fordult beadvánnyal a vámhivatalhoz, a tarta­társukat Füzérradvánvba. Kérem, olvassák pl a Postavezérigazgatóság fent közölt értesítésének az utolsó bekezdését még egyszer és azt hiszem egyetértenek velem abban, hogy ez a helyes ma­gatartás, a helyes elintézési mód. Mi itt ezt az elintézési módot, annak haladéktalan személyes intézését, az egyszerű, segítséget nyújtó, embe- ries, udvarias hangot már hosszú évek óta ter­mészetesnek tartjuk — hiszen ezek a mi tisztvi­selőink, a mi bizalmunkból ülnek a helyükön és a legtöbben a mi fiaink, testvéreink, társaink — mi­ért is ne lenne természetes, hogy egy minisztériu­mi osztályvezető kiküldje egy munkatársát az északi határszélre, hogy személyesen vizsgálja ki, nem történt-e özvegy Nalesnyik Istvánná 62 éves termelőszövetkezeti nyugdíjas ügyében ne­tán valami hiba? A helyi Tanács (a valaha volt rosszemlékű Elöljáróság helyén állanak ma ezek a választott testületek) elnökének segítő, támo­gató írásában, amit a vámvisszatéritési kérelem ügyében segített megírni az a bizony csúnyán megrágalmazott postamester, még az is benne áll, hogy Nalesnyikné tavaly gyomormütéten esett át, ágyban fekszik és ezért is javasolja a VB-nek a mérséklést, a visszatérítést. . . 4. Mégis, mi az oka annak a “félelemnek”, a nyil­vánosság elől való elbujásának, ami ebben az ügy­ben is velejárója volt egyes honfitársak viselke­désének? Neuwald honfitárs a cikkében az egy­kori kakastollasok, darutollasok és nyilasok hatá­sának tudja be ezt a jelenséget. Nem értek vele ebben egyet. Abban igaza van, hogy valaha az “úri nadrágosok” (ahogy ő irta) megfélemlítet­ték a népet. De manapság? Inkább ott kint, a honfitársak soraiban van talán még némi keletje ezeknek a rémhíreknek! Tegye a szivére a kezét a rágalmazók? lomhiányról említést sem tett. Egyébként szives tudomásulvétel végett köz­löm, hogy a vámhivatalhoz, illetőleg hozzám a vámkezelt csomagokkal kapcsolatban többször érkeznek panaszok és észrevételek. Ezekkel mindig behatóan foglalkozom és ha szükséges­nek látszik kiküldötteim személyesen keresik fel a panaszosokat. Az ilyen eljárások során legtöbb esetben csaknem teljes bizonyossággal állapítják meg, hogy semmi rendellenesség nincs, a panaszolt, sokszor jelentős tartalom­hiányok, félreértésen alapulnak s onnan adód­nak, hogy a címzettek félreértik a feladók köz­léseit, nagyobb értéket várnak, mint amit kap­nak és ezért is gyakori, hogy a csomagban ér­kezett használt ruhákat mindjárt kicseréltnek vélik. Ezért kérem, hogy az esetleg tudomásá­ra jutott ilyen panaszokat szíveskedjék hoz­zám eljuttatni, mert minden esetben a tény­állás teljes felderítésével, a panaszosok meg­győzésével akarom elejét venni a gyanúsítá­soknak és vádaskodásoknak. Budapest, 1962. évi december hó 23-án. P. H. A kiadvány hiteles.: Ki^s Antal, s. k. Dr. Wurm Ferenc, s. k., ügyosztályvezető” Eddig az értesítés. Azt hiszem, hogy ehhez nem kell sokat hozzá­tenni. Az irat magáért beszél. De arra mégis sze­retném felhívni a Magyar Szó olvasóinak figyel­mét, hogy az a bizonyos “rossz pokróc”, amelyet állítólag “rossz lelkek” csempésztek bele az ő hét kiló és tiz deka­gramm (15 font 14 un­cia) súlyú csomagjába: már a trentoni feladás­nál is benne volt az aján- d é k c somagban. Igaz, hogy akkor még úgy hiv ,ták, hogy “matress co­ver” (ágytakaró). A címzett hát (hogyan is mondjam csak) tévedett. Vajon hogyan nem vette ezt észre, amikor roko­nának a Magyar Szóban is közölt levelét megkap­ta, a feladó, névszerint Tóthné honfitárs? íme a Trentonban (N. J., U. S. A.) kiállított eredeti vámcédula fényképmásolaia. Ez az egyik. A másik megjegyezni való: Nales­nyik néni “megfellebbezte” a vámot, mérséklést kért. Ehhez átment hozzá segíteni a postahivatal vezetője, munkaidő után. Rá is vezették aztán a helyi legfőbb tisztviselő (itt úgy hívjuk, hogy: a Végrehajtóbizottság elnöke) véleményét, rá is ütötték a nagy állami címeres pecsétet. Ez áll az írásban, itt fekszik előttem: “A kedvezmény megadását javasoljuk. Kelemen János, V. B. el­nök.” Hát igy fölemlítik meg az embereket a hi­vatalos tisztségviselők Magyarországon, Füzér- radvány községben... De van tovább is. Itt van ugyanis előttem az eredeti magyar vámcédula — sok iktató szám és több hivatalos pecsét és\ aláírás van rajta. Ezen világosan olvasható, hogy Nalesnyik Istvánná 9840 számú csomagjában (egyebek között) 3 (há­rom) darab nadrág volt s ezek után kiróttak ösz- szesen 108 forint vámot. Ezt Nalesnyikné átvette, kifizette és utóbb vámmérséklést, visszatérítést is kapott. Eléggé érthetetlen (és helytelen), hogy ennek ellenére azt irta Trentonba, hogy csak egy nadrágot kapott meg. Ismétlem: úgy a csomag súlya, mint tartalma egyezik a trentoni és a ma­gyarországi írásokon. Félreértéit, zavart csakis az okozhat, hogy három kilogramm (kb. 7 font) súlyú használt ruhanemű sem ott, sem itt, egyen­ként felsorolva nem volt. 9 O. INSTRUCTIONS GIVEN BY SENDER Dispositions de Vcxpcdileur Scndt-rs must provide lor an alternative disposition. Check the alternative desired and fign the firm at the bottom.’ IF UNDtLlVERABLF. AS ADDRESSED: A u ras dt nov-livrainon. Ic ro.'it doit lire □ Return to sender. Return chargee Ktnroyi ii inptditcur, qui »’engage d payer runrnntecd. ii a fnn» de rctyur □ Forward to ............ , _ ............ /Citxpédié á M □ Abandon. Abandunni.-rffa .. X. rpcT-tt. ., ..... •Pignetur«* of «coder— 'tynufurr de l’expéditeur) J- ^ - jtd&ÉL rt&faAn ^744/'............... Neuwald honfitárs levelének vétele után tehát — mint látják — azonnal kértem a panasz kivizs­gálását. Rá kell mutatni arra, hogy a magyar vám- és postai hatóságok, amint a fenti panasz tudomásukra jutott, nemcsak hogy haladék nél­kül nekiláttak a név nélkül tudomásukra jutott panapz kivizsgálásához (ami olyan nagy munka lehetett karácsony előtt, mintha valaki egy szé­nakazalban keresne meg egy gombostűt), hanem személyes ellenőrzésre kiküldötték egyik munka­To" d 2-t éffrLFS/yyjjt: (Name of addressee — Norn du deeUnataire) / z /..mi/............- ­(Street and number — h ne et numéro) ÁftZr--.................................................... • City, Province. State/etc Vilit, Prunnce, DiparUenent. etc ) ......./ÍU/Í- ................... Szabó honfitárs, Tóthné asszony, Neuwald honfi­társ és a kedves olvasó: nem hitte el, egy egész kicsit legalább, hogy a felpanaszolthoz hasonló dolgok csak elő-előfordulnak? És hogy a “falusi nép” nem igen mer felszólalni? Gondolják csak el: vajon félt-e a füzérradvá- nyi beteg öregasszony panaszt emelni, mert — úgy hitte — hiányzik a holmiból? Ugy-e nem! (Folytatás a 13-ik oldalon) Óriás “GÁZRAKTAK” épült Szegeden. A hatmillió forintos tartályban olyan mennyiséget tartalékolnak földgázból, hogy a város zavartalan gázellátását gond nélkül biztositják

Next

/
Thumbnails
Contents