Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-27 / 26. szám

e, 4 AMIKOR emberek összejönnek és a békéről vitáznak, sokszor szóba kerülnek a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, az általános és teljes lészerelésért folytatott harc közgazdasági problé­mái is, azok az uj érvek, amelyekkel a közgaz­daságtudomány gazdagítja a leszerelésért folyó harcot. Egy svájci tudós számitásai szerint az időszá­mítás előtti 3200-tól 1960-ig 14,513 kisebb-na­gyobb háború folyt a világon. E háborúk költsé­gei mai áron megfelelnek egy 10 m. vastag 161 km széles, a földgolyót az egyenlítőnél körülvevő aranygyűrű értékének. Évszázadunk első felében, 1900—1950 között, a robbantások, a bombázások, a tűz és más háborús tevékenység következtében eipusztiott anyagi értékek összegét 4 trillió dol­lárra becsülik. Ez tízszerese az Egyesült Államok egész nemzeti vagyonának. A francia—porosz há­ború idején, 1870—Tlben, másfél millió ember küzdött egymással. 1914—18-ban 66.2 millió em­ber állt fegyverben, 1939—45-ben 110 millió em­bert mozgósítottak. Az első világháborúban 10 millió ember esett el, és 20 millió vált nyomorék­ká. A második világháborúban több mint 22 mil­lió volt a sebesültek vagy a nyomorékká váltak száma. A XX. század első felében háborúk követ­keztében 150 millió embert öltek meg, tizszer annyit, mint a XIX. század valamennyi háborújá­ban. A háború áldozatai között nyilvánvalóan azok az emberek voltak, akik munkaképességük teljében a legtöbbet tehettek volna az emberiség­ért. ÖNMAGUKBAN is azt bizonyítják a múlt idők tapasztalatai, hogy a fegyverkezési verseny ko­runkban, amikor minden eddiginél pusztitóbb fegyverek állnak bevetésre készen, nemcsak po­litikai szempontból őrültség, gazdaságilag is ér­telmetlen. Nemcsak állandó kötéltánc ez a hábo­rús szakadék szélén, hanem az emberiség anyagi és szellemi javai mind nagyobb részének elfecsér- lése is. A fegyverkezési verseny spirálja állan­dóan emelkedik. Az ENSZ -1962-ben nyilvános­ságra hozott adatai szerint a világon a'tőkés- és a szocialista országok évenként mintegy 120 mil­lióid dollárt fordítanak katonai célokra, szemben ílz 1950-es 30—40 milliárd dollárral. Óriási ősz- szeg ez, csaknem akkora, mint a gazdaságilag gyengén fejlett országok egyévi összesített nem­zeti jövedelme. A világ fegyveres erőinek össz­létszámú 20 millió fő, s mintegy 30 milliónyi köz­vetlenül a haditermelésben foglalkoztatottak szá­ma. A fegyveres erők lészáma s a haditermelés- been foglalkoztatottak száma Angliában például egyenlő a munkaképes korú lakosság 10 év alatti normális növekedésével. A modern viszonyok között a fegyverkezés azonban nemcsak egyszerűen hatalmas tömegek elvonása a békés alkotó munkából, hanem arra is vezet, hogy a gyáripar kapacitásának mintegy 20 százalékával az emberiség számára haszontalan dolgokat termel, hogy a tudósok és mérnökök je­lentős része — az Egyesült Államokban csaknem fele. Angliában egyharmada*— a háború, a pusz­títás szolgálatában áll. Mindez .késlelteti az embe­riség előtt álló égető gazdasági, tudományos problémák megoldását. NYILVÁNVALÓ, hogy a szocialista országokra kényszeritett fegyverkezési verseny is jelentős emberi és anyagi erőforrásokat igényel. Ha ennek terheitől megszabadulna a szocialista világ, fej­lődése ugrásszerűen meggyorsulna. Jellemző mó­don az egyik érv, amelyet az általános és teljes leszerelés imperialista kerékkötői felhoznak, ép­pen az, hogy a leszerelés csak a Szovjetuniónak s n szocialista országoknak volna előnyös, kárára válna az Egyesült Államoknak és a szövetségesei­nek, mert a Szovjetunió a két rendszer gazdasági versenyében még teljesebben kihasználhatná le­hetőségeit gazdasága fejlesztésére, hamarabb ér­né utol és szárnyalná túl a vezető tökésországo- kat. Mindez igaz. Amikor azonban az imeprialista körök igy beszélnek, szemmel láthatóan nem jut eszükbe, hogy ezzel a beismeréssel kemény ítéle­tet mondanak a tőkésrendszer felett, amely arra kényszeríti a tömegeket, hogy elfecséreljék ere­jüket, és'óriási anyagi eszközöket az emberiség kárára, ne pedig fejlődésének javára alkalmazza­nak. Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyít­ják hogy a tökésországok gazdasági fejlődését sem mozdítja elő hosszú távon a fegyverkezés. A vezető tőkésországokban, mindenekelőtt az Egyes- sül - Államokban a' hivatalos propaganda egyik fő érve a fegyverkezés mellett az volt, hogy “vé­AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD Thursday. June 27, 1963 get nem érő jó időket, örökké tartó bőséget biz­tosit a népnek.” MA IS SOKAN VALLJÁK még, hogy a lesze­relés elviselhetetlen csapást mérne az Egyesült Államok gazdaságára, s hogy a fegyvergyártás megszüntetése újabb milliókat tenne munkanél­külivé, mert a hadiiparban dolgozók nem tudnak elhelyezkedni a békés termelésben. A gazdaság militarizálása átmenetileg valamelyest valóban növelte a termelést és a foglalkoztatottak szá­mát. Az utóbbi években azonban már mind vilá­gosabbá vált, hogy a katonai kiadások vég nél­küli emelése tulajdonképpen a nemzeti jövedelem növekvő részének elfecsérlése, s aláássa még a legerősebb tőkésországok gazdaságát is. Éppen az Egyesült Államok gazdasági fejlődése a legmeg­győzőbb bizonyítéka annak, hogy a gazdasági élet bizonyos idő után nemcsak ‘hozzáidomul” a fegyverkezési kiadások magas szintjéhez, hanem már azok emelése sem éri el a kívánt hatást a termelés növelésére, sőt fékezi annak bővülési ütemét. A fegyverkezés ugyanis csökkenti a belső fel­halmozás lehetőségét, a “végtermék” — jobb esetben — a katonai raktárakban hever, semmi esetre sem keiül be a gazdaság vérkeringésébe, fokozza a pénz elértéktelenedését, korlátozza a produktiv fogyasztást, s gyakran jelentősen meg­terheli a fizetési mérleget is. Ez egyik magyará­zata annak, hogy azokban a vezető tőkésorszá­gokban, ahol a legmagasabb a hadikiadások ará­nya 8 nemzeti jövedelemben — fejlődik leglas­sabban a gazdasági élet, a legnagyobb a munka- nélküliség. Emellett mig az adott országok egész lakosságát terhelik a növekvő adók, a fegyverke­zésből eredő haszon mind sziikebb körre korláto­zódik. “A fegyverkezési verseny kiválaszt néhány vállalatot, a többieknek’ csak a terhek jutnak. Nő a munkanélküliség, fokozódik az üzleti csődök száma, s a militarizált állam keretei között nehéz időket élnek át... A katonai vásárlások elkerül­hetetlen következményeként a gazdagok gazda­gabbakká, a szegények még szegényebbekké vál­nak ez nem is lehet másként...” (The Nation. 1963 feb. 13.) A közgazdaságtudománynak azonban nemcsak arra a kérdésre kell feleletet adnia, hogy milyen hatással van a fegyverkezés a tőkés gazdaságra, hanem arra is, hogy nélkülözheti-e a mai kapita­lizmus e hatalmas piacot, hogy vajon nem jelen- tene-e a leszerelés teljes gazdasági összeomlást. E kérdés megválaszolásának jelentősége különö­sen nagy a leszerelésért folytatott harcban, mert e körül kristályosodik a fegyverkezési hajsza legfőbb haszonélvezőinek, a hatalmas hadiipari társaságoknak, militarista köröknek propagandá­ja gazdasági vonatkozásban. A válasz egyértelmű: 1961-ben az Egyesült Nemzetek Titkárságának küldött tájékoztatóban a tagállamok túlnyomó többsége úgy foglalt ál­lást, hogy a felszabaduló eszközök hasznosítása semmiféle nehézséget nem okozna. Tény, hogy a jelenleg fegyverkezésre fordított összegeket más, békés célokra is fel lehetne hasz­nálni : a népek életszínvonalának emelésére, a vi­lág gazdasági és kulturális fejlődésének meggyor sitására. Az egyik legégetőbb probléma, amely ma a vi­lág előtt áll, a gazdaságilag gyengén fejlett or­szágok helyzetének gyors és gyökeres megjavítá­sa. Angol közgazdászok számitásai szerint ahhoz például, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett or­szágokban élek egy főre jutó nemzeti jövedelmét átlagosan csak évi 200 dollárra emeljék, 85 mil­liárd dollárnyi külső segítségre lenne szükségük. Más források, a fenti összegek előteremtésére, mint az általános leszerelésből felszabaduló össze­gek, aligha vannak s ezt még egyes nagy nyugati pénzintézetek vezetői is megértik. Bolton az angol Bank of London & South America vezérigazgató­ja például a részvényesek előtt tartott beszámoló­jában a következőket jelentette ki: “Az egyetlen hosszú lejáratú politika (a gazdaságilag gyengén fejlett országok problémáinak megoldására) a katonai kiadások jelentős csökkentése otthon és külföldön... Hatalmas források szabadulnának fel, amelyeket ha okosan hasznosítanánk, felhasz­nálhatnánk egy jobb arány kialakítására az ipari országok s a gyengén fejlett államok között, ame­lyek hatalmas problémákkal küzdenek...” Hatalmas összegekre lenne szükség a fejlett tőkésországokban is. Az Egyesült Államokban a közel múltban érdekes tanulmány jelent meg Disszonáns hangok a bőség trombitáján címmel. Szerzője, W. H. Ferry burzsoá közgazdász kimu­tatja, hogy mintegy 30 millió ember él ma Ame­rikában a nyomorszint alatt, s a lakosság min­tegy 20%-a alig valamivel e fölött. Iskolákra, kórházakra és más szociális létesítmények tucat­jaira lenne szükség, öt év alatt mintegy 330 mil­liárd dollárt kellene erre a célra beruházni. Ez a helyzet a legfejlettebb tőkésországban, az Egye­sült Államokban, mennyivel néhezebb lehet a töb­bi, kevésbé fejlett tőkésországban. . .MINDEZEK a lehetőségek egyben hatalmas uj piacokat is biztosítanának a fejlett tőkésországok ipara számára az adott országokon belül és kivid is. A fegyverkezési hajsza megszüntetése esetén nyilvánvalóan uj fellendülés következne be a ke­let—nyugati kereskedelemben is. A közgazdaságtudomány érvei tehát egyértel­műen és világosan a leszerelés mellett szólnak. A leszerelés — feltéye, * ha a fegyverkezésre fordí­tott pénzt más célokra használnák fel — a vezető tőkésországokban sem. jelentene “katasztrófát” vagy gazdasági “káoszt”. Természetesen nem le­het azt állítani, hagy a tőkésországok hadiipará­nak békés termelésre való átállítása villámgyor­san és minden nehézség nélkül végbemehet. E ne- hezsegeK azonban áthidalhatók, hatásuk csök­kenthető. Természetesen a leszerelés éppúgy nem szabadítaná meg a tőkés gazdaságot a benne rejlő ellenmondásoktól, mint ahogy a fegyverkezés sem mentesiti azoktól, hiszen a válságokat és a munkanélküliséget nem a békegazdaság szüli, de a hadigazdaság sem küszöböli ki! ^---------------------------------------------------------v, Uj magyar melódiák a lemezpiacon Barát Sándor énekel, Surányi Rudi és cigány- zenekara muzsikál Ára §4.95 postázás a US.-ben 25c Kanadában 80e Rendelje meg a következő címen: Alex Barát Record Co. 315 E. 77 St. N. Y. 21 NY LE. 5-8691 K_____________________s Clevelandi üzleti kalain Lapodat segíted, ha a hirdetőinket támogatod! CL,;„U„ I »„„J... BOROSS LÁSZLÓ, tulajdonos ohsrley Laundry Telefon: wa 1-9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. HL VAS Shell Service ™ iÄ“ Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service. — Tune ups. — Galgany Confectionery SI““* Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Gincar Home improvement and Service Company Home Imnrovement and Real Estate. Tel.: EV 2-6071 Hazak modernizálása, átalakítása “a pincétől a tetőig" Jakab-Toih & Go. temeíesre"dezök-Két ■ n<,s kápolna haszna<ata a gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-0384 cs WA 1-4421 Loais A Bednar & Son 1929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefoni MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és mun­kásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat Buckeye Jewelers Sargyíkk-rák “ajan' 11611 BUCKEYE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guaranteed Auto Service 8701 Buckeye Rd„ Cleveland. O. — Telefon: CE 1-18M Body-munkák és általános autójavítások Lörain HeighísTardwareLa“-”" 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, villanyfejszerelési cikkek és építkezési »?.»•• áruk raktára Urban’s Flowers 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO — Virágok minden alkalomra — Aranygyűrű a földgolyón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents