Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 13, 1963 HOÓ BERNÁT ÉS A MAGYAR AMERIKÁSOK SORSA- Pár évvel ezelőtt a Magyarok Világszövetsége .“írja meg” néven pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a külföldre szakadt magyarok írják le önéletrajzukat, viszontagságos életüket, kivándorlásuk okait, stb. A pályázat első dijának nyertese Hoó Bérnát kanadai honfitársunk volt, aki 1962-ben, mint a Magyarok Világszövetségének vendége Magyarországon járt látogatóban. A Szövetség azzal tisztelte meg Hoó' Bernátot, hogy önéletírását könyv alakban megjelentette. A könyvet a Magvető Kiadó adta ki “Tiszakerecsenytől Kanadáig" címen. A pályázat kitűzése óta s azelőtt az Amerikai Magyar Szóhoz is számtalan önéletírás érkezett be olvasóinktól, némelyiket közöltük a lap hasábjain, más hosszabb Írások — mint Paál Máthéé és Ablonczv Pálé — kezünkben vannak; e lapszámunkban pedig Kurovsky Lajos rövidebb visszaemlékezését közöljük. Átolvasva Hoó Bernát könyvét, elismeréssel kell adóznunk a Magyarok Világszövetségének, amiért ezt a zamatos írást közkinccsé tette. Móricz Zsigmond írásaira gondolunk, amikor Hoó Bernát sorait olvassuk. A különbség az, hogy Móricz stilusmüvészete helyett a maga üde nyersességével szólal meg'ez az immár 70 éves tiszaháti magyar paraszt a maga keserves sorsáról, a Horthy-urakkal való huzakodásairól és az óperen- ciántuli “kaland jai”-ról. Szüntelen viaskodások ezek a mindennapi kenyérért, de éppen ezek mutatják meg a maga rideg valóságában a tengerentúlra kényszeritett magyar parasztság magára- hagyatottságát, a viszontagságok legyűrésében tanúsított nagy hősiességét. Hogy közben a nyugat-kanadai vadonban mi mindenen kellett átestnie, amig egy élet veritékes munkája árán saját kis farmjának tulajdonosa lehetett, annak leírása páratlan érdekességüvé avatja ezt a könyvet. Meg kellett közben küzdenie uzsorásokkal, utonállókkal, kizsákmányolók- kal és mindezt úgy Írja meg, hogy nemcsak Hoó Bernátra, hanem minden bevándorolt amerikaimagyarra rá lehet ismerni ebből a könyvből. Talán legékesebben Beöthy Ottó tudja olvasóinkkal szemléltetni, hogy milyen ember is Hoó Bernát és mit várhatnak azok, akik ezt az érdekes könyvet elolvassák. Alább közöljük Beöthy Ottónak a könyvhöz irt bevezetőjét: BEVEZETŐ Hoó Bernát tiszaháti paraszt, brantfordi farmer (s e sorok írójának — remélem — jó barát-' ja) sose gondolta volna, hogy valaha is meg fogja írni élete történetét. Aki találkozott már vele személyesen, jól tudja (akárcsak a kanadai magyarok, akik ismerik), hogy Hoó bátyánknak valóban a munka és az izes élő szó a kenyere, dehogyis az irás. E sorok Írója bezzeg tüstént sejtette, amint elkezdte olvasni a kétszázhuszonki- lenc, nagy kéziratoldal gyöngybetükkel rótt sorait hogy ehhez a könyvhöz bevezetőt kell majd írnia, hamarosan. Hát ime! Szerte a nagyvilágon sok százezer magyar él, s nagy részük, túlnyomó többségük derék, tisztes ember: munkások, parasztok, értelmiségiek; férfiak és asszonyok, akik szorgalmas; munkás életükkel uj, választott hazájukban helyet vivtak ki maguknak, megbecsülést a magyar névnek. Legtöbbjükben évek, évtizedek múltán is elevenen él a vonzalom, az érdeklődés az elhagyott haza, a Szülőföld irápt, igen sokan évtizedek múltán is olyan elevenen, izes magyarsággal beszélnek ma is, mintha nem francia, ausztrál, svéd vagy kanadai útlevél lapulna a zsebükben már régóta. Nos, ilyen emberpár Hoó bátyánk és az ő kedves éietepárja is. Egypár évvel ezelőtt itthon jártak, Pesten és Gödöllőn és Tiszakerecsenyben. Megismerkedtünk velük, megkedveltük őket, s talán ők sem felejtettek el egészen minket. Itt jártak, hazautaztak. • Aztán történt valami. Arra gondoltunk a Magyarok Világszövetségénél, ahogy sorra-rendre vonultak el együttérző vonzalmunk és egyre jobban megértő szemeink előtt a külföldi magyar életsorsok százai és ezrei, íráshoz nem szokott betűkben és panaszhoz nem szokott, csöndes beszédekben, hogy mi lenne, ha arra bátorítanánk akárcsak egypár honfitársat odakint, hogy irja meg élete sorát? Hogy miként élt egykor itt, hogy miért is vándorolt el, hogy miként fordult élete útja, amig meglelte helyét, boldogulását a nagyvilágban, hogy mire emlékezik még ma is szívesen vissza a valaha volt idők csalfa tündérképeiből? így született az írja Meg pályázatunk. Műfaji, tartalmi kikötésünk nem volt, csak az az egy, hogy lehetőleg csak a papír egyik oldalára Írjanak. Nem szaporítom a szót: ötszáznál több pályázat jött a világ minden részéből. Alig győztük másfél éven át olvasni, olyan szaporán érkeztek. Ennek a pályázatnak első diját kapta egyhangúlag, vita nélkül, az az irás, amelyet most az -olvasó a kezében tart. Hoó Bernát az első dij nyertese lett: vendégünk volt két hétig. Mi pedig ezt a könyvet kaptuk tőle. Úgy vélem, hogy mi nagyobb jutalmat kaptunk az ő dolgos, elnyűtt kéziből, mint amilyent mi tudtunk néki felajánlani. Ez a könyv: remekmű. Szerzőjét nem avatja Íróvá.— egykönyvü ember fog maradni Hoó bátyánk. írása mégis a remek egy fajtája. Azzá teszi életközelsége, őszintesége, tapasztalatgazdagsága, képszerüsége, az átéltség minden jegye, titkolt szemérmessége, éles valóságlátása, nyelvi bája és ereje. Megvan benne ez a döntő vonás is: nagyon érdekes. A hetvenéves brantfordi farmer lám gyerek benne, aztán felcseperedő legény, aztán ravaszdi katona a világháborúban, aztán találkozik a Nagyatádi-féle földreform “áldásával”, aztán Kanadában őserdőt irt, aztán — nézzék! — saját gazdasága lesz, családja, fiai. Aztán, a végén (a végén?) hazalátogat erre a kis Magyarországra, újfajta tetőzsindelyt szorongatva a hóna alatt végig a repiilőuto-n, hogy megmutassa az itthoni mesterembereknek, hogyan is kellene köny- riyebb pajtatetőt csinálni. (Meg is mutatja Gödöllőn, az Egyetemen, a Kossuth-dijas akadémikusnak. Mit szólt a professzor, kérdettem. “Érti “Első ízben a világ történetében veszedelmes mérgekkel való érintkezésnek van minden élőlény kitéve — a fogantatás pillanatától kezdve — halála napjáig. A mesterséges rovarirtószerek húsz évvel ezelőtti bevezetése óta oly egyöntetűen elterjedtek ezek, hogy nincs már a földkerekségen egyetlen olyan hely, amely ne volna mérgező hatásának kitéve. E mérges rovarirtószerek bebizonyithatóan kimutathatók minden fontosabb folyóban éppúgy, mint a föld felszíne alatt összegyülemlő és a felszín felé törekvő talajvízben. Magában a föld talajában rábukkantak már ezekre a mérgekre olyan esetekben, ahol a permetezés 10—12 évvel ezelőtt történt. Bejutottak e vegyszerek halak, madarak, csúszómászók, vadállatok belső szerveibe, ugyannyira, hogy a tudósok ma már arra a megállapitásra jutottak, hogy már csaknem lehetetlenség olyan élőlényre rámutatni, melynek belsejében bizonyos mennyiségű méreg ne volna kimutatható. Benne van a gilisztákban, a hegyi patakok halaiban, a madarak tojásaiban és igen, az emberben. A rovarirtószerekben tartalmazott méreg egy része ma már felszívódott a legtöbb • ember szervezetébe korra való tekintet nélkül. Kimutatható az anyatejben és minden valószínűség szerint a még meg nem született magzat izomzatában...” Ezzel a megdöbbentő megállapítással kezdődik Rachel Carson “Silent Spring” (Néma tavasz) c. müve egyik legelső fejezete. Kevés könyv váltott ki oly országos visszhangot az utóbbi években, mint a neves írónő e munkája. Jelentőségét és fontosságát bizonyítja az a tény, hogy az országos megdöbbenés, amelyet tartalma és üzehete kiváltott, máris arra késztette Kennedy elnököt, hogy utasítsa az Elnöki Tudományos Bizottságot a könyvben felsorolt súlyos intelmek kivizsgálására a rovarirtószerekkel kapcsolatban. A bizottság “Use of Pesticides” c. jelentése a múlt héten megjelent és többrendbeli intézkedést javasolt a rovarirtószerek használatával kapcsolatos óriási arányú mérgezés elhárítására, csökkentésére és kiküszöbölésére. Rachel Carson, nem amolyan szenzációhajhászó iró. Amerika egyik legnevesebb orvosi fakultásán, John Hopkins egyetemen végzett élettani tanulmányokat. 16 éven keresztül a United States Fish and Wildlife Service hivatalában volt biológus. Itt kifejtett munkája érdemeiért a belügyminisztérium a Distinguished Service Award érdemrenddel tüntette ki. A tenger életéről irt müve: “A tenger körülöttünk” az amerikai irodalom egyik gyöngyének tekinthető. Miss Carson müve annyi közérdekű és tudnivaló figyelmeztetést tartalmaz, hogy érdemesnek tartjuk némi részletességgel ismertetését. Két, esetleg három részletben fogjuk közölni a korszak alkotó mü — melynek megírásában Miss Carsona dolgát” — felelte Hoó bátyánk csöndesen, mint akit végre megnyugtatott valami.) Aztán megáll a honi tájon, és fátyolos lesz a szeme (persze, a dohány volt nedves a pipában), mert — ez is rendben van hát! — időközben tényleg, holott ő nem volt itthon, megcsinálták az öntözőcsatornákat a Tisza-tájon, amit ő elképzelt ötven évvel ezelőtt. Pontosan olyanforma lett, mint amilyennek kifundálta, miközben Brantfordon harminc évig irtotta az erdőt, dolgozott az üzemben, ellátta a farmot. . . Ez a könyv is (mint ama komoran lángoló Uriel d’Acostáé) exemplar humane vitae, példája az emberi sorsnak. Magyar ez a sors sok minden izében, de egész emberi bizodalmában, derűjében, el nem vesző humorában. Vajon bölcs ember- e végül is Hoó Bernát ? Nem tudom. Gyanakszom persze, erre a még haragjában is szinte gyermekien jóizü, derűs mesélőre, szeme ravaszkás, kedves csillogására gondolva... Hoó Bernát egyszerű, derék ember. Sok van ilyen. Tiszaháti szegényparaszt, szorgalmas brantfordi farmer, és ilyen is — ez is, az is — sok tízezer akad. De ha az élete — mint Móricz Zsigmond boldog emberéé — nem is, ez az élet- irása bizony egyszeri és rendkívüli. Mikor elolvasta, mire leteszi a könyvet az olvasó, néki is — remélem — jó barátjává lesz Hoó bátyánk. Beöthy Ottó E vászonkötéses 413 oldalas könyvet lapunk ki- adóhivatalában lehet megrendelni. Mivel azonban csak korlátolt mennyiség áll rendelkezésünkre, ajánlatos a rendelést minél előbb beküldeni. A könyv ára postaköltséggel együtt 2 dollár. nak az amerikai egyetemek, klinikák, rákkukató intézetek, éppúgy, mint kormányhivatalok több tucatnyi szakértője segédkezett — legfontosabb megállapításait. Méreg az ültetvényekben Amerika gyümölcsöseiben a parathion az egyik leggyakrabban használt rovarirtó szer. Évente 7 millió fontot használnak ebből az anyagból kézzel vagy repülőgépről történő permetezésre. Ám a parathion veszélyes méreg, egyedül Californiában évente 300 parathion mérgezési eset van feljegyezve. Külföldön, ahol az óvintézkedések gyengébbek, megdöbbentőek a következményei. Egyedül Japánban átlag 336 ember pusztul el e méreg hatása alatt évente. A tudósok szerint egyedül a California államban használt parathion képes volna a világ lakosságának ötszörösét kiirtani. A parathionnal való mérgezésnek természetesen nemcsak azok a kertészek vagy földművesek vannak kitéve, akik a permetezést végzik, hanem azok is, akik a permezetezett fák gyümölcseit eszik vagy akik a permetezett növénnyel táplálkozó állatok húsát, tejét, stb. fogyasztják. Következő közleményünkben a folyó és talajvizek mérgezéséről fogunk beszámolni. Régi nóta - régi tánc Soldaten-Zeitung, azaz Katona-újság cimen jelenik meg az egyik leguszitóbb hangú nyugatnémet lap. Azoknak a fasiszta katonatiszteknek a szellemét képviseli, akik egyébként testileg-lelki- leg jelen vannak a Bundeswehrben. Gyakran jelennek meg az újságban cikkek, amelyek a revansizmust élesztgetve a régi német határokat követelik vissza, sőt, a “keletre törés” régi jelszavát hangoztatják. A Soldaten-Zeitung egyik számának első oldalán nagy betűvel ez áll: Breslau, Königsberg, Eger, Danzig, Stettin ismét német lesz. Nem csoda, ha ilyen cikkeket olvasva, odaát sokaknak fülükben csengenek azok a dalok, amelyeket a háború alatt a keletre törő német katonák énekeltek. Sőt, nemcsak hogy titokban felcsendülnek ezek a dallamok, hanem röplapok jelennek meg, melyek a régi nótákat köz- lik. A kottás röplap egyenesen felszólítja az iskolásokat, akik még nem is éltek a háború idején, hogy ismét énekeljenek. S a dal, melyet ajánlanak, igy kezdődik: Nach Ostland... Kelet felé. A régi nóta elszállt, füst, por és hamu maradt utána: “megtáncoltatták” azokat, akik ritmusukra lejtenek. De ha tettlegesen ismételni akarnak, olyan leckét kapnak, hogy soha többé nem fognak énekelni. K. J. VkWWWVWNVWWWWWVWWWVWWWWWWNWVVWVVXWWVWrt A halál elixirjei
