Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-20 / 25. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 20, 1963

ÜTÖTT AZ ÓRA..,

KENNEDY ELNÖK FELHÍV ÁS A A NEMZETHEZ A POLGÁRI JOGOK MEGVALÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

Kennedy elnök junius 11-én este a következő üzenetet intézte az Egyesült Államok népéhez:

“Hó estét kívánok, polgártársaim:

Ma délután egy sorozat fenyegetés és kihívó nyilatkozat után az alabamai nemzeti gárdát kellett kivezényelni az Alabama Egyetemhez, hogy végrehajtsák az Egyesült Államok Alabamai Északi Körzeti Bíróságnak a végső elodázhatatlan rendelkezését. Ez a rendelkezés két fiatal alabamai lakosnak a felvételét irta elő. akik minden kétséget kizáróan képesítettek arra, hogy az egyetemre bebocsátást nyerjenek, és akik történeteden négernek születtek.

Az a tény, hogy békés körülmények között enge hók be őket az egyetem területére, nagy mértékben az Alabama Egyetem diákjainak a magatartásán múlott, akik teljes egészében átérezték a rajtuk nyugvó felelősséget.

Reméiem, hogy minden amerikai, függetlenül attól, hogy az ország melyik vjdékén él, megáll egy kis időre és megvizsgálja lelkiismeretét ezzel és az ehhez hasonló esetekkel kapcsolatban. Ezt a nemzetet különböző nemzetiségű emberek alapították, akik a legkülönfélébb háttérrel rendelkeztek. Ezt a nemzetet annak az elvnek az alapján hozták létre, hogy minden ember egyenlőnek született és hogy minden ember joga csorbát szenved azáltal, ha csak egy embernek a jogát is veszély fenyegeti.

Ma az egész világot átfogó küzdelemben állunk, hogy előmozdítsuk s védjük mindazok jogát, akik szabadok akarnak lenni, és amikor amerikaiakat küldünk Vietnamba és Nyugat-Berlinbe, akkor nemcsak fehéreket jelölünk ki erre a célra. Ezért kell, hogy lehetséges legyen minden amerikai diák számára, bőrének színére való tekintet nélkül, hogy bármelyik nyilvános tanintézetbe bejuthasson, katonai támogatás nélkül kell, hogy lehesé- ges legyen az amerikai fogyasztók számára, hogy egyenlő kiszolgálást kapjanak bőrszínükre való tekintet nélkül, olyan nyilvános helyeken, mint a szállodák, vendéglők, színházak és üzletek, anélkül, hogy ezért utcai tüntetésekre kényszerüljenek és lehetséges kell, hogy legyen minden amerikai számára, bőrszínére való tekintet nélkül, hogy felvegyék őt a választói névjegyzékbe s szavazhasson szabad választáson anélkül, hogy beavatkozástól jragy megtorlástól kelljen félnie.

Sr

Röviden kifejezve, lehetővé kellene tenni minden amerikainak, hogy élvezhesse U.S. előjogait, fajára és bőrszínére való tekintet nélkül. Minden amerikainak kell, hogy meg legyen a joga ahhoz,' hogy úgy kezeljék, ahogy ő kívánja, hogy őt kezeljék, ahogy ő kívánja, hogy a gyerekeit kezeljék. De nem ez a helyzet.

Egy néger csecsemőnek, amely ma Amerikában születik, függetlenül attól, hogy az ország melyik részében látta meg a napvilágot, fele annyi esélye van csak arra, hogy befejezheti a középiskoláit, mint annak a fehér csecsemőnek, amely ugyanazon a helyen ugyanaznap született, egvharmad esélye, hogy befejezheti főiskolai tanulmányait; egyharmad annyi esélye, értelmiségi foglalkogás- ra; kétszer annyi esélye, hogy munkanélkülivé válik; kb. egyheted annyi esélye, hogy megkeresheti az évi 10.000 dollárt; előrelátható életpályája hét évvel rövidebb és a kereseti kilátásai feleannyiak.

Ez nemcsak egyes kerületek problémája. A szegregációval és faji megkülönböztetéssel kapcsolatos bonyodalmak az Egyesült Államok minden városában és minden államában fennállnak s helyenként olyan méretűvé növelik az elégedetlenséget, hogy a közbiztonságot fenyegetik. Ez a probléma már túlhaladja a pártkérdéseket a hazai krízis jelenlegi szakaszán. A jóindulatú és nagylelkű embereknek meg kell találniuk az egyesülés módját, pártra és politikára való tekintet nélkül. De még pusztán jogi vagy törvényhozói kérdésnek sem lehet tekinteni ezt. Jobb ezeket az ügyeket a bíróságon rendezni, mint az utcán, és uj törvényekre van szükség minden szinten, de a törvény egyedül nem adja meg a lehetőséget az embereknek arra, hogy felismerjék az igazságot.

Elsősorban erkölcsi kérdéssel állunk most szemben. ami olyan régi, mint maga a biblia és olyan világos, mint az amerikai alkotmám A kérdés lényege az. hogy vajon minden amerikai egyenlő jogokkal és egyenlő lehetőségekkel rendelkezik, vajon úgy kezeljük majd amerikai honfitársainkat, ahogy öű akarjuk, hogy minket kezeljenek. Ha egy amerikai azért, mert bőrszíne sötét, nem ebédelhet egy olyan vendéglőben, amely a nagyközönség részére nyitva áll, ha nem küldheti gyerekét a lehető legjobb nyilvános iskolába, ha nem szavazhat arra a köztisztviselőre, aki őt képviseli, ha röviden összefoglalva, nem élvezheti azt a teljes és szabad életet, amelyet mindannyian akarunk, akkor ki egyezne bele közülünk abba, hogy megváltozzon a bőre színe és az ő helyébe kerüljön? Ki hallgatna akkor közülünk a türelmet és halogatást ajánló tanácsokra? Száz év telt el azóta, hogy Lincoln elnök felszabadította a rabszolgákat, de az örköseik, unokáik még mindig nem teljes mértékben szabadok. Még nem szabadították fel őket az igazságtalanságok béklyóiból. Még mindig nem szabadultak fel a társadalmi és gazdasági elnyomás alól, és ez a nemzet minden reménye és minden dicsekvése ellenére sem lesz teljesen szabad, mindaddig, mig az összes polgárai nem szabadulnak fel teljesen.

★

Mi szabadságot hirdetünk szerte a világon, amit komolyan veszünk, és mi ápoljuk itthon a mi szabadságunkat, de azt kell-e majd mondanunk a világnak, és ami még sokkal fontosabb, önmagunknak, hogy ez a szabad emberek országa, a négerek kivételével; hogy nekünk nincsenek másodrendű polgáraink, kivéve a négerek; hogy nálunk nincs osztály-, vagy kasztrendszer, nincsenek gettók, ninős uralkodó faj, kivéve a négerekkel szemben?

Most eljött az ideje annak, hogy ez a nemzet íeljesitse Ígéreteit. A Birminghamban és másutt lejátszódó események annyira felerősítették az egyenlőséget követelők hangját, hogy megfontoltan sem városi, sem állami, sem törvényhozói testület nem hagyhatja figyelmen kívül.

Az egyenetlenség és gyűlölet tüzei ott égnek minden városban, Északon és Délen, ahol a törvény utján nem orvosolják a bajokat. Az utcán keresnek ilyen esetben orvoslást, tüntetésekkel, felvonulásokkal és tiltakozásokkal, amelyek feszültséget okoznak, erőszakossággal fenyegetnek és emberéleteket veszétyeztetnek.

Országunk és népünk erkölcsi krízissel néz most szembe. Ezt nem lehet rendőrségi elnyomó intézkedésekkel megoldani. De nem hagyhatjuk a növekvő utcai tüntetésekre sem. Nem csittithatjuk el jelképes intézkedésekkel, vagy beszéddel. Eljött az ideje annak, hogy a kongresszusban cselekedjenek, valamint az önök állami és helyi törvényhozó testületéiben és főleg mindennapi életünk minden megnyilvánulásában.

Nem elég az ha másokat okolunk a bajokért, és azt mondjuk, hogy ez csak az ország egyik vagy másik részének a problémája, és mi sajnálkozunK a történtek felett. A tény az, hogy nagy változások előtt állunk, és a mi feladatunk, a mi kötelességünk, hogy véghezvigyiik ezt a forradalmat, ezt a változást, békésen és építőén, mindannyiunk számára.

Azok, akik nem tesznek semmit, szégyent és erőszakot idéznek elő. Azok, akik bátran cselekszenek, felismerik az igazságot és szembenéznek a tényekkel.

★

A következő héten felkérem az Egyesült Államok kongresszusát, hogy lépjen a cselekvés terére és jelentse ki, ahogy ezt még ebben a században nem tette meg teljes mértékben, hogy az amerikai életben és törvényekben nincs helye a faji megkülönböztetésnek. A szövetségi bíróság megerősítette ezt az elvet nyílt ügyek egész sorozatában. A közigazgatásban is ezt az elvet gyakorolják ügyek intézésében, beleértve a szövetségi hivatalnokok alkalmazását, a szövetségi intézmények közhasználatát és a szövetségi kormány által finanszírozott lakóházak eladását.

De vannak még más szükséges intézkedések is, amelyeket csak a kongresszus hozhat és feltétlenül meg is kell hoznia ezeket, ebben az ülésszakban. A jogszokások, amelynek a keretei között folyik az életünk, minden igazságtalanságra orvoslást követelnek, de túlsók közösségben, az ország túlsók részében követnek el igazságtalanságot a néger polgárokkal szemben semhogy a törvény ezt orvosolni tudná. Ha a kongresszus nem intézkedik, akkor a négerek egyetlen jogorvossága az utca marad.

Ezért arra kérem a kongresszust, hogy vezessen be egy olyan törvényt, amely minden amerikainak megadja a jogot arra, hogy a nagyközönség számára nyitva álló helyeken — szállodákban, éttermekben, színházakban, üzletekben és hasonló létesítményekben — kiszolgálják.

Ez szerintem az elemi jogok közé tartozik. Ennek a megtagadása önkényes méltánytalanság, amelyet egyetlen amerikainak sem szabadna eltűrnie 1963-ben. de sokan mégis megteszik.

Nemrégen egész sereg vezető üzletemberrel találkoztam, akiket arra sürgettem, hogy önkéntes intézkedésekkel vessenek véget ennek a faji megkülönböztetésnek, és válaszukból bátorítást merítettem. s az utóbbi két hétben több mint 75 városban előrehaladást értek el az említett intézményeknél a faji korlatok lebontása terén. De sokan nem hajlandók maguktól cselekedni, és ebből a célból szükséges országos erejű törvényéi meghozatala, ha az Utcáról a bírósági termekbe akarjuk átvinni ezeket a problémákat.

Felkérem a kongresszust arra is, hogy hatalmazza fel a szövetségi kormányt olyan jogi perekben való aktívabb részvételre, amelyek a közművelődés terén fennálló faji megkülönböztetés megszüntetéséért folynak. Sok oktatási körzetben sikerült már meggyőzés utján véget vetni a szegregációnak. Tucatszámra akadtak olyan helyek, ahol erőszak nélkül beengedték a négereket. Ma mind az 50 államunk államilag támogatott intézményeibe bejutottak a négerek, de az előrehaladás nagyon lassú. Túl sok néger gyerek jár szegregációs elemi iskolába, akkor, amikor a Legfelsőbb Bíróság kilenc évvel ezelőtt hozott határozata már a középiskolákra lenne érvényes, és ezzel olyan veszteséget szenvedtünk, amelyet már soha nem lehet helyrehozni Megfelelő oktatás hiánya miatt a négereknek nincs esélyük arra, hogy rendes állást kapjanak.

A Legfelsőbb Bíróság határozatának megvalósítását ezért nem hagyhatjuk kizárólagosan azokra, akiknek esetleg nincsenek meg az anyagi forrásai a törvényes eljárás véghezvitelére, vagy akik ezért zaklatásnak lennének kitéve.

Más jelentős intézkedéseket is követelni kell, ideértve a szavazati jog hatásosabb védelmét. De a törvényhozás, ismétlem, nem oldhatja meg egyedül ezt a problémát. Ezt minden egyes amerikai otthonban, az ország minden közösségében kell megoldani.

★

Ebben a vonatkozásban akarom kifejezni elismerésemet azoknak a polgároknak Északon és Délen, akik annak érdekében dolgoznak a közösségükön belül, hogy mindannyiunk életét jobbá tegyék. Ezek az emberek nem a törvényes parancsra, hanem emberies érzésük miatt cselekszenek.

Hasonlóan a világ különböző pontjain állomásozó katonáinkhoz és tengerészeinkhez, ők is a tüz- vonalban veszik fel a harcot az emberi szabadságért folyó küzdelemben, s én üdvözlöm őket becsületességükért és bátorságukért.

Amerikai polgártársaim, ezzel a problémával állunk szemben mindannyian — úgy Észak, mint Dél minden városában. Ma kétszer vagy háromszor annyi munkanélküli található a négerek között, mint a fehéreknél, hiányos a műveltségűk, beköltöznek a nagyvárosokba, képtelenek munkát találni, különösen a fiatalok között sok az olyan munkanélküli, akiknek még reményük sincs állásra, megtagadják tőlük az egyenjogúságot, megtagadják tőlük azt a jogot, hogy egy étkező pultjához ülhessenek, vagy moziba menjenek, megtagadják tőlük a művelődéshez való jogot, mind a mai napig elütik őket attól, hogy állami egyetemre járjanak, hiába van meg hozzá a képesítésük — mindezek olyan ügyek, amelyek mindannyiunkat érintenek véleményem szerint, nem csupán az elnököt vagy a képviselőket vagy a kormányzókat, hanem az Egyesült Államok minden egyes polgárát. Az Egyesült Államok egy országot alkot. Azért lett egy ország, mert mindegyikünknek és azon emberek mindegyikének, aki idejött, egyenlő esélye volt arra, hogy kifejleszthesse tehetségét.

Nem mondhatjuk a népesség 10 százalékának, hogy nektek nem lehet meg éz a jogotok: hogy a ti gyerekeitek nem fejleszthetik ki meglévő képességeiket; hogy az egyetlen módja annak, hogy jogot nyerjetek az, ha kimentek az utcára tüntetni.

Úgy gondolom, hogy mi tartozunk nekik és sajátmagunknak azzal, hogy ennél jobb hazát teremtünk.

Ezért kérem az önök segítségét, hogy könnyebbé tehessük mindannyiunk számára a fejlődést és olyan egyenlő bánásmódot biztosítsunk mindenki2 .