Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
Thursday, June 13, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Victor Perlon ACÉLÁRAK, LÉTFENNTARTÁSI KÖLTSÉGEK ÉS BÉREK Vajon az acél árának az emelkedése a létfenntartási költségek emelkedését vetíti előre? A Wall Street Journal által idézett pénzügyi szakemberek azt állítják, hogy az acélból készült fogyasztási javak árai nem fognak emelkedni, mig mások azt rebesgetik, hogy a gépkocsik ái'ának 50 dollárral való felszökésére számíthatunk. Az acélárak emelkedését mindenesetre követte más cikkek árának emelkedése, ami gyorsan hatott a belőlük készült áruk áraira — amint ezt a mü- selvemszálból készült termékeknél, a cigarettánál és cukornál tapasztalhattuk. A villamossági felszerelési tárgyak nagyarányú elterjedése előreveti az árnyékát annak, hogy a tömegfogyasztás céljait szolgáló készülékek árai emelkedni fognak. A szövetségi, állami és városi adók ezévi növekedése 1.1 százalékkal emeli a newyorkiak létfenntartási költségét. A postabélyegek 25 százalékkal drágultak meg, mig az ingatlanok adói igen magasra szöktek a kis családi házak esetében, ami főleg azokat a dolgozókat érinti, akik keserves munkával megtakarított pénzüket fektették ebbe. A service költségei — az egyetemi tandijaktól kezdve az étkezdében elfogyasztott ebédig — még rohamosabban növekednek. Az emberek általában érezhetik, hogy a lét- fenntartási költségek már jelentősen emelkednek. A U.S. Bureau of Labor Statistics viszont azt állítja, hogy ez nem igy van. Ez a hivatal azt jelentette, hogy 1961 februárjától 1963 februárjáig csak 1.2 százalékos emelkedés volt ezen a téren és egyáltalán semmi 1962 szeptembere óta. A második világháború alatt, a CIO és az AFL, a hires Meany—Thomas jelentésben leleplezték, hogy a Bureau of Labor Statistics létfenntartási költségeket kimutató indexe csak a felét tünteti fel a létfenntartási költségek háború alatti növekedésének. Az UE hasonló szolgálatot végzett a koreai háború első szakaszában. Mindkét alkalommal bérrögzitési célokra használták a Bureau of Labor Statistics indexét, és ennek a torzításai jó ürügyet szolgáltattak a munkáltatóknak arra, hogy alaposan lefaragják a dolgozók életszinvo- lanát. Az indexet használták fel a bérek megállapításánál, amely milliókat sújtott. Vajon ismét olyan időszakot élünk, amikor a munkaügyi statisztikai hivatal a munkások érdekei ellenében manipulálhatja a statisztikát? A Bureau azt jelenti, hogy az élelmiszerárak 2.1 Százalékkal emelkedtek 1962 januárja és 1963 januárja között, elérve az 1957—59 közötti időszak utolsó hónapjai átlagának 103.2 százalékát. Nekem és barátaimnak az a benyomásom, hogy ez a szám távol esik attól, hogy valóban kifejezze azt a drágulást, amit vásárlásaink folyamán sajátmagunk tapasztaltunk. Két példát említek meg: 1. Kenyér. A statisztikai hivatal 1.7 százalékos emelkedést mutatott ki az elmúlt évben. Az én környékemen, a jobbminőségü fő kenyérfajták árai az alábbi emelkedést mutatták az elmúlt hat hónap folyamán: Monk’s 29 cent helyett 32 cent. Pachner’s rye 29 cent helyett 32 cent. Pepperidge Farm 28 cent helyett 31 cent. Italian bread 20 cent helyett 25 cent. (10 oz. loaf.) Ezenkívül, Pechter’s csökkentette a súlyt 16 ounce-ról 15-fe. Az első három kenyérgyártmánynál 10 %-os volt az áremelkedés, az olasz kenyereknél minden gyártmánynál 25%-os. A minőségi kenyerek forgalma, a kirakatban elfoglalt helye után Ítélve, az egész eladott mennyiség felét teszi ki a super-marketokban. A csomagolt kenyerekkel kapcsolatos helyzetet, amelyeket a super- marketek neve alatt hoznak forgalomba, nem ismerem. Chicagóban azt az értesülést szereztem, hogy a minőségi kenyerek árai hasonló mértékben emelkedtek, mint New Yorkban, mig a cso- magoltaké 10 %-kal emelkedett két év óta. New York környékén, ugyanezen idő alatt, a minőségi kenyerek árának emelkedése 2 cent volt. 2. Narancs. A statisztikai hivatal 5.9%-os emelkedést mutatott ki egy év alatt 1963 januárjáig, és az 1957—59 évi átlag 119.4 százalékának veszi a jelenlegi árat. Később, a tél folyamán még nagyobb növekedést fog ez mutatni. Az én megfigyelésem szerint, a narancs ára az elmúlt évben 7 centtel növekedett fontonként, abban a szezonban, amikor a legmagasabb az ára, mig ebben az évben már 15 centre szaporodott ugyanez a növekedés, ami több mint 100%-os emelkedést jelent. Ebből kitűnik, hogy sem ennek, sem a fagyasztott narancslének az indexe nem mutatja a valódi áremelkedést. Még egy sereg más esetben is rá lehetne mutatni arra, hogy nem mindig lehet készpénznek venni a statisztikusok állítását, akár élelmiszerrel, akár más árukkal kapcsolatban. De meg kell jegyeznem, hogy alapos kutatást igényel ez a vizsgálat, mert a statisztikai hivatal által megállapított indexek esetleg helyesek lehetnek bizonyos cikkek esetében, még akkor is, ha a felületes szemlélő előtt épp az ellenkezője látszik valószínűnek. Csak független kutatás tudná.pontosan megállapítani a valóságot. Szem előtt tartva az árstabilitást érintő fenyegetést — amely az acélipartól indult -el, valamint a költségvetés hatalmas deficitjéből és a fizetési egyenleg változatlan hiányából —, a munkásosztálynak bizonyosnak kell lennie abban, hogy nem használják fel az árindexet reálbérének a csökken tésére inflációval fenyegető időszakban. Minden munkásnak emlékeznie kell az acélárak emelkedésére, mert a tőkések mindig arra szoktak hivatkozni, hogy azért emelik az áraikat, mert a bérek emelkedtek. Marx Károly már száz évvel ezelőtt teljesen megdöntötte ezt az állítást a brit munkásvezetőkhöz intézett hires üzenetében. De a tőkések azt hiszik, hogy még milliókat lehet vele becsapniuk minden uj nemzedék esetében. És akadnak progresszív értelmiségiek, akik azzal érvelnek, hogy Marxnak igaza volt akkor, amikor a kapitalizmus még versenyen alapult, de nem most, a monopólkapitalizmus idején. Mindamellett, az acélügy azt bizonyítja, hogy a monopóliumok növelik az áraikat, amikor azt hiszik, hogy megúszhatják és több profitot csinálhatnak, függetlenül a munkabérmozgalomtól. Amikor már elhatározták az áremelést, akkor azt ugv időzítik, hogy egy béremelést kövessen, mert igy a legalkalmasabb a számukra propaganda célból. Ez húzódik meg tehát az ügy mögött. A dolgozóknak soha nem szabad elbátortalanodniuk, ha azzal érvelnek velük szemben, hogy az ő béremelésük árt az országnak, mert áremelkedést idéz elő. Tavaly ezzel az érvvel dorongolták le az acélipari szakszervezet vezetőit. Az a gyanúnk, hogy hosszú időnek kell eltelnie, amig ugyanezt megisE ö y s i jB élei* A KENNEDY-KORSZAK GAZDASÁGI POLITIKÁJA A munkabérek befagy osztására való törekvés Ha az amerikai munkásosztály bele is egyezne a munkabér emelésének korlátozásába, akkor sem lehetne annak politikai inditó okát — az amerikai kapitalisták mindinkább szükiilő profitlehetőségét — megállítani. A profitráta lefelé menő tendenciája együtt jár az imperializmus korszakában uralkodó gazdasági vastörvénnyel. A kezdő, rabló tőkésgazdálkodás idején a profit 100%, sőt 1,000% is volt. Uj nyersanyag, mint a nyersolaj megjelenése, a vasútvonalak terjedése, mind-mind hozzásegítették a majdnem adózásmentes, rabló tőkéseket horribilis hasznukhoz. A mai gazdálkodás a relativ fogyasztást túllépő termelést — tömegtermelést — produkált és az egész rendszer a fogyasztás fokozásán alapszik. Ezért van az őrült reklám és az emberek vásárlási hajlamainak beteges tulfeszitése. Hogy a Kennedy-Goldberg elmélet keserű piruláját az amerikai munkásság lenyelje, a monopol- tőke úgy állítja azt be, hogy a munkabérek befagyasztása “nemzeti érdek”. Szerintük ez azt jelenti, hogy a munkásság saját érdekében ne követelje a munkabérek emelését és ezzel a tőkések a nekik járó szerény profitot biztosíthassák; igy az amerikai tőkés a külföldi vetélytársakkal fel tudja venni a verseny és a dollár és arany kiszivárgásának veszedelmét megállíthatjuk. Természetesen ez álokoskodás. A való tény az, hogy a munkásság többségének fogyasztási képessége szorosan összefügg a hatalmas munka- nélküli tömeg kérdésével. Így a fogyasztás lehetőségének korlátozása éppen a “nemzeti érdek” ellen szól. Az amerikai aranykiáramlás pedig a külföldön tartott hatalmas hadsereg leadásaiból származik: Korea, Formóza és Vietnam dédelgetése és a billiókra menő nyersanyag (ásvány, stb.) felhalmozása, amelyet az atomháború első három esztendejében szándékoznak csak felhasználni. A gazdasági fejlődés akadályai Egy ország gazdasági fejlődésének üteme sok mindentől függ. A szocialista országokban az állandó termelés ösztönzésnek az az alapja, hogy a javak fokozott termelésével a lakosság életnívóját emeljék. Ez nemcsak az azonnal elfogyasztható javakra szól, hanem oly termelőeszközökre, amelyek a jövendőbeli többtermelést megalapozzák. Természetesen a kapitalista termelésnél a gazdasági fejlődés attól függ, hogy a tőkés a felgyülemlett profitot újból termelőeszközökbe fektesse be. De ezt csak a nagyobb profit éltekében teszi, azaz vagy a termelést kívánja kiszélesíteni, vagy munkaerőmegtakaritást akar elérni (automatizálódás). Abban a pillanatban, amikor a tőkés nem lát újabb és nagyobb profitlehetőséget, akkor a gazdasági kiszélesítést részben vagy egészben beszünteti. A mai helyzetben, amikor például az acélipar a kapacitását gyakran ki sem tudja használni, a profit termelőeszközökké .való átalakítása erősen lelassul. így az Egy. Áll. gazdasági üteme lelassult és 3%-kal kell megelégednie. Ennek káros következményét sok mindenben látjuk: a termelés nem képes a munkanélküli tömeget felvenni és munkába állítani: az évenként felnövő ifjúság millióinak még kevesebb reménye van az elhelyezkedésre, mint eddig. Az ország gazdasági fejlődése egyelőre lelassult Európával és Japánnal összehasonlítva. Az államháztartás deficitje emelkedik, mert a befolyó adó emelkedésére nem lehet számitani. Ezt az amerikai kormány fokozott fegyverkezéssel próbálja részben egyensúlyozni. így a nemzet jövedelmének egy jelentékeny részét inproduktiv, hasznot nem hozó termelésre fordítják. A tőkés társadalom profit-rátája csökkenni fog, mert a régi, boldog rablókorszaknak vége. Az amerikai tőke egyelőre Európába és Japánba vándorolt és saját versenytársát építi ki. Ebben nyilvánul meg a tőkés gazdasági rendszer ellentmondása. Strauss izraeli útja Izrael és a Néniét Szövetségi Köztársaság közt mind a mai napig nem létesültek diplomáciai kapcsolatok, a két állam politikai és gazdasági kapcsolatai azonban nagyon szorosak. Izrael sok éve rendszeres gazdasági és fegyverkezési segélyt kap Nyugat-Németországtól. Strauss látogatásának előestéjén Simon Peress, aki hivatalosan csak hadügyminiszterhelyettes, de voltaképpen Ben Gurion miniszterelnök jobbkeze, ki is jelentette, hogy Nyugat-Németország szerepe Izrael felfegyverzésében semmivel sem kisebb, mint Francia- országé. Ez utóbbi viszont elsőrendű fegyver- szállítója a nyugati hatalmak legmegbízhatóbb közel-keleti szövetségesének. Peress azt is hangsúlyozta, hogy Strauss, mikor még hadügyminiszter volt, személyesen is sokat tett Izrael “biztonságának erősítésére.” Nyilvánvaló, hogy Strauss most ezeknek a kapcsolatoknak további elmélyítése végett érkezett Izraelbe. S bizonyára azért is, hogy megnyugtassa a jeruzsálemi kormányköröket, amelyek az elmúlt hetekben éles kirohanásokra ragadtatták ma gukat a bonni kormány ellen, mert az NSZK több rakétaszakértője privát szerződések alapján az EAK rakétafejlesztési programján dolgozik Kairóban. Strauss érkezését nagy tüntetések előzték meg Izraelben. A kormánynak még a jobboldali ellenzék is szemére vetette, hogy a volt hadügyminiszter személyében a hitlerista tisztek és katonák legkövetkezetesebb reaktiválóját üdvözli. A politikáját mindenben a NATO-nak alárendelő Ben Gurion-kormány azonban kitart Bonnhoz fűződő kapcsolatai mellett; Strauss a legmagasabb kormányférfiakkal tárgyal — nyilván további fegyverszállításról. jjm mi mimi um II ii mn imiiiiiii mim m ni immmmmi ii mii min ii mihui mi m in min juhi nr, PAUL’S SHELL SERVICE ! GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS | 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan I Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos = rnmimmiiiiiiiiiiiiHiiiHimiiuiiimmniiiiiiHiiuucimuiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimummiuiuiUä^ ___5 '
