Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-17 / 3. szám
Thursday, January 17, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Geréb József: SZÉLJEGYZETEK A háború és a hazugságok viszonya. Nehéz a “Fagy-apó” sorsa. A gazdagok ajándéka. A henyélés korszaka. Az elegáns üzlet Az évforduló heteiben az ábrándok világát kedvelő emberek rózsaszínű szemüveget feltéve, igen kedvező képet látnak az újévvel kapcsolatban, noha arra kevés okuk van. Azonban a jókívánságokat kielégítő jövendölést mindenki örömmel fogadja és igy segítenek a jövő iránti bizalom megerősítésében. Viszont a gyakorlati életet ismerő úgynevezett “pragmatikusok” jövendölés helyett inkább az elmúlt évre tekintenek vissza, amelynek eseményeiről már jóval szilárdabb talajon állva mondhatnak egyet-mást. Miután mostanában minden sarkon találkozunk a szépet, jót s bőséget kínáló jövendőmondókkal, az alábbiakban a visszapillantók táborához csatlakozpnk. Ilyen visszapillantó csoport az a bizottság, melyet a Federal Communication Commission (FCC) nevezett ki a filmszinházak és a televízión leadott képek felülvizsgálására. Már évek óta hangzik az a panasz, hogy a filmipar nagyon sok háborús képet, gyilkosságokat mutató, úgynevezett “nyugati” (western) képeket, detektív drámákat, stb., stb. hoz fogalomba. Ezek a képek a vadságra, gyilkolásra, törvénytelenségekre, stb. oktatják az ifjúságot. Ez az oka annak, hogy az amerikai fiatalsággal — a “teen-ager”-ekkel, már alig lehet bírni. A bizottság mostanában kiadott jelentésében azt mondja, hogy teljesen igaza volt Sherman (Civil war) tábornoknak, amikor azt mondotta, hogy a háború pokol, azonban ez nem szólt a filmipar tulajdonosainak, akik viszont azt állítják, hogy csak “az erőt, a férfiasságot mutogató képek vonzzák a közönséget és a box office (pénztár) jelentése szerint csak az erőszakot mutató képek hoznak hasznot.” Azért az ifjúság erkölcsei ide, vagy oda, a profit a legfontosabb és egyelőre a vadságot, a vérengzést tanító képek továbbra is programon maradnak. Kis és nagy hazugságok A Pennsylvania Egyetem tudós tanára, dr. William Krogman, azt állítja, hogy minden állati aktivitás (tehát az emberé is) az agyban születik, méghozzá végtelen kis elektromos hullámok (electronic) formájában. Modern műszereinkkel már képesek vagyunk felfogni ezeket a végtelen alacsony feszültségű hullámokat, de megerősítésükkel és továbbkutatásukkal a tudósok csak mostanában kezdtek foglalkozni. Dr. Krogman és társai most arra törekszenek, hogy az agy-hullámokat felfogják, megerősítsék, továbbítsák és ELOLVASSÁK. Ez lényegében a GONDOLATOLVASÁST jelenti. Ha ez sikerülni fog — mondja dr. Krogman —, akkor többé nem lehet nyilvánosan hazugságot mondani. És ha nem lehet nyilvánosan hazudni, akkor megszűnnek a háborúk is, mert a történelem bizonyítása szerint eddig még minden háborút a hazugságok özönvize indított meg. Nem vitázunk dr. Krogmannal, elhisszük neki, hogy minden háborút a hazugságok özöne hoz létre, de ebből még nem következik az, hogy minden hazugság háborút eredményez. Néha a legparányibb hazugságok is súlyos következményekkel járnak, máskor viszont a legnagyobb hazugság is egészen ártatlan természetű. Ilyenek példáig a “Hazugok Ligájának” évi versenyén elmondott “igaz történetek”, amelyek közül az idén a “Nobel-dijat” a következő “történet” érdemelte volna ki, ha történetesen díjaznák az ilyesmiket. California állam, Oceanside városában lakó Joe Sage azt állítja, hogy ő a világ legkisebb kutyájának a tulajdonosa: “Ez a ‘chikuakua’ kutya oly kedves kis jószág, hogy a minap, amikor felkan- tározva sétára vittem, egyszer csak meglazult a kantár: hátranézek, hát a kantár a kutya helyett már hű társának, a vele együttélő bolhának a nyakán volt. a kutvus pedig a bolha hátán lovagolt. Mert azt elfelejtettem megmondani — folytatta tovább Joe —, hogy olyan jól bántunk a kis kutyával, hogy közben a rajta élősködő bolha egyre nagyobb lett, egyszer csak annyira egyformák lettek, hogy gyakran helyet cseréltek: hol a bolha lovagolt a kutyán, hol meg a kutya a bolhán.” Ki kit csapott be? Ebből igazán nem lett háború, márcsak azért sem, mert a kutya-bolha-háboru már évezredek óta folyik és igy Joe meséje ennek a régi háborúnak a végét jelzi. Egy másik ártatlan kis hazugságról is számot adtak az újságok. Mint tudjuk, a Szovjetunióban az évzáró ünnepek alkalmával nem “Santa Claus”, hanem “Fagy-apó” hozza a gyermekeknek az ajándékot. A változtatásnak a célja természetesen az, hogy a kisgyermekek gondolatvilágába nem akarják beültetni a vallásos babonát, mint teszik azt még az Egyesült Államokban is, ahol pedig nagyon kihangsúlyozzák, hogy a vallást elválasztják a tanítástól. Azért a “Fagv-apó” mesét vitriolos gúnnyal kezelik a “szabad világ” sajtójában. Moszkva egyik kerületében a “Fagy-apó”-nak öltözött Pavel Alyokhin színész egymásután ültette a térdére a kisgyermekeket és mint ilyenkor szokás, bizonyos “hó-hó-hó-zás” után megkérdezte a gyerek nevét és azt, hogy milyen ajándékot szeretne. Történetesen a saját 3 éves kisfia is sorra került. “Fagy-apó” annak is feladta a kérdést: “Hogy hívnak, kis fiam?” Az addig mosolygó gyerek nagy megdöbbenéssel nézett rá és kis fejét rosszalólag csóválva, kérdezte: “Papa, mi történt veled, hogy még saját fiad nevét is elfelejtetted?” A gazdagok ajándéka Szegény Fagy-apó ijedtében azt sem tudta, hogy milyen ajándékot adjon a saját fiának. Az amerikai újságok azonban éppen- most, az ünnepekkel kapcsolatban bejelentettek egy másféle adományt. Bejelentették, hogy Kennedy elnök, valamint fivére, az igazságügyminiszter, fizetéseiket különböző jótékonysági intézményeknek adják — szóval INGYEN szolgálják a nemzetet. Könnyű nekik — mondják egyesek —, hiszen van nekik bőven, megélhetnek a nélkül is, igy meg tehetik. Különben is ezt csinálta Herbert Hoover volt elnök, meg már több igen gazdag ez vagy az a köztisztviselő is. Ebből következik — mondják mások —, hogy ha csupa gazdag embert választanának közhivatalokba, akkor a kormányzás igen kevésbe kerülne, az adókat le lehetne szállítani és nagy prosperitás lenne. A valóságban persze ez egyike a legveszedelmesebb NAGY HAZUGSÁGOKNAK, mert a gazdag emberek leginkább azért vállalnak köztisztségeket, hogy a gazdagságuk alapját képező rendszert védelmezzék. A gazdag emberek gazdagsága mindig azon alapszik, hogy mások' dolgoznak nekik. Mint a forró vízből feltörő buborék, úgy válik semmivé nagy gazdagságuk, mihelyt megtiltjuk, hogy egyes kiváltságos emberek részére mások dolgozzanak. A másokkal való dolgoztatást, a mások kizsákmányolását védelmezik az évi egy dollárért, vagy ingyen dolgozó, fontos köztisztségeket betöltő gazdag emberek. Ezek alól csak igen nagy ritkán találunk kivételt. A Ken- nedyek eddig semmi jelét sem adták annak, hogy a kivételek közé tartoznának. A henyélés korszaka Pár héttel ezelőtt dr. White, a hires sziv-spe- cialista megintette Amerika népét, hogy nem mozog eleget, minek következtében elzsirosodik, ami aztán a szívbajhoz vezet. Mostanában sok példával támasztják alá dr. White állítását. Azt mindenki észrevette már, hogy a gyaloglás egészen kimegy a divatból, még a fiatalok is csak automobilon akarnak menni a szomszédba is. Ha ez sokáig igy megy, a lábak majd egészen visszafejlődnek és az emberekből csúszó -mászók, autókon járók és repülők lesznek; vagyis az állatvilágnak egy uj faja van kialakulóban. Technikusaink újabb meg újabb találmányokkal könnyítik meg az élet fáradalmait. Itt van például a fogmosás. Szegény gyereknek naponta kétszer, esetleg háromszor is ide-oda kellett tologatni a szájban a súlyos fogkefét. Szerencsére most már azt is villamosították. A gyerek csak a szájába teszi a kefét, amit a villanykészülék tologat jobbra-balra és igy a gyerek megspórolja a kefélés által követelt energiaveszteséget. Ez márcsak dicséretes találmány?! Hát még az a másik, amit a nagy bankok jelentenek és aminek a “Coupon clipper” nevet adták. Mint a név is mutatja, ez a készülék áldást jelent azok részére, akik sok részvénnyel rendelkeznek, amelyekről félévenkint ollóval kell levágni az osztalékra beváltandó couponokat (szelvényeket). Vannak, akik a couponok vágását isteni élvezetnek tartották — rendesen azok, akik hirből hallották az ilyesmit. De akiknek pár ezer részvényről kellett leollózni a szelvényt, most nagy örömmel fogadják az uj találmányt, ami néhány perc alatt elvégzi ezt az “isteni” munkát. Azon olvasóink, akik pár ezer részvénnyel rendelkeznek, bizonyára örömmel fogadják ezt a nagy munkamegtaka- ritó találmányt. Hol vagyunk?! \ Most állítólag — hála a nagy fegyverkezésnek —, olyan prosperitásban élünk, hogy mindenki kapitalista lett és mindenkinek lehetnek részvényei, akár szakajtószámra is. Ma már a pénznek nincs olyan nagy hatalmai, mint hajdan. Hogy milyen mélyre süllyedt a pénz, azt az alábbi kis “sztori” fejezi ki legjobban. Egy közepes keresettel biró tanító beszélte el barátainak, hogy karácsonyt megelőzőleg a felesége részére valami kis ajándékot akart venni és ezért betért Los Angeles egyik legelőkelőbb üzletébe. Ki is választott valami csekélységet és miután rá volt Írva, hogy az ára 20 dollár, a kasz- szához ment és ott letette a kért összeget. A pénz- tárnoknő meghökkenve nézett rá: — Nincs bejegyzett hitele (credit) nálunk? — Nincs — volt a felelet —, de arra nincs is szükség, hiszen itt van a készpénz. — Igen, hiszen ájppen ez az, — mondotta habozva a pénztárosnő. Hát nincs önnek a Bank of America-ra hitelkártyája? — Nincs kérem az sem, — mondotta a tanító és újból a letett készpénzre mutatott. — Óh, — csillamlott fel a pénztárosnő szeme — de bizonyára van légutazási kredit kártyája? Amikor erre is tagadó választ kapott, a pénz- tránoknő igy szólt hozzá: — Kérem legyen szives a manager irodájába menni! — és megmutatta, hol van az iroda. Mikor a tanitó odaért, a manager már telefonon értesült a tanitó merényletéről: EBBEN AZ El ő- KELő ÜZLETBEN KÉSZPÉNZZEL AKART FIZETNI!! A manager udvariasan ugyan, de azért elég erélyes hangon tudatta vele, hogy készpénzzel fizetni ilyen előkelő üzletben nagy sértést jelent. — És most fogja a húsz dollárját — szólt a meghökkent tanítóhoz —, nehogy mégegyszer megkíséreljen ilyesmit. Mit gondol, miféle üzletbe jött? Máskor jobban nézze meg, hogy hová nyit be! Nem állítom, hogy ez a “sztori” egészen igaz volt, de mutatja az állítólagos nagy prosperitással való kérkedést. Annyi bizonyos, hogy a Magyar Szónál senkit sem sértenek meg, ha az előfizetést vagy a naptár árát akár csekk, vagy money-orderre becserélt készpénzzel fizetik is az olvasók. Úgy tudom, hogy oda még nem jutott el a nagy prosperitás é3 coupon-vágó gépre sincs szükségük. HAZAI HANGULATOK ...M -■ .. ' - - TH»u»iii <■ ■ ■■■ winm* * ! ■T-r-r- - ----------Ildézet Ralph E. Lapp “Kill and Overkill” könyvéből: “Nekünk amerikaiaknak mániánk a tömeg- termelés és a feleslegek halmozása — legyen az autókban, gabonában, vagy fegyverekben. A fegyvergyártási gazdaságnak megvan a saját mozgási lendülete: a költségvetés milliárd dollárjait felhasználják, a szerződéseket teljesitik, állásban levők megtartják állásukat — minden tekintet nélkül arra, hog/ mit termelnek... A fegyver- gyártás munkát teremt és a munka állásukban tartja az alkalmazottak millióit. Ez a tényező in megnehezíti a fegyverkezési verseny megszüntetését.” 9 * Uj módszert léptettek életbe az automobil ablaküvegeinek behelyezésére. Az eddigi üvegezés helyett most a kész üvegtáblákat odaragas’f- ják a kerethez. Az uj módszer 40—50 százalékkal csökkenti az iparban dolgozó üvegezők számát. * Huntsville, Texasban villamosszékben kivégezték Joe D. Sneed 30 éves néger férfit, akit annak a vádnak alapján Ítéltek halálra, hogy 1960-ban erőszakot követett el East Dallasban egy fehér nő ellen.
