Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
Thursday, May 9, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1963 Május Elseje Faragó Zsigmond beszéde a los-angelesi májusi ünnepélyen. Kedves Munkástársak! Ünnepelni jöttünk, a dolgozó nép szent ünnepét. Május Elsejét jöttünk ünnepelni. Minden ünnep a boldogulás óhaja. A megváltás, a feltámadás, a szabadságharc, a haladás, az anyák és a vértanuk megannyi ünnepe — abban az olthatatlan emberi vágyban született, hogy sorsunkat jobbá tegyük. Minden ünnep szenvedésben fogantatott, május elseje is. Fogadott hazánkban, az Egyesült Államokban született a világ munkásságának ünnepe, az amerikai munkásosztály verejtékében és véráldozatával. Azt a piros zászlót, amely ezen az ünnepen világszerte lobog, a szó szoros értelmében az amerikai munkásság kiöntött vére festette pirosra. A néger nép rabszolgasága elleni amerikai polgárháború éveiben, a nyolc órai munkabérért folyó harcokban. Az amerikai munkásharcok voltak Május Elseje kereszt-szülei. A társadalomtudomány nagy mestere Marx Károly világhírű könyvében “A Tőké”-ben ezt Írja az akkori amerikai munkásmozgalomról: “Az Egyesült Államokban a független munkás- mozgalom sikertelen volt mindaddig, amig a köztársaság egy részében rabszolgaság uralkodott.” A fehérbőrű munkás nem szabadíthatja fel magát, ha a fekete bőrű munkás rabszolga marad. De a rabszolgaság halálából uj virágzó élet született. A polgárháború első gyümölcse a nyolc órai munkanapért való mozgalom lett, amely robogó sebességgel terjedt óceántól óceánig, New Eng- landtól Californiáig. A 70-es években a nyolc órai munkáért való ádáz vasutas-, vasas- és bányász-küzdelmek szolgáltatták a munkásság lobogójának első vértanúit. Tíz pennsylvaniai bányászt akasztottak fel a bányabárók törvényes pribékjei. A sztrájkoló acélmunkások és vasutasok tucatjait koncolták fel a munkaadók kozákjai. És mégis, mindennek ellenére, a szervezett amerikai munkásság, a munka lovagjai, az amerikai és kanadai munkás szervezetek szövetsége, amelyet ma mint az Am. Fed. of Labor-1 ismerünk, haladt előre kitűzött céljaiért. Másfél esztendős előkészülettel, 1886 május elseje volt kitűzve arra, hogy attól a naptól kezdve 8 óra legyen a törvényes munkanap. Ez a Párizsban akkor összehívott második in- ternacionálét arra késztette, hogy az amerikai munkásság határozatát magáévá tegye és május elsejét a nemzetközi munkásság harcos ünnepévé avassa. Chicago munkásainak adatott meg az a szerep, hogy május elsejének hősi élcsapata legyen, ott Amerika szivében, a fiatal nyüzsgő ipari városban. Minden munkáscsoport, szakszervezet, egyházi egyesület és a szocialista, munkáspárt részt- vettek az első május elsejei általános sztrájkban és közös tüntetésben, mert példát adtak az egész országnak, az egész világnak, hogy miként kell gazdasági követeléseket politikai törvénnyé tenni. — A rendőr-, csendőr-hatalommal garázdálkodó bankár-gyáros osztály bestiális terrorral válaszolt. 6 munkást meggyilkoltak s 33-at tettek örök bénává, az Int. Harvester társaság sztrájkoló munkásai közül. De hatalmuk hanyatlásától már akkor rettegő tőkés osztály nem volt megelégedve ezzel. Két nappal később a rendőr-brutalitás ellen békésen tiltakozó chicagói mimkásokra ismét lecsaptak. Ebben a küzdelemben hét rendőr és négy munkás halt meg. És a haymarketi véres küzdelemnek utolsó vértanúiként a kormány négy munkást felakasztatott, másokat pedig börtönbe vetett. De május elseje szellemét, munkás-harcos jellegét sem Chicagóban, sem a visegrádi fogházban, sem Orgovány erdejében, sem a nácik munkásokból szappant főző buchenwaldi kamráiban, sem a cár Szibériájában, sem a janán császár kinzó pincéiében nem lehetett megölni. Emlékszem, mint fiatal fiú, hogy kellett szaladnunk Váradon, amikor Tisza István kardlapos lovasrendőrei támadták a magyar munkásság május elsejei tüntetését az általános választó jogért. a nvolc órai munkanapért. Ma már a világ felében, 800 millió embert számláló szocialista és demokratikus néoköztársasá- gokban máius elseje a munkás s^a' adság és a boldog épités ünnepe. A világ másik felében, a mi felünkben, az egyéni gazdálkodás imneriaüsta politikáját követő, vagy általa megvásárolt részében, május elseje ma is a harcos munkáskövetelések ünnepe. Azt mondjuk, hogy szabad országban élünk, sőt mi vagyunk a legdemokratikusabb ország az egész világon. Sehol nincs a polgárnak annyi szabadsága, mint a mi országunkban. A más állam- formájú országokban nincs demokrácia, csak egy párt van, nem szavazhatnak kedvük szerint és ha ez ellen tiltakoznak, börtönbe zárják őket. Hát ez rettenetes! És hogy mi ezt ellensúlyozzuk, 50 billió dollárt költünk egy évben fegyverekre. A mi hadseregeink és titkos ügynökeink behálózzák az egész világot, hogy megvédjék az emberiséget a demokrácia részére a zsaroló kommunizmus ellen. De valami nem megy a fejünkbe. Hogy van az, hogy ugyanakkor, midőn mi kigyót-békát kiáltunk a vasfüggöny felé, furcsa dolgok történnek itt, Mississippiben, Birmingham, Ala.-ban, Georgiában? Úgy véljük, hogy a mi szabad világról szóló beszédünk csak tündérmese, mert szavazni akaró polgárokra ezeken a helyeken rálőnek, férfiak és nők térdelve, imádkozva tüntetnek és kutyákat szabadítanak reájuk. Az embereket véresre verik, és bebörtönzik, mert tiltakoznak. De a mi újságjaink és más híradóink, kivéve egy csekély számú liberális újságot, a mi véleményformálóink, a Fehér Ház, az egyházak, bizony nem izgulnak az itt történő embertelenségek miatt olyan erősen, mint ahogy felháborodnak például Mindszenty kardinális helyzete miatt, aki ugy- látszik, mégis beadta a derekát felső parancsra és a Vatikánba költözik, mert kevés esély van arra, hogy a magyar szent koronával a fején visszaállíthatná a régi monarchiát. Kina és Oroszország között taktikai viták folynak. Ebben a vitában résztvesznek az összes más «■szagolt baloldali csoportjai is. Az amerikai marxista szervezetek álláspontja, hogy a békés egymás mellett élés ma az egyedüli megoldás az egész világon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkás a saját országában nem fog harcolni a jobb megélhetésért. Nem jelenti azt, hogy a Délen kisemmizett néger polgár nem fog harcolni egyen joguságáért. Az imperialisták hatalmi politikája nem változott, de a világ változott és mert a világ politikai helyzete változott, az imperializmus nem uralja többé az egész világot kénye-kedve szerint. Igen, az Egyesült Államok hatalmi politikája kíméletlenül agresszív és ahol csak szerét teheti, befészkeli magát, leigázza a munkásságot és zsákmányol amit csak tud. Az imperialista hatalmak között megoszlanak az érdekek, különösképpen ott, ahol a nukleáris háború, Kuba megszállása, demokrácia vagy fasizmus a probléma. Ezek a problémák még a Ken- nedy-adminisztrációban is felmerülnek és ezt nem lehet figyelmen kivül hagyni. De elitélni az egész kormányzatot, azt mondani, hogy az amerikai kapitalizmus egészében része a legreakciósabb jobboldalnak, helytelen volna. Ilyen politikával feladnánk az együttműködési lehetőséget mindazokkal, akik ma nem törődve egymás politikai meggyőződésével, közösen harcolnak a béke és a leszerelés érdekében. Ilyenek a Quakerek a diákok békemozgalma,, a nők mozgalma a békéért és sok más csoport. Miért akarunk mi minden békéért harcoló csoporttal együttműködni? Azért, mert habár ezek a szervezetek nem bírálják az imperializmus elnyomó politikáját, de tiltakoznak Kuba megszállása ellen, követelik a nukleáris bombával való kísérletezés beszüntetését, Kina elismerését és felvételét az Egyesült Nemzetek Szövetségébe és mindenféle fegyver azonnali leszerelését. Igen, legyünk egy dologgal tisztában: az első és legnagyobb problémája a világnak, hogy miként lehet a leggyorsabban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kina, Anglia, Japán, Franciaország, India és a többi országok felelős vezetőit arra kényszeríteni, hogy üljenek össze és dolgozzanak ki egy közös tervet, legelsősorban az atombomba gyártásának beszüntetésére és az atomenergia békés célokra való félhasználására. Mert hiába fogunk mi és mások tiltakozni Rev. King és társai érdekében a néger nép javára, vagy a délamerikai tömegeket kihasználó kormányok mögé álló politikánk ellen (és itt felsorolhatnék sok más olyasmit, ami a nagytőke embertelen politikáját célozza). Ma csak egyet kell minél hamarabb megtenni: beszüntetni az atomháborúra való felkészülést és békét teremteni, végleges békét, valódi békét, nem fegyverszünetet, vagv ideiglenes helyzetet. Talán agyrémnek hangzik ez, de megvalósitható. Az az emberi agy velő, amely oly felfedezésekre képes, amikről mi még álmodni se 9 mertünk volna 40 évvel ezelőtt, meg kell, hogy oldja most a világ gazdasági problémáit, az embe-* riség békés jövőjének a megalapozására. Nem történik semmi az atomerö békés felhasználására Úgyszólván semmi sem történik az atom békés felhasználásának irányában, jelentette az atomerő fejlesztésének évi áttekintésével foglalkozó bizottságnak A. J. Biemiller, az AFL-CIO jogügyi vezetője. “Dacára, hogy az Atomic Energy Commission, a kérdés tanulmányozása után határozottan szükségét látta az atomerővel fejlesztett villanyáram nagyszabású alkalmazásának, mégis mindenütt tehetetlenséggel és a kivitel iránti akarat teljes hiányával találkozunk. Szeretnénk látni, hogy a kormány és az AEG valamit elkezd ez irányban”, mondotta a szakszervezetek szószólója az albizottsághoz intézett levélben. Franciaországban újabb bérkorlátozás van napirenden A francia kormány az infláció leküzdésére oly terveken dolgozik, amely adóbírságot ró privát cégekre, amelyek évente 4.5 százaléknál nagyobh fizetés javítást adnak. Ilyenmódon próbálja a kormány elkerülni az inflációt, de azirányban semmit sem tesz, hogy megadja a módját a munkásoknak a fellendült gazdasági színvonalban való részesülésre. A nyugatnémet fémmunkások sztrájkja A bonni állam történetének eddigi leghevesebb bérharca közepette ünnepli az idén a nyugatnémet munkásosztály május elsejét. Mint a “Metall”,, a majdnem kétmillió tagot számláló fémipari dolgozók szakszervezetének lapja hangsúlyozta: a nyugatnémet munkások ezen a napon nemcsak jogos bérköveteléseikért tüntettek, hanem a béke megőrzéséért is: azért hogy a tömegpusztító fegyverek gyártására szánt óriási összegeket fordítsák a békés fejlődés feladatainak teljesítésére. Baden-Württembergben 2 hét óta folyik íe fémipari munkások sztrájkja, és sztrájkra készülődnek a Ruhr vidéki acélipar munkásai. A gyárosok azonban továbbra sem hajlandók teljesíteni a munkások béremelési követelését. Ellenkezőleg: provokatív lépésre szánták el macikat, és elrendelték a munkások kizárását áss üzemekből. ( Az acélipar dolgozói azonban fegyelmezett egységben szállnak szembe a tőkések újabb kihívásával. Még a nagy polgári lapoknak a helyszínre küldött tudósítói is kénytelenek elismerni,, hogy a munkások körében határozott és elszánt, a hangulat. Egy évvel elkésett az US Űrrepülés A kétszemélyes u. n. Gemini kapszulában való földkörüli Űrrepülést a jövő év végéig elhalasztót- Iák, jórészt technikai okokból. A próbarepülésnéF előfordult súlyos vibrálást akarják előbb kiküszöbölni és ezért az idén kísérletül személyzet nélküli űrhajót fognak felröpiteni. A Gemini repüléssel diplomáciai nehézségek is vannak. Mivelhogy a légierők is közreműködnek a munkában,, bizonyos államok tiltakoznak az ellen, hogy katonai célokra a területükön megfigyelő állomások legyenek. WVWMWWWVWWlM/VtAfMWWWWWWVWWWWt A BOEING CÉG ELLEN kimondott gépkezelő- sztrájkot 14 órával életbeléptetése előtt a szak-' szervezet visszavonta. A tervezett, Cape Canave- ralnál kezdődő és más Boeing cégre is kiterjedő sztrájkot A. J. Hayes, a szervezet országos elnöke Kennedy elnök unszolására vonta vissza, miután, a löveg és hadirepülőgyár újabb szerződési ajánlatot tett. Ezt az újabb ajánlatot a 26 ezer 100 tagból álló Boeing munkásság elé fogják bocsátani megszavazásra. Az előbbi javaslatot a tagság elutasította. A BÁNYÁSZOK SZAKSZERVEZETE megállapodott az amerikai presbiteriánus egyházzal 10 szakszervezeti kórház megvásárlására. Az egyezség szerint az egyház helyi hivatalokat állít fel a megvásárlás és a kórházak átvételének lebonyoli- tására.
