Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-27 / 26. szám
Thursday, June 27, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD CASTRO NYILATKOZATA AZ AMERIKAI TELEVÍZIÓBAN — Befejező közlemény — A fogadalmak, amelyeket megtartott CASTRO: Mi egy olyan forradalmat vittünk véghez. . . amely szigethazánk kizsákmányolt népének jelentette a szabadságot. .. annak a népnek, amelynek nem voltak iskolái, amelynek nem voltak kórházai, amelynek nem volt munkája vagy állása, és nem rendelkezett azzal a földdel, amelyen dolgozott. Nem azért terveztük és hajtottuk végre a forradalmat, hogy a kizsákmányolóknak vagy a kiváltságos osztályoknak adjunk szabadsá-. got. Megígértük népünknek az agrárreformot — megvalósítottuk ezt az Ígéretünket. Megígértük nekik a városi reformokat. Ezt is teljesítettük. És megígértük, hogy eltöröljük az Írástudatlanságot és ezt az Ígéretünket is megtartottuk. HOWARD: De mi van a szabad választásokkal és mi van az ellenzéki pártokkal? Ez is része volt az önök Ígéretének. CASTRO: Az önök véleménye szerint a szabadságnak ez az egyetlen útja, és mi próbálunk más utakat találni... HOWARD: Nem, nem, én Önt idéztem. . . Önt idéztem. . . ezek az Ön szavai voltak a Sierra Maestraban. Ön mondta, hogy szabad választások lesznek tizennyolc hónapon belül, és ellenzéki pártok az átmeneti szakaszban. Ezek az Ön szavai voltak, nem az enyémek. CASTRO: De a helyzet megváltozott. Mivel kezdettől fogva ellenünk irányuló háború feltételei közé kerültünk. Nem normális körülmények közé. És egy forradalom körülményei, ha analizálja az összes forradalmak történetét — a francia forradalomét és az orosz forradalomét — az összes forradalomét a történelemben, láthatja, hogy a körülmények alaposan megváltoztak És uj feltételek jelentek meg. Kubában is, amig megcsináltuk a forradalmat, uj helyzet állt elő. Úgy gondolom, hogy nagyon hosszú utat jártunk meg, a forradalom hosszú útját, és az önök eszméje a szabadságról nem az egyetlen eszme, ami létezik. HOWARD: Szándékában áll végül is szabad választásokat tartani és ellenzéki pártokat, valamint a szabad sajtot engedélyezni? CASTRO: Nos, Ön tudja... nem a választások polgári fogalma szerint. Nekünk forradalmi elképzeléseink vannak. Az én véleményem az, hogy demokratikus intézmények nem állhatnak fenn ténylegesen egy olyan államban, ahol kizsákmányolás van. Ezek (az intézmények) egyszerűen nem létezhetnek. Mi egyszerűen nem használjuk ugyanazt a tervrajzot. HOWARD: Amire alapvetően kiváncsi vagyok, hogy vajon mindennek elkerülhetetlenül a kommunista tömb irányába kell haladnia? Ha a helyzet egy bizonyos ponton más lett volna — lehetséges, hogy nem haladtak volna együtt Szovjetoroszor- szággal? CASTRO: Nos, úgy gondolom, hogy a radikali- zálódás késztetett arra minket, hogy keressük a barátságot a Szovjetunióval. A mi sajátos szükségletünk vezetett bennünket ehhez. A mi szükségletünk sarkalt bennünket, kényszeritett minket arra, hogy megjavítsuk kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Lehetségesnek tartja a közeledést Mi mindenesetre őszintén hittünk abban, hogy hazánknak fenn kell tartania a kapcsolatait minden más országgal, minden nemzettel és ennek a kapcsolatnak ki kell terjednie a legkülönbözőbb irányokba — diplomáciai kapcsolatokra — politikai kapcsolatokra — kereskedelmi kapcsolatokra— de az Egyesült Államok velünk szembeni magatartása kényszeritette reánk a jelenlegi helyzetet. Az Egyesült Államok csak egyfajta kapcsolatot akart, alapvetően gazdaságit. HOWARD: Sokféle találgatás indult meg azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor lett Ön kommunista? 1960-ban, vagyis még 1930-ban is azt állította, hogy Ön nem kommunista és hogy úgy érzi. a kommunizmus megsértette az alapvető szabadságjogokat. De aztán 1961 december 2-án kijelentette, hogy marxista-leninista. Mikor és miért változtatta meg állásfoglalását a kommunizmust illetően? CASTRO: Marx eszméi már régen hatnak és ma már nagy befolyásuk van az egész világon. . . olyan embereket, államférfiakat, politikusokat beleértve, akik nem nevezik magukat kommunistáknak, sem marxistáknak. Legalább is nyilvánosan nem teszik ezt. Marx sok eszméjét idézik és elfogadják. Én első benyomásomat Marxról. . . HOWARD: Az én kérdésem az volt... miért" változtatta meg dr. Castro a gondolkodását... miért változtatta meg a véleményét a kommunizmusról? CASTRO: Nos, amikor diák voltam, elkezdtem olvasni Marx müveit és láttam Marxnak és eszméinek a befolyását. Bár ebben az időben nem voltam kommunista. Azonban egyre erősödött bennem az a meggyőződés, hogy a szocialista rendszer előnyösebb a kapitalista rendszernél. És ekkor a gondolkozásomban is lassan tért hódított ez az eszme. De ami a legjobban hozzájárult megváltozásomhoz, az maga a forradalom volt — az a gyakorlat, amelyet a forradalom alatt gyűjtöttem össze. És, természetesen mindaz, amit az Amerikai Egyesült Államoktól tanultunk. Hogyan bánik egy erős kapitalista ország egy gyenge és fejletlen országgal. És ezt összehasonlítottuk azzal a móddal, ahogy egy szocialista ország, mint a Szovjetunió, viselkedett a mi elmaradt nemzetünkkel szemben. HOWARD: Dr. Castro, mi a véleménye arról, hogy Kuba és az Egyesült Államok között létrejöhet normális kapcsolat az ön miniszterelnöksége alatt? És Ön kívánatosnak tart-e egy ilyen ujra- közeledést? CASTRO: Úgy gondolom, hogy ez lehetséges, ha az Egyesült Államok hajlandó erre, és ebben az esetben mi beleegyeznénk a tárgyalásba és egy közös alap keresésébe. HOWARD: Milyen feltételekkel? CASTRO: Ez nem csak a mi ügyünk. Ami a lényeges pontokat illeti. A feltételeket például meg kell beszélni. De nem tanulmányoztam a lehetőségeket. Úgy gondolom, ki lehetne indulni, mint alapból, azokból a pontokból, amelyeket Kuba akkor állapított meg, amikor a krízis volt. És véleményem szerint volt valami előrehaladás ezen a téren. Azt hiszem, az Egyesült Államok tett bizonyos lépéseket a béke irányában és én jó szemmel nézem ezeket a lépéseket. HOWARD: Itt most a maguk foglyainak a kicserélésére gondol a mi foglyainkkal, akik itt lent voltak Kubában, hogy ezek a legújabb események az ujraközeledés kezdetét mutatják? CASTRO: Ez a kezdet. .. Lehetséges, hogy ez a jobb kapcsolatoknak a kezdete, ha mi kihasználhatjuk ezt, ha az Egyesült Államok akarja ezt. Ez a módja annak, hogy megszűnjön a feszültség. Ez egy mód — és minden más lépés, melyet az Egyesült Államok tett, azok újabb lépések — mint pl. a kalóztámadások megszüntetése Kuba ellen. — Mindezek jó irányba mutató lépések. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek bölcs és értelmes lépések. Mert Kennedy ellenségei sarokba akarják őt szorítani. . . egy szakadékba, és ez a szakadék a Kubával való háború esete. HOWARD: Ha az Egyesült Államok hajlandó lenne megszüntetni a blokádot az összes szovjet csapatok — vagy bárhogy is nevezi őket. mondjuk technikusok — és fegyverek kubai földről való visszavonása ellenében. És az is a feltételekhez tartozna, hogy véget kell vetnie az ön forradalma exportálásának innen a félgömb többi országaiba . . . beleegyezne ezekbe a dolgokba? CASTRO: Ami a forradalmak exportálását illeti, arra már válaszoltam Önnek. A technikusok kérdésével kapcsolatban ugyancsak elmondtam a nézeteimet. De úgy gondolom, hogy mindezek a problémák... a szovjet technikusok problémája... amely minket érdekel — és a Szovjetuniót érdekli. Az Amerikai Egyesült Államokat is érdekli. És természete.sen Kubát igen érdekli. . . Mindezt meg lehet tárgyalni. És meg is kell beszélnünk hármunknak egymásközt. HOWARD: Nagyon szeretne Kennedvvel leülni tárgyalni? Hármas megbeszélést akar CASTRO: Nem hiszem, hogy helyes az, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval akar tárgyalni nélkülünk. Véleményem szerint ezeket a problémákat mindhármunknak kell megtárgyalni. HOWARD: Tehát szeretne Kennedyvel leülni tárgyalni? CASTRO: Ezt mindaddig nem válaszolhatom meg. . . ameddig nem tudok semmit arról... arról, hogy Kennedy elnök mit. . . HOWARD: Más szóval kifejezve, tudnia kell, hogy Kennedy elnöknek mi a véleménye? CASTRO: (Bólint.) HOWARD: Miniszterelnök ur, mi a véleménye 9 arról, lehetséges a maga számára, hogy semleges irányba forduljon... és a Karib-tenger Titója legyen? CASTRO: A mi eszményképünk nem a semleges» ség. . . hanem a béke. Amikor béke lesz az összes országok között. .. amikor nem lesznek tömbök, akkor nem lesz semlegesség sem... ez a mi eszményképünk. De én határozottan nem akarom magam a Karib-térség Titójának kiadni. HOWARD: Miniszterelnök ur, ha újra élhetné a legutóbbi öt évét, máskép intézné az ügyeit? CASTRO: Úgy gondolom, hogy ma már több gyakorlattal rendelkezünk. Lehetséges, hogy most már jobban végeznénk el a dolgunkat. De a szándékunk nem változna. Valaki feltett egy ilyen kérdést (Benjamin) Franklinnak. . . vagy valami hasonlót. Ö azt mondta, hogy ugyanúgy élne, ahogy élt. Ez az én válaszom is. Ami a cukorárak mögött van Májusban, kivált a. hónap második felében a cu*> - kor volt a vilápiac sztárja. Megbízható hírforrásokból származó gazdasági jelentések szokatlanul nagy része vonatkozott a cukorra: a cukoripari, részvények árfolyamának alakulására, egyes országok “rendkívüli” vásárlásaira, de főleg és mindenekelőtt a cukor árának mozgására. Nem ok nélkül.. Ez az ár, amely 1963 januárjában az árszint szempontjából reprezentatívnak tekintett londoni piacon tonnánként 40 font sterling volt* május elsején már 70 font sterling körül mozgott, 24-én pedig elérte eddigi legmagasabb színvonalát, 102 font sterlingre emelkedett. Néhány héttel később Kennedy aggodalommal figyelmeztette a fogyasztókat, tartózkodjanak a halmozástól, különben komoly hiány lép fel. A tőkés lapok több magyarázatot adnak a helyzeti-e. Megállapítják, hogy idén több helyütt —. Kubában, Európában stb. — gyengébb termés volt, kijelentik, hogy halmozás folyik, a, spekuláció fölverte az árakat és pánikot idéz elő stb. Az abnormális helyzet igazi okáról azonban mélyen hallgatnak. Azt Fidel Castro mondotta ki épp azon a napon, amikor a londoni ár 100 font sterling fölé emelkedett, Moszkvában, a sportstádiumban tartott beszédében: “Az idén körülbelül egymilliárd dollárral többet fizetnek az amerikai, fogyasztók a cukorért, mert a világpiacon jelentősen emelkedett a cukor ára, amióta az Egyesült Államok megakadályozza a kubai cukor értékesítését. Az amerikai nép maga is áldozatul esetlennek az esztelen politikának.” A dolog megértéséhez tudni kell, hogy az Egyesült Államok, a világ legnagyobb cukorfogyasztója, import utján szerzi be szükségletét. Az ame rikai piacra bevitt cukorért többet fizetnek a szabad piaci árnál, tehát az US-kvótában részesedni vonzó dolog. Végső soron azonban a magasabb áron a Wall Street érdekeltségek keresnek A kvóta oroszlánrészét ugyanis azok között a közép- és dél-amerikai köztársaságok között osztják fel, ahol nádbirtokok zöme Wall Street kezében van. Ezekben az országokban a vállalkozók az alacsonyabb termelési költségek folytán olcsóbban termelnek és a profit nagy részét az US- be utalják át. A magasabb árból tehát elsősorban az amerikai ' őke húz hasznot, emellett igy tartják politikai függőségben a monokultúrás, gazdaságukat cukorra építő latin-amerikai államocs- kákat. De Latin-Amerikában. sőt az egész világon, a legnagyobb cukortermelő Kuba, melynek kivitelét 80 százalékban a cukor szolgáltatja. Batista bukásáig, pontosabban az amerikai birtokosokat kisajátító földreformig a kimagaslóan legnagyobb US-kvótát az első számú termelő, Kuba kapta. A forradalom győzelme után az Egyesült Államok bojkottot hirdetett a kubai cukorra, és erre szólította fel szövetségeseit is. Kuba azonban nem maradt magára. A Szovjetunió és a többi szocialista ország megvásárolta a cukrot, amit a tőkés piacokon kétségkívül nehéz lett volna elhelyezni. Wall Streetnek nem sikerült Kubát térdre kényszeríteni. Ehelyett megzavarták az amúgy is in-, gatag egyensúlyi! világpiacot és végső soron bizonytalanná tették a hazai cukor ellátást. A kubai cukor legnagyobb vásárlója a Szovjet, figyelembe véve a világpiaci ár emelkedését, nem régen jelentette be a szovjet—kubai közös nyilatkozatban, hogy “. . .a szovjet kormány saját kezdeményezésből javasolta, hogy a fennálló egyezményt megváltoztatva, emeljék fel az 1963-ban szovjet részről vásárlandó kubai nyerscukor árát, és hozzá azt összhangba a világpiaci árral.”
