Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-20 / 25. szám
Thursday, June 20, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 NEMI ERŐSZAKOSSÁGOT KÖVETTEK EL A DÉLI DEMONSTRÁCIÓKNÁL BEBÖRTÖNZÖTT LÁNYOK ELLEN Nemrég kiderült a sajtó által mindenáron elhallgatott hir, hogy a déli államok integrációs tüntetéseinél letartóztatott lányok ellen a börtönökben szekszuális támadásokat követtek el és különféle megszégyenítésben részesítették őket. A WNEW rádióállomás kommentátora William B. Williahis hozta napvilágra ezeket a gálád merényleteket egy junius 6-iki rádióprogram keretén belül, amelyben meginterjuolta egy Memorial Day- kor Virginiában 24 nőcsoport által tartott titkos gyűlés néhány részvevőjét. Ezen a gyűlésen az integrációs harcban érdekelt egyének arról tárgyaltak, hogy a letartóztatott lányokat több helyen nemi háborgatásokkal illették. Ezek az információk feltétlenül szavahihető forrásból erednek. A rádióinterjuban Dorothy Height, a National Council of Negro Women elnöke, akinek a fiatal nők személyesen beszámoltak a börtönben szenvedett embertelen bánásmódról, úgy vélte, hogy ezeket nyilvánosságra kell hozni, hogy megfelelő eljárás indulhasson meg az ügyben. Arra a kérésre, hogy részletezze az atrocitásokat, Miss Height elmondotta, hogy börtönalkalmazottak erőszakot követtek el a fiatal nőkön, kénysze- ritették őket, hogy meztelenre vetkőzzenek férfiak előtt, egészségtelen és szennyes körülmények között nem egészségügyi szakértők által végzett belső vizsgálatnak vetették alá őket. Riporter: Tudná itt részletezni, vagy megnevezheti a tudomására jutott eseteket? Miss Height: Például, vannak a lányok között, akiket megerőszakoltak. Riporter: Meggyőződtek, hogy ez valóban megtörtént? Miss Height: Igen, tudjuk. Riporter: Hogyan jutott a tudomásukra? Height: Közvetlenül az illető nők jelentették nekünk. Riporter: Kik erőszakolták meg őket? Height: Az erőszakot a börtönszemélyzet tagjai követték el. A másik jelentés, amely nagyon felzaklatott bennünket, Jackson börtöneiben történt, ahol a letartóztatott néger és fehér fiatal nőket alávetették, a személyzet által nagyon egészségtelen körülmények között végzett belső vizsgálatnak. Shirley Smith, az ENSZ-el együttműködő African-American Institute 20 éves alkalmazottja ezeket mondotta Mr. Williams kérdéseire: “Egy ‘freedom-ride’ alkalmával Jackson, Miss.- ben letartóztattak: ‘Bűnöm’ az volt, hogy fehér leány létemre az autóbusz állomás éttermében a négereknek elkülönített helyen ültem le. Előbb 500 dollár óvadékkal tartottak fogva, azután 6 hónapi börtönre és 200 dollár pénzbírságra Ítéltek. A mellettünk levő cellában két 16 éves néger lány volt, akiknek függöny védelme nélkül kellett volna zuhanyozniok a rácsozott cellák férfi foglyai szemeláttára. Ez júliusban volt, Jacksonban rekke- nő volt a meleg. Panaszt emeltünk ez ellen, mivel a fehér lányok celláit elfüggönyözték. Durván válaszoltak, hogy törődjünk a magunk dolgával, mert ott a négerekkel szemben ez a szokás.” Harmadik napon, hatosával összeláncolva elszállították a nőket jeep-en egy 150 mérföld távolságra eső másik börtönbe. Gépfegyverrel felszerelt fegyveres rendőrfedezet volt előttük és mögöttük. Mindezt azért, mert békés tüntetésben vettek részt. A lányok legtöbbje 18—25 év körüli volt, de volt egy 60-ón felüli nagyanya és másik két idősebb nő — mindkettő kaliforniai ügyvéd — is nek, amilyet mi magunk szeretnénk saját részünkre; adjuk meg minden gyerek számára azt a lehetőséget, hogy képességeinek megfelelő műveltséget szerezhessen. Ahogy már korábban említettem, nem minden gyereknek van egyenlő tehetsége, egyenlő képessége, vagy egyenlő érdeklődése, de meg kell, hogy legyen az egyenlő joga ahhoz, hogy kifejleszthesse tehetségét, képességét és érdeklődését, hogy valamivé válhasson. Nekünk jogunk van elvárni a néger közösségtől a felelősségérzetet és a törvények betartását, de nekik viszont joguk van ahhoz, hogy igazságos törvényeket várjanak; joguk van elvárni, hogy az alkotmány szinvak legyen, ahogy ezt Harlan biró kifejezte a századfordulón. Ezek azok a problémák, amikről beszélünk és ezek azok az ügyek, amelyek ezt az országot érintik és jellemzik és ezeknek a megoldásához kérem minden polgárnak a támogatását, j Nagyon köszönöm önöknek/’ a csoportban. A másik börtönben a kivégzési cella közelében helyezték el őket, mondotta Miss Smith. Röviddel megérkezésük után “orvosi” vizsgálatra rendelték őket. A személyzet egy ápolónőből, egy férfi börtönőrből s egy női alkalmazottból állott. Miss Smith semmi szin alatt nem volt hajlandó a férfi jelenlétében levetkőzni. Erra a férfit kiküldték, de azután sem volt hajlandó az ilyen alkalmazottak által fizikai vizsgálatnak alávetni magát és megmondotta, hogy teljesen szükségtelennek tartja. Dacára az ellenállásának, erőszakkal kényszeritették a vizsgálatra. Később azt az ürügyet adták, hogy a Free- dom-rider lányok kábítószereket csempésznek be a börtönbe és a vizsgálattal az után kutatnak. Miss Smith azt is mondta, hogy úgy ő, mint a többi lányok a fentirt tapasztalatok után mindent megkíséreltek, hogy a sajtó tudomást szerezzen ezekről a szégyenteljes eljárásokról, hogy aztán az illetékesek kivizsgálják és megtegyék a megfelelő lépéseket a helyzet orvoslására. Legnagyobb meglepetésre a sajtó lanyha egykedvűséggel fogadta az információt és végül, mikor az egyik újságírótól megkérdezte Miss Smith, hogy miért nem érdekli a dolog, csak azt válaszolta, hogy “Drágám, ez nem híranyag.” Felháborító az, hogy ezt a szokásos vizsgálatot, amin a közönséges bűnözőnek át kell esnie, ilyen durván kényszeritették a polgárjogokért békésen küzdő lányokra. Tekintve, hogy a sajtó nem volt hajlandó ezekkel a panaszokkal foglalkozni, mások is hitetlenkedtek a történtek felett. Ezért A Szovjetunió két űrhajóst repített fel (Folytatás az első oldalról) földkörüli pályájukon egymáshoz 4 mérföldnyi közelségbe jutottak. A többszemélyes Űrrepüléseknek az a célja, hogy megoldják az ürbeni találkozás problémáját és hogy idővel előkészítsék a holdutazáshoz szükséges űrbéli állomást. A mostani két Űrrepülő közös rádióüzenetet küldött Kruscsev miniszterelnöknek: “Egymáshoz közel vagyunk. A hajók szerkezete kitünően működik. Jól érezzük magunkat.” Tereshkova ürpilóta minden 88.3 percben és Bykovsky ezredes minden 88.06 percben kerüli meg a földet. Mikor a második űrrakéta is felment, kabinjában a csinos fiatal lánnyal, a Szovjetunióban ezt a sajtóbejelentést adták ki: “Az Űrrepülés célja az, hogy tovább tanulmányozzuk a velejáró tényezőknek az emberi szervezetre való hatását, beleértve az esetleges különbséget, a férfi és női szervezetre való hatásáról, hogy további orvosi-biológiai kutatásokat végezzünk és hogy együttes repülés körülményei között tovább fejlesszük és tökéletesítsük a kormányozható űrhajók szerkezetét.” Bykovsky ezredes az ürpályán töltött második napját fejezte be és 33-szor keringte körül a földet, amikor a második űrhajó felment. A kontrol-állomásokkal állandó összeköttetésben állt és vidám, ió hangulatban üdvözölte “űrbéli nővérét.” A Szovjetunió felett való átreptiléseknél készséggel “szerepelt” a televízió számára. Az egyik leadás alkalmával lehetett látni, amint fejjel lefelé súlytalanul lebegett a kabin belsejében, miután az üléshez kapcsoló ővét leoldotta. Vidáman mosolygott a ‘földi’ nézőközönségre, kétnapos hosszú szakállá- val. Másik alkalommal nézhették, amint vacsoráját elfogyasztotta. A Kremlinben vendégség volt ebből az alkalomból, amelyen a szovjet vezetők voltak jelen. Innen beszélt Kruscsev miniszterelnök Tereshkova hadnagyhoz a rádiótelefonon, melyet a televízión is leadtak. A miniszterelnök látható módon meghatott volt, amint ezeket a szavakat intézte az ürha- jósnőhöz: “Nagyon jól hallom a hangját. . . Ha megengedi, Valentina, hát Valjának fogom hívni. Nagyon boldog vagyok és apai örömmel tölt el, hogy a mi lányunk, a szovjet ország lánya az, aki a világon legelőször, a legtökéletesebb technikai felszereléssel, ment fel az űrbe. Ez a leninista elvek győzelme, népünk küzdelmének győzelme és büszkék vagyunk Önre. Büszkék vagyunk arra, hogy milyen nagy dicsőséget hoz népünkre, hazánkra, pártunkra és elveinkre. Várom a feleletet.” Az űrhajós lány igy válaszolt: “Kedves Nikita Sergeyevich! Rendkívül meghat bennünket az hívták össze a 24 csoportból álló nagygyűlést Vir- gmiában, hogy ezeket megtárgyalják és megbeszéljék mit lehet tenni az elmondott állapotok kiküszöbölésére. Ezen a megbeszélésen résztvett számos tanítónő, orvosnő, kereskedelmi alkalmazott, egyetemi és középiskolai nőhallgató, egyetemi tanárnő s egyéb hivatásbeli nő. Azonkívül dr. Jean Noble, a New York University professzora, aki az interjúban beszámolt arról a 23 éves fehér lányról, aki két hétig éhségsztrájkot folytatott s akit mindennap arra kényszeritették, hogy meztelenül álijon a cellában. Dr. Noble az interjúban azt is mondta, hogy egy állandó szervezetet állítottak fel a fiatal integrációs tüntetők segítségére, melynek neve: Youth Emergency Freedom Fund és elnöknek a hires énekesnőt Lena Horne-t választották meg. Miss Horne kijelentette, hogy: “Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, azt elhihetik. Tudom, hogy a helyzetünk jobb itt északon, de félek at tói, amikor az emberek nem látják, hogy mi történik az orruk előtt.” Azt is mondta Miss Horne, hogy az említett gyűlésen egy kiáltványt fogalmaztak meg, amelyet Kennedy igazságügyminiszterhez fognak benyújtani. Azon kérdésre, hogy ez eredményre fog-e vezetni, azt válaszolta, hogy reméli, csak abban nem biztos, hogy elég embernek okoznak-e gondot ezek a problémák. “Ha eddig gondot okoztak volna, akkor miért vártak ennyi ideig, hogy megmozduljanak?”, tette fel a kérdést. Mr. Williams a kommentátor hozzátette, hogy itt a jó alkalom bebizonyítani, hogy törődünk és gondot okoz nekünk a kérdés, avval hogy Írunk a képviselőnknek, a szenátorunknak és az igazságügyminiszternek és tiltakozunk a bebörtönzött Freedom-rider lányokkal való bánásmód ellen. irántunk tanúsított figyelem. Sok, sok köszönet kedves, apai szavaiért. Teljes szívből köszönöm a szovjet népnek a jókívánságokat. Biztosíthatom, kedves Nikita Kruscsev, hogy mindent meg fogok tenni, hogy az ország által rámbizott feladatot elvégezzem.” Tereshkova ürutazási öltözete valamiben eltért a többi ürutazóétól. A ruha baloldalára a nap sugaraiban repülő fehér galamb volt hímezve. Tereshkova néhány évvel ezelőtt még textilgyári munkásnő volt. A gyár munkásai ejtőernyős csoportot szerveztek meg, amiben ő is részt vett és kitüntette magát. Rövidesen a vezetőjük lett. Apja traktoros volt az egyik faluban és mindjárt a háború elején, harcban elesett mikor Valentina még kislány volt. Anyja is textilgyárban dolgozott és néhány éve nyugalomba ment. Valentina autógumigyárban is dolgozott és később a textilgyárban esti iskolában tovább tanult és textil technológus lett. Odaadó kommunista és párttag. Fiatalabb korában a gyári ifjúsági pártcsoportnak volt vezetője. Afrikaiak az US civilizálására missziót javasolnak A Ghánái Times hírlap egyik multheti vezércikkében azt ajánlja, hogy egy afrikai “Peace Corps” missziót küldjenek az Egyesült Államokba a faji zavargások megoldására. A vezércikk azt javasolja, hogy az ilyen misszió tagjai kentát, bubát, fezt és más nemzeti viseletét hordjanak, melynek “szinpompás változatai egyrészt, mint a varázsvessző lecsillapítanák nemcsak a megbántott néger nép és az agresszív fehér terroristák idegeit, hanem gyógyirül szolgálnának az amerikai társadalom betegségére is.” EGY IRAKI KATONAI BÍRÓSÁG két diákot ötévi, két repülőhadnagyot kétévi kényszermunkára ítélt. Mind a négyüket azzal vádolták, hogy “kommunista propagandatevékenységet” fejtettek ki. AM€R1KA! p *3XO0 Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50.