Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-27 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ' 10 Thursday, June 27, 196í Mt TőkTéMK*z ŐhAíAbAN Felhő és napsütés — Öröm és aggodalom MIRE KÉSZÜLNEK A TENQELICI NYOLCADIKOSOK? A három padsorban 34 nyolcadikos ül. Tenge- licen, az általános iskola végzős növendékei között vagyok. Fürkészem a padsorokban ülő fiukat, lá­nyokat. Igazi kamaszok. Többségük szülőt-szomo- ritóan kinőtte a gyermekruhát, az osztály hátsó részében pedig egyik-másik fiú orra alatt serken már a kamaszbajusz is. Tervek Előzőleg az iskolaigazgatótól, Lovas Henriktől megtudtam, hogy a harmincnégy gyerekből tizen­öt középiskolában akar tovább tanulni. Közülük csak egy fiú iratkozott mezőgazdasági technikum­ba.. . S ime, a többi tizenkilenc gyermeK terve: tiz az iparban, kereskedelemben szeretne elhelyez­kedni (remélve, hogy ez sikerül is), nyolc Tengeli- cen marad, egy még nem döntött. A nyolc közül kettő mezőgazdasági szakmunkás akar lenni. A névsorból először a középiskolákba igyekvők »eveit olvasom. Többségük a padsorok elején ül. Aztán szólítom a faluban maradókat, ők pedig az osztály legvégén recsegtetik a padokat. Ki marad otthon? — Pámer Ádám! — szólítok egy itthonmaradót. •— Ugye te a tsz-ben akarsz dolgozni? (“Elégséges tanuló“ — súgja az igazgató mellettem.) A nyur­ga gyerek megilletödve mosolyog, nagyon halkan Valamit mond, de nem értem. Az igazgató hangját hallom: — Pámer fiam, te fogatos leszel a tsz-ben, ezt mondjad.... — Kőműves Jóska — szólítok egy másikat. Me­gint hátul mozog a pad, s az iskolaigazgató újra súgja, hogy ő is elégséges. így megy ez a faluban maradó nyolc gyerek közül hatnál... Csak kettő­nek van közepes bizonyítványa. Nézem azok tanul­mányi eredményeit, akik az iparban, a kereskede­lemben szeretnének elhelyezkedni. Valamennyien közepes rendűek. De úgy látszik, ez már elég ah­hoz, hogy útlevélnek tekintsék bizonyítványukat. Újra a középiskolába igyekvőket faggatom, még­pedig arról, hogy közülük ki akar majd vissza jön­ni Tengelicre? (Az elmúlt öt évben csak egy közép- iskolás tért vissza!) Sokuknál a válasz alig észreve­hető vállránditás. . . Pedig a három és fél ezer holdas tengelici Petőfi Tsz mostmár — súlyos döccenők után — kitünően gazdálkodik, a legutóbbi évben is 35 forintot osz­tottak egy munkaegységre. S e jövedelem várha­tóan tovább nő, hiszen (csupán két dolgot emlí­tünk meg) 1985-ben már 100 hold újonnan telepí­tett szőlőt és 120 hold gyümölcsöst akarnak meg­művelni. De kivel? Amiből eggyel "több készül" A kérdés aggasztó. A Szekszárdi Járási Pártbi­zottság egyik munkatársa: Harmat József, mielőtt Tengelicet felkerestem volna elmondta, hogy a járásban az elkövetkező 15 év alatt 20 ezer holdra akarják növelni az öntözött területek nagyságát. S amikor a szakemberutánpótlásról beszélt (az idén 70 mezőgazdasági tanulót akartak a járás­ban szerződtetni, de csak 23 jelentkezett), ő is fel­tette az aggasztó kérdést: vajon kivel valósítjuk meg a nagyszabású terveinket9 — Majd csalogatunk innen is, onnan is embert -— válaszolja ugyanerre a kérdésre Lovas Henrik, aki különben egyben a falu párttitkárhelyettese is. — Ha lesz szőlőnk és gyümölcsösünk, majd lesz hozzá valahonnan szakember is. Látja, az idén is két mezőgazdasági tanulót szerződtetett le a szö­vetkezet. Haladás ez is. Nem? Mi sohasem esünk kétségbe, majd csak lesz valahogy. Később azért ingerülten teszi mindehhez hozzá, az érettségizettek visszatérésére kevés a remény. “Jut nekik mindig valahol íróasztal, amiből Ma­gyarországon eggyel mindig több készül, mint amennyi az igény.” De aztán mosolyog és igy re­ménykedik: — Egyszer csak betelnek az irodák és akkor maid mi gazdálkodhatunk a falu kitűnő diákjai­val is. — A tsz törődik az utánpótlással? , Habozás nélkül kapom a választ: — Az elnök minden évben beszélget a növendé­keinkkel. De ha nem jönne el az iskolába, itt va­gyok én, mint párttitkárhelyettes. Nekem is érde­kem, hogy a jók és a kitűnőek is itthon maradja­nak, s a mezőgazdaságot válasszák szakmájuknak. De ma még többre nem jut az erőnkből... Üröm az örömben Bizony, ez elégge elszomoritó. Mert ime: a Ten- gelicen tapasztaltak alapján egyszerre örülhetünk és aggódhatunk. Örülhetünk, mert a 34#nyolcadi­kos fele tovább tanul. De aggódhatunk is, mert a mezőgazdaságban az osztály leggyengébb tanulói maradnak. Közülük is csak ketten akarnak képzett, Miért magasabb az ár a miskolci boltokban, mint a piacon? A fővárosban jó a zöldség- és gyümölcsellátás. A tavalyihoz képest lényegesen csökkentek a piaci árak is. De milyen az ellátás a vidéki nagy­városokban? Megkapják-e, s ha igen, milyen áron a vidéki háziasszonyok azt a zöldség- vagy gyü­mölcsfélét, amit keresnek? A Béke téri nagyvásárcsarnokban nagy a to­longás. Alig fér közel az ember a pultokhoz, standokhoz, annyi a nép. Igaz, van válogatnivaló: gazdag a gyümölcs- és zöldségféleségek kínálata Miskolc legnagyobb piacán. Ami mennyiséget illeti, lényegesen jobb a hely­zet, mint tavaly. Az idén az árszint is kedvezőbb. Az uj bui’gonya ilyenkor 11 forint volt, most 6, a sárgarépának tavaly 19 forint 40 fillér, az idén 9 forint kilója, a fejes káposzta a tavalyi 6 forint 50 fillér helyett most 4 forintért, a kárfiol a ta­valyi 27 forint 50 fillér helyett most 10 forintért kapható. A cseresznye drágább valamivel az idén. Miskolc többi kispiacán is hasonló volt a hely­zet, azzal a különbséggel, hogy 9—10 órára már hült helyét találták az árunak: minden elfogyott. De Miskolcon is a vásárlók jó része nem a pia­con, hanem a boltokban szerzi be mindennapos zöldség- és gyümölcsszükségletét. S itt már több a baj. A nagy kiterjedésű város kerületei közül a belváros jól ellátott. A külső kerületekben azonban szegényesebb az áruellátás, bár a koráb­bi évekhez viszonyítva itt is javult a helyzet, nemcsak mennyiségben, de az áruk minősége, frissesége tekintetében is. Legtöbb a panasz az Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat boltjaira. Pereces legnagyobb füszer- és csemegeüzletében például napok óta nem kap­tak burgonyát, és semmi gyümölcs vagy zöldsé­get sem. A Martin-telepi földmüvesszövetkezeti boltban pedig répa, petrezselyem, kel, paprika, paradicsom, burgonya sem kapható, és epret még egyszer sem kaptak az idén. Amikor szóvá tettük ezt a felvásárlási szervek vezetőinek, raktár­hiánnyal, az áru késői beérkezésével, a boltveze­tők hanyag megrendeléseivel indokolták. Minden bizonnyal ezek is szerepet játszanak, de biztos, hogy a kereskedelmi és felvásárló szervek rugal­masabb munkájával, arányosabb áruteritéssel sokat lehetne javítani főleg a perem kerületek el­látásán. Amikor vizsgálták az árakat, úgy találták, hogy magasabbak voltak a piaci áraknál. A fel­vásárló szervek vezetői az eltérést kizárólag a ma gas szállítási költségekkel indokolták, mondván, hogy ez csupán átmeneti helyzet és a primőr áruknál előforduló jelenség. Mindenesetre elgon­dolkoztató, és valamilyen módon segíteni kellene ezen és az áruteritési hibákon! A szegediek is friss árut kivannak Aki a nagyobbik, a szegedi Marx téri piacon végigsétál, meggyőződhet róla, hogy Szeged zöld- sé,g és gyümölcsellátása bőséges. Igen sok helyi és környéki tsz-nek van "itt állandó “standja”, és a magántermelők Szatymaz és Makó körzetéből is naponként behozzák termékeiket. a korszerű mezőgazdasági követelményeknek meg­felelően szakemberek lenni. Örülhetünk, hogy a tengelici Petőti Tsz is nagy­szabású mezőgazdaság-fejlesztési terveket készí­tett. S mi lesz, ha nem sikerül máshonnan szakem­bereket hazaverbuválni? Mi történik akkor, ha más faluban is úgy gondolkoznak, mint Tengeli- cen? Vagyis, nem nevelni, hanem csalogatni akarják a szakembereket? Örülhetünk, hogy Tengelicen felnőttek járják a mezőgazdasági technikumok osztályait, de aggód­hatunk, mert a 34 gyerek közül, csak egy vállalko­zott erre a szép szakmára. Napsütés és felhő... öröm és aggodalom! E kettőnek mindig együtt kell járnia? Közben véget ért a tanítás, s a csendes tengelici általános iskola hirtelen zajossá válik. A nyolca­dikosok mellettem csattognak a folyosón, s észre sem veszik, hogy az ünneplőbe öltözött, az izga­lomtól kicsit sápadt felnőttek a kihelyezett mező­gazdasági technikum osztályaiban éppen most vizs­gáznak. Kikerülik őket, aztán kisurrannak az isko­lakapun .. . G. S. Szegeden a piacok ügyeit a városi tanács szol­gáltató üzeme végzi, amelynek két vezetője Pusz­tai József és Varga László, összehasonlitást tud­nak tenni az idei és a tavalyi árak között. Ta­valy ilyenkor olcsóbb volt az élő baromfi, a cse­resznye; ugyanannyiba került a tojás, mint most. Viszont tavaly a mostani ár kétszeresét kérték a sárgarépáért, 40 százalékkal volt drágább a zöld­hagyma, az ujburgonya és a petrezselyem; 60 százalékkal a karalábé és 30 százalékkal a zöld­borsó. Az állami üzletekben is ugyanezen az áron kaphatók ezek a zöldség- és gyümölcsfélék. De a szegediek inkább a piacra járnak. — Ennek az az oka — mondja Pusztai József — hogy a piacon mindig friss árut kap a vevő. Amit a termelő reggel odahoz, azt rendszerint csak egy-két órával korábban szedte le. Az üzle­tekben kapható áru azonban még mindig igen sok kézen megy át, törődik, fonnyad, hiszen a város kereskedelme nagy raktározási gondokkal küzd. A Marx téren nemsokára nagy épitkezést kez­denek. A piac területét alaposan csökkentik, s a piac egy részét át kell irányítani a város másik piacára, a Szent István térre. Szegednek több piaca nincs, uj piac létesítésére mindeddig he­lyet sem találtak az illetékesek. Márpedig enélkül valószínűleg lehetetlen zökkenőmentesen megol­dani a város ellátását. Rövid számvetés után az is kiderül, hogy a nagyvárosok között Szeged élen jár aránylag ol­csó piacával. De az áruteritésben, a mezőgazda­ság és a városi kereskedelem kapcsolatában Sze­geden is akad fejetlenség, kapkodás. A jövőben minden bizonnyal akkor oldódik meg mindez, ha Szeged környékén jól szervezett mezőgazdasági nagyüzemekké fejlődnek a közös gazdaságok, s ezek előzetes tárgyalások, tervek alapján látják majd el a rohamosan növekvő Szeged lakóit. Jó ellátás, olcsóbb árak Debrecenben Debrecen legnagyobb piacán, a Csapó utcán több mint egy kilométer hosszan húzódnak a zöld ség-gyümölcs standok, elárusító asztalok. F sorok írásakor — az esős időjárás miatt le- 'assult a földeken a munka — csak 7 vagon áru érkezett az élelmiszer kiosztó szervek telepeire, így is bőség volt zöldborsóból, zöld-, illetve főző­hagymából, retekből, karalábéból. Kielégítő volt a felhozatal ujburgonyából, nyári és kelkáposztá­ból, karfiolból. Nem volt hiány a még primőrnek számitó paradicsomból és uborkából sem. Végig járva a piacot a tapasztalat az, hogy zöldségből- és burgonyából az állami kereskede­lem árukészletének mennyisége és minősége ala­kította az árakat. Kivétel a spenót és a sóska, eb­ből nem volt készlet. Zöldborsóból gyengébb mi­nőségű volt az állami felhozatal, ezért a 4.40-re tervezett árat még a piaci forgalom kezdete előtt, 3.60-ra mérsékelték. A gyümölcssoron viszont versenyképtelen volt az állami kereskedelem. Itt a cseresznye és az eper nagy többségét, a házi kertek jó minőségű szép termését az őstermelők árulták, a cseresznyét 6.10, az epret 16—20 forintos áron kilónként. Komolyabb panaszuk még nincs a debreceni háziasszonyoknak. Az árubőség a közeli napok­NÉGY VÁROS ZÖLDSÉG- ÉS GYilöLCSELLÁTÁSÁRóL

Next

/
Thumbnails
Contents