Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
Thursday, May 9, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 As indiai kikötő munkások helyzete AzILWU küldöttségének beszámolója a szinte hihetetlen nagy nyomorról Az 1LWU tagsága élénk figyelemmel kiséri a világ különböző pontjain élő kikötő- és dokkmunkások sorsát és körülményeit. Ezért határozta el a szakszervezet vezetősége, hogy küldöttséget meneszt a távoli országok kikötőibe, akik saját tapasztalataik alapján számolnak majd be a helyszínen szerzett élményeikről. Az Ausztráliában és Uj Zélandon járt küldöttség beszámolóját már ismertettük korábbi lapszámainkban. Most pedig az indiai partvidéket meglátogató háromtagú küldöttség jelentésének lényegét közöljük. India legnagyobb és legjelentősebb kikötője Kalkutta, amely az ország legnépesebb városa is egyben, 5 és fél millió lakossal. Ezért az ILWU küldöttsége ideje legnagyobb részét itt töltötte. A város annyira zsúfolt, hogy a központjában, állítólag 86,000 ember jut egy négyzetmérföldnyi területre. Százezrek alszanak az utcán minden este és sokan keresik a kenyerüket a hires kétkerekű gyaloghintók (rickshaw) húzásával, ami bizony nagyon lealázó foglalkozás, nem beszélve arról, hogy igen keveset is jövedelmez. India a végletek országa, ahol a városok utcáit a koldusok serege lepi el, mig ugyanakkor a gazdagok a pazarul berendezett szállodákban élik fényűző életüket. Szarvasmarhahordák zavartalanul rohangálnak az utcákon, mivel szentnek tartott állatok és nem szabad elzavarni őket. Anyák, csecsemőikkel a karjukon rimánkodnak élelmiszerért. A Ganges folyam partján krematóriumok működnek a szabad ég alatt, nem messze innen hatalmas parkokban legelésző kecskék és juhok nyájait pillanthatja meg a szemlélő. A gyönyörű templomok és emlékművek előtt dolgozók haladnak fejükön teherrel mig mások kétkerekű kor- délyon próbálnak cipelni hatalmas súlyú csomagokat, minden erejüket megfeszítve. Szegénység és piszok mindenfelé. Értelmiségiek a szakszervezetek élén A kasztrendszer emlékét sinylő országban igen nagy még mindig a társadalmi, gazdasági és műveltségi szakadék a munkáltatók és a dolgozók között. Ezért van az, hogy a legtöbb szakszervezet élén nem munkások állnak, hanem orvosok, politikusok, ügyvédek, tanárok vagy más értelmiségi foglalkozásúak, akiknek fogalmuk sincs a fizikai munkáról. Ezek'az emberek komolyan veszik jelenlegi hivatásukat, és valóban mindent megtesznek a dolgozók helyzetének könnyítésére.. De törekvésüket jelentősen akadályozza a kormány által támogatott, háromrészből álló munkahivatal, amelynek a hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, melyek normális körülmények között a kollektiv szer ződést aláiró felek feladatai sorába tartoznának. Indiában nagyon ritka a munkáltatók és a munka- vállalók között kötött Írásbeli szerződés. A szakszervezetek jelenlegi vezetősége a legnagyobb figyelmet a politikai és társadalmi ügyek nek szenteli. A különböző politikai pártok közül mindnek van kapcsolata valamelyik szakszervezettel. így a munkások szervezetén belül is ütköz- nak az ország pártjainak az érdekei és ezért szinte lehetetlen egységes szakszervezeti mozgalmat kialakítani. Az erők szétforgácsoltsága folytán, igen nehéz a munkások munkakörülményeinek és bérének a javításáért küzdeni. Az indiai kikötőmunkások szervezetei A kalkuttai kikötőmunkások és dokkmunkások szakszervezete kapcsolatban van az All Indian Trade Union Congress-szel és a Nemzetközi. Szállítómunkások Szakszervezetével. A főtitkáruk D. K. Ganguly, aki szerint a szervezetnek 12,000 tagja van. Ez a szakszervezet az egyetlen Kalkuttában, amely egyesíti a parton dolgozó kikötőmunkásokat a hajókon dolgozó dokkmunkásokkal. Mivel Ganguly az egyetlen teljes munkaidejű tisztviselője a szervezetnek, ezért hivatalos órája reggel 7-től éjfélig tart. Ganguly véleménye szerint, nincs egyelőre remény arra, hogy a kikötőmunkások szakszervezetei között létrehozzák az egységet. A politikai pártok túlságosan érdekelve vannak a szakszervezetek tevékenységében egyrészt, másrészt a szakszervezetek kénytelenek döntő módon a kormányra támaszkodni, hogy tagságuknak kedvezményeket csikarjanak ki. A bértárgyalásokat a Calcutta Dock Labor Board intézi, amely a munkások öt megbízottjából, a kormány öt megbízottjából és a munkáltatók öt megbízottjából áll. A dokkmunkások alapbére több mint tiz év óta változatlan. 1952-ben rögzitette a Dock Labor Board a béreket, amelyek azóta sem változtak, bár engedélyeztek valami drágasági pótlékot. Az összes dokkmunkásokat általában egyenlően kezelik és egyenlő munkalehetőséget biztosítanak a számukra, bár vannak esetek, amikor nem érvényesül az egyenlőség. Az amerikai küldöttségnek elmondták, hogy a Calcutta Dock Labor Board jól felszerelt kórházat tart fenn, amelynek költségeit az összes kikötőmunkások összbéréből levont 7 és fél százalékos hozzájárulásból fedezik. Semmilyen más kikötőmunkás szervezet nem tart fenn olyan kórházat, ahol a dolgozókat és családtagjaikat ingyen kezelnék. A kórházukra a Calcutta Dock Labor Board tagjai valóban nagyon büszkék. A kalkuttai kikötőbe befutó hajók tonnatartalma az összes indiai kikötőkbe befutó hajók tonnatartalmának a felét alkotja. Évenként általában 4,000 hajó fut be ebbe a legnagyobb kikötőbe, 100,000,000 tonna rakományt szállítva. Nagy- Kalkutta lakosságának egyharmada a kikötővel kapcsolatos munkával keresi a kenyerét. A kikötőmunkálatok 33 százalékát a kirakó és átrakó hajókon dolgozó munkások bonyolítják le. Akik ezeken a hajókon dolgoznak, azok közül egy sem szervezett munkás. A szakszervezeti tagság a kikötőmunka minden területén önkéntes. A munkások tömeglakásai 60,000 ember dolgozik Kalkutta dokkjaiban, mint rakodó- és kikötőmunkás. Ezeknek túlnyomó többsége olyan kunyhókban és viskókban lakik, amelyet a tengerparti rész lebontott épületeinek az anyagából tákoltak össze. Két vagy három család zsúfolódik be egy olyan szobába, amelynek szélessége nyolc, hossza pedig tiz láb. A küldöttség tagjai gyaki-an hihetetlennek tűnő események szemtanúi voltak ebben a hatalmas távolkeleti városban. Egy ember, valószínűleg rakodómunkás, a dokkon ülve, nyers gabonát evett ebédre. A dokkmunkások egésznapi bére egyetlen USA dollár! A nemzeti jövedelem jelentősen emelkedett Indiában az elmúlt évek folyamán, de a nemzetgazdaság növekvő hozamát a lakosság egy százalékát kitevő felsőosztály élvezi csak. Egy pár cipő 17 rúpiába kerül. Ebből következik, hogy a dokkmunkások képtelenek azt megvenni. Mindannyian mezítláb járnak. Ezek a földhözragadt, szegény emberek mégis büszkék arra, hogy országuk ma már független állam, amely lerázta magáról a gyarmati jármot. Az indiai-kinai határon végbement eseményeket sajnálatosnak tartják, és az a véleményük, hogy minden vitás kérdést békés eszközökkel kell megoldani, ha mód van rá. Szilárd meggyőződésük, hogy a világ számára is a békés együttélés az egyetlen lehetséges ut, amelynek keretében a különböző nemzetek között nyilt verseny folyhat, mert hisz mindkét fél elegendő eszközzel rendelkezik az egész emberiség elpusztításához. India fejlődése lassan fog haladni a jelenlegi vezetők uralma alatt, mert ezeknek nem volt kormányzati gyakorlatuk a függetlenség kivívása előtt. Többet ültek börtönben, mint amennyit szabadon harcoltak a függetlenségért. A legjobban fizetett munkások ... Közel 200 millió dolgozó él Indiában, akiknek legnagyobb része a mezőgazdaságban talál foglalkoztatást. A munkabérek igen alacsonyak országszerte. Némi fogalmat alkothatunk magunknak a nyomorról, ha szem előtt tartjuk a tényt, hogy a rakodó- és dokkmunkások a legjobban fizetettek . . . A munkásság legnagyobb szervezetei közé tartozik az AITUC (All Indian Trade Union Congress), amelyet még 1920-ban alakítottak és kommunista vezetés alatt működik. Az INTUC (Indian National Trade Union Congress) rendelkezik a legtöbb taggal és ténylegesen a Kongresszus irányítása alatt áll. A PSP (Praja Socialist Party) és a UTUC (United Trade Union Congress) szervezetén belül szakadás történt és ma már aránylag kevés taggal rendelkezik a többihez viszonyítva. A munkásság szervezeteinek nyilvántartásba kell vetetni magukat, ha az 1926-ban megszavazott indiai szakszervezeti törvény előnyeit akarják élvezni. A közelmúltban 10,000 szakszervezetet tartottak nyilván. A munkásság szétforgácsoltsága, valamint a kulturális elmaradottság, a szervezetek tisztviselőinek a korruptsága, a kollektiv szerződések és tárgyalások hiánya, jelentősen csökkentik a szak- szervezetek erejét és befolyását. Ehhez még hozzájárul a kormány egyre nagyobb befolyása a gazdasági életben törvényhozás utján, amikor látszólag a munkásság érdekében lép fel, de lényegében a tőkét védi a bérharcok és a munka- körülmények megjavításáért folyó harcban. A görög királyné és az angol tüntetők LONDON. — Az angol kormány nem számított rá, hogy az angolok milyen visszatetszéssel fogadják a külügyminiszter alázatos mentegetőzését, amelyet Frederika görög királynénak tett. A görög király felesége ugyanis egy-két héttel ezelőtt az európai királyi családok több más tagjával együtt Londonba érkezett,, hogy részt vegyen Erzsébet királynő unokahugának, Alexandra főhercegnőnek az esküvőjén. (A görög királyné közben már visszautazott Athénba, de júliusban a királlyal együtt, hivatalos látogatásra újra Angliába érkezik.) Amikor Londonba megérkezett, a szálloda előtt tüntetők sorakoztak fel, és követelték ezeregyszáz görög politikai fogoly szabadon bocsátását. A tüntetők szervezője Betty Ambatielos volt, egy angol nő, akinek férje, Tony Ambatielos, a görög tengerészek szakszervezetének főtitkára volt és már a 16. évet tölti a börtönben. Nagy vihar tört ki, amikor kiderült, hogy Lord Home külügyminiszter “mély sajnálkozását” fejezte ki és elnézést kért, amiért a királyné ‘ilyen kellemetlen incidensnek volt kitéve.” Több munkáspárti képviselő, sok napilap és a közvélemény nagy része szeretné tudni, miért! mentegetőzött ilyen megalázkodva Lord Home, amikor az angolok nem követtek el semmi mást, csupán éltek demokratikus jogaikkal. De a londoni görög követség még további olajat öntött a tűzre. Kitalált egy történetet, amely szerint a királyné lányával együtt egy zsákutcába volt kénytelen menekülni, mert a “tüntetők kergették”. A két királyi vendég a görög verzió szerint hiába kopogtatott menedékért több kapun, és végül egy amerikai színésznő fogadta be őket. Az angolok azonban nem voltak hajlandók elhinni, hogy a két nőt valóban megkergették. Mert ha igy lett volna, már napokkal előbb kiderült volna, és nemcsak Athénon keresztül jutott volna tudomásukra az ügy. A belügyminisztérium később valóban nyilatkozott is, hogy “Frederika királynéhoz senki egy ujjal sem nyúlt hozzá.” Sok millió angol hallhatta meg Betty Ambatielostól hogy a görög állítások valótlanok, és a királynéhoz nem nyúlt senki. Elmondta, hogy sikerült átadnia egy rövid kérvényt a királynénak természetesen “hozzá sem éi-ve” de a királyné csupán ennyit mond- dott: “Nem állok szóba idegenekkel.” Ambatie- losné elmondta azt is, hogy a tüntetők közül senki sem bántotta vagy vette üldözőbe a görög nőket. Az esettel kapcsolatban a Sunday Express szemrehányást tett a külügyminiszternek, amiért alázatosan mentegetőzött. “A görög királyné vegye tudomásul, hogy az angol nép nem csatlakozik Lord Home bocsánatkéréséhez” — irta a lap. A kínai teherhajó elsüllyedt A Tsingtao kínai kikötőből elinduló kereskedelmi teherhajó különös körülmények közt elsüllyedt a kelet-kinai tengeren. A 14 ezer tonna kukorica és egyéb áruval megrakott Yae Sin Ho (Nagy Lépés Előre) nevű kínai hajó a Japánnal nemrég kötött kereskedelmi szerződésnek első rakományát szállította volna japán kikötőbe. Szerdán, május elsején a japán tengerészeti hatóságok SOS jelet kaptak a hajóról, amit állítólag 75 perccel később visszavontak. Aznap éjjel két japán halászhajó vette fel három mentőcsónakból az 59 tagból álló legénységet és később japán járőrhajón, saját kívánságukra Sanghajba szállították őket. A legénység jelentette, hogy egy tengeralattjáróról kilőtt torpedó süllyesztette el a teherhajót. A japán tengerészeti hatóság kétli, hogy torpedózás volt az elsüllyedés oka és az a véleménye, hogy a tengerfenék azon a helyen a sok vizalatti sziklától veszélyes és a hajó zátonyra futott. A pekingi rádión jelentették, hogy vizsgálatot fognak folytatni a teherhajó elsüllyedésének körülményeiről. Nagyon fontosnak tartják a “hirtelen balesetet ért” hajó elsüllyedésének kivizsgálását.
