Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-20 / 25. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 20, 1963 Mt Történik *z ÜhAzAbAN fi szövetkezeti mozgalom nagy sikere Az 1962. évi terméshozam végleges adatai A Központi statisztikai Hivatal közelmúltban megjelent közleménye ismerteti az elmúlt esztendő terméseredményeit. Eszerint a szemestermények átlaghozama még nem volt olyan magas Magyarországon, mint az 1962-es esztendőben. íme az eredmények: 1931-40 1951-60 1961 1962 évi átlag évi átlag (millió mázsa (mi,*lió mázsa) Búza ~ 21,957 18,992 19,358 19,590 Rozs 7,118 5,067 2,969 2,328 Árpa 6,280 7,848 9,844 11,437 Zab 2,856 1,902 1,392 1,154 Kukorica 21,850 27,229 27,148 32,405 Szemestermény összesen: 60,061 61,038 60,711 66,914 Összes vetésterület (1,000 kh) 7,128.8 6,190.0 5,653.6 5,665.3 Szemestermények átlaghozama: 8,42 q/kh—9,86 q/kh 10,74 q/kh 11,81 q/kh A legnagyobb termést szemesterményekből a felszabadulás után a nagyon kedvező időjárású 1959-es évben takarítottuk be: 73 és fél millió métermázsát 6 millió 148 ezer hold vetésterületből. Az össztermeies 1962-ben 6.6 millió mázsával volt kevesebb, mint 1959-ben, de ennek az az oka, hogy 1959 óta a szemestermények vetésterülete majdnem félmillió holddal csökkent. Az 1962. évi terméshozamrekord azért értékes eredmény, mert száraz, rendkivül aszályos évben értük el. Korábban egy ilyen év a szemestermények hozamát 30—40 százalékkal csökkentette a normális évekhez képest. Az 1962-es terméseredmények a szövetkezeti és állami szocialista nagyüzemek életképességét, a bennük rejlő nagy lehetőségeket bizonyitják. L. M. Hogyan fejlesztik tovább a középiskolás kollégiumokat? A Művelődésügyi Minisztériumban a középiskolai kollégiumokról, diákotthonokról megállapították, hogy munkájuk a most záruló tanévben sokat fejlődött, mind jobban megszervezik a közösségi életet. Az önigazgatás kibontakozását hasznosan segitik a KISZ-szervezetek. Az ország 267 középiskolai diákotthonának eddig csaknem 75 százaléka nyerte el a kollégium cimet, s a jelek szerint jövőre a többi intézet is alkalmassá válik erre. A diákintézményekben gondoskodnak arról, hogy a növendékek minél hasznosabban tölthessék szabad idejüket, sokoldalúan kielégíthessék szórakozási, művelődési igényeiket. Valamennyiben van már rádió és igen sok helyütt televízió is; a könyvtárak kötetszáma együttesen megközelíti a hetvenezret. A kollégiumokban több mint 500 szakkör működik. A következő tanévben 7100-zal több, összesen csaknem 40,000 zömmel vidékről bejáró — középiskolás kap helyet a tanulószobákban és részesül menzai ellátásban. Az intézményekben ősztől újabb 1150 fiatal kap helyet. A középiskola első évfolyamába felvett, de helyhiány miatt diákotthonba nem kerülő tanulók közül 1800-at a szülői munkaközösségek segítségével az iskola családoknál helyez el. A közeli diákotthonokban ők is ugyanazt a teljes ellátást kapják, mint az ott lakók, beleértve a tanári segítségét is, s a többiekkel együtt részt vesznek a közösségi életben. Osaknem ötezer népi ülnököt jelöltek Budapesten Budapest minden kerületében megkezdődött a népi ülnökök választásának előkészítése. A jelölő gy-üléseken — amelyeken a fővárosi gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények dolgozóinak tízezrei vettek részt — 4900 személyt jelöltek arra, hogy a budapesti bíróságok társadalmi aktivistáiként részt vegyenek az igazságszolgáltatásban. A főváros nagyüzemeiben tartott gyűléseken a munkáskollektivák annak a 400 népi ülnökjelölt- nek a személyéről döntöttek, akiket a Fővárosi Bíróság tanácsaiba javasoltak. “Kombájnbörze” a Nagykunságban A Nagykunság központjában, Karcagon a megye egyik legnagyobb gépállomása folyamatosan átadja erő- és munkagépeit a termelőszövetkezeteknek, és az év második felében gépjavító állomássá alakul át. A termelőszövetkezetek eddig 5 és fél millió forint értékben 114 erőgépet, s csaknem 500 munkagépet vettek át a gépállomástól. Most befejeződött a kombájnok szokásos nagyjavítása. A gépszemle után, valóságos “kombájnbörzét” tartanak s ezen a város öt közös gazdaságának vezetői választják ki a saját tulajdonukba kerülő gépeket; a gépállomás 44 üzemképes kombájnt ad át a tsz-eknek. Ráérős napnak Ígérkezett ez a szerdai, elhatároztam hát, hogy kiutazom valamelyik Pest környéki községbe. Táska nélkül, jegyzetfüzettel, meg egy szál ceruzával ugrottam fel a Keletiből induló 6:20-as nagykátai személyre. Utitársaim éjszakai műszakból jövő, fáradtan bóbiskoló, vidéki emberek voltak. Számuk minden megállónál kevesebb lett, Nagykátán már szinte teljesen kiürült a kupé, amiből arra következtettem, hogy Budapest vonzása nagyjából idáig terjed. Taxi és autóbusz Az állomáson két MÁVAUT-busz, meg egy Moszkvics-taxi várakozott az érkezőkre. A két autóbusz hamarosan megtelt, s a szomszédos Tá- piószele és Szentmártonkáta felé röpítette utasait, a taxi iránt viszont nem mutatkozott érdeklődés. — Mindig igy van? ■— szólítom meg a volán- . nál szendergő, fiatal sofőrt. — Máskor nem tudom mi a helyzet — feleli készségesen—, mert én Adamecz bácsit helyettesítem, de mióta itt vagyok, többet állok mint megyek. — Mégis, milyen fuvarjai akadnak? — Leginkább csak helyi. Szülönök, televíziók szállítása. Ez a leggyakoribb. Na tegnap jó napom volt. Reggel három izgatott fiatalember ugrott be a kocsiba. Lekésték a csabait, aztán ri- mánkodtak, vigyem őket a vonat után. Szolnokon értük utol a személyt. Háromszáz forintjukba került a késés. Egylovas szekér Egylovas rozoga szekér döcög az állomás elé. Idős házaspár ül rajta, mögöttük ,két jókora vesszőkosár telerakva fejessalátával. Frissen szedett, mert ahogy leemelik leveleikről a harmat esőcseppként pereg a kövezetre. — Háztáji? Á — legyint sárgás fogait kivillantva a férfi — az udvaron termett. Aztán, hogy ránk ne vénüljön, hajnalba oldalba bököm az öregasszonyt, mondom neki: “Ébredj hé, kapkodjuk ki a földből azt a pár fej salátát, oszt adjuk el jó lesz az aprópénz sóra, meg paprikára.” — Hány fej lehet? f— Affene számolgatta. Úgy saccolom, van száz. Gondolom ötven fillért kapunk darabjáért. Mindenesetre annyit megér, hogy az ember lehajoljon érte. A TÜZÉP-telep előtt Gyalogosan indulok el a község belseje felé. Szép, napos idő van, sokan ácsorognak beszélgetve a kapuk előtt, de még többen a TÜZÉP udvarán. No—- gondolom —, itt okultak a téli leckéből, jó előre beszerzik a tüzelőt. Ám amint közelebb érek, látom nem szénért, hanem valami másért sorakoznak az emberek. — Mész érkezett! — világosítanak fel. — Ugyan — csóválom meg a fejem — csak nem hiánycikk a mész? — Most az — felelik —, mert permetezzük a Í^Röviden^J A FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK seregszemléjének több mint ötezer látogatója volt eddig a Nagymező utcai Ernst Muzeum termeiben. cW JÓL SIKERÜLT FALUNAPOT rendezett Bicskén a községi tanács és több társadalmi szerv. A járási kulturális seregszemle és a sportversenyek mellett a falunap legfigyelemreméltóbb eseménye az iskolák politechnikai bemutatója volt. UJ LAKÓTELEP építését kezdték meg a fővárosban. A X. kerületi Harmat utcai lakótelepen a következő években több mint 1,100 uj lakást adnak majd át. UJ BÉKÉSCSABAI USZODA lelátóját és öltözőjét adták át rendeltetésének. A lelátó mintegy 2 ezer ember befogadására alkalmas. Megérkezett az egri fekete cseresznye és az alföldi hajagmeggv a fővárosi piacokra. A cseresznyét kilónként 7.80, a meggyet 7.40 forintért hozták forgalomba. szőlőt, és sok kell belőle. Igaz. hétfőn is jött egy vagonnal, de úgy szétkapkodta a nép, akár a eiíkrot. Sok a szőlő, majdnem fele a 12 ezer holdas határnak. Feledékenység? Nézem a temérdek talicskát, meg a rajtuk üldögélő várakozókat. Van, aki biciklivel, vagy kézikocsival jött, de legtöbb azért a talicska, azaz a “háztáji kocsi”, ahogyan itt mostanában tréfásan csúfolni szokták. Ugyanis, mióta a tsz- szervezés befejeződött, s a gazdák közösbe adták fogataikat, gomba módjára elszaporodtak a talicskák. Figyelmem nemsokára egy csinos ház végéhez támasztott létrán álldogálló, idős asszonyra terelődik. Ecset van a kezében, melyet időnként egy madzagról lelógó bádogedénybe mártogat. A padlás ajtót festi. Most kezdhette, mert az üde, zöld szin még alig egy tenyérnyi rajta. — Nem magának való már ez a mur{ka! — kiabálnak fel hozzá a járókelők. — Tudom én azt — szól az öregasszony —, de nekem muszáj, ha a gyerekeim Pesten vannak. Egyre több a fiatal Később — már a tanácsházán s a termelőszövetkezetben — megtudom, hogy a 12 ezer lelket számláló községből, mintegy 4—5 ezer ember dolgozik Pesten, s ennek a zöme fiatal, vagyis 30—40 éven aluli. Nagykátárói régen is sokan jártak Pestre, de számuk a tsz-szervezés után megduplázódott. Ennek okát a község vezetői a főváros közelségével, a kedvező utazási lehetőséggel és a tsz-ek anyagi gyengeségével magyarázzák. Ám nyomban hozzáteszik, hogy az elmúlt év óta — a gépesítés és az egy munkaegységre jutó részesedés növekedésének következtében — visszaszi- várgás tapasztalható. A Magyar—Koreai Barátság Tsz-ben például — amely a multévben 30 forintot fizetett munkaegységenként — 91 harminc éven aluli dolgozik, a KISZ-tagok száma 55, s a fiatalok színvonalas kulturegyüttessel rendelkeznek, amely a szomszédos falvakban is nagy sikerrel szokott szerepelni. A Gazdag utca napjainkban Sétám az egykori Gazdag utca látogatásával fejezem be. Még Móricz Zsigmond egyik riportjából ismerem ezt az utcát. A nagy iró ugyanis az 1940-es árvíz után itt járt, hogy az összedőlt házak tulajdonosaival megismertesse a házi téglaégetés módszerét. Missziós útja ugyan, az emberek bizalmatlansága miatt nem járt sikerrel, de riportjában tett jóslata — mely szerint a tégla egykor mindennapi kenyere lesz a magyar falvaknak — teljesülőben van: az apró nádíedeles vályogviskók mellett, mind több korszerű, erős téglaépületet látok. Mert — nevével ellentétben — nem laktak gazdag emberek a Gazdag utcában. Ma sem azok lakják, de az ut, amelyen Nagykáta népe halad, minden bizonnyal a jóléthez vezet. A. K. SÉTA NAGYKÁTÁN
