Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-30 / 22. szám

Thursday, May 30, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Mi az igazság a Rosenberg-Sobell ügyben (1950-1963) “ÁRTATLAN VAGYOK!” Tizenhárom éve kiáltja ezt a világ közvélemé­nye felé Morton Sohell börtöne mélyéből. “Engem jogtalanul vádoltak, jogtalanul állítottak bíróság elé, jogtalanul ítéltek el és jogtalanul börtö- nöztek be hosszú évek óta.” “ÁRTATLANOK VAGYUNK!” Ethel és Julius Rosenberg egész a kivég­zésükig esküdtek erre tiz évvel ezelőtt. A feszültség ideje A történészek most a mccarthyzmüs korának nevezik. A félelem és gyanú ideje volt. Nemzetünket biztosították arról, hogy az atom­bomba amerikai monopólium marad hosszú éve­ken keresztül. Amikor a Szovjetunió váratlanul felrobbantotta a bombáját 1949-ben, a pánikba esett nemzetnek az volt a reakciója, hogy “ők tőlünk lopták el” és megindult a kutatás a kémek után. De a Time folyóirat a következő magyaráza­tot adta 1950 január 2-án: “Az elmúlt évtized folyamán nem volt olyan ‘atombomba titok’, amelyet az orosz kémeknek el kellett volna lopniuk. Az Atomic Energy Commission ezt ismételten kijelentette... A múlt héten az A.E.C. irattárából előkerült az okmányszerü bizonyíték: az orosz tudományos értekezés a kutató munkáról, amelyet 1940-ben adtak ki, mielőtt az Egyesült Államok elkezdte a saját atombomba tervét... Az ‘alaptitok’ már az ő irattárukban volt. Egész mostanáig nagyon kevesen tudtak erről az orosz érteke­zésről. Ha azokat a tényeket, amelyeket ez tartalmaz, megfelelően nyilvánosságra hozták volna, akkor el lehetett volna kerülni a nagy­arányú kémhajszolást és értelmetlen szónokla­tok tömegét.” Az ujságcimektől befolyásolt tárgyalás Hirtelen arról kezdtek beszélni, hogy rájöttek arra hogyan szerezte meg a Szovjet az A-bombát. Ezt a hirt természetesen azok terjesztették, akik ragaszkodtak ahhoz a feltevéshez, hogy ez csak kémkedés utján volt lehetséges. Az újságok első­oldalas címfeliratai 1950 júliusában telekürtölték a világot Julius Rosenbergnek, mint “atomkém­nek” a letartóztatásával, kit felelőssé tettek Orosz ország atombombájáért. Feleségét röviddel ez­után szintén letartóztatták. Augusztusban Mor­ton Sobellel bővitették ki az “atomkémek” tábo­rát, bár a tárgyaló biró később azt állította, hogy Sobellt nem hozták kapcsolatba az atombomba tervével. A Rosenberg-házaspár és Sobell meges­küdtek ártatlanságukra. Sobellt arra akarták kényszeríteni, hogy terhelő tanú legyen a perben és az ő tárgyalásának a kitűzését elhalasztották. Csak amikor már látták, hogy kitart ártatlansá­gának a hangoztatása mellett, vették fel az ő ne­vét is a vádlottak közé. Az egyetlen “nyílt bűn- cselekmény”, amivel vádolták az az öt beszélgetés volt, amelyet állítólag Julius Rosenberggel foly­tatott. Ezeket a beszélgetéseket nem említették a tárgyaláson. Az újságok címoldalain már a tár­gyalás megtartása előtt bűnösöknek kiáltották ki őket. A tárgyalásra a koreai háború alatt került sor a newyorki bírósági teremben. A vádlottak Rosenbergék New Yorkban születtek. Julius Rosenberg mérnök volt és letartóztatása idején saját gépműhellyel rendelkezett. A házaspárnak két fia van. Morton Sobell, aki Bronxban nőtt'fel, radar specialista volt és a Brooklyn Polytechnical Insti­tute esti tanfolyamának az oktatójaként műkö­dött. A Reeves Instrument Co. alkalmazásában állt letartóztatásának az idején. Felesége, 14 éves fia és neveltlánya kisérik aggódó figyelemmel sor­sának alakulását. Morton Sobell és Julius Rosenberg a newyorki City Collegében ismerkedtek meg egymással. A vád képviselői A vád képviselői, Irving Saypol és Myles Lane- nel, Roy Cohn volt, aki később McCarthy szená­tor főmunkatársa lett. Cohnt 1954-ben, a hadse­reg és McCarthy közötti ügyben alaposan lelep­lezték, amikor rábizonyították, hogy fényképet hamisított, amelyet bizonyítékként nyújtott be a bírósághoz. A vád nem kémkedés volt.. „ Az újságok címfeliratai és a tények között óri­ási szakadék tátongott. Sem a Rosenberg-házas- párt, sem Sobellt nem vádolták kémkedéssel, vagy árulással. A vád ez volt: “összeesküvés kémkedés elkövetésére.” A különbség az, hogy a tág össze- esküvési vádhoz a kémkedésnek semmiféle bizo­nyítéka nem szükséges. Az összeesküvési vádhoz hagyományosan csak akkor folyamodnak, ha a tényleges cselekményre nincs meg a bizonyíték. Nincs írásbeli bizonyíték A vádlottak ártatlanságának a hangoztatásá­val szemben, nem került elő semmiféle Írásbeli bizonyíték a tárgyaláson. Az ügy a kormány ta­núinak a vallomásain nyugodott, akiknek szemé­lyes érdekük fűződött a vádaskodáshoz. A tár­gyalást színezte a vádnak az az állítása, amelyre szintén nem volt semmiféle Írásbeli bizonyíték, hogy a vádlottak tagjai voltak a Kommunista Pártnak. A Rosenberg-házaspár ellen a főtanu szerepét David Greenglass, Ethel Rosenberg testvére töl­tötte be. Greenglass, a los-alamosi műszerész, nem állította, hogy bármiféle okmányt is ellopott vol­na, vagy hogy fényképfelvételt készített valami­lyen iratról. Egy mesét szőtt arról, hogyan hall­gatta ki a tudósokat a kulcslyukon keresztül és az ő beszélgetésükből megrajzolt vázlat szolgál­tatta az atomtitkot. Keresztkérdések alatt beis­merte, hogy a Brooklyn Polytechnikumon elbu­kott a tudományos tárgyakból. Dr. Harold C. Urey, Nobel-dijas atomtudós, aki a jegyzőköny­vet később áttanulmányozta és a vád részéről el­hangzott tanúvallomásokat “szabadalmazottan hamisaknak” bélyegezte, a következőket jelentet­te ki: “Habár az a felvilágosítás, amelyről azt állítják, hogy kiszolgáltatták, fontos lehetett vol­na, de egy olyan felfogóképességgel rendelkező ember, mint Greenglass, teljesen képtelen átadni az atombomba fizikai, kémiai és matematikai kép létéit bárkinek is.” Greenglasst 15 évi börtönre ítélték, de ma már szabad, mert 1960 végén kien­gedték a börtönből. Greenglass vallomásáról az Egyesült Államok Fellebbezési Bírósága a következőket mondja: “Kétségtelen, hogy ha ezt a vallomást figyelmen kívül hagyják, akkor az Ítéletet nem hozhatták volna meg.” A Sobell elleni vád Csak egyetlen tanú, Max Elitcher, vádolta So­bellt azzal, hogy bele volt keverve az ügybe. Elitcher elismerte korábbi hamis tanúvallomását, azt vallotta, hogy “halálosan megijedt.” A biró azt mondta az esküdteknek: “Ha nem hisznek Max Elitcher tanúvallomásának Sobellra vonatko­zó részében, akkor fel kell menteniük Sobell vád­lottat.” Elitcher nem állította, hogy Sobell valaha is átadott vagy átvett titkos anyagot, ő azt mondta az esküdtszéknek, hogy Sobell, bár feltehetően tudta, hogy az FBI követi, elvitt egy 35 mm-es filmtekercset tartalmazó dobozt (a film tárgyát soha nem részletezték) Julius Rosenberghez. Elitchert egyáltalán nem vonták felelősségre ha­mis tanúvallomásáért, sőt, segítették abban, hogy állást találjon, amely tanúskodásának a jutalma volt. • Sobell ügyvédje azt tanácsolta védencének, hogy tekintve a vád gyengeségét, a leghatáso­sabb védekezés az, ha kinyilvánitja ártatlanságát anélkül, hogy beülne a tanuk padjába. Sobell vi­szont meg akarta ezt tenni, de jogi tanácsadójá­nak a véleménye előtt, vonakodva bár, meghajolt. A vád többi tanúi Harry Gold soha nem állította, hogy ismeri a Rosenberg-házaspárt és Sobellt. De Gold, akinek a vállát akkor már egy 30 éves börtönbüntetés nyomta, magát nevezte meg, mint akinek Green­glass átadta az atomtitok feljegyzéseit, amelyek­hez — állítása szerint — kulcslyukon keresztül hallgatózással jutott. Egy későbbi tárgyaláson felmentették az egyik vádlottat, aki ellen Gold terhelő vallomást tett, miután a biróság meghall­gatta Gold saját beismerését arról, hogy hazug életet élt. Gold még ma is a börtönben van. Elisabeth Bentley, aki gyakori tanú lett tár­gyalásokon és kongresszusi kihallgatásokon azok­ban az időkben, nem állította, hogy ismeri a Ro- senberg-házaspárt vagy Sobellt, de a kémkedési módszerekről tett vallomásával izgatta az em­berek fantáziáját. Később, más tárgyalásokon őt is leleplezték. Egyszer például azzal vádolt vala­kit, hogy részletes leírást adott az oroszoknak Doolittle Tokió elleni támadásáról, amelyet még akkor gyűjtött össze, amikor az Air Corps-ban szolgált. De bizonyosodott, hogy az illető nem is volt abban az Air Corps-ban (légierő) abban az időben, csak hónapokkal később került oda. A kaliforniai Byron Scott, aki azelőtt az Egyesült Államok kongresszusának volt a tagja, egy kong­resszusi bizottság előtt rámutatott arra, hogy Elisabeth Bentley vallomásában 37 ellentmondást fedezett fel, ezzel az egyetlen esettel kapcsolat­ban! Péida nélkül álló itélelek Az ítéletben “bünös”-nek bélyegezték a vád­lottakat. Ezzel kapcsolatban dr. Harold C. Urey a következőket mondta: “Ez az esküdtszék a McCarthy által felidézett hisztéria kellős közepén, a koreai háború alatt hallgatta a tárgyalást, amikor az emberek igen izgatottak voltak ezek miatt a dolgok miatt, és én úgy látom, hogy az esküdtszék bármely tagjának igen bajos lett volna megtartania állását és tár­sadalmi pozícióját, ha a felmentésük mellett sza­vaz ...” Irving Kaufman biró a következő szavakkal fe­jezte ki a kor hisztériáját a Rosenberg-házaspár- ral szemben: “. . . Meg vagyok győződve arról, hogy a maguk viselkedése miatt az oroszok évek­kel előbb jutottak az atombombához, mint ahogy a mi legjobb tudósaink feltételezték, hogy mikor­ra fogják tudni előállítani. Ez a bomba, az én vé­leményem szerint, okozta az oroszok támadását Koreában, amelynek már eddig 50,000 áldozata van, és ki tudja, esetleg az ártatlan emberek mil­liói fizethetik meg a maguk árulását. Valóbán, árulásuk folytán, kétségtelenül megváltoztatták a történelem menetét hazánk hátrányára.” Kaufman biró halálra Ítélte őket. Még senkit nem végeztek ki kémkedés miatt az Egyesült Ál­lamokban, békeidőben. A szövetségi biróság nem végeztetett ki nőt 1865 óta. Morton Sobellnek azt mondta a biró: “Az ügy bizonyitékai nem mutatnak arra, hogy magának bármi része is lett volna az atomterv kiszolgál­tatásában”, mégis 30 évi börtönre Ítélte Sobellt és nem ajánlotta kegyelemre. Uj bizonyítékok A tárgyalás óta a következő uj bizonyítékok merültek fel a biróság előtt: 1. David Greenglass ügyvédjének a jegyzéke felfedte, hogy Greenglass saját kézírásának a bi­zonysága szerint, egymásnak ellentmondó törté­neteket mondott; Greenglass felesége elárulta, hogy férje beteges hazudozó, akinek hisztérikus rohamai szoktak lenni és meztelenül szaladgált a folyosókon, összefüggéstelen dolgokat kiabálva; a jegyzékből kiderült, hogy az ügyésszel meg­egyeztek, hogy enyhíteni fogják Greenglass bün­tetését, ha vallomást tesz. 2. Bebizonyosodott, hogy az a rádiószekrény, amely a Rosenberg-házaspar tulajdonában volt, egy átlagos, olcsó rádiószekrény volt, amelyet a Macy áruházban vásároltak, ahogy vallották. A vád szerint az a rádiószekrény, amelyet a biróság előtt bemutattak, egy költséges ajándék volt az oroszoktól, és úgy készítették el, hogy titkos microfilmek céljára felhasználhassák. (Folytatása következik) A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!

Next

/
Thumbnails
Contents