Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-13 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 13, 1963

CASTRO NYILATKOZATA AZ AMERIKAI TELEVÍZIÓBAN

A kubai miniszterelnök kijelentette, hagy országának szüksége van a

szovjet technikusokra

Az American Broadcasting Corporation (ABC) —TV egy néhány héttel ezelőtt ä következő párbeszédet közvetítette adásában, amely Castro miniszterelnök és Lisa Howard, a televíziós társaság munkatársa között játszódott le;

LISA HOWARD; Doktor Castro, a rakétákat azért hozták Kubába, mert Kruscsev akarta ezt igv, vagy Ön kérte ezeket?

Más szavakkal kifejezve, kinek a kezében volt a kezdeményezés?

FIDEL CASTRO, Kuba miniszterelnöke: Nem hiszem, hogy ez lenne az alkalmas pillanat arra, hogy ezt a történelmi eseményt részletesen megtárgyaljuk.

Mindenesetre meg kell értenie, hogy ugyanakkor különleges súlyt helyezek arra, hogy ennek összes részletei köztudomásúak legyenek; ezért a következőket mondhatom:

Egy néhány nappal azután, hogy úgy a szovjet, mint a kubai kormány felismerte, hogy az országot invázió veszélye fenyegeti, amelyet már kiterveltek és rövidesen végre is akarnak hajtani, elhatároztuk bizonyos intézkedések megtételét. Ezeknek az intézkedéseknek azt a célt kellett szolgálniuk, hogy meggyőzzék a támadót arról, hogy egy Kuba elleni invázió elkerülhetetlenül harmadik világháborúhoz fog vezetni.

Szilárd meggyőződésünkből következett az, hogy valóban végrehajtottuk ezeket az intézkedéseket — nem’vesztegettük az időt szócséplés- sel — pusztán azt tartottuk szem előtt, hogy meg kell akadályoznunk a támadás lehetőségét. Ebből a szemszögből nézve azt lehet mondani, hogy ez párhuzamos intézkedés volt mindkét kormány részéről.

HOWARD: Doktor Castro, visszanézve az októberi krízisre “utólagos előrelátással”, úgy gondolja, hogy bölcs dolog volt egyáltalán megengedni a rakéták Kubában való elhelyezését?

CASTRO: Visszanézve az eseményekre és elképzelve azokat a körülményeket, amelyek közepette voltunk abban az időben, még mindig úgy érzem, hogy helyesen cselekedtünk.

HOWARD: Miért?

CASTRO: Már mondtam önnek korábban, hogy azért helyeztünk folyamatba bizonyos intézkedéseket, hogy rákényszeritsük az Egyesült Államokat a Kuba elleni invázióról való lemondásra.

Az a tény, hogy támadást készítettek elő, később nyilvánvalóvá lett és nem kisebb személy bizonyította, mint maga az ellenforradalmi tanács elnöke. Egészen bizonyos, hogy ez a legjobb bizonyíték, amit bárki is szolgáltathat.

HOWARD: Mi a céljuk azoknak a szovjet csapatoknak, amelyek jelenleg Kuba területén maradnak? Ön valóban úgy érzi, hogy erre a nagy katonai felvonulásra szükség van a sziget védelme szempontjából?

CASTRO: Ha a technikusokat csapatoknak nevezik, amelyek ebben a pillanatban még Kubában vannak, akkor ez egy egészen különálló dolog.

De meg kell magyaráznom magának, hogy ezek a szakértők és technikusok a mi érdekeinkért, Kuba érdekeiért vannak itt. A mi személyzetünket és hadseregünket képezik ki ezek a technikusok.

Úgy gondolom, és ezt meg kell Önnek értenie, hogy a jelenlegi körülmények között, és amig nem kapunk igaz és őszinte biztosítékot a velünk szemben tanúsított politika békés jellegéről, szükségünk van ezekre a technikusokra, hogy kiképezzék személyzetünket és fegyveres erőnket.

HOWARD: Azt állítja doktor Castro, hogy Kuba területén nincsenek szovjet csapatok és fegyverek ?

A Szovjetunió és Kina közötti békéért

CASTRO: Ön szovjet csapatoknak nevezi őket, mi technikusoknak nevezzük. Érti?

A valóságban a mi csapatainkat képezik ki. Világos ez? A valóságban a mi csapataink instruktorai ők. Ez az igazság.

HOWARD: És őket magukat nem tekinthetjük szovjet katonaságnak?

CASTRO: Szovjet technikusok ők. Úgy gondolom, hogy ha megtámadnak bennünket, akkor ezek a technikusok velünk együtt fognak harcolni bármily támadó ellen.

HOWARD: A kommunista tömb egyetlen tagja sem hagyhatja figyelmen kívül az egyre szélesedő ideológiai szakadást Vörös Kina és Szovjet- oroszország közt, ahol Mao Tse-tung a háborúra

helyezi a hangsúlyt, mint a nemzeti politika hasznos eszközése, és Kruscsev pedig azt a meggyőződését hirdeti, hogy a világnak a békés egymás mellett élés irányába kell fejlődnie.

E két elméletet figyelembe véve, mi az ön álláspontja?

CASTRO: Igen, ez igaz. Bizonyos különbség fennáll a Szovjetunió vezetőinek és a Kinai Nép- köztársaság vezetőinek szempontjai között.

De nem hiszem, hogy ezek a szempontkülönbségek bármiben is különböznek azoktól, amelyek például DeGaulle és Kennedy között fennállanak. Meg vagyok győződve arról, hogy nincs teljesen megoldhatatlan ellentmondás azok között a nézetek között, amelyeket a Szovjetunió, és azok között a nézetek között, amelyeket a Kinai Nép- köztársaság nyilvánított ki. És én egy pillanatig sem hiszem, sem nem fogadom vagy ismerem el, hogy Kina politikája arra irányulna, hogy háborút robbantson ki nemzeti politikája érdekében.

Tekintve, hogy ebben hiszek, nyilvánvaló, hogy a mi álláspontunk abban a küzdelemben jut kifejezésre, amelyet azért vívunk, hogy a szocialista tábor két nagy országa között a kapcsolat megjavuljon.

Ez a mi állásfoglalásunk.

HOWARD: Gyakran jelentették azt, hegy az önök szövetsége a kommunistákkal, Kubán belül, bizonytalan alapokon nyugszik. És 1962 januárjában Ön megvádolta a kubai kommunistákat, mert félretolták a fidelistákat és minden kulcspozíciót maguknak sajátítottak ki.

Mi a helyzet ma Kubában a fidelisták és a régi felfogású kommunisták között ?

CASTRO: Ahogy a forradalom halad előre, az egység az összes forradalmárok között minden nap nagyobb és erősebb lesz.

Az a kritika, amelyet először az ellen a szektás állásfoglalás ellen irányítottunk, amely az országban fennállott, csak azt a célt szolgálta, hogy kiküszöböljön és kijavítson bizonyos tévedéseket, amelyek akkor elválasztottak bennünket.

Ahogy kiküszöböltük ezeket a tévedéseket, az egység az összes forradalmárok között Kubában ma már erősebb lett, mint bármikor azelőtt volt.

Hallottam, hogy az Egyesült Államokban nagyon beszélnek az idős és fiatal kommunisták között fennálló ellentétről. Annyit mondhatok Önnek, hogy ez csak elmélet. . . Ez nem igaz. Ha valaki az Egyesült Államokban arra gondol, hogy a mi problémánkat ennek az ellentétnek az alapján oldja meg, az téved. Megértette? És mi a véleménye arról, hogy az USA népe meg fogja-e érteni az én angol beszédemet?

HOWARD: Úgy gondolom, hogy meg fogják érteni. Ön, dr. Castro, a Le Monde-riek adott nyilatkozatában megkritizálta a szovjet csatlós országok vezetőit Moszkvával szembeni szolgai engedelmességük miatt. Ön függetlenebb álláspontot tud talán elfoglalni, amikor a gazdasági élete teljesen Moszkvára támaszkodik?

CASTRO: Nem tudom tisztában van-e azzal a ténnyel, hogy amikor ezeket a nyilatkozatokat közzétették a Le Monde cimii francia újságban, azonnal tisztáztam az ügyet. Kijelentettem, hogy ezen újság egyetlen tudósítójának sem adtam nyilatkozatot.

Castro szerint, őt teljesen félreértették

Mi nem hivatalos beszélgetést folytattunk a Re- volución nevű újság igazgatójának a lakásán, és ezalatt a beszélgetés alatt számos témára ráterelődött a szó.

De tolmácsok nem voltak jelen a beszélgetésünk alatt, és mivel az újságíró nem beszélte tökéletesen a spanyol nyelvet, számos olyan témát, amelyet érintettünk a beszélgetésünk folyamán, nem értett meg tisztán és azután teljesen eltérő módon tette közzé ezeket attól, ahogy azt mi az újság igazgatójának a lakásában megtárgyalok. Az ő részéről történt félreértés volt az oka annak, hogy az olvasókat megtévesztették.

HOWARD: Akkor átfogalmazom a kérdést.

CASTRO: Ezt komolyan visszautasítom. . .

HOWARD: Hadd kérdezzem akkor ezt. . . Átfogalmazom a kérdést és azt szeretném tudni, hogy van-e Kubának esélye arra, hogy függetlenítse magát Moszkvától, amikor gazdaságilag teljesen Moszkvától függ?

CASTRO: Ami minket illet, a Szovjetunió soha nem kötötte semmilyen politikai feltételhez azt a gazdasági segítséget, amelyet nekünk ajánl.

Igaz, hogy mi kaptunk és még mindig kapunk segítséget, de ez a segítség alapvetően gazdasági s elsődlegesen a Szovjetuniótól származik, és mi nagyon hálásak vagyunk a segitségért.

De ismétlem, hogy ezt a segítséget soha nem kötötték semmilyen feltételhez.

Az Egyesült Államokban bizonyos jelszavakat, bizonyos kliséket, bizonyos elméleteket úgy fogadnak el, mintha azok megdönthetetlen igazságok vagy közhelyek lennének.

De hiszek abban, hogy amit az Egyesült Államokban gondolnak, és ahogy a dolgokat ott kielemzik, végül is arra fog vezetni, hogy pontosan megértik majd, mért cselekedett Kuba úgy, ahogy az bekövetkezett. Mi csupán önrendelkezési jogainkat gyakoroljuk a legteljesebb mértékben.

HOWARD: Kuba most teljesen el van szigetelve ezen a félgömbön. Nem áll többé beszélő viszonyban a legtöbb latin-amerikai országgal; áldozata egy gazdasági blokádnak; és csaknem teljes támogatása olyan kikötőkből érkezik, amelyek hat és hétezer mérföldre esnek. Képes ön arra, dr. Castro, hogy továbbra is fenntartson egy egészséges gazdasági életet ebben az elszigetelt légkörben ?

CASTRO: Igen, ez igaz, ez tökéletesen igaz. Mi egy nagy gazdasági blokád áldozatai vagyunk. Az elszigetelés általános programjának az áldozatai vagyunk, egy hatalmas nemzet részéről. De bárhogyan is, mindezek ellenére, szembenéztünk a nehézségekkel. Legyűrtük az akadályok nagy részét, és mégegyszer hangsúlyozom, mindannyian biztosak vagyunk abban, hogy megoldjuk fejlődésünk kérdését.

HOWARD: Doktor Castro, mióta uralomra jutott, közel 300,000 ember menekült el szigethazájából, és a legutóbbi emigránsok orvosok, ügyvédek, tanítók és munkások voltak. Hogyan magyarázza ezt a kivonulást, és azt, ami még folytatódik?

CASTRO: Véleményem szerint az említett

szám, hogy úgy mondjam, túlzott. Ennyi ember nem távozott a szigetünkről.

Az sem állja meg a helyét, hogy mindannyian gazdagok vagy mindannyian szegények voltak. A kubaiak többsége, akik elhagyták szigetünket, a felső és középosztályból származott. Ezek azok az emberek voltak, akik a múltban magas funkciókat töltöttek be.

Ezt kiegészitőleg, emlékezzenek arra, hogy Kubából az Egyesült Államokba mindig nagyarányú volt a bevándorlás. De a forradalom előtt korlátozták azoknak a kubaiaknak a számát, akik bevándorolhattak az Ön országába. A forradalom után megszüntették a korlátozást. Megszüntették a kvótát a kubai emigrációval szemben.

Meg vagyok győződve arról, hogy ha a többi latin-amerikai köztársaság népei előtt is kitárnák az Egyesült Államok kapuit és megengednék a számukra a teljesen szabad bevándorlást, akkor több ember távozna el azokból az országokból, mint amennyi eddig elhagyta Kubát, hogy az Egyesült Államokba menjen.

Még tovább megyek és egy példát fogok Önnek mondani. Vegye Puerto Ricot például. Az Egyesült Államok állandóan azzal érvel s azt állítja, hogy Puerto Ricoban a lakosság igen magas életszínvonalat élvez, hogy ott igen egészséges társadalmi és politikai rendszert állítottak fel, és mégis ismeretes, hogy több mint egymillió puerto ricoi menekült el szigethazájából, hogy az Egyesült Államokba menjen.

Na mármost, ha azoknak a személyeknek a száma alapján ítéljük meg egy állam vagy egy ország rendszerét és helyzetét, hogy mennyien jöttek el, vagy menekültek el abból az országból máshová, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy Puerto Rico van a legrosszabb helyzetben az összes ország közül.

HOWARD: De talán máskép kellett volna megfogalmaznom a kérdést. A legújabb emigránsok közül számosán — Miamiban sokat láttam ilyet — nem a pénzes emberekhez tartoztak; és nagyon sokan közülük eredetileg a forradalom oldalán állottak. Hogyan magyarázza ezt az emigrációt?

CASTRO: Nos, ez azért fordul elő, mert vannak emberek, akik azért akarnak az Egyesült Államokba emigrálni, mert talán jobb életkörülményeket keresnek. És olyan esetek is vannak, amikor azért határozták el, hogy elhagyják a szigetet és külföldi országba mennek, mert nem értenek egyet a forradalommal.

De a legtöbb esetben ez az érv csak puszta kifogás. A politikai kifogást azt tisztán csak hozzáadták. Az igazi ok, ami az emigrációjuk mögött meghúzódik, az gazdasági.

(Folyt, következik)

6