Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
Thursday, May 9, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ÖN A LÉTRA MELYIK FOKÁN ÁLL? Irta: VICTOR PERLŐ Hadley Cantril, a pszichológia professzora Princetonban, az Institute of International Social Research elnöke, aki időnként a Fehér Ház tanácsadói szerepét is betölti, tanulmányt készitett az emberek nyereség- és veszteség-érzéséről, reményeikről és félelmeikről a különböző országokban. A legfontosabb felfedezéseit a Scientific American folyóirat februári számában publikálta. Az eredmény sokakat meg fog lepni és fontos mindenki számára. _________ A tudományos alapon kiválasztott egyénekhez kérdéseket intéztek, hogy mi a véleményük jelenlegi helyzetükről, milyen előrehaladást — vagy visszaesést — értek el az utóbbi öt évben és mit gondolnak, hogy a következő öt évben mit fognak tudni megvalósítani életcéljukból. Hasonló kérdéseket tettek fel ezeknek a kiválasztott személyeknek az ország helyzetére vonatkozóan. A módszer a következő: Képzeljünk el egy létrát tiz fokkal. Ha reménytelennek érzed a helyzetedet, akkor ezt nulla foknak számítják. Ha a felénél állsz, vagyis sem fent, sem lent nem vagy, akkor ez az ötödik foknak számit. Ha a világ tetején érzed magad, akkor ez a tizedik foknak számit. Minden személy magát és országát a saját értékrendszere alapján sorolja be az egyes kategóriák közé. Az Egyesült Államokat 1959 augusztusában mérték fel, Kubát 1960 tavaszán, több mint egy évvel a forradalom után. Közzétették még a Fü- löp-szigetek, Nyugat-Németország és Brazília felmérésének eredményeit is. Az átlag amerikai egyén 0.7 fokos nyereséget könyvelhetett el az elmúlt öt év folyamán, az átlagos kubai pedig 2.3 fokos nyereséget, ami jóval több mint amit bárhol máshol nyertek az egyének. Az amerikaiak további 0.7 fokos nyereséget várnak az elkövetkező öt évben, a kubaiak további 2.0 fokosat. A kubaiak úgy számolták, hogy ők 1955-ben két teljes fokkal voltak amögött, ahová az amerikaiak helyezték magukat a társadalmi létrán. 1960-ra már majdnem elérték az amerikaiakat, és 1965- re azt várták, hogy a létra nyolcadik fokán fognak állni, amivel egy fél fokkal megelőzik az amerikaiakat, és még jelentősebben a többieket. A kubaiak becslése a nemzeti előrehaladást illetően még feltűnőbb volt. Ugv számolták, hogy az ő országuk a legalacsonyabbnak minősített helyzetből, a második fokról, a legmagasabbra a hetedik fokra ugrott, és 1965-re már majdnem el fogja érni a kilencediket. Az amerikaiak úgy érezték, hogy az ő országuk csaknem mozdulatlan volt öt éven keresztül és 0.7 fokkal fog előbbre.menni a következő öt évben, áthaladva a hetedik fokon. 1955-ben a Fülöp-szigeteknek és Kubának hasonló volt a társadalmi és politikai szerkezete és az Egyesült Államokhoz való viszonya. Öt évvel később Kuba radikálisan megváltozott, a Fülöp- szigetek változatlan maradt. A fülöp-szigetiek egyedül álltak a megkérdezettek között, akik úgy gondolták, hogy semmit sem nyertek egyénileg, és egy teljes fokot süllyedtek, mint nemzet. Ez az “ellenőrző eredmény” aláhúzza a kubai forradalom fontosságát abban a vonatkozásban, hogy öntudatos magatartást kölcsönzött és nagy reményt nyújtott a kubai népnek. Amig a legderülátóbban a legalacsonyabb gazdasági kategóriába tartozó csoport Ítélte meg helyzetét, a magasabb jövedelmi kategóriába tartozó kubaiak is úgy értékelték ki a körülményeiket, hogy ők és országuk nagyobb előrehaladást tett, mint a többi országok polgárai és hazája, így a kubai forradalmat az értelmiségiek és üzletemberek többsége ugyanúgy előnyösnek tekintette, mint a legtöbb munkás és paraszt. Ezzel szemben, az Egyesült Államokban, a kis előrehaladást “egyedül a fehérek” érezték. A négerek úgy gondolkoztak, hogy ők személy szerint 0.6 fokot vesztettek, és országuk pedig 0.3 fokot süllyedt vissza az elmúlt öt évben. Csak Kubában egyedül tekintette sok ember a sikert többnek, mint tisztán materialista megnyilvánulásnak, amibe beleértették “a gondolat és cselekvés függetlenségét, a másoktól kapott elismerést, egy teljesítmény befejezésének az érzését.” És “ha az embereknek az az érzésük, hogy ők sikeres részesei egy nemzeti politikai mozgalomnak”, akkor közeli kapcsolat áll fenn “személyes helyzetük megítélése és az ország helyzetének a megítélése” között. De az Egyesült Államokban a legtöbb egyén nem érzett semmi kapcsolatot a saját és országa jóléte között. Jelentős észrevétel: Az egész kubai nép úgy tekint a forradalomra, mint nagy egyéni és nemzeti felszabadító eseményre. Azok az erők, amelyek a Castro-rendszer elpusztítására törekednek, becsapják az amerikai népet, amikor azt Ígérik, hogy visszaállítják a “szabadságot” Kubában. A kubaiak kivívták a szabadságukat; elértek fejlődést; még sokkal többet el fognak érni, ha a mi kormányunk békében hagyja őket. A legtöbb amerikai, aki megismeri ezeket a tényeket, úgy gondolom, támogatni fogja a kubai népet és ellenezni fogja a támadást ellenük. Megmondják majd az elnöknek és a kongresszusnak, hogy veA Local 600 a Ford Motor Companyval való szerződés megújítására készül. A szervezet vezetősége és tagsága lázasan dolgozik követeléseinek előkészítésén és kidolgozza az 1964-ben megkötésre kerülő kollektiv szerződés pontjait. A jelenleg érvényben lévő szerződést még 1961-ben kötötték a vállalat igazgatóságával. Néhány hét múlva a szakszervezeten belül választásokat tartanak, amikor majd a Local 600 tisztviselőit és tárgyalási megbízottait választják meg. Az ilyen alkalmakkor a választáson fellépő jelöltek az ígéretek egész özönével szokták ellepni a tagságot. Éppen ezért a tagság legharcosabb csoportja kidolgozott egy minimális programot és kéri a jelölteket, hogy tegyenek ígéretet arra, hogy ragaszkodni fognak ehhez a progamhoz az 1964-es tárgyalásokon. A minimális program legfontosabb pontjai közé tartozik a haszonrészesedés követelése. A Ford Motor Co. urai hatalmas profitot vágnak zsebre évente. Ideje már, hogy ebből a teméntelen profitból valamit leadjanak a dolgozóiknak is. Ha a múlt évben már érvényben lett volna ez a haszonrészesedési szerződés, amely az American Motorsnál már érvényben van, akkor a Ford müvek munkásai személyenként több mint 700 dollár részesedést kaphattak volna Ford 1962-es profitjából. A Local 600-ban folyó mozgalom az Egyesült Államok minden dolgozóját érdekelheti, mert azok a minimális követelések, amelyeket itt felállítottak, országos követeléssé válhatnak a közeljövőben. Ma már elérkezett az ideje annak, hogy a nemzet minden dolgozója követelhesse ezek megvalósítását a saját munkaterületén. Éppen ezért az alábbiakban ismertetjük a Local 600 tagsága részéről kidolgozott minimális program fő pontjait: 1. Részesedést akarnak a Ford müvek profitjából. (Ennek keretében a Ford dolgozók 733 dollárt kapnának minden évben.) Ez a profitrészesedés nem mehet a nyugdíj, a biztosítási programok és a megélhetési költségek emelkedéséi*e kapott évi hozzájárulás összegének a hátrányára. 2. Rövidebb munkahetet követelnek, a bérek csökkentése nélkül. 3. A nyugdíjkorhatár leszállítását és a nyugdíjasok részére ugyanolyan juttatásokat akarnak, mint amelyek az aktiv dolgozókat megilletik, és ebbe bele kell venni a munkaadó által teljes mértékben fizetett kórházi biztosítást és megélhetési költségekre nyújtott kiegészítést is. 4. Minden évben 15 nap külön szabadságot kívánnak az üzemi dolgozóknak és fizetett beteg- szabadságot. 5. A futószalagon dolgozóknak és a többi gépkezelőnek a munkamegterhelésén könnyítsenek és inkább alkalmazzanak több embert. gyék el a kezüket Kubáról és helyette inkább végezzenek jó munkát a néger nép szabadságjogainak biztosítása terén itt az Egyesült Államokban, és szerezzenek megfelelő állásokat a munka- nélkülieknek. Annál is valószínűbb, hogy ez lenne az amerikai nép reakciója a tények felismerésére, mert most már átérzik, hogy egy Kuba elleni invázió katasztrofális háborút zúdíthat az Egyesült Államok nyakába. A tanulmány kimutatja, hogy még néhány évvel korábban is a béke reménye és a háborútól való félelem az emberek milyen nagy százalékára hatott itt az Egyesült Államokban (60 százalék) és Nyugat-Németországban (70 százalék). Ez az arány, minden valószínűség szerint azóta csak még jobban növekedett és jelenleg már jóval magasabb. Ha az amerikai népnek sikerülni fog “sikeresen részt vállalni egy nemzeti mozgalomban”, hogy a békés együttélés politikáját Kubával és az összes többi országgal — amelyek a saját útjukat választották a haladás felé —, érvényre juttassa, megszüntethetjük az emberekben a félelmet a borzalmas háborútól s lehetővé tehetjük országunk és népünk számára, hogy azon a bizonyos létrán előre haladjanak. 6. Azoknak a munkásoknak, akik olyan üzemrészekben teljesítenek szolgálatot, ahol a hét minden napján dolgoznak, tehát szombaton, vasárnap és ünnepnapokon is, ezeket a napokat ne egyszerű munkanapnak számítsák, hanem több szabadidőt biztosítsanak értük a részükre. 7. 4 hét fizetett szabadságot követelnek a munkások részére. 8. A Ford müvek az ott dolgozó munkásokhoz tartoznak. Harvard professzor a születések korlátozását sürgeti A Harvard Egyetem nőgyógyászati osztályának tiszteletbeli, professzora dr. John Rock a világ lakosságának rendkívüli szaporodását olyan veszélyesnek tekinti, amely az első atombomba kifejlesztéséhez hasonló nagyméretű tervkidolgozást kíván. Dr. Rock fontos szerepet töltött be az első hatásos születést korlátozó pirula tudományos kutatásainál. Dr. Rock egyike azoknak, akik az utóbbi időkben egyre nagyobb számban nyilvánítottak véleményt a születések, illetve fogamzás korlátozása és a velejáró módszerek terjesztése mellett. Dr. Rock neve jólismert, többek között a nemrég megjelent “The Time Has Come” cimü, evvel a tárggyal foglalkozó könyvéért is. A vezetése alatt kidolgozott pirula tanulmányai azon a természeti megfigyelésen alapulnak, hogy a terhes nő szervezete bizonyos hormonokat produkál, amely a terhesség folyamán megakadályoz egy második terhességet. Ugyanennek a hormonnak a mesterséges alkalmazása megakadályozza a fogamzást a terhességtől mentes nőknél is. Olyan, legalább tiz tudományos intézet felállítását indítványozza országszerte, amelyben az emberi szaporodás és fogamzás minden oldalát tanulmányoznák. Ezekbe az intézetekbe a tudományok minden vonatkozó ágából ajánl tudósokat verbuválni, tekintet nélkül, hogy mibe kerül. Elvonná őket, az ipari termelés tudományos munkájától, mert szerinte, semmi sem olyan fontos, mint a növekvő népesség problémája. Hogy az amerikai közvéleményt egyre inkább foglalkoztatja ennek a problémának a kérdése, az mutatja, hogy az elmúlt hónap folyamán több helyről indítványoztak hasonló intézkedéseket. Ezek között van a Nemzeti Tudományos Akadémia, az amerikai nőgyógyászok és szülészek hivatásos egyesülete, és sajtókonferenciájában Kennedy elnök is foglalkozott a kérdéssel, amelyről a lapban máshol számolunk be. WVWWWVWWVWWWWWUWWWWVWIAAMftAAfVMWI KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB? Vvvv\vmv\\vv\\%v\viamm\v\m\\\\vvvvvmvvvvvvvvvmvwmvvvv\\v\w\\m A FORD GYÁR MUNKÁSAINAK KÖVETELÉSEI Nagy Keleti Népünnepély New Yorkban! Junius 16-án, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino-ban (volt Zach Park), 1118 Havemeyer Avenue, Bronxt N. Y. — Finom, ételek és italok. Councilor foglalkozik a gyermekekkel. — Szép bazársátor. — “Forog a kerék?*. — Door prize. — Belépödii előreváltva csak 60 centy a pénztárnál 75 cent. Legyünk ott mindannyian!
