Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-06 / 23. szám
Thursday, June 6, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 anoGyan én Sátánt... Z rjCL: EH. IT Elvitték a róka-lyukat Némi jóleső szünet után mostanában megint gyakrabban esik szó arról, hogy a meglévő óvóhelyek számát szaporítani kell és a már meglevőket étel-itallal ellátni, ha azt akarjuk, hogy az amerikai nép fele — HA életben marad egy atomtámadás után—, szégyenszemre éhen ne haljon. Ez a legújabb nekibuzdulás juttatja eszembe, hogy egy időben azt hittem: lesz nekem is óvóhelyem, ha a környékünket felégeti az a bizonyos bomba, amelynek megérkeztére oly alapos gondossággal készülnek a Pentagon óvóhely-szakértői. Az “egyidőben” egybeesik azzal az idővel, amikor 16 hónappal ezelőtt Santa Monica-ra költöztünk. Mindjárt az első napokban észrevettem, hogy a Wilshire Boulevard és a 9-ik utca sarkán tátongó üres házhelyre szemfüles üzletemberek egy minta-óvóhelyet állították, bizonyára azzal a céllal, hogy a járókelők kedvet kapjanak hasonló óvóhely beszerzésére. Az óvóhely bejárata felett tábla volt, amely jelezte, hogy egy ilyen “rókalyuk” (Fox Hole) a meghirdetett címen kapható és akinek kedves az élete és szivén viseli családja sorsát, az jól teszi, ha azonnal, vagy még előbb, be is szerez egyet. Miután a 9-ik utcában lakunk, akár akartuk, akár nem, úgyszólván naponta szembe kellett kerülnünk ezzel a róka-lyukkal. A sok egyforma utcasarok közül erről ismertük meg a mi utcánkat Több Ízben meg is álltunk, hogy a házi szükségletre kínált óvóhellyel közelebbről megismerkedjünk. A róka-lyuk cementből épült. A bejárata arány lag kicsiny ajtó volt, amelyhez lépcsők vezettek. Végleges helyén valószínűleg gödröt kellett volna ásni és az egész építményt belesüllyeszteni, hogy igv a bejárat a talajjal egy szinten legyen. Az egyik oldalán magasba nyúló kémény mutatott az ég felé, — ugv gondolom ezen át távozott az elhasznált levegő. Nem gondolhattam arra, hogy ezen át levegőt kapjanak a benne lapulók, mert ki akar atombombáktól megfertőzött levegőt kapni? Több heti és egyre bizalmasabb flörtölés után arra az elhatározásra jutottam, hogy szükség esetén ebbe a róka-lyukba fogunk menekülni és abban fogjuk kivárni, a mindent elpusztító vész elmúlását. A pontosan kidolgozott terv egy része volt, hogy elkészülünk étel-itallal, takaróval, elmekre működő rádióval, villanylámpával és amint az “ellenséges” repülők közeledése közhírré tétetik, mindenkit megelőzve a Wilshire Blvd. és 9-ik utca sarkára szaladunk és bebújunk a rókalyukba. Tekintettel arra, hogy a róka-lyuk meglehetősen kis méretű volt, amolyan két-személves óvóhely, gondoskodnom kellett arról is, hogy mi lesz, ha valamelyik szomszédom, vagy egy járókelő velünk együtt próbál bebújni, hogy elszívja előlünk az oxigént, felfalja ételünket, megigya vizünket? A válaszon nem kellett a saját fejemet törni, mert megkaptam attól a jámbor lelkésztől, aki biztosította híveit, hogy hasonló esetben Istennek tetsző cselekedet lesz a szomszédot, vagy a járókelőt — szóval a betolakodót —, egyszerűen lelőni és igy gondoskodni a kettőnk biztonságáról és kényelméről. Az ilyen lelövéshez, ha mégolyán egyszerű is, fegyver kell és miután fegyverünk nincsen — csak egy parittyám, amelyet nemrégiben egy rám lövöldöző suhanctól vettem el — tehát lőfegyverről is gondoskodni kellett. Az egyik szomszédunk — akit a közelmúltban kellő áj tatossággal paren- táltam el, de aki annakidején még gyanútlanul élvezte az életet —, vadászember volt és egyszer megmutatta a fegyvergyűjteményét. Volt elég választék: olyan fegyver, amellyel nyulra vadászott. Kettő olyan, amelyekkel szarvast s medvét lehetett kivégezni, feltéve, hogy hagyták magukat. Azt mondta, hogy ha egyszer kedvet kapok egy kis vadászatra, szívesen kölcsön adja a megfelelő gyilkoló szerszámot. Erre a kedves ajánlatra ott helyben meg is mondtam, hogy igénybe fogom venni a szívességét, amikor szarvas-lesre megyek és majd elkérem a két nagyobb fegyver egyikét, ő nem tudta, hogy én már akkor is a róka-lyuk megvédésére gondoltam és praktikusabbnak tartottam a nagyobb fegyvert, mert a tolakodó szomszédok, csak úgy, mint a járókelők, rendszerint nagyobbak egy nyúlnál és ha már lőni kell, legyen a fegyver jó kiadós. Szóval ezzel is rendbe jöttünk. Majd ha megszólal a vészjel és közeledik az “ellenség”, gyorsan felszaladok a szomszédhoz, elkérem a szarvas- ' vagy medve-ölöt azzal a kifogással, hogy éppen akkor ellenállhatatlan vágyat érzek vadászkirándulást tenni Elsinore-ba, ahol Nimrod-hajlamu barátaim laknak. Így aztán étel-itallal, takaróval, rádióval, zseblámpával és fegyverrel felszerelve bevonulunk a róka-lyukba és fittyet hányunk a világnak, amelynek nagy része felrobban, porrá ég, megfullad, mialatt mi a különbejáratu rókalyukunkban vígan lakmározunk és medve-puskával tartjuk távol a netalán odaszemtelerikedő, de egyébként szimpatikus embertársainkat. Miután a jövőnket ilymódon biztosítva láttam, attól kezdve nyugodtan aludtam és egy teljes éven át naponta, de legalább kétnaponkint, elégedetten legeltettem szemeimet a MI életmentőnkön, a cementből épült finom kis róka-lyukon. Amig. .. Egy borús reggelen megdöbbenéssel vettem észre, hogy a róka-lvukat ismeretlen tettesek eltávolították és csupán a hült helyét találtam annak, amibe minden reménységemet fektettem. Először nem hittem szemeimnek. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen merényletet kövessen el valaki ellenünk. Végül is be kellett látnom, hogy váratlan csapás ért, róka-lyuk volt, róka-lyuk nincs többé. Hiába volt a szépen kidolgozott terv, hiába az elkészített étel-ital, takarók, villanylámpa és rádió, hiába a medve-puska, a szép álom szétfoszlott, mint a santa-monicai köd. A veszedelem idejére elkészített ételeket már régen megettük, a fegyvert nem kell többé köl-. csönkérni, szomszédaimnak életük kockáztatásával nem lesz hová betolakodni. A szomorú, bórus reggel óta mi is azok közé az átlagos halandók közé tartozunk, akiknek nincs óvóhelyük, akik egy végzetes napon felrobbannak, elégnek, megfulladnak —, hacsak minden erejükkel, minden képességükkel nem dolgoznak a BÉKÉÉRT, amely az egyetlen biztos óvóhely, az egyetlen mód megmenteni az emberiséget a szörnyű végtől. . . Elmondhatom, hogy az életben egyszer volt csak róka-lyukam, azt is elvették tőlem a gonoszok, akik óvóhelyek építésének maszlaga révén szeretnének vagyonra szert tenni. KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Harmadik adalék ahhoz a galiciai gulyáshoz a Mayer-lányok voltak. Négy darab volt belőlük, mint négy marék savanyított káposzta. A városban az volt a köztudat, sőt ők maguk is tudták, hogy sohase mehetnek férjhez. Nem voltak túlzottan csúnyák, csakúgy háromnegyedrészben. Sajnos, az a háromnegyedrészük látszott. Sajno- nabb, hogy nem volt hozományuk de legsajnosabb volt az apjuk, Mayer bácsi, a könyvkötő. Csak szeptemberben volt munkája, amikor is a másod-, harmad- és negyedkézben forgott iskolakönyveket kötötte, fűzte és csirizelte. Az év többi hónapjain, jó, hogyha a házbért megkereste és a dominó költségeit a kávéházban. Senki se szeretett vele játszani, mert örökösen zsöi'tölődött, de tűrték a négy lányból álló szerencsétlensége miatt. Gyomorfekélye volt és a savanyu képe mintha csak mondta volna, hja! ha neked embertársnak négy lányod volna! a legöregebb, a Berta már harminc múlott, a Szevke is közel volt hozzá és a legfiatalabb, a Bébi is elhúzta már a huszonötöt. A stafirungjuk is már megsárgult a sifonér- ban, pedig valódi cseh vászonból varrták maguknak. Házhoz járó varrónők voltak, kivéve a Bertát. aki ugyancsak házhozjáró frizérnő, hajpöndö- ritő és kikefélőnő volt. Talán még ollója se volt, mert akkoriban nem illett a nőknek levágatni a hajukat. A Mayer bácsi tavaly meghalt és nem érhette meg, hogy a Szevkája férjhez megy. Vasárnap lesz a lakodalma. “Kutya kötelességem volna elmenni a lakodalomra.” mondta apám még az este, hogy két heti szabadságra megérkeztem a frontról. “De nem megyek.” “Én emlékszem a Szevkára”, mondtam anám- nak. De azt már nem mondtam meg neki. hogy a korombeli fél-város s-^eretni akarta. Csúnya volt és ezért gondolták, hogy ingyenbe lett volna. A végén ugyanaz a félváros megharagudott rá és kibeszélte, mert a Szevka tartogatta szerelmét a jövendőbeli férjének. Romantikus volt, már amennyire abban a környezetben romantikus lehetett valaki. “Én elmegyek a lakodalmára. Miért nem jön apám, anyám is?” “Mert az egész város fel van háborodva a Szevkán.” “Miért? Talán már meg van az első gyerek?” “Nem. Mert egy szarajevói háztulajdonos veszi el.” “Háztulajdonos? A Szevkát? Ilyen szerencse!” “Nyilvánosháztulajdonos. Mindenki bojkottálja a lakodalmat. Egy félig szerb, félig boszniai török, kicsit magyar, a maradék örmény a pasas. Elviszi a Szevkát magával Boszniába.” Vasárnapra már eléggé tetütlenitve éreztem magam és elhatároztam, hogy közvélemény ide, vagy oda én, igenis elmegyek Szevka lakodalmára. Ennyivel tartozunk Mayer bácsi emlékének. Délután áthajóztam hozzájuk, a vagy két utcányira lévő házukba, A nagy szobából ki lettek téve a bútorok és két asztal is ott virágzott megtérítve, várva a vendégsereget. Én voltam egyedül a “sereg.” Csak az egyik asztalnál ültünk, a másik talán még ma is várja a seregeket. Szevka mellett ült a kövér és középkoron felüli örmény, mellettük a három kitatarozott öreg lány. Mayer néni helye majd mindig üres volt. m°rt gi^krov, jött a sirás és olyankor kiszaladt a konyhába. Kisirt szemekkel, de teli kézzel jött vissza a kirántott csirkével és lapos, zsírban barnára sütött krumplival ékesitett töltött libával. Nyaka( a libának) rizsás libatüdővel volt megtömve. Bor, sör és pálinka, azaz likőr cifra üvegben annyi volt, hogy még azok számára is elég lett volna, akik nem jöttek el, szüleim, Mayer bácsi dominós partnerei, a sok diák, akiknek a könyveit bekötötte, mindegyiket ösmerte, hiszen évekről évekre dolgozott nekik és mindezek hiányoztak. Én mesz- sziről, egészen Ukrajnából jöttem el, magyaráztam az örménynek és képviselem nemcsak a szüléimét, hanem mindezen fentemlitetteket. Közben annyit ettem, hogy úgy éreztem, hogv- ha a frontiba visszamegyek és nem kapok egv falatot sem, ha el is tart a háború még két évig, nem fogok éhen halni. Bőrkamasni volt a lábamon és nem az a vacak és szakadozófélben lévő lábtekerő. Apám vette húsz koronáért. Extra, tisztisapkának kinézőség volt a fejemen, kézimunkával készitett sárga kokárdával, majdnem olyan, amilyet a tiszturak viseltek. Valódi borbély stuc- colta le a bajuszomat. Én nem is volt csoda, hogy örömet hoztam a Mayer családba. Láttam a lányok szemük járásán, hogyha nem lettem volna nős és ha akarhatnékom lett volna, nekik is akar- nékuk lett volna és maga a Szevka is inkább velem töltötte volna a nászéjszakáját, mint avval a középkorú háztulajdonossal. Most, annyi év után, ahogy visszagondolok erre a lakodalomra, nem tudom, hogy büszke legyek-e arra, hogy képviseltem az “egész várost”, vagy mérgelődjek a szegény kisemberek álszemérmén. Majd minden családnak volt akkor már vesztesége, ahogy dúlt, fűlt a háború és ilyen kicsiny kákán lelték meg a töviseket. Nem is csoda, hogy jött a második világháború és ha az álszenteskedőkön múlik, jöhet a következő, mert ezeknek a látszat a fő és nem a lényeg. Ezért mondom: a prüdek, az álszentek a galiciai gulyásba valók, mint a büdösitett, savanyított káposzta. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ | 130 East 16th Street » | New York 3, N. Y. Elolvastam mutatványszámként küldött \ | laniukat és kérem, hogy további mutatvány- j § példányokat küldjenek címemre, minden kö- [ I telezettség nélkül. i Név: .................................................................. \ } Cim: .................................................................. [ 1 Város: ......................................Állam:........... j Megrendelem lapjukat fj egv évre i □ félévre í A lap kedvezményes előfizetési ára uj ol- i i vasoknak egy évre §6.00, félévre §3.00.) r.iiuiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiitHHiHi'MiuimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiiiiiMiiiiHiiiiiiiMmiiunj
