Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-27 / 26. szám

Thursday, June 27, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 a ho Gy an én-Sátáni... x rja.: EH.N Nincs panaszra okunk Meg kell már egyszer őszintén mondanom, hogy nem értem az embereket. Az állandóan ok nélkül panaszkodó embereket. Ahová csak néáek, akár­milyen olvasnivalót veszek a kezembe, mindenütt csak panasz, panasz és megint csak panasz. Ho­lott állítom és bizonyítom, hogy Amerikában nincs panaszra okunk. Az állítást és bizonyítást kezdem Fulbright szenátorral, aki nemrégiben azért panaszkodott, mert nem építünk eleg isKoiai. Kiszainnona, nogy a 20 billió dollárért, amit ebben az évtizedben a Holdba repülés előkészületeire torditunk, naponta öt olyan iskolát lehetne építeni, amelyben ezer tanulót részesíthetnének nagyon is szükséges ok­tatásban. A panaszkodó szenátornak alaposan odamon­dott Johnson alelnök, aki azt kérdezte, hogy jó lesz-e pénzt spórolni a Holdba repülés lelassításá­val és mentsisten megélni azt a szomorú estét, mikor vagy 200 miilió amerikaira “szovjet hold” fog gúnyosan mosolyogni? Még csak az kéne! Fulbright szenátor alaptalan panaszára tehát helyesen válaszolt Johnson, de vele kapcsolatban is volt panasz, még pedig a képviselőházban. Conte republikánus képviselő panaszt emelt a biztonsági szolgálat ellen, amely 36 őrt kért az alelnök személyének védelmére. Conte szerint ed­dig Johnsont éjjel-nappal két őr védelmezte és 36 testőr kirendelését “ostobának, oktalannak és természetellenesnek” bélyegezte. Ez a panasz is amellett tanúskodik, hogy képvi­selőink között sokan nem látnak tovább az orruk hegyénél, vagy talán még odáig sem. A képvise- löházban, a szenátusban és a Fehér Házban évek óta sikertelenül próbálnak orvoslást találni a nagy munkanélküliség csökkentésére. De amikor a biz­tonsági szolgálat életre való tervvel áll elő és két testőr helyett 36 személyből álló védelmet javasol Johnson alelnök mellé, mögé és elé, Conte nem veszi észre, hogy ezzel az egy lépéssel 34-gyel csökkentették a munkanélküliséget, amely nem­csak a Fehér Háznak, hanem a munkanélküli millióknak is kezd már gondot okozni. Panasz helyett dicséret illette volna a biztonsági szolgá­lat éber vezetőségét. Az Országos Könyvtár Hét folyamán egyebet sem hallottunk, mint panaszt, mert az amerikai fiatalság nem olvas eleget. Az egyik fő-könyvtá- ros azért panaszkodott, mert fiatal párok a könyv tárát nem olvasásra és tanulmányozásra, hanem szerelmeskedésre használják. Erre rákontrázott egy másik könyvtáros, akinek a panasza az volt, hogy az ifjú látogatók hibátlan könyveket vesz­nek át és megcsonkított állapotban adják vissza, ami nekik nem tetszik. Az egyik rádió-kommen­tátor viszont, nem törődve a szerelmeskedéssel és csonkítással, azon panaszkodott, hogy a tisztelt amerikai nagyközönség 50 százaléka évenkint még csak egyetlen árva könyvet sem olvas el. Ezek a panaszok, mint az általános panaszok 99 százaléka, minden józan alapot nélkülöznek. Mire való az a sok könyv, a sok,olvasás? Azt kell figyelembe venni, ami az embereket érdekli. Ame­rikában annyi minden érdekli az embereket, hogy könyvvel, olvasáss.-.l képtelenek foglalkozni. Nem­régiben általános érdeklődést keltett az a vita, amely a New York Times levelezési rovatát élén­kítette heteken át és hivatva volt eldönteni azt az életbe vágó kérdést, hogy kicsoda hol kezdte el az évekkel ezelőtt divatban volt aranyhal-nyelést. Az egyik levelező szerint 1939-ben kezdődött a Harvard Egyetemen, de ezt megcáfolta egy má­sik levelező, aki állította, hogy az első aranyhal­nyelés a lancasteri Franklin és Marshall főiskola falai között történt 1930-ban. Nagyon sajnálta, hogy képtelen volt a főiskolai hallgató nevét kö­zölni, aki oly korszakalkotó teljesítménnyel vitte előre a civilizációt és tette örökké emlékezetessé iskoláját. Napjainkban is volt egy általános érdeklődést keltő vita arról, hogy amikor az egyik légür-tiszt- viselő Cooper ür-pilótának a leszállása után azt mondta, hogy műszereit pontosan “a pénzre” (right on the money) állította, vajon Cooper vá­lasza az volt-e, hogy “right on the old bazoo”, vagy “right on the old kazoo”, avagy “right on the old gazola”? Mind a három tőzsgyökeres an­gol kifejezés, amikhez könyv, olvasás nem kel­lett. Mire való hát a panasz? Az ország széltében-hosszában panaszkodnak kisjövedelmű emberek, hogy az élelmiszerárak és minden más fontos kellék árának emelkedése következtében képtelenek rendesen ruházni és táplálni gyermekeiket, hogy a feleség ruházásá- ról, táplálásáról és a rossz lakásviszonyok ellen emelt panaszokról ne is beszéljek. Ezek a panasz- kodók nem akarják tudomásul venni, hogy az idén az összes nagyvállalatok rekord-profitról számoltak be és a hivatalos kimutatások szerint általában mindenkinek jól megy, amit az általá­nos üzleti fellendülés is bizonyít. Az a 20—25 millió — egyesek szerint ennél is több —, ember jól tenné, ha panaszkodás helyett csöndben meghúzódna a “slum” környékén bérelt szűkös lakásban, mert biztosan a saját hibája, hogy nem él bőségben a bőség hazájában, nincs két autója és nem tud 300 dolláros havi házbért fizetni valamelyik modern felhőkarcolóban. A tanítók és tanárok évek óta megismételt pa­nasza az alacsony fizetések ellen is kezd már unalmas lenni. Mit akarnak ezek az emberek? Miért nem tanulnak abból a követésre méltó pél­dából, amelyet a US Steel Corporation mutatott, amikor nemhogy emelte volna, hanem még le is vágta tisztviselőinek fizetését? Mr. Blough, elnök évi fizetése eddig 300 ezer dollár volt, amiből szégyenszemre 15 ezer dollárt levágtak és ezen­túl évi 285 ezerből kell valahogyan eltengődnie. Olyan igazgatók fizetését, akik nem tisztviselői a társaságnak, az eddigi hatezerről évi ötezerre vágták le, ami elég kevés ilyen tiszteletbeli állás­ért, még ha dolgozni nem is kell érte. Azután az igazgatók az' eddig járó 300 dollár helyett, ezen­túl csak 250 dollárt kapnak azért a megterhelés­ért, hogy megjelennek az igazgatói gyűléseken. Amikor ezeket az urakat ilyen pénzügyi csapá­sok érik, mi okuk van a tanároknak és tanítóknak panaszkodni? Elvégre az ő fizetésüket — akármi­lyen alacsonyak — eddig még nem vágták le! Vannak szenátorok és képviselők,* de akadnak 506 éve használnak egy cserépkorsót A középkor egyik használati tárgya páratlan kort ért meg a balatonparti Gyenesdiáson. Lasicz Ferenc gvenesdiási lakos régészekkel találkozott, akik a kezében lévő cserépkorsóban a középkor jellegzetes használati edényére ismertek rá. Az idős gazda elmondta, hogy hatvan éve használja ezt a cserépedényt, s neki is családi örökségként került birtokába. Lasicz Ferencz akkor lepődött meg igazán, amikor a régészek megvizsgálták a cserépedényt és közölték vele, hogy renkivüli ré­gi darab, kora mintegy félezer évre becsülhető. Henry Winston perelheti a kormányt A Fegfelsőbb Bíróság egyöntetű döntéssel jóvá­hagyta a Fellebbezési Bíróság előbbi határozatát, hogy Henry Winston kommunista vezetőnek joga van -perelni az Egyesült Államok kormányát sze- mevilágának elvesztéséért. Winston a Smith-tör- vény alapján volt elitélve s mialatt nyolc évi bün­tetését töltötte Terre Haute, Ind. szövetségi bör­tönében, gyakran panaszkodott fejfájásra és szé­dülésre. Panaszait nem vették komolyan, pirulákat adtak neki és amikor a szimptomák súlyosbodtak a börtönvezetőség akkor sem gondoskodott arról, hogy Winston alapos vizsgálatban részesüljön. 1960-ban operáción ment keresztül, ami megmen­tette ugyan az életnek, de teljes megvakulás állott be. Miután ez megtörtént, Kennedy elnök a bün­tetése hátralévő részét elengedte. Winston most a Szovjetunióban van leromlott egészsége helyreállítása végett. A Habsburg-válság Tüntetéssorozat, parlamenti szócsata, minisz­tertanácsi és koalíciós pártközi tárgyalás követte az utóbbi napokban Ausztriában & közigazgatási bíróság döntését, hogy Habsburg Ottó, az 1919- ben trónfosztott császári család feje, hazatérhet Ausztriába. Az ügy körül kavargó vihar a ma­gyarságnak azért sem közömbös, mert Habsburg Ottó mellékesen a magyar királyi trónra is pá­lyázik, amelyen ősei csaknem 400 éven át ural­kodtak. Nyíltan természetesen nem léphet fel ilyen igényekkel, bár éveken át beszélt róla, ma­gát felségnek tituláltatta, gyermekeit pedig fő­hercegek- és hercegkisasszonyokként jegyeztette be az anyakönyvbe. egyszerű mindennapi honpolgárok is, akik évről- évre azon siránkoznak, panaszkodnak, hogy kor­mányunk túl sok pénzzel támogatja a külföldet, holott ajánlatosabb lenne annak nagy részét, vagy az egészet, saját népünk javára fordítani, amig itt is vannak milliók, akik — Kennedy elnök állítása szerint —, esténkint éhesen fekszenek le. Ennek a panasznak az alaptalanságát mutatta ki az elnök 10-tagu bizottsága, amely jelentette, hogy a Nyugat-Európát talpra állító Marshall- terv befejezése óta mindössze 50 billiócskát for­dítottunk külföldi segélyre tisztára csak azért, hogy a visszamaradt országok népességét segít­sük. Igaz, hogy ebből az ötvenből 30 billiócska katonai felszerelésre ment, aminek hasznosságát — remélem —, senki nem vonja kétségbe. Hason­lóan igaz, hogy a fennmaradó 20 billiócskának 75 százaléka, tehát 15 billiócska Korea, Formóza, Pakisztán és Törökország pénztárát duzzasztotta, hogy elég nagy hadsereget tudjanak létszámban tartani egy esetleges kommunista támadás ellen. 0 De a panaszkodóknak nem szabad elfelejteni, hogy az 50 billiócskából csak 45 billiócska — 90 százalék — ment katonai célokra és a 10 százalék, ÖT BILLIÓ mégis csak gyógykezelésre, tanításra és hasonló segítségre ment. Csak nem lesznek a panaszkodók olyan kegyetlenek, hogy ezt az ösz- szeget sajnálják a szegény elmaradottaktól? Delaware-i polgártársaink panaszt emeltek az ellen, hogy államukban a legfelsőbb bíróság hely­benhagyta olyan bűnözők korbácsolását, akik gyilkos szándékkal mérget etetnek áldozataikkal és akik feleségük időnkinti elpáholásában talál­ják örömüket. Ugyanakkor District of Columbiá­ban lakó szülők azért panaszkodnak, mert a wash­ingtoni iskolaszék elvetette a javaslatot, hogy rosszul viselkedő tanulók fenekét egy-egy markos tanító szükség esetén beverhesse. Bizonyíték ar­ra, hogy nem lehet mindenkit kielégíteni és ok nélküli panaszkodók mindig lesznek. Számos példát tudnék még felsorolni, de egye­lőre legyen elég ennyi annak a bizonyítására, hogy ebben a szép országban minden a legna­gyobb rendben van és panaszra nincs okunk. Habsubrg Ottó csak 1961-ben tett hűségnyilat­kozatot az Osztrák Köztársaságnak, ekkor mon­dott le uralkodói igényéről — persze csak formá­lisan. Az 1919-es Habsburg-törvénv azonban ki­mondja, hogy a hüségnyilakozat elfogadásáról a kormánynak és a partementnek kell dönteni. 1961 ben az osztrák parlament nem hozott döntést, az alkotmányjogi bíróság, ahová Habsburg Ottó fel­lebbezett, illetéktelen volt az ügyben, amely Így újabb fellebbezés után a közigazgatási bíróság elé került. Ennek a bíróságnak a határozata robban­totta ki a mostani vihart. Az, hogy Habsburg Ottó hazatérhet-e vagy sem,, nem egyszerű jogi kérdés, hanem politika, sőt nemzetközi politika. Egyrészt azért, mert az 1955-ös államszerződés, amely Ausztria semleges­ségét garantálja, az osztrák kormánynak nemzet­közi kötelezettségévé nyilvánította az említett Habsburg-törvóny betartását, Másrészt pedig azért, mert Habsburg Ottó visszatérését azok a reakciós körök egyengetik, amelyek a semleges Ausztriát a Nyugat katonai, politikai és gazdasá­gi tömbjébe szeretnék “átsegíteni”. S maga “ő császári és királyi felsége” is ezeknek a körök­nek a hatalomra, bármilyen hatalomra törő em­bere. A Habsburg-ügyben az utolsó szót még nem mondták ki. A kormánykoalícióban részt vevő Osztrák Szocialista Párt élénken ellenzi Habsburg Ottó hazatérését, mert abban a köztársaság ve­szélyeztetését látja. A kommunista párt és a töb­bi demokratikus erő támogatja ezt az állásfogla­lását. A kormánykoalíció másik pártja, az Oszt­rák Néppárt eleinte ugv kezelte az ügyet, mint ami a közigazgatási bíróság döntésével jogilag le­zárult. Mivel azonban a parlamentben leszavaz­ták, kénytelen tovább foglalkozni az esettel. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New' York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! az előfizetésem. Ide mellékelek S..................-t Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt Név: ..................................................................... Cira: ...................................................................... Város: ........................................Állam: .............

Next

/
Thumbnails
Contents