Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-17 / 3. szám
Thursday, January 17, 19«3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA "Miért ir oly gyakran a háborúról, jó Gazdám?" “Mert az én generációm legfontosabb tétele az első világháború volt!” — feleltem Gyurkának, az én ragyás pipámnak. “Mert akkor nyögött a világ, mintha félálmából kelt volna fel és nekilódult, hogy uj történelmet csináljon. Egészen újat.” “Azelőtt nem volt világtörténelem?” "Nem ily fontos. Az első világháború magjában benne volt a második. A mi Amerikánk nemcsak, hogy kizárta magát az eddigi provincializmusából, hanem a világ vezető kapitalista nágy- hatalma lett. Mégpedig oly hatalom, amilyen a történelemben még nem volt. Miután minden (és mindenki) magában hordja az utódját (kapitalista rendszer a szocializmust), a világ nagy részében megszületett a szocializmus és ha egyes helyeken esetük, botük is, de másutt már felserdült erőben lüktet. Azután, ugyancsak a háború következménye az atombomba és a földkörüli rakéta és a Vénusz körüli utazás és ezek se kismiskák, amint tudod. Történelmi időkben mindenki történelmi szerepet játszik. Jól, vagy rosszul, de benne van a társulatban, a társadalomban. Most elmesélem neked, Gyurka az esetet, amelyből megláthatod, hogyha én .látszhatnám a diplomatát, ha ezt a szereposztást kaptam volna, jobban menne a játék.” “Halljuk!” “A Molnár János, jelentem alássan a káplár urnák, megsebesült.” Evvel szaladt be a földbe ásott fedezékembe gefrájter Kiss Ferenc. Besiettem a legénységem fedezékébe, egy nagyobb nyílásba, amelyben hatan, heten is elfértek úgy, ahogy, de inkább ahogy, mint úgy és a szanitéc már nagyban kötözte a sebet, mert a gefrájter- nek volt annyi embersége, hogy előbb a szanité- cért szaladt s azután jött hozzám.' Kérdeztem a Jánost, hogy hol lőtték meg, de nem válaszolt a kérdésemre, mintha nem is hallott volna. Faggattam : “Biztosan kimásztál az árokból krumpliért a svarmlénia elé.” Nemet intett a fejével a János, a buta, merthogy ennél jobb kifogást nem lehetett volna a szájába rágni. “Itt ebben a mély árokban nem lőhetnek combon”, magyaráztam neki, “kupán igen, de nem combon.”' Kérdeztem Kiss gefrájtert, hogy ő mit tud az esetről? De az a vállát vonogatta, hogy nem tud semmit. Világos volt a dolog és amikor elment a szanitéc, hogy megkeresse a társát és a hordágyon elvigyék a Jánost, emigy intézkedtem: “Ide figyeljetek mindketten. És nekem ne mondjátok, hogy igy meg úgy, mert a halál árnyékában jártok.” Ezt ilyen nyelvezettel mondtam, mert a legénységem azért tisztelt, mert intelligens embernek tartottak és azt ki kellett érdemelnem, ha mással nem,, a “nyelvezettel.” Aztán a Molnárnak mondtam: Magad lőttél a combodba Te, büdös! Tudod-e, hogy ezért hetyere-pityere agyonlőnek? És ami a nagyobbik baj, engem is összeszid a kapitány ur? Láttam a gefrájter arcán, hogy őt viszont az érdekli a jelen pillanatban, hogyan lehetne előlem megkaparintani, vagy legalább is elfelezni velem János négy pikszenleisét (rezerva húskonzerv) a cvibakkal együtt, mert ő is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Molnár János infanterista már halott. A tábori csendőrök lövik agyon, mert ön- csonkitási műveletet követett el. Magyarul, meglőtte magát, hogy hazamehessen. Ha nem bőgte volna el magát a János, hát megütöttem volna, meg hogyha a kötésen nem szivárgott volna keresztül a vére. Sajnáltam. Alapjában véve mégha gorombák is voltunk egymáshoz, sajnáltuk egymást. Bajban voltunk társak. Mondtam, hogy figyeljenek és kikergettem a dekkungból az egy- pár bekiváncsiskodó bakát: “Sietni kell, mert jönnek mindjárt a szanitécek és visznek, János. Csak egy dolog segit, ha betanuljátok a játszmát. Te Kiss János azt mondtad a Molnár Jánosnak, hogy valamit csináljon az édesanyjával, mire Molnár János pofonvágott. Amire te Kiss János lekaptad a kezedügyébe eső puskát, hogy megijedjen. Amire ő felkapta az ugyancsak kezeügyébe eső puskát és hogyan; hogyan nem Kiss János, a te puskád elsült és megsebesített téged, Molnár János. Ha ezt beveszi a hadbíróság jó, ha nem, régen rossz mindkettőtök számára. Téged Molnár agyon lőnek és kész vagy, de téged lefokoznak Kiss gefrájter, mert mint a János feljebbvalója, neked kellett volna megszerettetned vele a háborút, a hazát, meg a királyt. És még én is bajba kerülök, merthát ily két borjut neveltem ekkora mar« hává.” Ezt jelentettem én a kapitány urnák s a marii- puláns számára én írtam meg a dolgot, világosan, értelmesen, részletesen, négy sürü oldalon, mert ő nem tudott volna regényt írni. A hadbíróságon biztosan az ottani őrmester is gyönyörrel olvasta az én novellámat és csak lepecsételte az iratot és visszaküldte a századhoz, hogy a kapitány ur a saját hatáskörében intézkedjen. A kapitányom engemi kérdezett meg, hogy melyiket pofozza meg. Azt mondtam neki, hogy mindenesetre a Molnár Jánost. Ha visszajön a kórházból. És ha újra hozzánk osztják be. Esetleg majd a háború után... Másnap befutott hozzám a szanitéc. Ravaszul hunyorított, amikor megszólalt: “Tudom én, amit tudok. De ne féljen. Annyi jódot öntöttem a seb körül, hogy nem látszhat meg a korom, ami megmutatta volna a doktornak, hogy...” “Hallgass!”, mondtam neki. “Meghallják a muszkák.” “Nagy diplomata a káplár ur. Kár, hogy nem maga ül a Tisza Pista székében. Dehát én is talán csak megérdemelnék mondjuk, egy extra cigaretta faszolást, nemde?” “Csak egy felet kapsz, mert >én diplomata vagyok és akkor jut neked is és marad nekem is.” “Tudom, hogy gazdám a legártatlanabb meséjével is prédikál, hát evvel mit akart mondani?’1 “Csak annyit mondok, hogy rossz látnom, hallanom a diplomatákat. Az egyik azt mondja, hogy ha mi száz millió életet veszítünk egy atomháború következtében, az ellenfél kétszázat fog veszíteni. És ha mi elveszünk, minden élet ki fog pusztulni a Föld szinéről, a levegőből és még a tengerből is. Ebből azt következtetnénk, hogy az atomháború elkerülése volna az életbevágóság. De nem az, mert Berlin, Tibet, Kongó, Zanzibár Nam, meg a Viet, meg a Jam-Jam az életbevágóság vágósága. Hát a száz, kétszáz millió és a hárombillió ember élete nem életbevágóság? Nem vagyok oly. nagy diplomata, mint a diplomás diplomaták, akik a meredekszélen e száz és százmillió ember fejével labdáznak, de annyival különb vagyok, hogy én legalább egy szál ember életét megmentettem, diplomáciával.” “Ezért gyújtson rám,” mondta Gyurka mert ki- alvófélben volt, “Diplomata!” JÓTÉKONYSÁG ÉS ADÓCSALÁS SZERKESZTŐI ÜZENET Földes László — Január 2-án kelt levelének nem adhatunk helyet lapunkban, több okból. Az egyik ok az, hogy a nemzeti kérdésről és a nemzeti sovinizmusról szóló kitételei olyan hangnemben íródtak, amely kizárja a mérsékelt korlátok közötti vitát. Olvasóink tábora az “ezeréves Magyarország” minden részéről jött magyarokból áll, akik tisztában vannak a nemzetiségi kérdés régi és uj problémáival is. Azzal is, hogy mig a régi úri elnyomás élezte és a maga érdekében kihasználta a nemzetiségi kisebbségeket, a szocialista fejlődés meg fogja oldani az egység bomlasztására még most is olyan előszeretettel kiaknázott nemzetiségi kérdést. A biztató jelek erre a szocialista országok növekvő együttműködésében találhatók, amely gazdasági, politikai és társadalmi viszonyukban kifejlődik. Régi hibák és azok csökevényeinek előrángatása meddő vitához és káros eredményekhez vezetne. Ugyancsak nem adhatunk helyet annak a személyi támadásnak, amiben “Egy uj előfizető” levelezőnket alaptalanul és indokolatlanul részesíti és sértegeti. Figyelmébe kívánjuk továbbá vésni, hogy “Egy uj előfizető” nem névtelen levelezőnk. Névtelen leveleket nem közlünk lapunkban, de a levélíró kérésére nevét nem használjuk. Ellenben, mig ‘Egy uj előfizető” neve ismert mi előttünk, nekünk minden okunk megvan hinni azt, hogy az ön aláírása nem azonos az ön nevével. Sem a hozzánk küldött leveleiben, sem a borítékon nem közli a szokásos választómét, az előfizetőink között sem találjuk a nevét. De mivel a jelek arra mutatnak, hogy olvassa lapunkat, olvasónknak tekintettük és közöltük leveleit. ROZSDAMENTES csövek gyártására készülnek a Kőbányai Vas- és Acélöntődében. Néhány héten belül megérkeznek a gyárba az ui gépek, a korszerű hőkezelő kemencék és pácolóberendezések. Az üzemi próbák után — előreláthatóan ez év közepén — megkezdődhet a nagysorozatú gyártás. Wright Patman, texasi demokrata képviselőt úgy ismerik, mint aki a kisüzlet érdekeit viseli a szivén. 1962-ben vizsgálatot indított a dúsgazdag egyének és korporációk által felállított adómentes intézmények (foundations) és jótékonysági alapítványok működésével kapcsolatban. A vezetése alatt álló House Small Business Committee az elmúlt évben kivizsgált 522 ilyen alapítványt, amelyek az országban levő összes alapítványoknak csupán 1 százalékát teszik ugyan ki, de az ő kezükben van a vagyonértékük 90 százaléka. Az 1951—1960 közötti évtizedben ezek az alapítványok hét milliárd dollár adómentes jövedelemre tettek szert. Bár a törvény szerint kötelesek jövedelem bevallási jelentést tenni az adóhivatalnak, nagyon sok közülük nem szolgáltatta be a kötelező információkat és egyesek egészen mellőzték a jelentés megtételét. A bevallási ivek beszolgáltatása arra való, hogy megállapítást nyerhessen tevékenységeikből eredő jövedelmük adómentes jogossága, továbbá azoknak az egyéneknek személyes .iövedel me, akik ezeket az óriási vagyonszaporulatokat kezelik. Pédául, a Longwood Foundation of Wilmington, amely a dúsgazdag Dupont család alapítványa, nem nyújtott be bevallási ivet 1956-tól 1958-ig bezárólag. Az Olin-Mathieson Foundation a jelentésében nem részletezte a befektetésekből eredő jövedelmet és veszteséget az 1951—57 időszakban. Ezek bizalmas jelentések az adóhivatal használatára, de ezeken kívül az alapítványoknak kötelességük volna kitölteni a 990-A számú ivet, amit a nyilvánosság is megtekinthet. De ezt sem nyújtják be legtöbben, vagy ha elkészítik, akkor nem töltik ki a megkívánt adatokat. Nem jelentenek olyan helyzetről pl., ahol az alapítvány egy profitra dolgozó cég kötvényeinek 10 százalékát a kezében tartja. Hogv itt a törvénv megvetéséről van szó és nem csupán járatlanságról, ezt bizonyítja az a tény, hogv elsőrangú könvvelési (accounting) cégekkel készíttetik el a jelentéseket, amelyek kiszámitottan hiányosak és némely esetben még olvashatatlanok is. A 7 milliárd dollár adómentesitett jövedelemből 2.5 milliárd dollárt adományok, ajándékok, átruházások alkottak és a többi az alapítványok tevékenységeiből eredő jövedelem volt. Ennek kb„ egyharmada befektetésekből eredő jövedelem, vagyis az alapítványok nagyban kereskednek kötvényekkel, mondja a Patman bizottság és igy elkerülik a nyereségük megadóztatását. A nagy összegeket adományozók, akik egyéni kontrolt gyakorolnák az alapítványok működésén, szintén csereberélik értéktulajdonaikat az alapítványaikkal és igy a saját adókötelezettségeiket is elkerülik. A multimilliomos Howard Hughes szerteágazó, sok tízmillió dollárra rugó üzleti tranzakciót folytatott a Hughes Tool Co. — vezető fegyvergyártó vállalat — és a Howard Hughes Medical Institute, adómentes intézmény között. Az utóbbinak Mr. Hughes az egyetlen ellenőre, vagyonkezelője. Az 1954—61 közötti években ez az “intézmény” kapott a Hughes Aircraft vállalattól 26 millió .dollárt és orvosi kutatásra és adminisztrációra költött 5.7 millió dollárt. Bár érdekes volna részletezni, hogy mi a különbség az orvosi kutatás és adminisztrálása között, igy is nyilvánvaló, hogy Mr. Hughes az alapítványán keresztül nagyobb adóösszegtől fosztotta meg a kormánvt. mint ameny- nyit állítólag orvosi kutatásra költött. A Morgan Guaranty Trust Co., a Chemical Bank New York Trust Co., a Chase Manhattan Bank, sokmillió dollárra rugó üzleti nyereség adójuk kötelező kifizetését kerülték ki azzal, hogy az erre a célra felállított alapitvánvaikon keresztül bonyolították le kötvényüzleteiket. A leggazdagabb családok az alapítványok egész láncolatát állítják fel. hogy jobban tudjanak manipulálni a vadonokkal adévp-erül»«» coliéból. A Patman bizottság felsorolt 12 alapítványt a Rocks feller család kontrollja alatt. 8-at a Fordék, hatot a Mellonék és ötöt a Carnegiék kezelésében.
