Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-16 / 20. szám
Thursday, May 16, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 VANDALIZMUSSAL SZÓRAKOZNAK AZ Azok az ‘Ivy League” (előkelő) egyetemek, amelyeki'e csak a kiváltságos családok ifjai tudnak bejutni és amelyek családi tragédiát idéznek elő, ha az ivadékot nem veszik fel, a hírlapok első oldalaira kerültek. Ennek a “megtiszteltetésnek” nem valami kimagasló tanulmányi eredmény volt az oka, hanem ellenkezőleg, a diákok féktelen jókedvéből eredő botrányos viselkedés, melynek folyamán sok kárt tettek és közülök sokat letartóztattak. New Jerseyben a Princeton egyetemen, május 7-én több, mint ezer diák már az egyetem területén kezdte el a duhaj kodást, ahol égő rakétákat dobáltak és onnan kitódulva a közeli vasutvá- gányra mentek, ahol tüzet raktak a vágányon és megpróbálták felforditani egy ott állomásozó 2 kocsis szerelvényt. Majd bejárva a környéket padokat gyújtottak meg, vaskerítéseket döntöttek meg, házakban kárt ejtettek. Egy csoport közülük egy egytonnás légkompresszort látott meg, amit nagy örömrivalgással egy lejtős utón lecsusztattak. Az utonlévő autósok nagy riadtan tértek ki az utjából és a végén nagy csörömpöléssel zúzódott neki egy lámpaoszlopnak. Az egyetem rektorának és New Jersey kormányzójának háza volt egyik fő célpontjuk, melyekben nagy kárt tettek és mindkét kert növényzetét letaposták. A közeli Westminster Choir College báltermébe, ahol éppen, táncmulatság volt égő csóvákat s rakétákat dobtak és utána az egyetem női lakótelepén “panty raid”-et, (bugyihadjáratot) rendeztek. A rendőrség 14 diákot rendzavarásért letartóztatott. Hasonló dolgok történtek Providence, R.I.-on, a Brown egyetemen, ahol ezer diák vett részt csa,k a hecc kedvéért különféle rendzavarásban s kártevésben. Ezek közül 50-et fogtak el a rendőrök és 14-et helyeztek vád alá rendzavarásért. A Yale egyetem diákjai is hasonló féktelenségekkel “tüntették ki magukat”. Mindegyik esetben a panty raidek és az ablakon bedobott égő papir- csóvák a “szórakozásnak” elmaradhatatlan formái voltak. A Princetonban okozott kár meghaladja az 1200—1500 dollárt. Jersey állam kormányzója Richard J. Hughes könnyen vette a dolgot és úgy nyilatkozott, hogy “itt a tavasz, hát nyugtalan a vér”, de a Princeton egyetem rektora, dr. Robert Goheen felháborodottan kijelentette, hogy a “jókedv” nem elfogadható ok ilyenfajta botrányos rendbontás elkövetésére. Kijelentette, hogy az olyan mentő szavak, mint “tavaszi láz”, vagy “ilyenek a fiuk” nem mentik fel a diákokat a felelősségtől és hogy “ez a rendzavarás a diákok részéről olyan egyéni és csoportos vandalizmus amelyre semmi mentséget nem lehet találni.” Szerte az országban a nép széles rétege, de különösen az ifjúság számos problémával néz szembe. Az ifjúság túlnyomó többsége becsülettel végzi iskoláit és onnan kikerülve, derekasan vállalja a ráeső kötelességeket. Sokan, az ifjúság sorából kitüntetik magukat avval, hogy vezető szerepet játszanak a békéért folyó küzdelemben és ezért hajlandók börtönbe is menni. A déli államokban a legnagyobb bátorsággal néznek szembe a bigott fajgyűlölőkkel, a rendőrbrutalitással, a bebörtönzéssel. Azokkal a fiatalokkal, akiknek az otthonában a nyomor, a nélkülözés, a betegség, a munkanélküliség és a tudatlanság a mindennapi vendég, — ha ifjúkori bűnözésbe esnek—-, a rendőrség, vagy a sajtó nem sokat teketóriázik. A sajtó rendszerint mohón ráveti magát minden, ilyen esetre és igyekszik a bajbakerült ifjút a lehető legsötétebb színben feltüntetni. Hogy a figyelmet, más súlyos problémákról eltereljék, oly módon állítják be, mintha az ifjúkori bűnözés lenne az ország, vagy a város legnagyobb problémája. Ha azonban úri csemetékről van szó, akik a jó dolgukban nem tudják, hogy mit csináljanak felgyülemlett energiájukkal, akkor “tavaszi láz”- nak, vagy egyéb “ifjúkori csiny”-nek nevezett kitételekkel próbálnak napirendre térni felette. A legtöbb, amit várai lehet, hogy pénzbírságot ‘IVY LEAGUE’ EGYETEMI HALLGATÓK fognak egyesekre kiróni, amit aztán a jómódú papa majd kifizet a drágalátós csemete helyett. Delegáció ment Washingtonba a Krebiozen érdekében A Krebiozen nevű gyógyszer használatát a Federal Food and Drug Administration különféle technikai okokból be akarja tiltani. 100 rákbeteg ségben szenvedő egyén, akiket a gyógyszer tart életben, hétfőn és kedden delegációban Washingtonban voltak, hogy meggyőzzék a szenátorokat és hatóságokat arról, hogy ennek az orvosságnak a betiltása számukra halálos ítélet lenne. Junius 7-én hozzák meg a határozatot. Kérünk mindenkit, hogy Írjon, sürgönyözzön a fentemli- tett hatóságnak és kerülete képviselőjének az életbevágóan fontos orvosság betiltása ellen. ^«^.vvw^v^w^wwwwv^vw%wwv% v%wwvwww A SPANYOLORSZÁGI Quintanar de la Orden- ben először lépett arénába Enrique Moreno, aki nyolc évig kapucinus szerzetes volt, s most hivatásos torreádor lett. El Judas néven dolgozik. . . ifjak tiltakoznak az alkalmazási eljárások ellen Piketeléssel hívták fel az .ifjú munkakeresők a közönség figyelmét a Mobilization for Youth intézmény alkalmazási eljárásaira. A városi, szövetségi és a Ford Foundation alapokból fenntartott kísérleti intézmény alkalmaztatással és egyéb módszerekkel az ifjúkori bűnözés megakadályozását kísérli meg. A tüntető fiatalok 12 pontban foglalt követelményekkel, röpcédulákat osztottak ki. Szószólójuk kijelentette, hogy a Mobilization for Youth által fizetett $1.13-as órabér nem megfelelő azért a munkáért, amit végezniük kell. — Sokan közülük már házasok és ezek igazán nem tudnak megélni ebből a keresetből. Sok kifogásolni valót találtak abban is, hogy kit részesítenek előnyben az alkalmazásoknál. A* egyik szószólójuk kijelentette, hogy ifjúkori bűnözőkké kell válnunk mielőtt munkához vagy segélyhez juttatnak bennünket... Csakis újabb munkaalkalmak megteremtésével lehet az egyre nagyobbszámu munkanélküli fiatal sorsán változtatni. Ha ezirányban lényeges változás nem lesz, a demonstrációt tovább fogjuk folytatni —- jelentette ki a szószóló. HAGY AZ ÖNTUDAT A NÉGER FIATALOK KÖZÖTT A Birminghamban történő események visszhangra találtak az egész országban. A néger nép széles köreiben számos helyen uj megmozdulások történtek és azokon a helyeken is, ahol már eddig is voltak tiltakozások, újabb erőre kapott az integrációs mozgalom. A történteknek kihatásuk van az északi államokra is, ahol a megkülönböztetés többé-kevésbé burkolt formában éppúgy fennáll, ahol a lakásviszonyok s az ebből eredő iskolai megkülönböztetés ellen egyelőre még szórványosan, de fokozott iramban folyik a küzdelem. Hogy milyen lelki változáson ment keresztül a néger nép, mely a birminghami demonstrációkat eredményezte és hogy milyen magas fokra jutott az uj generáció érettsége és népi öntudata, arról éles képet adnak azoknak a gyermekeknek a kijelentései, akiket a demonstrációk alkalmával bebörtönöztek. Az alabamai Jefferson County fogházban 120 iskoláslányt tartottak fogva. Ezek között volt Anita Woods 12 éves kislány. A zsúfolt, szellő- zetlen fogdában, ahova “engedély nélküli felvo- nulás”-ért zárták be őket, az újságírók kérdéseket intéztek a lányokhoz. “Szeretnétek hazamenni?”, kérdezték tőlük. “Igen”, felelték kórusban. “De én újra megtenném! Addig járnék a felvonulásokra, mig el nem érjük a szabadságot!”, adta hozzá Anita Woods. “Mi az, hogy szabadság,” kérdezte az egyik újságíró. Egy másik lány felkiáltott: “Egyenlő jogok. Akarom, hogy mehessek akármelyik iskolába, akármelyik boltba, hogy beülhessek akármelyik moziba vagy étterembe.” Újabb rendelet szerint az 500 dolláros óvadék helyett, ha a szülők a gyermekekért személyesen érte mennek, kiengedik őket. Az újságíró kérdésére, hogy miért nem jönnek a szülők értük, Anita Woods igy válaszolt: “Anyám azt mondta, hogy töltsem le az időt.” Mennyi önmegtagadás és az igazságos küzdelemben való hit rejlik meg e mögött a kijelentés mögött, úgy a gyermek, mint az anya részéről! Másik esetben Grosbeck Freer Parham 15 éves fiú állt az alabamai Talbot Ellis bíró előtt. A biró íróasztalán háziáldás-szerü felirat: “Az ima mindent megváltoztat.” Úgy látszik azonban, hogy a fiú úgy 'gondolta, ennél többre van szükség, ha eredményt akarnak elérni. Öt nappal előbb tartóztatták le a tüntetésben való részvételért. A fiú anyja is jelen voltba tárgyaláson. A biró kenetteljes, igazságszolgáltatói modorban igy szólt a fiúhoz: “Grosbeck, én most hazaengedlek. Éppen elég gondot okoztál már anyádnak, mikor nem talált meg. Miért mondtad a rendőrnek, hogy 17 éves vagy ? Ezért kisért be.” Fiú: “Mondtam, hogy 15 éves vagyok.” Biró: “Hát akkor is elengedlek. Azonban tudod jól, hogy az utcán való rendzavarás nem a megoldás. Épp most mondta Kennedy igazságügyminiszter, hogy ezt a problémát ‘nem lehet az utcán megoldani.’ Sokszor gondolok arra, amit az ország egyik alapitója mondott: ‘Türtöztetés nélkül nincs szabadság.’ Most azt akarom, hogy menj haza és menj vissza az iskolába. Megteszed?” A fiú csak állt és nem válaszolt. így folytatódott a beszélgetés: Biró: “Haragszol rám?” Fiú: “Szeretnék valamit mondani, ha lehet.” Biró: “Mondhatsz akármit.” Fiú: “Ön mondhatja azokat a szabadságról, mert ön szabad. Az alkotmány azt mondja, hogy mind egyenlőek vagyunk, de a négereknek nincs egyenjoguk.” Biró: “De már nagy eredményeket értetek el és még fogtok elérni. Ahhoz idő kell.” Fiú: “Már több mint 100 éve várunk.” A biró erre előadta neki, hogy a jogi tanácskozásokon néger bírók és ügyvédek is vannak. Biró: “Mind egyenlőek vagyunk a tárgyalásokon, nem azért, mert az alkotmány megkívánja, hanem mert a hivatásban egyenlők vagyunk.” i Erre a fiú anyja is megszólalt. Anya: “Nem helyeslem az utcai rendzavarásokat én sem. De gyűlésünket követően próbáltunk a városi hatóságokkal érintkezésbe lépni, de nem álltak szóba velünk. És azt is tudom, Biró ur, hogy ezek a fiatalok nem fogják mindazt lenyelni, amit mi lenyeltünk. Egy másik fiam az Oberlin egyetemen van és ide nem akar többé visszajönni.” “Ha bemegyek egy boltba vásárolni és pénzt költeni, azt hiszem jogom van ott le is ülni és egy szendvicset megenni.” Biró: “Mrs. Parham, mit gondol maga, Booker T. Washingtonról?” Anya: “Kiváló ember volt. De ma más világot élünk. A fiatal generáció nem tűrné el, amit ő eltűrt.” Ilyen szellemben folyt a beszélgetés még tovább és végül is a biró igy szólt a fiúhoz: Biró: “Most menj haza és remélem visszatérsz az iskolába.” Anya: “Köszönöm, Biró ur.” Fiú: (elfojtva) “Nem köszönünk semmit.” Az alabamai hatóságok, a fehér reakciósok, a sötétség és elmaradottság erői még megkísérlik, hogy visszatartsák az idő óramutatóját, de napjaik meg vannak számlálva. Az itt leírt beszélgetésekről megérezzük az uj idők áramlatát. A faji egyenlőtlenségnek, bigottságnak, elmaradottságnak ütött az óra. Nagy Keleti Népünnepély New Yorkban! Junius 16-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino-ban (volt Zach Park), 1118 Havemeyer Avenue, Bronx, N. Y. — Finom ételek és Halok. Councilor foglalkozik a gyermekekkel. — Szép bazársátor. — “Forog a kerék”. ■— Door prize. —Relénodij előreváltva csak 60 cent, a pénztárnál 75 cent. Legyünk ott mindannyian!
