Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-30 / 22. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 30, 1963 Folyik a szervezés Alabamában A Retail, Wholesale and Department Store Workers Union, AFL-CIO alabamai tanácsa sztráj kot indított a Birmingham külvárosában, Midfiel- den lévő Miller Department Store ellen. A három napig tartó sztrájk a szakszervezet győzelmével végződött. A cég kénytelen volt a szakszervezeti munkában való részvételért elbocsátott két alkalmazottat visszavenni és beleegyezni abba, hogy a National Labor Relations Board választást vezessen le az üzlet 50 alkalmazottja részére. A Miller cég munkásai május 8-án mentek ki sztrájkba tiltakozásul a két alkalmazott elbocsátása ellen. Piketvonalukat úgy a teherautóvezetők, mint más szakszervezetek tiszteletben tartották. Május 11-én mentek vissza munkába, amikor a cég beleegyezett a két alkalmazott visz- szavételébe és az NLRB választásba. • GADSDEN, Ala.-ban az RWDW 506-os lokálja nyert előnyöket a Tennessee Valley Cigar & Candy Co. munkásai részére. A Florence, Ala.-ban levő cég szerződést kötött az unióval, mely szerint azonnali 5—10 centes órabéremelést és szeptemberben további 5 centes órabéremelést nyújt munkásai részére, valamint 5 kifizetett ünnepnapot, 14 nap betegszabadságot és más juttatásokat. Januárban NLRB választás lesz a vállalatnál. Munkásküldöltség Washingtonban Sokszáz szakszervezeti vezér gyülekezett ösz- sze május elején, hogy a képviselőket meggyőzzék a munkásságra fontos népjóléti törvényhozás sürgős keresztülviteléről. Számos képviselővel tartottak megbeszéléseket. Hubert H. Humphrey szenátor a csoportnak tartott beszédében rámutatott arra, hogy a munkanélküliség és egyéb társadalmi bajok, valamint a szélsőjobboldali erők támadásainak leküzdésére “éber társadalmi lelkiismeretre és éber közönségre van szükség.” Humphrey szenátor kijelentette, hogy fel kell hívni a közönség figyelmét a polgárjogokért, a munkás jogokért és az ifjúság alkalmazási lehetőségeiért szükséges harcokra. Alabamában a rendőrkutyák használatát a Hitler-rendszer módszerei hez hasonlította és elitélte, hogy nem tettünk eleget a polgárjogok megvédésének érdekében. Azt mondta: “Jobban szeretnék hangzatos újságcikkeket látni a tragikus munkanélküliségről, a szenzációs bűnügyi cikkek helyett.” Walter P. Reuther szakszervezeti vezér a kihasználatlan “emberi nyersanyag” teljes munká- baállitását sürgette. Kihangsúlyozta, hogy a törvényhozóknak elsősorban kell foglalkozniok olyan égető kérdésekkel, mint a közoktatási segély, az öregkorunk kórházi és orvosi ellátása, a polgári és emberi jogok védelme (“Ne csak szóban, gyakorlatban is alkalmazzuk azokat” — mondotta) és a munkanélküliség kérdésének megoldása. A detroiti tűzoltók tiltakoznak DETROIT, Mich. — A városi tűzoltók erős szavakkal Ítélték el a Birmingham, Ala.-i hatóságokat, amiért tűzoltókat hívtak ki a néger tüntetők ellen. Az 1,700 taggal rendelkező helyi csoport erős szavakkal fordult az országos szervezethez, hogy tegyenek meg minden lehetőt, hogy a tűzoltókat és a tűzi fesckendőket ne használhassák a déli' városok tüntető néger lakossága ellen. Robert E. Tighe elnök és Marion M. Hollen titkár a következőket irta William D. Buck országos elnöknek: “Megdöbbentett bennünket, hogy tűzoltókat, akik a Brotherhood of Fire Fighters hatalmas szervezetéhez tartoznak, amely szervezet nyilvánosan állástfoglalt minden faji megkülönböztetés ellen, arra használjanak hogy amerikai polgárokat alkotmányos jogaiktól megfosszanak.” A helyi szervezet vezetősége annak a véleményének adott kifejezést, hogy a tűzoltók hagyományos feladata, hogy életeket és tulajdont védjenek, nem pedig, hogy a törvény betartására kényszerítsék a polgárokat. Érthető, hogy a tűzoltóknak engedelmeskedni kell, ha utasítást kapnak, de az országos szervezet vezetőségének latba kell vetnie tekintélyét és befolyását, hogy ilyen utasításokat ne adjanak ki a jövőben. Meg kell ezt tenniök, mondták a vezetők, “úgy a tűzoltóság, mint az országunk jó hírneve érdekében.” A farmerek elvefetlék a kormány búzatermelési programját A mezőgazdasági termélés hátterében lévő politikai érdekekre nagyfontosságu befolyással van az a farmer-referendum, amely elvetette a kormánynak a búzatermelésre vonatkozó korlátozási programját. A referendum súlyos csapást mért a kormány farm-politikájára, mert megakadályozza, hogy a kormány által adott árkiegyenlitéssel és a termelés redukálásával fenntartsák a búzaárak színvonalát. Az árupiaci kereslet szempontjából (nem a nép szempontjából) a búzában túltermelés van és a további korlátlan termelés az árakat még jobban le fogja nyomni. A nemzetközi gabonakereskedelemben is súlyos következményeket várnak. Az Egyesült Államok próbálta elérni, hogy a világ többi államai is csökkentsék a búzatermelést, hogy elkerüljék a felesleget és megtartsák a magas árszínvonalat. Miután az amerikai búzában nagy áresésre van kilátás, az európai közös piac országai attól félnek, hogy Ameriká áron alul fogja elárasztani az európai piacot. A szabad piac kérdéséről egy évi működés után a farmerek 1964-ben újból szavazhatnak. Kennedy elnök május 23-án megbízta Orville L. Freeman földművelésügyi minisztert, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket az amerikai búza külföldi, áron aluli árusítása ellen. Erre az elhatározásra az elnököt az 1940-ben kötött nemzetközi búzák ereskedelmi szerződéses kötelezettségei késztették. Ottawában a kanadai kormány aggodalommal tekinti a nemzetközi búzapiacot fenyegető krízist és bejelentette, hogy a kanadai buzafelesleg csökkentésére, ezentúl több búzát fog eladni Kínának. ü. S. hegymászók rekordteljesitménye a Mount Everest-en Katmandu. Nepálból jelentik, hogy két amerikai csoport különböző oldalról megmászta a hegycsúcsot, annak közelében találkozott és utána ellenkező oldalon elkezdte a leszállást. Ez volt az első eset, hogy a veszedelmes nyugati hegy- szirtet is megmászták, hogy különböző helyekről a hegycsúcson keresztezték útjukat és hogy egy nemzetnek négy polgára egyszerre volt fenn a Mount Everest csúcsán. A társadalom a felelős Május 6-ról 7-re virradó éjszaka a princetoni egyetem több ezer diákja valamilyen ifjúsági összejövetel vagy gyűlés után, minden megállapítható ok vagy indok nélkül nekivadultan rombolni, tombolni kezdett; ordítva vonultak végig a városka utcáin, legázolva kerteket, kerítéseket, automobilokat feldöntve, ablakokat beverve, mig végül két vasúti vagont is megpróbáltak kisiklatni, amihez azonban nem telt már erejükből. De annyi erejük még maradt, hogy megrohanták a diáklányok lakosztályát és mosodájukból alsószoknyákat és egyéb női ruházati cikkeket loptak el. A kivonuló rendőrség aztán véget vetett “csinta- lanságuknak.” Oxford, Mississippiben, mint emlékszünk, néhány hónappal ezelőtt több ezer diák véres tüntetést rendezett, hogy megakadályozza egyetlen néger diák, az egyetem követelményeinek minden tekintetben megfelelő háborús veterán, James Meredith beiratkozását. Oxford és Princeton. Dél és Észak. A jövő nemzedéke. Az a nemzedék, amelyből a holnap ügyészei, jogászai, orvosai, politikusai, államférfiak polgármesterei, bölcsészei, lelkészei fognak kikerülni. A “szabad világ” fellegvárának holnapi vezérei. Oxfordban készek gyilkolni, hogy megakadályozzák egy amerikai polgártársukat abban, hogy tanuljon. Princetonban tombolnak és — alsószoknyákat lopnak. A szabad világ holnapi vezérei! Sokan azt mondhatják, nos, nem szabad a dolgot eltúlozni. Tény, hogy egy pár ezer déli diák elvesztette fejét Oxfordban. Egy pár ezer északi diák tavaszi lázba esett Princetonban. Tudjuk, hogy van az. A fiatalok fiatalokként cselekszenek. Szeleburdiak. El kell az ilyesmit néznünk. Nos, mi hajlandók vagyunk elnézni, de azért mégis kiváncsiak vagyunk. Kiváncsiak vagyunk. hogy mi megy mégis végbe a mi fogadott hazánkban. Ha a déli társadalom szine-java, mint a mis- sissippi-i egyetemi diákok, képesek embert ölni, hogy egy diáktársukat megakadályozzák a tanulásban, mire volnának képesek a dé/i utcai tömegek, a tanulatlanok, az elmaradottak, a bigottak. a Ku-Klux-Klan tagok, a White Citizens Coun cil-tagok. Mire lesznek képesek, ha egy gazdasági válság söpör ismét végig az országon és a demagógok le akarják vezetni elkeseredésüket és haragjukat? A princetoni diákok esete még megdöbbentőbb, még nyugtalanítóbb. Az oxfordi diákok tüntetésének legalább volt valami “oka”. Akármilyen, 'hamis, embertelen, igazságtalan oka, de legalább volt' valami amivel magyarázni, ha nem is megbocsájtani lehetett őrjöngésüket. De mivel magyarázzuk a princetoni diákok hirtelen tömegőrületét? Tudnunk kell ezzel kapcsolatban, hogv a princetoni egyetem a Harward s Yale egyetemmel, s talán még a Massachusetts Institute of Technologyval együtt az amerikai felsőbb közoktatás leg- exk'uzivabb intézménye. Minden száz jelentkező közül alig 1—2 jut be oda. A brilliáns tanulók leg- brilliánsabbjait veszik fel. Jelentékeny részük Amerika leggazdagabb és legbefolyásosabb családjainak csemetéje. Ilyen tanulók ezrei gázoltak végig Princeton utcáin és rohanták meg a diáklányok lakosztályait és mosodáját. Mi a magyarázata ennek az érthetetlen tömeghisztériának ? Nem állítjuk, hogy kénesek vagyunk határozott és végleges választ adni a rejtélyre. De nem hisszük hogy messzire volnánk a tényállástól, amikor az. oxfordi és a princetoni egyetem diákjai eltévelygésében az amerikai társadalom vezető körei bűneinek visszatükröződését látjuk. Azok az oxfordi diákok, akik a véres tüntetésen résztvettek Meredith ellen, csak azt a politikát folytatják és védik, amelyet őseik, apáik folytattak és folytatnak a néger nép ellen: a néger nép elnyomását, másodosztályú polgárság színvonalán tartását, megvetését, felemelkedése megakadályozását. A princetoni jelenség talán még ennél is súlyosabb elitélése társadalmunknak. Az amerikai társadalom, fokozottabban, mint minden más tőkés társadalom, az egyéni érvényesülés elvét tartja az emberi élet “legfőbb javának.” Aki bírja, marja. Pénz beszél, kutya ugat. Az átlagos amerikai ifjú és köztük az egyetemi diák, akármerre tekint az amerikai társadalomban, azt látja, hogy az az ur, az a számottevő, akinek pénze van; minél több pénze, annál nagyobb ur, annál nagyobb a befolyása. (És ha nagyon sok pénze van, elnök is lehet. — Szedő.) Ezek a diákok csak azt tették egyetemi városkájukban, amit szüleik és kormányuk nap-nap után tesz más népek városai utcáin. Ki akadályoz meg bennünket, amerikaiakat, hogy ne égessük fel napalm-bombákkal Dél-Vietnam falvait, mezőit erdeit? Ki akadályozott meg bennünket Guatemala legázolásában ? Látják, olvassák újságok, magazinok cikkeiben, hogyan készítenek részletes terveket a szocialista államok minden városának felgyujtására, megsemmisítésére atom háború esetén. Hát ehhez képest mi az, hogv ha jókedvünkben mi is végiggázolunk Princeton utcáin? Ufó- végre az embernek ki kell néha napján rúgni a hámból! Amikor ez az ország fe'szárnölia maid a faii fennsőbbség elvét, mikor ennek az országnak min den polgára egyenjogú lesz a törvény előtt s a való életben egyaránt, amikor a" atnmV.rnha-r"'- litika helyett a béke és megértés vezérli majd kormányunkat, akkor — meg vagvunk győződve —, nem fognak többé az oxfordi és princedom gvahvmfokhoz hasonló diáktüntetések előfordulni Amerikában.
